Észak-Magyarország, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-07 / 56. szám
1987. március 7., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 13 HE! VEGE „Kemény kéz” a nevelésben A szülői hatalomra építő nevelési elvek alapja az a még napjainkban is sok helyütt uralkodó felfogás, miszerint a gyermeket csak kemény kézzel, szigorral lehet ránevelni a jóra, és leszoktatni a rosszról. E felfogás hívei a gyermeknevelésben a gyermek feletti hatalom hangsúlyozására építenek, előszeretettel alkalmazzák a testi fenyítést, az erőszakos parancsolgatást, a megfélemlítést és a fenyegetést. A szülő ezekkel a nevelési eszközökkel azonban többnyire csak azt éri el, hogy az így nevelt gyermek pusztán félelemből tesz eleget a követelményeknek, hiszen a biztosan várható büntetés elriasztja attól, hogy olyat tegyen, amit a szülei megtiltottak neki. A szülők durvasága, gorombasága azonban látszateredményeken túl, mélyebbre és távolabbra kiható, igen kedvezőtlen változásokat idéz elő a gyermekben. Az a gyermek, aki gyakran éli át a testi fenyítés fájdalmait, a fenyegetettsé- Ji get, az erőszakot, maga is ^ agresszívvá válik. A büntetést, a testi erőszakot, a fenyegetettséget a gyermek korlátozásként éli át, és ez a korlátozás (frusztráció) "okozta, kínos feszültség csap át agresszivitásba. A keménykezű, hatalmára építő nevelő azonban a gyermekben feltámadó agresszivitást /újra és újra letöri, bünteti. 1 így az' is érthető, hogy az agresszió nyíltan, egyenesen a büntető személy jelenlétében általában nem nyilvánul meg, ám ha kikerül az ellenőrző pillantások alól, a felgyülemlett indulatait gátlástalanul éli ki a gyermek. Valószínűleg ez történik azoknál a gyermekeknél is, akik otthon meghúzzák magukat, ám az iskolában, óvodában, a közösség rémei. Hiába tiltakozik a szülő, hogy „otthon olyan jó ez a gyerek, mint egy falat kenyér”, nyilvánvaló, hogy ö maga a ludas a gyermeke körül kialakult helyzetben. A gyermek azonban előbb- utóbb annak is megtalálja a módját, hogyan 1 „büntesse vissza” kerülő úton az agresszív szülőket. Hihetetlen jó érzékkel rájön arra, hogy milyen viselkedéssel bosz- szanthatja a szüleit. Nyafog, makacskodik, dacol, vagy azzal bünteti a szülőt, hogy nem eszik, egyszóval minden eszközt megragad, hogy szülei türelmét próbára tegye. A későbbi években is megfigyelhető, hogy az így nevelt gyermek általában minden hatalmat képviselő személlyel szemben ellenálló, az óvodában és az iskolában féktelen, és éppen úgy megkísérli a hatalmaskodásl, a zsarnokoskodást társaival szemben, mint ahogyan azt vele tette a szülő. Az agresszív szülők közvetlenül mintát is nyújtanak gyermekeiknek. Az a gyermek, aki elszenvedte a verést, átélte az erőszakot és a félelmet, ha társaival erőszakoskodik, már tudja, hogy a bántalmazott félből milyen érzéseket, élményeket vált ki, és így a kezdetben még öntudatlan gyermeki erőszakoskodás tudatos agresszivitássá, zsarnoksággá, kegyetlenkedéssé alakul át. A hatalomra építő, agresz- szív, rideg nevelő tehát csupán azt éri el, hogy a gyermek félelemből fogad szót, és nem azért, mert lelkiismerete parancsára hallgat. Holott a gyermeknevelés egyik legalapvetőbb célja az, hogy a gyermek bensőleg fogadja el a felnőttek által felállított normákat, és így felelősségteljesen, lelkiismeretesen viselkedjék. Ne a külső fenyegetés, és a büntetéstől való félelem irányítsa tetteit, hanem a belső meggyőződés. A helyes nevelői magatartás célja éppen az, hogy megalapozza a gyermek lelkiismeretének kialakulását és fejlődését. A szeretetre építő nevelés alkalmas csak arra, hogy a szülők ezt a célt elérjék. Az ilyen szülők meleg érzelmekkel fordulnak a gyermek felé, leggyakrabban alkalmazott nevelői eszközük a dicséret, amit szóban, mosollyal, gyengédséggel fejeznek ki. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert a dicséret ezen formái sokkal hatékonyabbak a cél érdekében, mint az ajándékokon vagy pénzen vett engedelmesség. Ha a gyermek helytelenül viselkedik, a szülő természetesen kifejezheti csalódottságát, amely a gyermekben megbánást ébreszt, s mivel kapcsolata a szüleivel a kölcsönös szereteten alapul, igyekszik kiengesztelni őket, jóvátenni a hibát. A szeretetteljes szülő gyakran érvel, megmagyarázza a gyermekének, hogy mit miért nem szabad megtennie, s így hozzásegíti a gyermeket ahhoz, hogy értse a szabályok és tilalmak ésszerű voltát, szükségességét. F. Zs. Ismerkedés időskorban Az előítéletekről Ha egyedül maradunk, szembe kerülünk egy nagy problémával: hogyan, mi módon keressünk társat?, barátot? A lehetőségeinket elsősorban annak a közösségnek a normarendszere szabályozza, amelyben élünk, beleértve a családot, a várost vagy a falut. Egészen más normák uralkodnak a városban, mint falun. A város nyitott, kevésbé van szem előtt az ember, nem ítélik el a nőt, férfit a ruházkodása, szokásai, barátai miatt, talán kevesebbet is pletykálnak. Ugyanakkor a városban kevesebbet törődnek egymással az emberek. A magány szigorúbb a városban. A város több ismerkedési lehetőséget biztosít, változatosabb emberi környezeteket ismerhetünk meg. A falu szokásai erőteljesen körülhatároltak, és a szabályok szigorúbbak. A szabályok megszegése komoly közösségi büntetést vonhat maga után, például kiközösítést. Nem valószínű, hogy egy özvegyasszony beülhet az eszpresszóba egy italra, és hosszabb időt tölthet ott el. Egyáltalán kérdéses, hogy a nő bármilyen életkorban és bármilyen társadalmi hely- zetben, családi állapotban egyedül megjelenhet-e nyilvános helyen, falun. Egy kellemes, kulturált nyilvános helyen barátokkal vagy akar egyedül is, jól érezheti magát az ember; embereket, problémákat látunk, hesze ~ gethetünk, elgondolkodhatunk. Előítéleteink szerint egv nő egyedül nem járhat sehová. Mit csináljunk? Toriük át az előítéletet, vagy keressünk olyan megoldást. Kötött pulóver — fiatal férfiaknak Hozzávaló: 60 dkg vékony gyapjúfonal (az eredeti modell mohazöld, fekete, fehér, piros noppos anyagból készült), három és feles kötőtű. Négy fődarabból állítjuk össze, amelyet patentkötésű váll-lapok egészítenek ki — a rajz szerint. A derékrész kezdő sora 80 szemből áll. A passzé 6 cm magas. A pulóver mintája dzsörzékötés, az eleje-háta részeket 5 soronként tíz-tíz szemenként szaporítjuk, hónaljmagasságig. Innen a két szélén az eleje és a háta részt is eldolgozzuk tizenöttizenöt szem mélységben. Az elejét V-alakban fogyasztjuk a középszemtől 30 cm magasan,. A háta résznél gallérmélyitést alakítunk ki az utolsó .10 sorban. A váll-lapokat a vállánál összeillesztett eleje-hátulja darabokhoz kötjük. Az uj- jakat pedig a kész váll-lap- részekhez továbbítjuk. Utoljára a V-kivágás, illetve a háta-nyakrész köré két és feles körkötőtűvel 4 cm-es passzét készítünk. Ki h ajtós inggel viselhetjük, akár zakó alá is. Könyvek között amire nagyobb lehetőségünk van ? Hívjunk magunkhoz barátnőket, barátokat, először csak egyet-kettőt, majd többet. Szervezzük meg a társaséletünket. Ugyanennek az előítéletnek egy másik változata, hogy sok nő még moziba sem megy egyedül, mondván, hogy nem illik, és eszébe sem jut, hogy érdekes élménytől fosztja meg magát. Miért ne ehetnénk meg időnként egy finom ételt étteremben, amit magunknak nem tudunk vagy nem aka- ruk megfőzni? Miért ne mehetnénk strandra vagy uszodába egyedül? Úszunk, napozunk, nézelődünk. Kétségtelen, egyedül minden nehezebb, körülményesebb és kevésbé jóízű, de ezekkel a lehetőségekkel élni kell. Az a szükséglet, hogy emberek között legyen, ugyanúgy életfeltétele az embernek, mint az evés vagy az alvás. Ilyen élmények nélkül az ember érdeklődése beszűkül, eltompul, maga az egyén elveszti mozgékonyságát, és fokozatosan az élete egészen szűk körben mozog. Előítéleteinkkel függ ösz- sze az is, hogy ismerőseinket, barátainkat, élettársunkat hajlamosak vagyunk a hozzánk , hasonlókból kiválasztani. Ha egy orvosnő szívesen barátkozik egy takarítónővel, a környezet gyanakodva figyeli ezt a barátságot, és előbb-utóbb valóban meg is szakad valamilyen csúnya pletyka miatt. Ezzel az előítélettel, és általában az előítéletekkel szándékosan leszűkítjük lehetőségeinket emberi kapcsolataink teremtésében. V. E. Szabadidőben mozogni, sportolni! A rómaiak az étkezés után ezer lépést tettek meg. Ez kötelező volt, hiszen így kevésbé híztak el. Ha nem is lépegetünk ezerszer, kocogjunk, sétáljunk, vagy akár tornásszunk otthon. Ezek a mozgásformák nem függnek olyan feltételektől, mint a sportpálya, a különleges felszerelés, vagy a partnerek. Mindenki szabadon választhat kénye-kedve szerint ajánlatainkból. Bizonyára több olvasóban felvetődik: Én már öreg vagyok, milyen testmozgást végezzek? Nem árt meg? Az a legmegnyugtatóbb, ha konzultálnak orvosukkal, ö pontosan megmondja mit lehet és mit nem. Ki-ki kedve és lehetősége szerint válasszon az alábbi mozgásformákból. KIRÁNDULÁS Gyönyörű helyek vannak hazánkban, és aránylag köny- nyen megközelíthetők. .A hétvégéket szánjuk a kirándulásra. Ha kocsival indulunk útnak, akkor is hagyjuk a parkolóhelyen, és gyalogoljunk néhány kilométert. Meglátjuk, hogy egyre többet bírunk megtenni. Néhány hasznos tanács: — Lehetőleg korán induljunk, mert a reggeli friss levegő mindenkit felüdít. — A leghosszabb távolság ne legyen több, mint nyolctíz kilométer. — A pihenő célpont ne legyen messzebb a közlekedési végállomástól, mint két-, vagy háromórányi gyaloglás, Ennyit komolyabb kifáradás nélkül is mindenki meg tud tenni. Az erdei turistautakon óránként három-négy kilométeres átlagsebességgel számolhatunk. — Minden órában tartsunk öt-tíz perces pihenőt. Ne várjuk meg. amíg az idősebbek és gyengébbek meg-megállnak. — Nem mindegy, hogy miben kirándulunk. A legpraktikusabb a flanel, vászon-, vagy pamuting. Kiváló a melegebb pulóver, vagy anorák, a hajlékony, könnyű sportcipő. A lényeg az, hogy lehetőleg nem gyúródó, könnyű ruhákat vigyünk magunkkal. ÚSZÁS Az orvosok véleménye szerint ez az egyik legegészségesebb testedzési forma. Nemcsak a víz, hanem nyáron a napfény és a levegő is felfrissíti az embert. Legyen húszéves vagy hetven — mindenkinek ajánlható e testmozgás. Mindenki annyit úszik, amennyit akar, és olyan tempóban, ahogy az jólesik neki. A test majdnem összes izomcsoportját megmozgatja, alakunk szép lesz tőle. Szellemileg is szinte újjászületünk. KOCOGÁS Sokan nem tudják, hogy mi is van e szó mögött. Lassú futást értünk alatta. Mégpedig úgy, hogy hajoljunk előre, lábaink ne legyenek előrébb felsőtestünknél. Test- súlyúnkat a lábfejre, a talpra helyezzük. Olyan futócipőt vegyünk, amelyben egy kis sarokgumi található. Ne fussunk többet, mint 50—60 métert, utána sétáljunk kb. 60 másodpercig. Közben végezzünk néhány légzőgyakorlatot. Nagyon fontos a nyolc-tíz perces bemelegítés; főleg lábnyújtó és erősítő gyakorlatokból álljon. OTTHONI TORNA Nem kell hozzá semmi, csak nyitott ablak, hogy bejöjjön a lakásba a friss levegő. Meg néhány légző- és tornagyakorlat. Reggel tíz perc, este tíz perc, ennyi ideje mindenkinek van. Dr. Katona Edit
