Észak-Magyarország, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-05 / 54. szám

1987. március 5., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Mennyit ér a B-csoport első helyezése? Március 7-től: rájátszás AMIKOR A DVTK NB I-es női kosárlabdacsapata sorozatban négyszer is kika­pott, úgy tűnt, hogy a já­tékosok „elúsztatták” a fel­sőházba jutás lehetőségét. A gárda összesen nyolcszor veszített, a B-csoportban azonban bekerült az első négy közé, igaz utolsóként — tulajdoniképpen szeren­csével. A nyolc fiaskóból így hatot rögtön el is fe­lejthettek, mert csak a Szekszárdi Dózsa, a ZTE és a Szarvas elleni eredményei­ket viszik tovább. Ez alap­ján pedig a következő a helyzet: 1. DVTK 4 győze­lem — 2 vereség, 2. Szek- szárd 3 — 3, 3. ZTE 3 — 3, 4. Szarvas 2 — 4. A szakve­zetés megmenekült a KSI, a Sopron, a Közgazdasági Egyetem, az OSC és a Sabá- ria elleni „harmatos” telje­sítmények kommentálásától. Következik tehát a ráját­szás, melynek már komoly tétje van. A versenykiírás szerint az A-csoport 7—10., valamint a B-csoport 1—4. helyezettjei egymással ta­lálkoznak. A piros-fehérek a SZEOL-DÉLÉP-pel, a Kecskeméti SC-vel, a Ganz- MÁVAG-gal és a Testneve­lési Főiskolával csapnak össze otthon és idegenben egyaránt. Ha a tovább vitt eredményeket tekintjük, a pillanatnyi helyzet így fest: 7. SZEOL-DÉLÉP, 8.' Kecs­keméti SC, 9. DVTK, 10. Ganz-MÁVAG. A sorrend persze még sóikat változhat, az erőviszonyok viszont is­mertek. A diósgyőrieknek elsősorban a Testnevelési Fő­iskolát és a Ganz-MÁVAG- ot kell elkapniuk, hogy ál- maik-vágyaik végre telje­süljenek és státushoz jussa­nak az első régióban. (A kissé bonyolult kiírás úgy rendelkezik, hogy a ráját­szás utáni hetedik, nyolca­dik, kilencedik és tizedik az ősztől az A-csoportban — azaz az 1—10. helyért — szerepelhet, míg ,a többieket a B-csoportba „utasítják” és a soron következő pontva­dászat keretében csak a 11— 20. „fokozatért” harcolhat­nak.) A RÁJÁTSZÁS menet­rendje zsúfolt, bő egy hó­nap alatt nyolc „fellépést” követel. A DVTK március Dézsi kiemelkedő teljesítményt nyújtott, oroszlánrészt vállalt a továbbjutás kiharcolásából 7-én, 15-én, április 3-án és 11-én idegenben találkozik a Testnevelési Főiskolával, a SZEOL-DÉDÉP SC-vel, a Ganz-MÁVAG-gal és a Kecs­keméti SC-vel. A visszavá­gókat március 13-án, 22-én, 29-én és április 5-én rende­zik meg Miskolcon, a Nagy- váthy utcai általános isko­lában. (A csapatok a baj­nokság után sem térnek pi­henőre: április derekától május 30-ig az immáron ha­gyományos Felszabadulási Kupa tornáján vesznek részt.) DE TÉRJÜNK vissza az őszi-tavaszi szezonra, a „ren­des” bajnokság első és má­sodik szakaszára. A DVTK rapszodikus teljesítménnyel lepte '•meg híveit, tudott re­mekül és kiábrándítóan ját­szani egyaránt,. A tíz győze­lem mellé begyűjtött nyolc vereséget, az összkép tehát alig jobb, mint 50 százalé­kos. A hullámzás okát Schreiber József vezető ed­ző és Zékány István techni­kai vezető más-imás oldalról közelítette meg. A szakve­zető elmondta, hogy a nyi­tány előtt a 7—10. hely va­lamelyikét „célozták” meg, de akkor még a rendelke­zésükre állt Winter és He­gedűs is. Az említettek köz­ben anyai szerepre vállal­koztak, hiányukat pedig társaik érezték meg. Felbo­rult a már kialakulóban lé­vő csapaitszerkezet és -játék. (Utólag az is kiderült, hogy ha a nyáron nem szereznek öt játékost, most a bennma­radásért indulnának csatá­ba.) A korban és képzett­ségben különböző sportolók egy forrásban lévő gárdát alkottak és akik a pályára kerültek, olykor nem tudták eldönteni, hogy mit kell tenniük. Az egymás gondo­latát, elképzelését nem is­merők néhányszor csak szen­vedtek. Zékány szerint „elő­bújtak” a generációs prob­lémák, az idősebbek ragasz­kodtak a már kivívott joga­ikhoz, féltették helyüket a feltörekvő fiataloktól. Az edzőnek minden tudására, türelmére, a szakosztályve­zetésnek pedig a diplomá­ciai érzékére volt szükség ahhoz, hogy rendeződjenek a sorok. A feszültségek le­vezetése nagy nehézségek árán hellyel-közzel sikerült. Most már azt tudatosítják, hogy megszűntek az előjo­gok, a mérce mindenkor a pályán mutatott teljesít­mény. A mérkőzések alatt láthatóvá vált az is, hogy az öt leigazolt játékosból csak kettő számít egyértelmű nyereségnek. A DVTK KORÁBBAN megszokott, több mint egy évtizedes stílusa is a múlté már. Emlékezzünk csak: nem is olyan régen a lepat­tanó labdákat Medgyesi szedte össze, majd átadta Winternek, aki tanári mó­don indította a rendkívül gyors Áronnét., Hegedűst, vagy Jászkát. A piros-fehé­rek számtalan kosarat értek el ezzel a lüktető, modern játékkal. A személyi válto­zások következtében manap­ság ez az út nem járható. Most azt gyakorolják — s ez magától értetődően nem megy zökkenők nélkül —, hogy miként lehet az elfog­lalt védelmi állások ellen hatékonyan támadni és az adottságaikhoz (testalkatuk­hoz, ruganyosságukhoz) leg­megfelelőbb védekezési for­mát megtalálni. Műhely­munka ez a javából edző és sportoló számára egyaránt. A gárda a buktatók ellenére hozta magát, szégyenkezésre tehát nincs oka. Ahhoz azon­ban, hogy a bajnokság vé­gén emelt fővel nézhessenek a szurkolók szemébe, még sokat kell tenniük. Mert a rájátszás során a kisik­lások már nem hozhatók helyre. Kolodzey Tamás Short győzött A 11. fordulóval befejező­dött Reykjavíkban a Super Chess ’87 nemzetközi férfi sakktorna. A záró napon csupán az izlandi Arnason győzött, némi meglepetésre a svájci Korcsnojt késztette megadásra. Az élen álló an­gol Short a norvég Agde­stein ellen 12 lépéses „sza­lonremivel” biztosította be első helyét, s ezzel elnyerte a 10 ezer dolláros pénzdíjat. Portisch Lajos sötéttel dön­tetlent ért el a szovjet Po- lugajevszkijjel, s holtver­senyben a 4—5. lett Korcs- nojjal. Linaresben a 4. játszmá­val folytatódott a két szov­jet nagymester, Karpov és Szokolov páros mérkőzése a sakkvilágbajnok-jelölti dön­tőben. Az egykori világ­bajnok Karpov vezette a világos bábukat, s a parti a 41. lépésben függőben ma­radt. A szakértői elemzések szerint a folytatásban dön­tetlen várható. Jelenleg Karpov 2:1 arányban vezet. TOTÓSAROK, 10. HÉT Az Eszak-Mayyarorszáy tippjei 1. EGER sE—iBP. HONVÉD. Sú­lyos helyzetbe sodródtak a .hazaiak, számukra az egyik pont kevés, koc­káztatni fognak. 2. HALADÁS VSE—MTK-VM. Előbb-utóbb valamelyik csapat megálljt parancsol a fővárosiaknak. 3. AT ALANT A—NAPOLI. Mara- donáék előnye négy pont, csak raj­tuk múlik, milyen eredmény szüle­tik iBergamóban. 4. AVELLINO—VERONA. A ha­zaiaknak kellenének jobban a pon­tok, de sikerük korántsem vehető biztosra. 5. FIORENTINA—COMO. Nagyon közel állnak a firenzeiek a kiesést jelentő helyekhez, jó lesz vigyáz­niuk! 6. JUVENTUS—ASCOLI. Talán a torinóiaknak lehet halvány remé­nyük a Napoli üldözésére. 7. MILAN—EMPOLI. Egyre job­ban kezd játszani a milánói társa­ság, okozott már néhány meglepe­tést, most is abszolút esélyes. 8. ROM A—TORINO. A vendégek a szerdai kupamérkőzés fáradalma­ival a lábukban nem sok vizet za­varhatnak. 9. SAMPDORIA—INTER. A Brie- gel és Cerezó által irányított Sampdor.ia esélyesebb, de döntetlen könnyen kialakulhat 90 perc után. 10. UDINESE—BRESCIA. Az udi- nei gárda már csak becsületből ját­szik, búcsúja elkönyvelt tény, a vendégek várhatóan az egyik pon­tot akarják elcsípni. 11. PARMA—MODENA. Aligha­nem kiharcolja a két pontot a ha­zai csapat. 12. LANEROSSI—TR1ESTINA. A vendégek elkerültek a hátsó zóná­ból, nyugodtan játszhatnak, s egy pont az övék lehet. 13. PISA—BARI. Felcsillant a fel­jutás lehetősége a Pisa előtt, nyer­het is, de a döntetlenről sem sza­bad megfeledkezni. —|— f• AREZZO—GENOA. A legva­lószínűbbnek a pontosztozkodás lát­szik. 2 1 1 X X 2 1 X 1 1 1 1 1 X 1 X 1 1 X X 1 X X X Csak röviden... KÉZILABDA. Debrecen­ben lépett pályára a Bor­sodi Bányász női csapata a Kner Kupa vidékbajnokság keretében. A DMVSC együt­tese 14-14-es félidő után 26-23 arányban győzött a sajószentpéteriek ellen. A vendégek közül Bocsiné 7, Vinczéné 6 gólt szerzett. SAKK. Lejátszották a 3. tavaszi fordulót a Borsod megyei sakkcsapat bajnok­ságban. A B-csoport ered­ményei: M. Spartacus II.- lviosz—Mezőkövesd II. 6,5-3,5 (ifi: 1,5-0,5). Szuhavölgy II. —M. Közúti lg. II. 4-6 (1,5- 0,5). Sárospatak—SÜMSE II. 5-5 (0-2). Mezőcsát—Szerencs 2,5-7,5 (0-2). Az élcsoport: I. Szerencs 22, 2. SÜMSE II. 19,5, 3. M. Spartacus II.- Kiosz 15,5 ponttal. Harmincöt éves a megyei bajnokság Hazánkban 1951-ben írták ki először a megyei labda­rúgó-bajnokságokat. A félbe­szakadt 1956. évit nem szá­mítva, éppen 35 bajnokság fejeződött be 1986 nyaráig. Megyénkben az első évek­ben (1951—1954) két csoport­ban bonyolították le a küz­delmeket. „Puskin” és „Gor­kij” fantázianevet kaptak a csoportok. Drasztikusan csök­kentették a csapatok számát 1.955-ben, hiszen mindössze 12 szerepelt a korábbi 28 helyett! A félbeszakadt 1956. évi bajnokságban is 12 csa­pat vett részt. 1957 tavaszán nem írták ki a megyei küz­delmeket, mert országszerte NB III-as osztályozókat ját­szottak. Az 1957—58. évi küzdel­mekben 16 csapat vett részt. Egyébként 16 csapatos rend­szerben 1974 nyaráig ver­sengtek megyénk együttesei. Ezután két évig 18, szintén két évig 20, majd újra 18 csapat (három évig) szere­pelt. A szövetség három baj­nokság erejéig (1981—84) újra visszatért a -kétcsopor­tos lebonyolításhoz (Keleti- és Északi-csoport), majd az utóbbi két évben ismét csak egy csoportban, 16 csapat részvételével zajlot­tak a küzdelmek. A kétcso­portos rendszerű bajnokság idején (az 50-es években is) a megyei bajnoki címért a két csoport első helyezettje mérte össze erejét. Labdarúgásunk rendsze­rében a megyei bajnokságok elhelyezkedése változó volt az évek folyamán. Volt olyan időszak, amikor az ötödik vonalat képezték (1963—1974), de olyan is, amikor a harmadikat (1978 —1981). Természetesen ennek megfelelően a bajnokságok színvonala is változott, mert amikor a harmadik vonalat képezte a megyei bajnokság, akkor egy sor volt NB III-as gárda szerepelt például a mi megyénkben is. Összességében elmondhat­juk, hogy az eltelt három és fél évtized alatt a megyei bajnokságok betöltötték hi­vatásukat: megfelelő után­pótlás bázisai voltak a ma­gasabb osztályoknak. Sok NB I-es játékos kezdte pá­lyafutását vidéki kis csapa­tokban, s került az élvonal­ba, majd a válogatottba. (Megyénkből például Váradi Béla Putnokon, Borostyán Mihály Sajóbábonyban, Kvaszta Lajos, Koszta János és Plotár Gyula Sajószent- péteren kezdte pályafutását, hogy csak néhány nevet em­lítsünk.) Borsod-Abaúj-Zemplén me­gye labdarúgó bajnokcsapa­tai: 1951: Sátoraljaújhelyi Petőfi, 1952: Borsodnádasdi Vasas. 1953: Diósgyőri Vasas Vörös Csillag. 1954. Diós­győri Bányász. 1955: Bükk- aljai Bányász (Sajószentpé- ter). 1957—58: Somsályi Bá­nyász. 1958—59; Somsályi Bányász. 1959—60: Rudabá- nyai Ércbányász. 1960—61: Kazincbarcikai MTK. 1961—. 62: Szuhavölgyi Bányász. 1962—63; Edelényi Bányász. 1963, ősz: Felsőzsolca. 1964: Miskolci Honvéd (Papp J. SE). 1965: Ormosbányai Bá­nyász. 1966: Miskolci EAFC. 1967: Sátoraljaújhelyi Spar­tacus. 1968: Tiszaszederké- nyi MTK. 1969: Honvéd „Trencsényi” SE (Mezőkö­vesd). 1970, tavasz: Királdi Bányász. 1970—71: Királdi Bányász. 1971—72: Miskolci EAFC. 1972—73: Borsodi Volán. 1973—74: Hejőcsabai Cement. 1974—75: Hejőcsa­bai Cement. 1975—76: Hon­véd „Papp J.” SE. 1976—77: Edelényi Bányász. 1977—78: Edelényi Bányász. 1978—79: Borsodi Volán. 1979—80: Borsodi Volán. 1980—81: Edelényi Bányász. 1981—82: Szuhavölgyi Bányász. 1982— 83: Sajóbábonyi Vegyész. 1983— 84: Miskolci VSC. 1984— 85: Borsodi Bányász. 1985— 86: Borsodi Építők Volán. Összesen (az 1956. évi fél­beszakadt bajnokság ered­ményeit nem számítva) 21 csapat végzett a dicsőséges első helyen. A bajnokok rangsorának csak az élcso­portját közöljük: 1—2. Ede­lényi Bányász, Borsodi Vo­lán: 4 arany, 2 ezüst, 2 bronz, 3—4. Sátoraljaúj­hely, Hejőcsaba; 2, 3. 5—6. Borsodi Bányász, MEAFC 2, 2. A 21 aranyérmes csapaton kívül még további 13 együt­tes szerzett bajnoki érmet. A legnagyobb vesztes (ha lehet ilyen...), a Putnpk együttese, amely négyszer volt ezüstérmes! Mező László Becker az élen Az NSZK-ban megjelenő Stern című lap cikket közölt a sport nyugatnémet millio­mosairól. A legmagasabb évi jövedelemmel rendelkező versenyzőket és edzőket rangsorolták. A lista élén — toronyma­gasan — a kétszeres wimb­ledoni bajnok teniszező, Bo­ris Becker áll, tavaly 22 millió márkát keresett —eb­ből még adóznia kellett. A sorrend meglepetése, hogy a 2. helyen egy díjugrató, a harmadikon pedig egy gol­fozó áll. Az aktív labdarúgók közül Rummenigge és Schus­ter holtversenyben a hatodik, fejenként 1.4 millió márká­val. Megelőzi őket a jelen­legi szövetségi kapitány, Franz Beckenbauer, aki 1986-ban 2 millió márkát keresett. Persze, így sokkal egyszerűbb minden. Ha ilyen „támogatók” segítik az embert, a tatamin megsokszorozódik az erő. Fotó: Mák

Next

/
Thumbnails
Contents