Észak-Magyarország, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-05 / 54. szám

1987. március 5., csütörtök

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7

Mennyit ér a B-csoport első helyezése?

Március 7-től: rájátszás

AMIKOR A DVTK NB I-es női kosárlabdacsapata sorozatban négyszer is kikapott, úgy tűnt, hogy a játékosok „elúsztatták” a felsőházba jutás lehetőségét. A gárda összesen nyolcszor veszített, a B-csoportban azonban bekerült az első négy közé, igaz utolsóként

— tulajdoniképpen szerencsével. A nyolc fiaskóból így hatot rögtön el is felejthettek, mert csak a Szekszárdi Dózsa, a ZTE és a Szarvas elleni eredményeiket viszik tovább. Ez alapján pedig a következő a helyzet: 1. DVTK 4 győzelem — 2 vereség, 2. Szek- szárd 3 — 3, 3. ZTE 3 — 3, 4. Szarvas 2 — 4. A szakvezetés megmenekült a KSI, a Sopron, a Közgazdasági Egyetem, az OSC és a Sabá- ria elleni „harmatos” teljesítmények kommentálásától. Következik tehát a rájátszás, melynek már komoly tétje van. A versenykiírás szerint az A-csoport 7—10., valamint a B-csoport 1—4. helyezettjei egymással találkoznak. A piros-fehérek a SZEOL-DÉLÉP-pel, a Kecskeméti SC-vel, a Ganz- MÁVAG-gal és a Testnevelési Főiskolával csapnak össze otthon és idegenben egyaránt. Ha a tovább vitt eredményeket tekintjük, a pillanatnyi helyzet így fest: 7. SZEOL-DÉLÉP, 8.' Kecskeméti SC, 9. DVTK, 10. Ganz-MÁVAG. A sorrend persze még sóikat változhat, az erőviszonyok viszont ismertek. A diósgyőrieknek elsősorban a Testnevelési Főiskolát és a Ganz-MÁVAG- ot kell elkapniuk, hogy ál- maik-vágyaik végre teljesüljenek és státushoz jussanak az első régióban. (A kissé bonyolult kiírás úgy rendelkezik, hogy a rájátszás utáni hetedik, nyolcadik, kilencedik és tizedik az ősztől az A-csoportban

— azaz az 1—10. helyért — szerepelhet, míg ,a többieket a B-csoportba „utasítják” és a soron következő pontvadászat keretében csak a 11— 20. „fokozatért” harcolhatnak.)

A RÁJÁTSZÁS menetrendje zsúfolt, bő egy hónap alatt nyolc „fellépést” követel. A DVTK március

Dézsi kiemelkedő teljesítményt nyújtott, oroszlánrészt vállalt a továbbjutás kiharcolásából

7-én, 15-én, április 3-án és 11-én idegenben találkozik a Testnevelési Főiskolával, a SZEOL-DÉDÉP SC-vel, a Ganz-MÁVAG-gal és a Kecskeméti SC-vel. A visszavágókat március 13-án, 22-én, 29-én és április 5-én rendezik meg Miskolcon, a Nagy- váthy utcai általános iskolában. (A csapatok a bajnokság után sem térnek pihenőre: április derekától

május 30-ig az immáron hagyományos Felszabadulási Kupa tornáján vesznek részt.)

DE TÉRJÜNK vissza az őszi-tavaszi szezonra, a „rendes” bajnokság első és második szakaszára. A DVTK rapszodikus teljesítménnyel lepte '•meg híveit, tudott remekül és kiábrándítóan játszani egyaránt,. A tíz győzelem mellé begyűjtött nyolc vereséget, az összkép tehát alig jobb, mint 50 százalékos. A hullámzás okát Schreiber József vezető edző és Zékány István technikai vezető más-imás oldalról közelítette meg. A szakvezető elmondta, hogy a nyitány előtt a 7—10. hely valamelyikét „célozták” meg, de akkor még a rendelkezésükre állt Winter és Hegedűs is. Az említettek közben anyai szerepre vállalkoztak, hiányukat pedig társaik érezték meg. Felborult a már kialakulóban lévő csapaitszerkezet és -játék. (Utólag az is kiderült, hogy ha a nyáron nem szereznek öt játékost, most a bennmaradásért indulnának csatába.) A korban és képzettségben különböző sportolók egy forrásban lévő gárdát alkottak és akik a pályára kerültek, olykor nem tudták eldönteni, hogy mit kell tenniük. Az egymás gondolatát, elképzelését nem ismerők néhányszor csak szenvedtek. Zékány szerint „előbújtak” a generációs problémák, az idősebbek ragaszkodtak a már kivívott jogaikhoz, féltették helyüket a feltörekvő fiataloktól. Az edzőnek minden tudására, türelmére, a szakosztályvezetésnek pedig a diplomáciai érzékére volt szükség ahhoz, hogy rendeződjenek a sorok. A feszültségek levezetése nagy nehézségek árán hellyel-közzel sikerült. Most már azt tudatosítják, hogy megszűntek az előjogok, a mérce mindenkor a pályán mutatott teljesítmény. A mérkőzések alatt láthatóvá vált az is, hogy az öt leigazolt játékosból csak kettő számít egyértelmű nyereségnek.

A DVTK KORÁBBAN megszokott, több mint egy évtizedes stílusa is a múlté már. Emlékezzünk csak: nem is olyan régen a lepattanó labdákat Medgyesi szedte össze, majd átadta Winternek, aki tanári módon indította a rendkívül gyors Áronnét., Hegedűst, vagy Jászkát. A piros-fehérek számtalan kosarat értek el ezzel a lüktető, modern játékkal. A személyi változások következtében manapság ez az út nem járható. Most azt gyakorolják — s ez magától értetődően nem megy zökkenők nélkül —, hogy miként lehet az elfoglalt védelmi állások ellen hatékonyan támadni és az adottságaikhoz (testalkatukhoz, ruganyosságukhoz) legmegfelelőbb védekezési formát megtalálni. Műhelymunka ez a javából edző és sportoló számára egyaránt. A gárda a buktatók ellenére hozta magát, szégyenkezésre tehát nincs oka. Ahhoz azonban, hogy a bajnokság végén emelt fővel nézhessenek a szurkolók szemébe, még sokat kell tenniük. Mert a rájátszás során a kisiklások már nem hozhatók helyre.

Kolodzey Tamás

Short győzött

A 11. fordulóval befejeződött Reykjavíkban a Super Chess ’87 nemzetközi férfi sakktorna. A záró napon csupán az izlandi Arnason győzött, némi meglepetésre a svájci Korcsnojt késztette megadásra. Az élen álló angol Short a norvég Agdestein ellen 12 lépéses „szalonremivel” biztosította be első helyét, s ezzel elnyerte a 10 ezer dolláros pénzdíjat. Portisch Lajos sötéttel döntetlent ért el a szovjet Po- lugajevszkijjel, s holtversenyben a 4—5. lett Korcs- nojjal.

Linaresben a 4. játszmával folytatódott a két szovjet nagymester, Karpov és Szokolov páros mérkőzése a sakkvilágbajnok-jelölti döntőben. Az egykori világbajnok Karpov vezette a világos bábukat, s a parti a 41. lépésben függőben maradt. A szakértői elemzések szerint a folytatásban döntetlen várható. Jelenleg Karpov 2:1 arányban vezet.

TOTÓSAROK, 10. HÉT

Az Eszak-Mayyarorszáy tippjei

1. EGER sE—iBP. HONVÉD. Súlyos helyzetbe sodródtak a .hazaiak, számukra az egyik pont kevés, kockáztatni fognak.

2. HALADÁS VSE—MTK-VM. Előbb-utóbb valamelyik csapat megálljt parancsol a fővárosiaknak.

3. AT ALANT A—NAPOLI. Mara- donáék előnye négy pont, csak rajtuk múlik, milyen eredmény születik iBergamóban.

4. AVELLINO—VERONA. A hazaiaknak kellenének jobban a pontok, de sikerük korántsem vehető biztosra.

5. FIORENTINA—COMO. Nagyon közel állnak a firenzeiek a kiesést jelentő helyekhez, jó lesz vigyázniuk!

6. JUVENTUS—ASCOLI. Talán a torinóiaknak lehet halvány reményük a Napoli üldözésére.

7. MILAN—EMPOLI. Egyre jobban kezd játszani a milánói társaság, okozott már néhány meglepetést, most is abszolút esélyes.

8. ROM A—TORINO. A vendégek a szerdai kupamérkőzés fáradalmaival a lábukban nem sok vizet zavarhatnak.

9. SAMPDORIA—INTER. A Brie- gel és Cerezó által irányított Sampdor.ia esélyesebb, de döntetlen könnyen kialakulhat 90 perc után.

10. UDINESE—BRESCIA. Az udi- nei gárda már csak becsületből játszik, búcsúja elkönyvelt tény, a vendégek várhatóan az egyik pontot akarják elcsípni.

11. PARMA—MODENA. Alighanem kiharcolja a két pontot a hazai csapat.

12. LANEROSSI—TR1ESTINA. A vendégek elkerültek a hátsó zónából, nyugodtan játszhatnak, s egy pont az övék lehet.

13. PISA—BARI. Felcsillant a feljutás lehetősége a Pisa előtt, nyerhet is, de a döntetlenről sem szabad megfeledkezni.

—|— f• AREZZO—GENOA. A legvalószínűbbnek a pontosztozkodás látszik.

2 1 1 X X 2 1 X 1 1

1

1

1 X 1 X 1

1 X X 1 X X X

Csak röviden...

KÉZILABDA. Debrecenben lépett pályára a Borsodi Bányász női csapata a Kner Kupa vidékbajnokság keretében. A DMVSC együttese 14-14-es félidő után 26-23 arányban győzött a sajószentpéteriek ellen. A vendégek közül Bocsiné 7, Vinczéné 6 gólt szerzett.

SAKK. Lejátszották a 3. tavaszi fordulót a Borsod

megyei sakkcsapat bajnokságban. A B-csoport eredményei: M. Spartacus II.- lviosz—Mezőkövesd II. 6,5-3,5 (ifi: 1,5-0,5). Szuhavölgy II. —M. Közúti lg. II. 4-6 (1,5- 0,5). Sárospatak—SÜMSE II. 5-5 (0-2). Mezőcsát—Szerencs 2,5-7,5 (0-2). Az élcsoport: I. Szerencs 22, 2. SÜMSE II. 19,5, 3. M. Spartacus II.- Kiosz 15,5 ponttal.

Harmincöt éves a megyei bajnokság

Hazánkban 1951-ben írták ki először a megyei labdarúgó-bajnokságokat. A félbeszakadt 1956. évit nem számítva, éppen 35 bajnokság fejeződött be 1986 nyaráig.

Megyénkben az első években (1951—1954) két csoportban bonyolították le a küzdelmeket. „Puskin” és „Gorkij” fantázianevet kaptak a csoportok. Drasztikusan csökkentették a csapatok számát 1.955-ben, hiszen mindössze 12 szerepelt a korábbi 28 helyett! A félbeszakadt 1956. évi bajnokságban is 12 csapat vett részt. 1957 tavaszán nem írták ki a megyei küzdelmeket, mert országszerte NB III-as osztályozókat játszottak.

Az 1957—58. évi küzdelmekben 16 csapat vett részt. Egyébként 16 csapatos rendszerben 1974 nyaráig versengtek megyénk együttesei. Ezután két évig 18, szintén két évig 20, majd újra 18 csapat (három évig) szerepelt.

A szövetség három bajnokság erejéig (1981—84) újra visszatért a -kétcsoportos lebonyolításhoz (Keleti- és Északi-csoport), majd az utóbbi két évben ismét csak egy csoportban, 16 csapat részvételével zajlottak a küzdelmek. A kétcsoportos rendszerű bajnokság idején (az 50-es években is) a megyei bajnoki címért a két csoport első helyezettje mérte össze erejét.

Labdarúgásunk rendszerében a megyei bajnokságok elhelyezkedése változó volt az évek folyamán. Volt olyan időszak, amikor az ötödik vonalat képezték (1963—1974), de olyan is, amikor a harmadikat (1978 —1981). Természetesen ennek megfelelően a bajnokságok színvonala is változott, mert amikor a harmadik vonalat képezte a megyei bajnokság, akkor egy sor volt NB III-as gárda szerepelt például a mi megyénkben is.

Összességében elmondhatjuk, hogy az eltelt három és fél évtized alatt a megyei bajnokságok betöltötték hivatásukat: megfelelő utánpótlás bázisai voltak a magasabb osztályoknak. Sok NB I-es játékos kezdte pályafutását vidéki kis csapatokban, s került az élvonalba, majd a válogatottba. (Megyénkből például Váradi Béla Putnokon, Borostyán Mihály Sajóbábonyban,

Kvaszta Lajos, Koszta János és Plotár Gyula Sajószent- péteren kezdte pályafutását, hogy csak néhány nevet említsünk.)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye labdarúgó bajnokcsapatai: 1951: Sátoraljaújhelyi Petőfi, 1952: Borsodnádasdi Vasas. 1953: Diósgyőri Vasas Vörös Csillag. 1954. Diósgyőri Bányász. 1955: Bükk- aljai Bányász (Sajószentpé- ter). 1957—58: Somsályi Bányász. 1958—59; Somsályi Bányász. 1959—60: Rudabá- nyai Ércbányász. 1960—61: Kazincbarcikai MTK. 1961—. 62: Szuhavölgyi Bányász.

1962—63; Edelényi Bányász. 1963, ősz: Felsőzsolca. 1964: Miskolci Honvéd (Papp J. SE). 1965: Ormosbányai Bányász. 1966: Miskolci EAFC. 1967: Sátoraljaújhelyi Spartacus. 1968: Tiszaszederké- nyi MTK. 1969: Honvéd „Trencsényi” SE (Mezőkövesd). 1970, tavasz: Királdi Bányász. 1970—71: Királdi Bányász. 1971—72: Miskolci EAFC. 1972—73: Borsodi Volán. 1973—74: Hejőcsabai Cement. 1974—75: Hejőcsabai Cement. 1975—76: Honvéd „Papp J.” SE. 1976—77: Edelényi Bányász. 1977—78: Edelényi Bányász. 1978—79: Borsodi Volán. 1979—80: Borsodi Volán. 1980—81: Edelényi Bányász. 1981—82: Szuhavölgyi Bányász. 1982— 83: Sajóbábonyi Vegyész.

1983— 84: Miskolci VSC.

1984— 85: Borsodi Bányász.

1985— 86: Borsodi Építők Volán.

Összesen (az 1956. évi félbeszakadt bajnokság eredményeit nem számítva) 21 csapat végzett a dicsőséges első helyen. A bajnokok rangsorának csak az élcsoportját közöljük: 1—2. Edelényi Bányász, Borsodi Volán: 4 arany, 2 ezüst, 2 bronz, 3—4. Sátoraljaújhely, Hejőcsaba; 2, 3. 5—6. Borsodi Bányász, MEAFC 2, 2.

A 21 aranyérmes csapaton kívül még további 13 együttes szerzett bajnoki érmet. A legnagyobb vesztes (ha lehet ilyen...), a Putnpk együttese, amely négyszer volt ezüstérmes!

Mező László

Becker az élen

Az NSZK-ban megjelenő Stern című lap cikket közölt a sport nyugatnémet milliomosairól. A legmagasabb évi jövedelemmel rendelkező versenyzőket és edzőket rangsorolták.

A lista élén — toronymagasan — a kétszeres wimbledoni bajnok teniszező, Boris Becker áll, tavaly 22 millió márkát keresett —ebből még adóznia kellett. A sorrend meglepetése, hogy a 2. helyen egy díjugrató, a harmadikon pedig egy golfozó áll. Az aktív labdarúgók közül Rummenigge és Schuster holtversenyben a hatodik, fejenként 1.4 millió márkával. Megelőzi őket a jelenlegi szövetségi kapitány, Franz Beckenbauer, aki 1986-ban 2 millió márkát

keresett.

Persze, így sokkal egyszerűbb minden. Ha ilyen „támogatók” segítik az embert, a tatamin megsokszorozódik az erő. Fotó: Mák