Észak-Magyarország, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-05 / 54. szám
1987, március 5., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 A nyertes: a lakosság Versenyző fuvarozók E versenynek főszereplői nem csodálatos sportkocsik, különlegesen felkészített rallysok. E verseny hazánk útjain folyik nap mint nap, utasokért, árukért és kilométerekért. A magyar közlekedési ágazat 1985-ben 714 és fél millió- tonna árut szállított el, s az áruszállításban a legnagyobb tömeget a közúti közlekedés mozgatja meg. A közúti fuvarozás több mint ötszörösével múlja felül ma is a vasút tonnla- teljesítményét és a vasút- közút arányok tendenciája azt mutatja, hogy egyre inkább a közút felé billen a mérleg nyelve. Ennek többféle oka, magyarázata van, tény azonban, hogy a gazdaságossági számítások szempontjából nem éppen kedvező, hogy az áru egyre inkább és szívesebben vándorol a közúti szállítók felé. TEHERAUTÓK TÍZEZREI Magyarországon lényegében három nagy szektorra osztható a közúti áruszállításban részt vevők népes tábora. A népes tábor igenis indokolt kifejezés, hiszen a tehergépkocsi-kapacitás az elmúlt öt esztendő alatt több mint 35 százalékkal nőtt. Mintegy 30 ezer tehergépkocsi van magánkézben, s 13 ezren foglalkoznak hivatásszerűen árufuvarozással. Az úgynevezett közhasználatú vállalatoknál — a Volán vállalatai, a Belkereskedelmi Szállító Vállalat stb. — a kocsiszám 7 százalékkal csökkent, a közületeknél pedig a teljesítmény visz- szaesése ellenére 12 százalékkal nőtt. A közúti szállítások zömét az 1960-as évekig a felszabadulás után megalakult TEFU vállalatok látták el. Ekkor jelentős változást hozott, hogy megfelelő jogi keretek között a gazdálkodási egységek, üzemek, vállalatok, szövetkezetek részére is szabaddá vált a közúti árufuvarozás. A magánfuvarozás az 1982. évi engedélyező rendelkezések után viharos gyorsasággal fejlődött, de ebben, amint azt a közlekedés-áruszállítás szerkezetét vizsgáló szakemberek megállapítják, közrejátszott az is, hogy a fuvarpiac tényleges keresleti növekedése mellett az 1986. január elsejéig fenntartott kedvező adózási rendszer volt érvényben. A szakma úgy fogalmazott, hogy nem egyenlőek a fuvarpiaci versenyfeltételek. Az elmúlt öt év számait vizsgálva kiderül, hogy az összes árufuvarozásban a közhasználatú vállalatok részesedése alig — 0,7 százalékpontos növekedés — változott, a közületi teljesítmények 5 és fél százalékkal csökkentek, míg a magánfuvarozói részesedés az összes árufuvarozásnak majdnem öt, pontosan' 4,8 százalékát adta. Így alakult ki 1985- re az áruszállításban a közhasználatú, közületi és a magánfuvarozás 53:42:5 százalékos aránya. A köz- használatú vállalatok közül a Volán vállalatok fuvarozzák a teljes árutonna 30,1 százalékát tehergépkocsi parkjukkal — amely az összes teherautónak tíz százaléka. 'Néhány év óta rendszeresen, végeznek nemzetközi fuvarozást is, s ezzel versenyt jelentenek a Hungarocami- onnak. A belföldi fuvarozásban a magánfuvarosok megjelenése viszont számukra teremtett versenyhelyzetet. Emiatt némiképp csökkent is a Volán vállalatok teljesítménye. KÍNÁLATI PIAC Tovább szélesíti a közutakon kialakult kínálati túlsúlyt, hogy a közületek — melyek a teherszállító járműpark 68 százalékával rendelkeznek — 1985-ben már csaknem 44 millió tonna árut fuvaroztak el a lakosság, illetve más közületi szervek részére. Ez ugyan összes teljesítményüknek csupán töredéke, alig valamivel több mint 13 százaléka, ám maga a tény, hogy jelen van ez a szektor is, a nyitott fuvarpiacon erősíti a fuvaroztatók pozícióit. A magánfuvarozás megjelenésével átvette a lakossági — ezen belül is főleg az apróbb tételű — áruszállítások java részét. Ténylegesen javította a szolgáltatás színvonalát. A fuvarozók jelentős hányada kisebb településeken dolgozik. Említésre méltó az is, hogy olyan tevékenységet folytatnak — javarészt —, amelyet a köz- használatú vállalatok profiljukból és speciális eszközállományukból adódóan nem szívesen végeztek. Költöztetés, gázpalackok szállítása, kisebb tételek elfuvarozása. Az is kétségtelen, hogy a magánfuvarozók a kis tételű áruszállítások kapcsán — gyakran a jogszabályi lehetőségeken kívül is — tényleges szállítóként jelentek meg egyes vállalatok-, üzemek-, szövetkezeteknél. Gyakran fordul elő, hogy a hivatalos tarifa alá tudnak ajánlani, s ekkor merül fel az a kérdés, amit a szakmabeliek feszegetnek főként, hogy nem egyenlőek a versenyfeltételek, a magánfuvarozást nem terhelik olyan költségek, elvonások, mint közületi, vagy éppen közhasználatú vállalati konkurenseit. Bár kétségtelen, hogy e megállapításnak megfellebbezhetetlen adatok, tények, statisztikai kimutatások adják az alapját, azt sem szabad elfelejteni, hogy a magánfuvarozót nem terhelik az adminisztrációs apparátus fenntartási költségei, nem kötik felesleges bürokratikus előírások, s ezért is versenyképesebb. IDŐBEN OTT LEGYEN Ha a közúti árufuvarozás napjainkban az áruszállítás kulcskérdésévé vált, egyik oka ennek éppen az, hogy valódi piaci verseny alakult ki e téren, s ahonnan nem lenne szerencsés adminisztratív úton visszafelé lépni. Hogy a verseny legyen igazi verseny, s legyenek a résztvevők számára egyenlőek a feltételek, ezzel csak egyetérteni lehet. A versenynek viszont egyetlen célja lehet, hogy segítse a fuvaroztatókat, s ne a kereslet legyen túlsúlyban, hanem a kínálat. A baj akkor van, ha a lakosság nem tudja kivel hazavitetni a megrendelt szenet, fát, vagy éppen a megvásárolt bútort. De folytathatnánk azzal is: mindegy a vásárlónak, hogy a termelő által megtermelt zöldség milyen rendszámú autón jut el a piacra. Ott legyen és időben ott legyen. Ha a versenyfeltételek tisztességes játékszabályai ezt segítik elő, akkor mindannyian csak nyerünk ezen a versenyen. Sz. A. Lapszemle Cél a tömeggyártás Van egy jó híre a február 25-i Computerworld-Szá- mítástechnikának: kormány- szintű döntés nyomán az idén néhány — a feltételeket biztosítani tudó — gyártó cég olyan állami támogatásban részesül, hogy mintegy négyezer professzionális személyi számítógép a tavalyinál lényegesen olcsóbban kerülhet forgalomba Magyarországon. Az eddig átlagosan 200—300 ezer forintba kerülő úgynevezett XT-típusú gépek ára 130— 180 ezer forint körül lesz, míg a korszerűbb AT-k ára 600—700 ezer forintról 190— 260 ezer forintra csökken. A lapzárta utáni hírhez kapcsolódik a Computerwor ld-Számí tástech n ika gyors riportja, amely a támogatást elnyerők nyilatkozatait ütközteti. A hírből, a riportból és a döntéssel foglalkozó szerkesztőségi publicisztikából az a kép alakul ki, hogy amennyire jó ez a döntés a számítógép- vásárlók, az alkalmazók szempontjából (viszonylag egységes, olcsó kínálat), any- nyira rossz a gyártók, az importőrök szemével nézve. Még a győztesek sem tudnak egyértelműen örülni, mivel a néhány száz darabos vadászterületekre felparcellázott gyártás (Tajvan egynapi termelése több, mint tízezer személyi számítógép) távol áll minden optimumtól. Cél a tömeggyártás — ezt már a Novosztyi Hírügynökség újságírója írja az amerikai Computerworld-ben. s ezt a cikket veszi át a magyar Computerworld-Szá- mítástechnika, hogy beszámolhasson a szovjet számítógépgyártás helyzetéről. Az összehasonlítás mindig tanulságos, ezért a teljesség kedvéért egy amerikai marketing szakember is megszólal a lapban a személyi számítógéppiac helyzetéről. Lehet, hogy az ő helyében több lelkesedéssel tudott volna nyilatkozni az Olivetti cég marketing igazgatója, mivel az Állami Biztosító — mérlegelve az összes hazai és külföldi ajánlatot — végül is az olasz gyártól vásárol 800 darab személyi számítógépet, ami azért nemcsak nálunk számít az év üzletének. A felsőfok, az egyedülálló teljesítmény mindig érdekes, ezért megemlítjük az 1986 „leg”-jeit összefoglaló cikket is. Az érdekességben azonban nem ez a „leg”, hanem egy újabb párhuzam: a lap egymás mellett közöl egy-egy cikket arról, hogy mire alkalmazza a számítógépeket a XX. kerületi tanács és mire New York város tanácsa. —s A kapcsolatok egyik „végpontja" a TVK Az együttműködés lehetőségei Borsod megyében négy nagy vegyipari termékeket előállító vállalat működik. A Borsodi Vegyi Kombinát, az Északmagyarországi Vegyiművek, a Tiszai Kőolajfinomító és a Tiszai Vegyi Kombinát. Milyen kapcsolat fűzi össze a borsodi vegyipari vállalatokat? — A magyar—szovjet olefinkémiai egyezmény azon alapszik, hogy Magyarországon a ’70-es évek elején felépítettek egy gazdaságos nagyságú etiléngyárat, és az a termékével ellátja a Szovjetunióban levő Kalusi Klórvil Egyesülés üzemeit is. Ugyanerre, a TVK-ban felépült bázisra létesült a Borsodi Vegyi Kombinátban az évente 150 ezer tonna teljesítményű PVC-gyár — mondja Kovács F. László, a BVK kereskedelmi igazgatója. — Ennek a korrekt kapcsolatnak az alapján mi évente jelenleg 75—79 ezer tonna etilént kapunk a TVK-ból 1978 óta. Ez év közepétől az egyezmény „megfordul”, a Szovjetunióban ugyanis elkészül az új etilénüzem, így az elkövetkezendő időszakban Magyarország kap majd évente hasonló nagyságrendben etilént. AZ ETILÉN AZ EGYIK ALAP — Ez részben kielégíti a TVK-ban megvalósult lineáris polietilénüzem alapanyag-szükségletét, részben erre a forrásra támaszkodva mi is tovább növelhetjük a PVC gyártását. Ennek érdekében kapacitásbővítést végzünk, ami 1988-ban már üzembe lép. Ezen a legfontosabb kapcsolaton kívül több kisebb jelentőségű együttműködés is van a BVK és a TVK között. Így például a leninvá-, rosi olefinműben a BVK- ban készült marónátron oldatot használják fel gáztisztításra, a BVK-ban előállított nitrogénműtrágya jelentős hányadát pedig a Le- ninvárosban előállított polietilén zsákokba csomagolják. Közösen teljesíti a két nagy vegyipari vállalat a jugoszláv—magyar prahovói hosszú távú megállapodás ammóniaszállítására vonatkozó szerződést is. Nemcsak tartálykocsik átadásával, hanem üzemzavarok, vagy más okok miatt a szállítás átvállalásával teljesítik a szerződésben vállalt kötelezettségeket. Igen jelentős együttműködés alakult ki a Borsodi Vegyi Kombinát és az Északmagyarországi Vegyiművek között is. Ebben a kapcsolatban a legfontosabb a növényvédő szer gyártásához szükséges alapanyag, a fosz- gén szállítása — mondja Szőke Béla, az ÉMV igazgatója. — A BVK a rendelkezésére álló klórból és szén- monoxidból foszgént állít elő, amelynek mintegy 90 százalékát Sajóbábonyban használják fel növényvédő szer gyártására. AZ MDI JELENTŐSÉGE Hasonló jelentőségű együttműködés körvonalai alakulnak ki a BVK és az ÉMV között’, a poliuretán-kémiá- ban is. Az említett műanyagféleség —, amelyet a textilipar és a bútoripar használ fel a legnagyobb mennyiségben — gyártásának az ÉMV a hazai gazdája. Jelenleg a poliuretán előállításához szükséges alapanyagok túlnyomó része tőkés importból származik, ám részletes tervek készültek már arra, hogy az importot megszüntethessük és kooperációs kapcsolatokkal felszámoljuk a függőséget. Ennek a kapcsolatnak az alapját a BVK-ban felépülő MDI-üzem adja — mondja Kovács F. László. — Az üzem nagysága és teljesítménye lehetővé teszi, hogy az ne csak a BVK és az ÉMV igényeit elégítse ki, hanem a termékéből jelentős mennyiséget Jugoszláviába is szállíthassunk. A jugoszláv fél e szállítás ellentételeként pedig az ÉMV részére a lágy poliuretán habok gyártásához szükséges alapanyagot küldi. A BVK-ban felépülő MDI- üzem termeléséhez viszont az ÉMV szállít majd egy fontos alapanyagot, a formaldehidet — mondja a sajó- bábonyi gyár igazgatója —, ezért az ÉMV-ben mintegy 200 millió forintos költséggel bővítik a formaldehidüzemet. így válik teljessé a kör, amely az igen fontos poliuretán gyártásának alapanyag-szükségletét. megnyug- tatólag megoldja majd. Hajdú Gábor Fotó: Laczó József A TIFO szolgáltatja a műanyaggyártáshoz szükséges alapanyagot, a vegyipari benzint A kapcsolatrendszer másik végpontja, a BVK ablakkonfekcionáló üzeme Magyar-szovjet vegyesvállalati konzultáció Kapolyi László ipari miniszter meghívására szerdán szovjet küldöttség érkezett Budapestre, hogy a magyar—szovjet vegyesvállalati együttműködésről tárgyaljon. A delegációt Jurij Ko- nisev, a Szovjetunió Állami Gépipari Bizottságának elnökhelyettese vezeti, tagjai között van több ipari miniszterhelyettes és 36 nagy- vállalat vezetője. Az Ipari Minisztérium vezetői, a magyar és szovjet partnervál- lalatak képviselői, valamint elméleti közgazdászok a konzultációk során megtárgyalják a vegyesvállalatok létrehozásához és működéséhez szükséges feltételeik gyors megteremtésének lehetőségeit. A szakemberek megvitatják a vegyesvállalati politika kialakítását, az ilyen szervezetek működésének jogi, " közgazdasági, anyag-, gép- és árubeszerzési, értékesítési szabályait, az együttes kutatás-fejlesztési beruházások feltételeit, kereskedőházak létesítésének lehetőségeit. A szovjet vállalatvezetők látogatást tesznek magyar partnereiknél is.
