Észak-Magyarország, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-28 / 74. szám
1987. március 28., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15 „Hazai pályán mindig nyerni akarunk” Össze! Kondiné is visszatér Fellépés előtt !.aczó József felvétele Most érkezett el a női kézilabda NB I-es rajt, mégis úgy tűnik, mintha a csapatok már hetek óta „püföl- nék” egymást. Volt ugyanis vidékbajnoiki küzdelemsorozat, Magyar Népköztársasági Kupa és jó néhány rangos torna. A Borsodi Bányász együttese igazán nem panaszkodhat. Az MNK-ban a harmadik helyig vitte, a 'vidékin diadalmaskodott, megnyerte a Borsodi Nagydíjat. Ettől többre már nem is futhatta ... („Amikor januárban elkezdtük az alapozást, leszögeztük: a bajnokságot tekintjük elsődleges feladatunknak. Zavartalan körülmények között gyűjtöttük az erőt, a lányok-asszonyok szorgalmasan, becsületesen dolgoztak, igazán nem lehetett panaszom rájuk. Miután leraktuk az alapokat, hozzáláttunk a formába hozás »mesterségéhez«. Játszottunk jól és gyengébben is — ez ilyenkor természetes —, de tagadhatatlan: jöttek az eredmények. A sikerekre pedig mindenki vágyik, s aki eléri, kiegyensúlyozottá, nyu- godttá válik. Nem akarom elkiabálni, de mi most igazán az utóbbi kategóriába, tartozunk. Annyi gond és nehézség után — úgy tűnik — végleg egyenesbe kerülünk” — Csík János vezető edző.) A szakvezetőnek valóban sokszor fájt a feje az elmúlt esztendőben. Gyakorlatilag egy csapatra való társaságot nélkülözött. Aztán a múló idő tett pontot a hiányzásokra. Vinczéné szült és újra bekapcsolódott a munkába. Felfedezték a 15 esztendős Szabót, a 187 centiméteres tehetséget; leigazolták Kozák Angélát a Debreceni Kinizsiből, aki már játékra készen áll; Dobayné is túl van már az anyai örömökön, másfél hónapja látogatja az edzéseket, öt-hat hét múlva a közönség is üdvözölheti. A fekete-pirosak ásza, a válogatott Kondiné ugyancsak a napokban született kisgyerekével foglalatoskodik jelenleg, de ősszel visszatér. Néhány sportolót — a bizonyítás reményében — kölcsönadtak. Cseri a Miskolci Spar- tacusban, Kisgergely és Kun a Kazincbarcikai Sütőipari Kinizsiben igazolhatja, hogy az élvonalban a helye. A távozók listájára csak Zsen- ticskóné került, aki Mátészalkán véd tovább. („Egy edző akkor boldog, ha van választási lehetősége, ha a csapatba kerülésért, versenyt hirdethet. Aki .játszani akar — produkáljon. Nekem az az elsődleges dolgom, hogy összekovácsoljam a gárdát. Az tény, hogy megerősödtünk, bátran tudunk majd cserélni, mert a kispadra is ügyes játékosok kerülnek. A roppant fontos átlövői poszt tulajdonosai között is válogathatok! Vagyis jó »lapokat« osztott a sors, meggyőződésem: nagyszerű gárdát építünk. A bajnoki helyezést illetően mindezek ellenére még visszafogottan tervezünk. Huszonhathuszonnyolc pontot biztosan összegyűjtünk, s az 5—7. helyezést kívánjuk megszerezni. Elsődlegesnek tartjuk a közönség kiszolgálását, hazai pályán — a miskolci városi sportcsarnokban — mindig nyerni akarunk!” — Csík János.) A Bányász kétségtelenül a jövő együttese. Az átlagéletkor közelebb esik a húszhoz, mint a harminchoz. A szakvezető jövőre várjg a hőn áhított kiugrást, szerinte 1988-ban a Borsodi Bányász már a legjobb hazai csapatoknak is méltó ellenfele lesz. („Tavaly, az év végén kicsit elkenődtem, mert nem láttam a kiutat. Sérülések, betegségek, szülések, távozási szándékok jelentették az akadályokat. .. Bizony, megfordult a fejemben a távozás lehetősége is. Aztán eldőlt, hogy maradok, a ’87-et végigcsinálom, és újra visz- szatérünk az ügyre” — Csík János.) A tavaszi bajnoki fordulók így követik egymást: március 28.: Tatabánya—B. Bányász. Április 3.: B. Bányász —Dunaújváros. Április 10.: Békéscsaba—B. Bányász. Április 17.: B. Bányász—Építők SC. Április 22.: FTC—B. Bányász. Április 26.: TFSE— B. Bányász. Április 30.: B. Bányász—BHG SE. Május 8.: Eger SE—B. Bányász. Május 15.: B. Bányász—Bp. Spartacus. Május 23.: Győri Richards—B. Bányász. Május 27.: B. Bányász—Vasas. Május 29.: DMVSC—B. Bányász. Május 31.: B. Bányász—Szegedi Budaprint. Június 5.: BHG SE—B. Bányász. Június 12.: B. Bányász—Eger SE. („A jó rajtot döntőnek tartom, mert szárnyakat adhat. Tatabányán kezdünk, jobbak -vagyunk, tízből kilencszer biztosan mi nyernénk. De vigyáznunk kell, nehogy az a bizonyos egy most történjen meg. Tavasszal a mezőny első felében szeretnénk végezni! Titkos vágyunk is van: ki akarjuk érdemelni a Duna Kupán való szereplés jogát. Az MNK-ban és a vidékbajnokságon felhívtuk magunkra a sportág vezetésének figyelmét, most pedig a bajnokságon a sor. Ha kilépünk a nemzetközi porondra, sokat tanulhatunk. Van tehát miért dolgozni, hajtani” — Csík János.) Kolodzcy Tamás sport A labdarúgás második vonalában a negyedik tavaszi fordulóra kerül sor a hét végén. Vasárnap délután Diósgyőrött a Szarvas vendégszerepei, az ózdiak Kaposvárra látogatnák. — Nagyon bosszús volt a szegedi mérkőzés után? — kérdeztük Száger György vezető edzőt, a DVTK mesterét. — Nem repestem, mert elkótyavetyéltünk egy fontos pontot — mondta. — Azért bosszantott különösen a dolog, mert az élvonalat is megjárt védelmünk tagjainál következett be rövidzárlat. Okét a nyugodtság és a tapasztalat kellene, hogy jellemezze, Szegeden azonban éppen ezen a területen mondtak csődöt. Ügy éreztem, 2-0-ás vezetésünknél is kishitűen mozogtak labdarúgóink, mintha várták volna az ellenfél gólját, mert számukra szinte elképzelhetetlennek tűnt, hogy eltelt a mérkőzésből ötven perc és még nem rez- dült a hálónk. — Volt azért oka az örömre is? — Igen, mert az első 45 percben kifejezetten taktikusan, átgondoltan és jól játszottunk. A kihagyás után pedig volt erőnk az egyenlítésre, talpra tudtunk állni, Egész héten mondogattam a fiúknak: vegyék már tudomásul, hogy ez a mostani DVTK felkészültségben, játékban, erőállapotban már nem azonos az őszi együttessel, szeretném, ha ez a változás a gondolkozásukban is mutatkozna, — Tervez-e változtatást? — Balogh játéka számomra kevés. Akaratereje, felKarpov oviit A spanyolországi Lina- resben befejeződött a férfi sakkvilágbajnok-jelölti döntő. A 11. játszmát a sötéttel játszó szovjet Anatolij Karpov nyerte, honfitársa Andrej Szokolov ellen. Ezzel Karpov 7,5-3,5 arányban győzött. fogása, hozzáállása nem megnyugtató, lesz ideje töprengeni, milyen irányba akar menni. Kimarad, helyén Farkas kezd. — Az esélyekről illetlenség lenne kérdezni ... — A Szarvas nem gátolhatja sikerünket. Az újonc Kaposvár eddig igencsak derekasan vitézkedik, biztosan őrzi a táblázaton a 2. helyet, márpedig ez feljutást jelentene a bajnokság végén. Az ÓKSE ellen a somogyiak az esélyesek, ehhez természetesen a Bánkúti-legénységnek is lesz néhány szava. Annál inkább, mert az Ózd eddig 3 találkozón 5 pontot gyűjtött, s ez minden várakozást felülmúló produkció! Diósgyőrött Stamler, Kaposváron Aczél bíráskodik majd a vasárnap délután 4 órakor kezdődő találkozókon. Az NB II. további mérkőzései : Metripond SE—Váci Izzó, Veszprém—Budafok, Komló—Nagykanizsa, Csepel—Salgótarján, Nyíregyháza—Ganz-MÁVAG, iKeszthely—SZEOL-Délép SE, Bp. Volán—Szolnok, Baja—Szek- szárd. * Az NB I-ben is fordulót rendeznék. A párosítás: Dunaújváros—Ü. Dózsa, Rába ETO—Bp. Honvéd, Siófok— Debrecen, Eger SE—Haladás VSE, FTC—Tatabánya, Videoton—ZTE (szombaton), MTK-VM—Pécsi MSC, Vasas—Békéscsaba (vasárnap). Remélhetőleg a játékosoknak és a vezetőknek egyaránt kényelmes ülőalkalmatosság lesz a Borsodi Bányász kispadja.. (Balról: Bocsiné, Kerékjártóné és Szolga Miklós technikai vezető.) Diósgyőrött a Szarvas, Kaposvárott az. Ózd Balogh kimarad, Farkas kezd A jelenet csaknem két évtized távlatából is kitörölhetetlenül él emlékezetemben. Debrecen, megyei ifjúsági labdarúgó-válogatottak tornája. Együttesünkben csatárként bontogatta szárnyait a később válogatottságig jutó játékos. Első mérkőzésünkön ellenfelünk egyik védője cseppet sem respektálta, „adott neki” jócskán. Társunk egy ideig tűrte, aztán megunta és apránként elkezdett törleszteni. Meglehetősen járatlannak bizonyult az ilyesmiben, mert a játékvezető a második belépő után már igen erélyesen figyelmeztette. Érezni lehetett, hogy ha a pályán marad, rossz vége lesz a dolognak. Edzőnk nem várta meg a kritikus pillanatot. Lecserélte társunkat, aki alig akarta elhinni, hogy vele megtörténhet ilyen méltánytalanság. Amit a megnyert találkozó után kapott szakvezetőnktől, nos, azt aligha tette zsebre. Ügy leteremtették, hogy a végén már mi is sajnáltuk. Egyik lábáról a másikra állt, hallgatta a sorozatos szemrehányásokat, erejéből mindössze néhány kötőszóra futotta. Öszhajú csapatvezetőnk talán még arcul is legyintetté. Az igazi büntetés sem maradt el. A soronkövet- kező találkozón nem léphetett pályára, s az utolsó mérkőzésre is csak azért szavaztak a számára bizalmat, mert mi kértük, hadd bizonyíthasson a játékával és a teljesítményével. A sorsdöntő összecsapáson T. rendkívül hasznos tagja volt együttesünknek, jóval többet vállalt magára, mint máskor. Használt a pedagógiai célzatú nevelés. Ha jól emlékszem, pályafutása során később soha nem került összeütközésbe a játékvezetőkkel. Miért idéztem ezt a látszólag semmitmondó epizódot ilyen részletességgel? Az utóbbi időszak történései arra engednek következtetni, hogy a szakemberek egy része „elfeledkezik” a versenyzők neveléséről, s néhány élsportolónk hajlamos arra, hogy igen rossz színben tüntesse fel magát a nemzetközi viadalokon, a bizonyítványt pedig később már roppant kínos magyarázni. Mindent a háttérbe szorít az eredmények utáni öldöklő hajsza? Csak és kizárólag a siker a mérce? Tartok tőle, hogy folyamatról van szó. Kibontakozóról, még nem lávaként terjedőről, s ebben a szakaszban még elfojthatóról. A vonulatot a hetvenes évek második felétől lehet kimutatni. Az argentínai labdarúgó-világbajnokságon két fiatal magyar sportoló keltett közmegbotránkozást viselkedésével; asztaliteniszezők külföldi túrája végződött kellemetlenséggel, mivel két játékost is lefüleltek idegen értékek eltulajdonítása közben; az indiai világbajnokságon repült az ütő' egyik játékosunk kezéből a szurkolók közé, s említhetnék még néhány példát egyéb sportágak háza tájáról «is. Olyanokat, amelyek arról tanúskodnak: külföldöt járó versenyzőink nem mindig és nem mindenkor öregbítik hazánk jó hírét. Olykor kifejezetten rombolják tekintélyét, mert meggondolatlanul viselkednek, fennhéjázó magatartást tanúsítanak. Nevelésükből adódó hiányosságaik miatt ezek az intermezzók szinte törvényszerűen következnek be. Érzésem szerint a nem kívánatos jelenségek megelőzhetőek lennének. Ennek érdekében azonban nemcsak a reflektor- fénybe kilépőknek, hanem másoknak is sokkal többet kellene vállalniuk. A sportoló idejének jelentős részét tölti társai között, edzőjével. Ha minduntalan azt a „taktikai utasítást” hallja, hogy „... gázold el az első összecsapásnál!”; „ ___minden eszk özzel akadályozd meg!” —, nos, akkor előbb-utóbb kedvezőtlen irányban változik a játékhoz való hozzáállása. Az igazán jó szakemberek tisztában vannak saját erényeikkel, hibáikkal. Képesek a gondjaikra bízott palántákat alakítani, formálni. ' Jó és rossz irányban egyaránt. Aggasztónak tartom az utóbbi időben napvilágot látott „látványos” esetek számának gyarapodását (vajon hány kulisszák mögötti perpatvar játszódott le ezeken kívül?). Valami nincs rendjén, valamit nem jól csinálnak. Az edzők szerződése meghatározott időre szól. Ez alatt akarnak produkálni, ellenkező esetben ugyanis új kenyéradó gazda után nézhetnek. Az eredmények utáni rohanásban figyelmük nem terjed ki olyan „részletekre”, mint a fiatalok jellemének formálása, egyéniségük alakítása, emberi méltóságuk fejlesztése. Márpedig ez a felfogás zsákutcához vezet. A nemzetközi színtéren eleve bukásra van ítélve az a versenyző, aki nélkülöz bizonyos tényezőket. A helytálláshoz nemcsak tehetség, szorgalom és kitartás szükségeltetik, „járulékos elemként” számtalan egyéb, megszerezhető (!) tulajdonságot is említhetnék. Aki a sorsdöntő pillanatokban nem képes uralkodni az idegein, érhet talán el részsikereket, akadhatnak felvillanásai, de nevét egészen biztosan nem írja be sportágának nagyjai sorába. Ha valaki sportolásra adja a fejét, bizonyára céllal teszi. A jók, a legjobbak közé szeretne emelkedni. Ezért minden ésszerű dologra vállalkozik. Az természetes, hogy lemond az élet bizonyos örömeiről. Más szemléletű és életvitelű sportolóra kár időt, energiát és anyagi befektetést pazarolni. A kellő pillanatban elhangzó szemrehányás, útmutatás bizonyos esetekben hasznos lehet. Többek között ezért igen nagy az edzők és a sportvezetők, a hazai sport- mozgalmunkban tevékenykedők felelőssége. Számomra örökre emlékezetes marad a bevezetőben említett nagyerdei eset. Később, évek múltán döbbentem rá vezetőink cselekedetének mozgatórugójára. Ök nem engedhették meg, hogy egy tizenéves, pályafutása elején járó ember szégyent hozzon arra a feliratra, amelyet mindannyian büszkén viseltünk a melegítőnkön. Remélem, sok hozzájuk hasonló sportvezető tevékenykedik manapság. Doros László
