Észak-Magyarország, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-28 / 74. szám

Rapp Lajos versei:

Új litánia

riadtan menekülő halakért elcikázó rémült-szép madarakért zakatoló szívű-patájú négylábúakért egy zebranyájért elefántcsordáért egyetlen szűkölő ebért az áldozatokért

uram könyörülj

föllobbanó tüzek fölrobbanó tüzek-tüzek kihunyt a láng a parázs elhomályosult de hull még a korom hull az égből

uram könyörülj rajtunk szemük-fülük-szájuk nincsen némán hullanak hullanak egyre még hullanak az égből irgalmazz nekünk uram

tratamm-tratatatamm! géppuska szólt az éjszakában dobolt dobolt a vér

<*

Serfőző

«III

WRipR,

...| RHH

S

imon

'

» *

jXw.W'.v-: v.

í»2

, ' "

*% É* ' V"." ''' r" ' ; o ;

©

ez a fiatal lány otthon zöldborsót fejt kimutatásokat gépel egy hivatalban a villamoson jegykezelő otthon új ruhát vasal táncolni megy szombaton

mit tud ez arról uram?

borsószemek kopogása egyforma monoton pergése dobpergés-pergőtűz doberdó-donkanyar-apokalipszis az ő kezében csak a mai nap la kktáska-csipkekesztyű

mit tud ez uram?

a tétlenül ténfergőkért tökmagot-gumit rágcsálókért szennyes szavakat köpködőkért megvadult verekedőkért földre rángatott nőkért

könyörgünk uram

Vali panasza

Téved ozegyben-másban Nem tév<hitvallásban Nem tévj$zere|emben Nem dolgánál szebben Téved oz*bben-abban Szólhatnégazabban Ka pásztort kezekbe Hogy vmjl elvezesse A csilM*!Ugalmához Kapkod ®r fűhöz-fához Arcán Miegek ülnek Szárnyr°!Phat hogy repülhet? S állhat 1| jégesőben Szélben yerdesőben?

Téved Ozolykor-olykor Tűzi játék* komoly kor Küszöbé(wa lépne Szeme r^ínt vált a képe Riadtan írogatja Hogy m®j&n azt kutatja Múlnak tístölő évek S fárad ®r többször téved Vak tél wjp súgóra Sírt rajzit homlokára

•

Igl Igl

>, .0' s * \ '-í>v^ • ■'rí'j.;.

nSN ' % '

‘

' 8.T' ■=•, c if. fX

:

1181111#

V, .

'

•

.

:' l® :

•

IIMÄ »fei

•f:

«PI

>.«*. ' ' ' . s • ^

•

■

Sj sä -i i s v

.

.

•

.

••

•

*

mmmmm

.(ö

Olykor, egy röpke pillan^iverésében. h;i megüti fülem egy cérnnvékoa’ciallam, eszembe jut a eitern, apám citernj®| ott terem féltucat, áhitatosan hallgatózó, ^íerek is. Egyikőjük én magam vagyok, őA és mindenről megfeledkezetten, még arról ^húzzam knbát- ujjamat csillogó orrom alattHát ti, lányok micsi1"

Hogy még csak t„j- Már mi nálunk lefe^

Itt még ágyat se vei"'

Nagyapám botfülű volt, ef^Orukürtlel boldogult. Hozzáértést alig ki'V'* jó tüdőt. Tu- tuuuú! — és engedték a ha-Ji kocákat, virgonc süldőket. Apám lépett 'Phglistán. megvetett kondásból tehénpászto'Jte. úgy hírlik, azért, mert érzéke volt a hangszerekhez! rézkürthöz, mely a szakmátraítoz, mely a fonóban biztosított számára e'\r*kintélyt. Egyszer, éjnek évadján kéményétr:£szre Kapta trombitáját s olyan talpraugfiit, hogy a beste vörös kakasnak nem volt [felröppenni a szalmás háztetőre — a gazda | árpával hálálkodott neki. fj

Öh, a citera, apám citeraja- ,j

Jaj, istenem, mér' nent jtti az ég.

Hogy énnekem krufripl' védi' Krumplileves az ebedé^%u<i.

Vacsorám meg egy keíe\ás '

Meg: J

RántottácsWü^^

Nincs, szolO%\iY. Krumplile”1^ ,

Kenyér ot

Ciberekonde%SH

Szolgaszon,ff"i:tu

A has, az örökké korgó'^jnyj., dalban elbeszélve...

Minket mindig óva intette’%től Ha ugrabugráltunk, tehát nem fértö*%kbe, lesújtott, ránk a szülői intelem: „Veszteitek71 "'oly gyakran, mondhatnám: uPÓjjjljttgyelrnéztettek bennünket arra, hogy az örÖ%ékenyebb dolog a világon, lassan figyein^a;, események logikáját, és a magam eg>'^vel rájöttem: öröm és üröm túl közel van a rnj életünkben. Amíg nem volt libánk;.feWántam bárcsak lenne, mehetnék veIU% hanc(-rozni cimboráimmal. Aztán meglell™k, és egyetlen

>

JC

0)

>

3

0

<

hét alatt megutáltatták magukat velem. Ha üres volt a begyük, egyből a tilosban kötöttek ki, a kerülő behajtotta őket, s anyám leverte rajtam a váltságdíjat.

Csak a mindenről elfeledtető zenének volt meg az a különös természete, hogy ami örömet egyik kezével adott, a másikkal nem vette vissza, hagyta, legyen egészen enyém. Szorongásaim feloldódtak benne, akárcsak a lehetetlen lehetőségével áldott mesében. Talán onnan a magyarázat, hogy zene- vagy mesehallgatás közben nyugton maradtam, izgága viselkedésemmel nem rántottam magamra vesztem pillanatát.

Alom alá fészkező, nyugalmas estéken apám megüli magának a karoslóca sarkában, tűnődőn, befelé hallgatózva. Gondolom, napi gondjain rágódott. Anyám, miközben tésztát gyúrt, vagy varrogatott, rászólt, nyissa már ki a száját, ma még nem hallotta a hangját... öregem felnézett. Sóhajtott, legyintett reménytelenül. Ugyan, minek is osztana meg olyan gondokat az asszonnyal, melyekkel maga se tud zöldágra vergődni? Jöjjön inkább a zene.

— Józsi, hozd be a citerát!

Bátyám megrezzent és kétségbeesetten lesett rám. Este volt már, és a kamrában alig lehetett lépni az egértől.

Ugrottam. A zene közügy ...

Mire beértünk vele, apám kezében gubancos rongycsomó. a petróleum nedves foltjával. Megsimogatta a citera feketére aszott lapját, s csúdák csudája — egy szépséges piros rózsa nyílott ki rajta. Akkor még szentül hittem, hogy a rózsát a gyengéd simogatás csalta ki a citerából.

Már az előkészületek örömmel töltöttek el. A portól egérszürke citera ünnepi külsőt öltött. Apám kirázta belőle a kulcsot, a nyomófát, és a pengetésre szolgáló halcsontot. Megpróbálta a húrokat, húzott rajtuk — és:

Leégett a garadnai Kodály.

Beleégett kilenc juhászbojtár.

Kilenc juhász kilenc pár subája.

Számadónak sallangos bundája.

Számadónak nincsen semmi kára.

Majd megveszi Szikszón a vásárba'...

Egyszóval: mindig mi, a bojtárfélék húztuk a rö- videbbet, s a gyermek lelkében bosszúvágy lobogott a dolgokban és viszonyokban megbújó, titokzatos és ellenséges erők ellen. A bonyodalmas valóságban egyetlen biztos, generációk hosszú sorával tapasztalt fogódzó látszott: a rend hierarchiájában legislegalul te vagy, hát akkor légy észnél, azaz légy bizalmatlan mindennel és mindenkivel szemben ...

wmmmmmmmmmmmmmmmvmmmmmm

Szóródjatok őszi kukoricaszárakhoz. Arcotok csúffá fonyorodjon. Változzon rikácsolássá, károgjon a hangotok, mint a pusztázó varjaké.

Ólak malacaihoz, disznóihoz koszolódjatok, nehezüljön hátatokra púp, mázsás súly,

úristen, csak itt ne hagyjatok!

Pocsolyák a gödrökbe:

inkább gyűljön hályog szemetekre.

Sötétüljön fogatlanná,

beomló barlanggá a szátok,

csak éljetek,

akár sántán, vakon,

ha nem is tudjátok miből,

ha csak levesen is.

tegnapi maradékon.

Nem a ti szégyenetek!

A szűkösség hideg konyháit, amit nincs elég tüzelő kifűteni, a nyugdíj szorongó filléreit, amiből az alig-életre alig telik, a szegénység fintorító szagát, gönceit ne ti,

azok röstelljék, akikre tartozik!

Ha csak egy hónapig, napig, addig is bírjátok ki.

A szelek el ne vigyenek, e földisárkányok, zárjatok előlük ajtót, ablakot. Kéményetek füstöljön fekete szomorúságtól, akkor is vigyázzatok, őrizkedjetek a haláltól, önállótlanná silányitott fiakat, akiket a porból az égre ti tettetek föl, ti segítetek:

elakadó sorsunkat nem tudnánk kikormányozni a bajból, máig nem nőttünk fel.

Nem biztatunk már

meleg pihenésekre,

hogy dolgotokat, mint a verebeket,

elhessegessétek.

Négykézláb, orra bukva is hajtsátok a munkát: az tartaná még bennetek a lelket.

Gondból, nagy szorultságunkból hová, kihez fordulhatnánk, ha hozzátok nem, ó. ha ti mór nem lennétek?!

Kalász László:

Megáll a szél

A minap odahaza jártam, mentem kiszellőztetni tüdőmet portól, koromtól, benzingőz szemetétől, fejemet meg a zajtól. A határba is kinéztünk apámmal. Visz- szafelé ballagva, a szürkülő alkonyaiban magányos dalolóra lettem figyelmes. Megálltam, füleltem, ismerem-e a nótát. Hát hogyne ismertem volna, apám jóvoltából minden itt termett, régi nótát betéve tudok.

Apám mosolyogva megjegyezte:

— Valaki a pohárral harangozott.

Meghökkentem. Nocsak, mióta ráuntam a kapára, pénzért mérik még ezt is, a nótás kedvet? „Csak úgy, magától ma már senki se dalol, csak ha van egy kicsi a fejében.”

Rántottam a vállamon. Hiszi a piszi! Ö azonban erősködött, hogy úgy igaz, ahogy mondja, az emberek, valamilyen ok miatt, leszoktak a nótázásról.

Időmből tellett, meg a kíváncsiság is sarkallt, hát elhatároztam, hogy utánanézek a dolognak. Nyakamba kaptam a lábam, be a faluba. Vesztemre, mert egyik sógorom volt a dal forrása. Jókora demizsont cipelt, mérve az utat keresztül-kasul, s amikor meglátott, nagyot rikkantva orrom alá nyomta a demizsont. „Húzd meg öcsém, mert agyonváglak!'' A szeszfőzdéből hozta haza járandóságát, s mert közéleti férfiúnak tart, szidta az államot, mint a bokrot a szörnyűséges pálinkaadó miatt.

De hát mi lett a sorsa a negyvenesztendős citerá- nak, búban-vigalomban hűséges pajtásomnak? Senki sem tudja, se apám, se anyám, nyomtalanul tűnt el az időben, s bár cirádás szavakkal áldoztam emlékének (erős volt a pálinka), apám lelkében nem lobbant lángra negédes nosztalgia. Aforizma tolakszik toliamra: „Ha valaki elvesztett valamit és nem tud róla, ne szóljatok neki, és nincs semmi vesztesége." Nos. én szóltam neki, szóltam apámnak, mégsem érezte a csapást, mely az elvesztett citera miatt érte.

Ígérgető hangulat lett rajtam úrrá, s mondtam öregemnek: ha lesz egy kis dugi pénzem, melyről az asszony nem tud, veszek neki egy citerát. Kinevetett, hogy nem való az már ebben a modern világban, inkább egy zsebrádiót, arra fáj a foga — éjjeliőr a téesz-majorban, egész éjszaka nvaggatná, hogy elűzze magától az álmosságot...

Emlékeimet vallatva, arra a belátásra kellett jutnom, hogy a „szárazon” is buzgó nótás kedvnek vége, és történt ez — talán — azért, mert nem a jó hangulat és kifogástalan közérzet „mellékterméke” volt a nóta. A jó gazdáknak igazán több okuk lett volna arra, hogy nótázzanak, s falumban én csak akkor hallottam danászni őket, ha felöntöttek a garatra — a legvagyonosabbakat még akkor sem, jókedvükkel tüntetőén elhúzódtak baráti körük szűk intimitásába. Csak a szegények — azoknak be nem állt a szájuk, daloltak gyorsan múlandó jókedvükben,

■MB s' SM ÄS SÄSÄSSS

\

daloltak'bánatukban: munkába menet, pihenten, munkából jövet, fáradtan. Apám is. amikor már ötödik hete nem esett az eső, s a csorda után porzott a megrepedezett legelő, napjában tízszer-hússzor is elénekelte:

Kiszáradt a tóból mind a viz. mind a sár.

Szegény éhes gulyám csak felém kandikál.

Én istenem, uram adjál csendes esőt.

A szegény gulyának jó legelőt, mezőt!

A „pásztormiatvánk” kétségbeesetten, jajongva verdesi e az eget. És egyszer arra ment egy gazda és tréfásan odakiáltott apómnak: „Bőg a szamár, eső lesz!” öregem béketúrően nevetett, én viszont legszívesebben végighúztam volna rajta karikásommal, hogy „belekáromkodott" apám templomi áhítatába — akkor még hittem, a lélekből jött fohász meghallgatásra talál.

Oh, a keleti mesék százszorszép mesevilága, a matyó népviselet tüntető színessége vajon a jómód szülötte? A földmély roppant nyomása alatt jön létre a gyémánt a szénből. A hasonlat, úgy vélem, a népművészetre is illik. A jómódból paloták lesznek, föld- tulajdon. gyár, egyebek, csupa kézzelfoghatóság. A nyomorúságból nóta, mese, csodálatos népviselet, valami megfoghatatlan, valami eszmei.

Igen. a vagyonosok már megoldható gondokkal bíbelődtek. azokról lehetett is, kellett is beszélni, a határból hazamenet gondolkozni. Érdemes volt. „Még úgy sose volt, hogy valahogy ne lett volna" — szokta volt mondogatni apám. s hogy tehetetlenségét ne érezze, citerázott.

1945-től már nem volt mindegy, hogyan lesz. Földet kapott a talpa alá. Neki is olyan gondjai lettek, melyeken érdemes volt az eszét járatni. Tetszett, nem tetszett, politizálnia is kellett, a politika pedig konkrét érdekek kifejezője.

Közmondásaink között valóságos népirtást rendezett az elmúlt két évtized. A részletfizetéses gyarapodás lehetősége éppen napjainkban pusztítja el egyik leggyakrabban használt szállóigénket: „Csak addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér."

Mit mondjak? Az emberek ma már elvárják, hogy szórakoztassák őket. Az „önszórakoztatás" divatja mólóban van, vagy talán már el is múlt. Apám nem érzi a veszteség súlyát az eltűnt citera, az elfelejtett sok-sok mese, népdal miatt — zsebrádióra fáj a foga.

De azért nem bánná, ha a rádióban és másutt vi- szontlátná-hallaná a maga nem megtagadott -„csupán” elfelejtett művészetét. Ö és ők nem fordítanak a rádió gombján, népi dalműsor idején. Hallgatják. Emlékeznek. Gondolkoznak.

Én is valahogy így vagyok vele.

tanlcpk 1 repülőterek hadiki kőípülnek új szöge >gös friss dtósid r a kétatö tok) uram ágyúktól óithek ágaskoií jg>Í2 ezüst rief dűlnek riadozvölatbh istenem' rri9n:

parlagot kpol terméket >i.,rr sivatago o)d végtelen 0i, meddők magtalo'fiak

uram köt) * tratamfnjmm! csillagosa földet gyomruk It lassan

csak rám mered és homlokomra levelek csodálkoznak peregve

sok dolgától a domb nem ér rá elémjönni de a patak musttal szalad a domb alatt hogy ízével köszöntsön

a füst a kéményünk fölül lehajlik hozzám szédelegve s könnyes ködöt csókol szememre míg kinyílik a kiskapu