Észak-Magyarország, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-04 / 53. szám

1987. március 4., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 A KNEB vizsgálata nyomában Hatvanezer lakásper A kormány február 12-1 ülésén megvitatta a Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálati jelentését a takáskivitelezcsek minőségéről és a szavatossági köte­lezettségek teljesítéséről. Az országos ellenőrzés 13 me­gyében és a fővárosban összesen mintegy 10 ezer la­kásra terjedt ki. A felmérés, elemzés összegező meg­állapítása: a lakásépítés mennyiségi-minőségi hiányos­ságainak megszüntetése, javítása évente mintegy 500 millió forint többletköltséget okoz a szervezett lakás­építőknek. A magánerős kivitelezésű lakások évi mi­nőségi kára óvatos becslések szerint legalább másfél milliárd forint. Tehát összesen nem kevesebb, mi- kétmilliárd forint kár éri évente az országot, a lakos­ságot a hanyag, fegyelmezetlen, gondatlan munka mi­att. Nem szólva a sok-sok bosszúságról, amely az új lakástulajdonosok örömét megkeseríti. Szelepkészítés a TÜKI-ben Pneumatikus biztonsági szelep összeszerelésén dolgozik Kozma József a Tüzeléstechnikai Kutató- és Fejlesztő Vál­lalat lángvizsgáló állomásán (Fojtán László felv.) bírált és dicsért VÁLLALATOK Az új lakások minőségi hibáit, azok megszüntetése körüli huzavonát mind éle­sebb és határozottabb társa­dalmi elégedetlenség kíséri. A tényleges helyzet joibb is, rosszabb is, mint amit a nö­vekvő feszültség és tiltako­zás tükröz. Az elkészült la­kások minősége változatlan, bár a kimutatott hiányossá­gok értéke, a kötbérek, az árengedmények, a garanciá­lis javítási költségek összege növekedett. A lakáshoz ju­tás feltételei és anyagi ter­hei lényegesen nehezebbé váltak, a közhangulat nyo­mása felerősödött, s egyre „keményebb” magatartásra kényszeríti a lakásértékesí­tésre specializált építtető szervezeteket. A tanácsi bér­lakások beruházóinál azon­ban az érzékelhető javulás ellenére még mindig előfor­dul a „megértő nagyvona­lúság”. Nem az egész szervezett lakásépítő-iparral, hanem an­nak csupán egy részével van baj. A kifogások döntő többsége a 43. sz. AÉV, a DlumSP, a DfiUÉP és a VÁIÉV áltál kivitelezett la­kásokat érinti. Ezek a ház­gyár as vállalatok nem vol­tak képesek alkalmazkodni a megváltozott feltételekhez, helyzetük megrendült. Gaz­dálkodási-vállalkozási gond­jaik egyik megnyilvánulása csupán a hiányos, gyenge minőségű kivitelezés. A má­sik póluson szintén négy vállalat: az Alba Regia, a iBaranya, a Győr, a Hajdú megyei AÉV található. Ök viszont alkalmazkodtak a megváltozott feltételekhez, és évről évre egyre jobb mi­nőségű lakásokat adnak át. A GYiÁiÉV például jelenleg is annyi lakást épít, mint 19811-ben, bátran átlépi a me­gyehatárokat, saját kocká­zatára épít és készen érté­kesít lakásokat. Az Alba Re­gia 1974-től a kijelölt bér­Történt még 1471-ben, hogy a Mátyás király ellen föllázadt magyar előkelősé­gek egy csoportja Vitéz Já­nos esztergomi érsek veze­tésével IV. Kázmér lengyel királyhoz fordultak segítsé­gért. A litván—lengyel Ja- gelló-házból származó és rendkívül becsvágyó IV. Kázmér elsősorban felesége. Erzsébet révén, ki (Habs­burg) Albert német-római császár, magyar király lá­nya volt, jogot formált a cseh és a magyar trónra. Elsőszülött fia, Vladiszlav trónra is került a Cseh Ki­rályságban, s most itt volt a lehetőség, hogy a magyar trónt is a Jagellók szerez­zék meg. Hadsereget küldött Magyarországra, s ennek élére másodszülött fiát, Káz­mér herceget rendelte. Mint azt Csanád Béla írja, korabeli híradásokra hivat­kozva, az ijfú Kázmérnak nem nagy kedve volt a ma­gyar kalandhoz, de mit volt mit tennie, apja parancsá­nak ellent nem mondhatott. lök, vevők szín- és mintavá­lasztása alapján végzi el a befejező tapétázó és burkoló munkákat. Amíg a szervezett (álla­mi, szövetkezeti) kivitelezé­sű lakóépületek szerkezeti­leg. statikailag kifogástala­nok, s főként a befejező munkák hiányosak és hibá­sak, addig a magánerővel épült lakásoknál éppen for­dított a helyzet. A magán- kivitelű új lakások 30 szá­zalékánál alapvető szerke­zeti (állékonyságot veszé­lyeztető), illetve hőszigetelé­si hiányosságok tapasztalha­tók. IDŐHÚZÁS A KIVITELEZŐKNÉL Ezek a hibák jellegüknél fogva nem annyira szembe- tűnőek, mint a befejező szakipari munkáknál tapasz­taltak. De rejtve maradnak azért is, mert a laikus épít­tető gyakran csak magát okolhatja, a minőségi köve­telmények és a felelősség ér­vényesítése ugyanis szinte lehetetlen a magas arányú alkalmi és illegális munka miatt. ötven-ihatvan évvel ez­előtt még a „paraszti jogo­sítványba” belefért a kora­beli lakásépítés: a vert fal, a vályogvetés, a tetőgerenda kifaragása, stb. Napjaink zömmel házilagos kivitelezé­sű családi háza viszont már milliós értékű, nagyméretű, többszintes, sokrétűen fel­szerelt, műszakilag bonyo­lult alkotás. Kivitelezése magas szakmai felkészültsé­get, hozzáértést igényel, ki­fogástalanul nem végezhető el a hagyományos kaláká­ban. Mégis a megfelelő épí­tőszervezetek és műszaki szakemberek hiánya, de a magas munkadíjak megta­karítása miatt is gyakorta laikus a szervezés és a szak­mailag kontár kivitelezés. A tervező többnyire ma már felkészült, de nem figyel a kivitelezésre, az építési ba­Könnyen el is jutottak a Budához hatvan kilométerre fekvő Hatvan városáig. Ek­kor a herceg arról értesült, hogy Mátyás tárgyalni kez­dett a pártütőkkel. Seregét erre nem Budára, hanem Nyitra várába irányította. Kiderült, hogy helyesen cse­lekedett, hisz Mátyás „ki­békült” a főurakkal, így a lengyel seregeknek vissza kellett vonulniuk hazájuk­ba. Tíz évvel később, amikor Lengyelországban leleplezték az orosz fejedelmek Jagelló- ellenes összeesküvését, IV. Kázmér székhelyét Litvániá­ba tette át. Ekkor az ifjú Kázmér herceg, mint kirá­lyi helytartó székelt Ra- domban. 1483 tavaszán ap­ja a litvániai Vilniusba hív­ta, s alkancellárrá tette. So­káig azonban nem gyako­rolhatta hivatalát, mert va­lószínűleg a magyarországi tóság ellenőrzése, átvétele formális. A hibás munka ér­tékcsökkentő, illetve költség­növelő hatásával az építke­ző eleve kénytelen számol­ni. A szervezett kivitelezésű lakásoknál a tapasztalt hi­bákat, hiányokat az építő­ipari vállalat köteles kijaví­tani, illetve, ha nem javít­ható, árengedményt adni, vagy másikra kicserélni. A •hibák egy részét a kivitele­ző áthárítja az alvállalko­zókra, illetve a felhasznált anyag, berendezési tárgy szállítóira. A felelősségi rendszer csak akadozva mű­ködik. Jelzi ezt a folyamat­ban levő ötezer szavatossági per. Mintegy ®0 ezer lakás és milliónyi hiba ügyében perelnek a beruházók. A ki­vitelezők nem pert akarnak nyerni, hanem időt. Egyes perek esetenként 4—5 évig is elhúzódnak, s a lakó el­veszti türelmét, és saját költségére kijavítja a hibát. TÍZ százalék VISSZATARTHATÓ Az 1987-től bevezetett tel­jesítmény-elszámolási rend­szer lehetővé teszi a vállal­kozási összeg tíz százaléká­nak visszatartását a hibák, a hiányosságok kijavításáig. Egy félmilliárd forintos la­kásberuházás esetében ez 50 millió forint, jelentős ősz- szeg. De vajon megszűnik-e az új lakások átadásánál- átvételénél — különösen az év végén — sokfelé érvé­nyesülő liberális gyakorlat? S növekszik-e a beruházások és a kivitelezők érdekeltsé­ge a kifogástalan minőségű Az elmúlt napok változé­kony időjárása után sokan panaszkodnak meghűlésre, légúti megbetegedésre. Influ­enzajárvány azonban nincs, s nem is volt sem az el­múlt ősszel, sem pedig a té­len; a megbetegedések szá­ma most sem haladja meg a szokásosat. A szakemberek korábban számítottak az influenza nagymérvű elterjedésére, ugyanis tavaly áprilisban a Távol-Keleten az influenza A-vírus egyik altípusának olyan változatát különítet­ték el, amely jelentősen kü­lönbözik a korábban előfor­dulóktól, ezért ezzel szem­ben a lakosság védtelen. A vírus az ősszel hozzánk is „megérkezett”: ennek jeleit először november végén es december elején észlelték. útja során szerzett betegsé­ge (tuberkulózis) elhatalma­sodott rajta. Mindössze 25 esztendőt élt a lengyelek Szent Imréje, ki 1484. már­cius 4-én lehelte ki lelkét. 1621 óta, a naptárban március 4-e Kázmér név­ünnepe, elsősorban Szent Kázmér lengyel királyfi napja, kinek egyéniségéi, igazságosságát — s fiatal kora ellenére —, bölcsessé­gét a korabeli krónikások mind-mind dicsérték. A nagy humanista Kallima- chusz elismerése mindennél találóbb: „Vagy nem kellett volna megszületnie, vagy örökké kellett volna élnie.” Mi tagadás, Mátyás halá­la után — ha akkor még éli volna — ő a magyar király. Ám, így bátyjáé lett a ma­gyar trón, aki II. Ulászló néven nem nagy dicsőség­gel uralkodott. munkában? (Jelenleg például a lakásépítő fizikai dolgozók és műszaki irányítók jöve­delmének 2—5 százaléka függ a minőségtől és az át­adási határidő teljesítésétől.) Sokan kételkednek az új intézkedés eredményességé­ben, a tartós fogyasztási cikkekhez hasonló lakásjót­állás bevezetésétől várják a peres ügyek számának lé­nyeges csökkenését. A lakáspiaci helyzet az utóbbi években ott javult (Fejér, Győr, Nógrád és Haj­dú megyékben), ahol stabil a gazdálkodás, a szakmun­káslétszám, s hatékony ösz­tönzés révén emelkedtek a teljesítmények. Másutt á szervezett lakásépítés üte­mének jelentős csökkenése ellenére fennmaradtak a túl­fűtött beruházási időszakok­ra jellemző feszültségek. Kü­lönösen erőteljes volt a ka­pacitások leépülése, a kö­vetelményszint csökkenése Budapesten. Legsúlyosabb a helyzet a befejező szakipari munkáknál. A maximált lakásárak, az alacsony jövedelmezőség el­lensúlyozására az átadott la­kásonként tavaly 20—24 ezer, 1987-től pedig Budapesten 50 ezer forint adókedvez­mény illeti meg a kivitele­ző szervezeteket. Így a ter­vezett állami, szövetkezeti kivitelezésű lakásszám re­mélhetőleg a vidéki vállala­tok jelentős segítségével az idén már teljesül a főváros­ban. A minőségi követelmé­nyek következetes érvényesí­tése a házilagos és a szer­vezett. lakásépítkezéseken azonban döntően nem jogi és gazdaságszabályozási, nem is kizárólag építőipari fel­adat, hanem az építési ha­tóságok, a tervezők, a le­bonyolítók, a kivitelezők és a háttéripar tevékenységé­nek egyidejű, összehangolt fejlesztését igényli. amikor néhány körzetben hirtelen megnőtt a légúti megbetegedések száma. A december 22—28. közöt­ti héten a fővárosi n kívül — ott ez állandóan működik — mindössze kilenc megyé­ben kellett létrehozni az úgynevezett influenzajelen­tő szolgálatot, amelyet vi­szonylag nagyobb számú in­fluenzás megbetegedés ese­tén alakítanak meg. A statisztikák szerint az influenzások száma decem­ber 21-ig nőtt, ettől kezdve azonban folyamatosan csök­kent. Január elejétől napja­inkig gyakorlatilag az év­szakra jellemző számú a lég­úti megbetegedések száma az országban, s járvány kiala­kulása most már nem vár­ható. Korlátozást sehol nem kellett bevezetni. A Kázmér név egyes ma­gyarázatok szerint béke­szerzőt jelent. E napot jeles napként egyetlen furcsa szokás miatt tartották őse­ink. Március 4-e a patká­nyok és pockok elűzésének napja. E szimpatikusnak jó­indulattal sem nevezhető állatok, a téli időszakban különösen kedvelték a sötét istállók, ólak, terménytáro­lók, kukoricagórék melegét, nem is beszélve az azokban könnyen hozzáférhető táplá­lékokról, következésképp igen elszaporodtak. A ta­vasz közeledtének szinte csalhatatlan jele volt az is­tállóik, ólak, pajták féregte- lenítése. Ilyenkor e gazda­sági épületek falára a kö­vetkező „varázsigét" írták: Kázmér vagyon, poc, ki in­nen! Sajnos, arra nem találtak följegyzést, hogy a patká­nyait mennyire féltek ettől a felirattól, gondolom, az sem kizárt, hogy őseink eme varázsigét hathatósabb mé­reggel is párosították. Persze, ez utóbbihoz a Kázméroknak már nincs semmi közük. (hajdú i.) A z úgynevezett kényes kérdések csökkenésé­vel egyre jobban for­málódik a bizalom mind ki- teljesedőbb légköre. Mon­dom ezt azért, mert a hi­vatalos fórumok elé kerülő témák, rangjuknak megfe­lelő módon, előzőleg már megjárják az érdekeltek és érdeklődők széles táborát. Nem tartom udvariassági gesztusnak, vagy formális dolognak, hogy a mostanság zajló falugyűléseken a hol­nap esedékessé váló dönté­sekről cserélnek véleményt a vezetők és vezetettek. Ha­sonlóan a bizalom valós óhajtását vélem felfedezni abban is, hogy városi taná­csok ülését, vagy vállalati tanácsok alakulását, a későb­bi tevékenységét teljes nyil­vánosság kísérheti. Nem véletlenül fogalmaz­tam feltételes módban, hi­szen a bizalom édes testvé­rének tekinthető nyilvános­ság mindaddig csak lehető­ség, elvonatkoztatott kate­gória, amíg nem élünk a kínálkozó alkalmakkal. Bevallom, elfogult vagyok az ifjúsággal szemben, ezért hozok példákat erről a terü­letről, és azért, mert hitem szerint az ifjúság természe­téből, abból a prózai tény­ből, hogy a fiatalság jövő­be orientált, adódik a biza­lom, a nyilvánosság iránti felfokozott igény. Ez eleve feltételezi az őszinteséget. Ezért is olvastam jó szívvel a Miskolc városi párt-vég- rehajtóbizottság elé került KISZ-munkával kapcsolatos tájékoztatóban egyebek mel­lett azt, hogy az előttünk álló feladatok megoldásában a fiatalok döntőnek tartják a folyamatos és őszinte tá­jékoztatást az ország, a la­kóhely és a vállalat hely­zetéről. De a nyilvánosság iránti igény tükröződik ab­ból a magatartásformából is, hogy pontosan a fiatalok azok, akik a legjobban igénylik, hogy a vezetés ne csak a végrehajtásban, ha­nem az előkészületekben is számoljon velük. Igazságér­zetükből fakad, hogy érzé­kenyen reagálnak a zártság­ra, a ködösítő titoktartásra, a hivatal túlzott hivatalos­ságára. Ingerülten fogalmaz­nak a tisztességtelen haszon- szerzésről, a protekcioniz­musról, a vagyoni helyzettel arányban nem álló közteher­viselésről, vagy az otthon- teremtés, a lakáshoz jutás esetenkénti visszásságáról, hogy csak néhányat említ­sek a neuralgikus pontok közül. Ugyanakkor jó szív­vel azonosulnak az olyan várospolitikai elképzelések­kel, mint például Miskolcon a belváros rendezése, a kör­nyezet óvása, az értékőrző- és termeté akciók sora, egy­szóval arra érdemes múl­tunkra hagyatkozva vállal­ják a jelent és nyitottak mindennel, ami megfér a jövőteremtéssel. Azt hiszem így a bizalom és a nyitottság aspektusából mindenképpen szükséges az értő párbeszéd. Ezt nemcsak a nyíltság vágya mondatja velem, hanem az, hogy ki­alakulhatnak olyan csopor­tok, amelyek éppen az őszin­teség híján kerülhetnek hát­rányos helyzetbe, netán az ifjúsági élet perifériájára. Nem tartom eretnek gondo­latnak, hogy érdeklődési kö­rüknek megfelelő kereteket, klubokat hoznak létre fiata­loknak — a fiatalokkal. És itt legyen olyan program, olyan vitatkozás, jövőt ál­modó és az álom megvalósí­tására vállalkozó légkör, amelyen átsüt a jobbító szándék, az alkotás vágya. H item szerint az így ér­telmezett bizalomhoz és nyíltsághoz a tár­sadalomnak és még kevés­bé az ifjúságnak nem gesz­tusokra, hanem lehetőségek­re van szüksége. Hangeffek­tusok helyett megszemélye­sített feladatokra. Ez is se­gíthet abban, hogy kimoz­duljunk a gazdasági életre jellemző „helyben járásból”. Hogy a panaszkodó és síró hangulat helyett a jobb hol­napot nemcsak óhajtó, ha­nem azért tenni is képes légkör uralja társadalmi éle­tünket. Paulovits Ágoston Jeles napok „A* olyan napot, melybe* hiedelem »agy siokás fűződik. óta állandósult napnak nevelik.” K. J. A légúti megbetegedésekről '

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents