Észak-Magyarország, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-02 / 51. szám
1987. március 2., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Téli napok Tisztelt Tél Ür! Kemény fagyokat, friss hóesést, szikrázó napsütést kívánunk önnek! Az úthoz. Illetlenség ugyan a vendéget elmenésre biztatni, de látnia kell, hogy átléptük az új évszak küszöbét, immáron a tavasz második napjában vagyunk. Tudvalevő ugye, hogy a Nagy Rend szerint ilyentájt már mozdulnak a nedvek a fák gémberedett karjaiban, az ágvégeken elrendeződik a rügyek helye, bizonyos, hogy az erdőkbe megérkezett már az örvösgalamb, a mezők csendereseit, a szántóföldek ligeteit ma már igazság szerint nem csupán a fácánoknak, nyu- laknak kell lakniuk, hanem az ugyancsak visszaérkezett mezei pacsirtáknak is, a nádasok, lapályosok tájékán pedig vagy most, vagy hama- rost hallani kell a bíbicek hangját, látni sajátos, különös vitorlázó repülésüket és egyáltalán sok minden történik manapság mi az éledést jelzi. Ne váljunk el ellenben haraggal. Miért is tennénk? ön Tél Ür tisztességesen, nevéhez méltóan érkezett hozzánk, akként, ahogyan az idillikus karácsonyi képeslapokon is látható. Fehér, süppedő hóbunda a tájékon, az aprócska házakon, kemény jégtakaró a tavakon, hogy bírja a korizó gyerekeket, a fenyőágpk feldíszítve szikrázó jégcsapokkal, a hegyoldalak szánkózókkal tele. Az idősebbek elbeszéléseiből persze tudjuk mi, hogy ilyen a tél, de azért kicsinyég meghökkentünk mégis. Mert a karácsonyi lap másik oldalán sok minden más található. Hófúvásos, járhatatlan utak, elakadt szállítmányok, megfagyott bárányok, hideg lakások, lelassult, vagy megbénult közlekedés meg ilyesmi. Meg persze az ijedtség. Az ijedtség attól, hogy télen tél van. Valóban tél. Az utak bizony hosszú ideig takarí- tatlanok maradnak, egiy-egy vezeték, csap elfagy valahol („nem gondoltuk annak idején, hogy ilyen mélyen is elfagy, hogy ilyen hideg lesz.”) Meg ugye a képeslapnak ezen az oldalán található ismét a panasz (valós panasz): nincs elég gépünk a takarításhoz, nincs elég emberünk, nincs pénzünk, nullára írt járgányokkal küszködünk, a messzebbi falukból nem érkeznek be a dolgozók a gyárakba, mert az út nem járható, mert az energia meg ilyesmi. De - tavaszba lépvén —, miérí emlegessük fel egymásnak a rosszat? ön, Tél Ür, tette a dolgát becsülettel. Bemutatta a fagyot (azért a mínusz 30—35 fok nem volt túlzás?) a havazást, a szelet, a hófúvást, az ónos esőt, a hódarát, a húszfokos hőingadozásokat, a vakító napsütést, a trutymós, nyálas ködöt, meg mindent. Észleltük persze, hogy a nagy fagyok előtt szép bundával fedte a vetéseket, azt is, hogy a havat nem egyszerre .olvasztva' zúdította a nyakunkba, azt is, hogy ezért még itt mifelénk, a szmogos, ködös területen is mintha több lett volna a napsütés, szóval a jó szándékot is tapasztaltuk. Télként viselkedett, miként illő is a télhez. Köszönjünk hát el egymástól barátsággal, jószívvel. Nem baj persze, ha kicsinyég még ücsörög a hegyeken, el-elszundít a horhosokban, hiszen tudjuk: készülődik már elfele. Mi pedig megígérjük (ismét): jövőre felkészülünk a télre, elfogadva, hogy decembertől márciusig valóban lehetséges tél. Ha sokszor egymásután így lesz, majd csak tényleg elhisszük. A „téli napok" címet pedig ezennel, ünnepélyesen megszüntetjük. Priska Tibor Fonal, tájház, üzem Eddig is jelentős idegen- forgalmi vonzerőt jelentett a Hernád völgyében, a zempléni hegyvidékkel szomszédos Boldogkővára 1 ja és környéke. A várban berendezett turistaszállás, a szomszédos Boldogkőújfalu határában levő földtani képződmény, a „kőtenger” vagy éppen Árka település vidéke vonzotta a természetjárókat. Mindezeket, valamint a helyi lakosság szükségleteit figyelembe véve készítették el az encsi városkörnyékhez tartozó Boldogkőváralja és a szomszédos három község összevont rendezési tervét a Borsodtervnél, Földessyné Farkas Gabriella irányításával. A tervezésnél, a községek jövőjét, fejlesztését is meghatározó koncepciók kialakításánál figyelembe vették a lakosság távlati számának várható alakulását, nemkülönben pedig a rendelkezésre álló női munkaerő foglalkoztatásának lehetőségét. Ennek alapján sorolták Boldogkőváraljét a jövőben is fejlődő községek közé, ahol az oktatási és egészségügyi intézmények továbbfejlesztését javasolták, mint amelyek a környező települések igényét is kielégítik hosszabb távon is. így például a meglevő orvosi rendelő mellé fogorvosi rendelő létesítését. Fontos szerepet kap a község életében az elgondolások szerint az idegenforgalom. A helybeliek ennek érdekében eddig is sokat tettek. A terviben szerepel a volt Péohy- kúria vendégfogadóvá átalakítása, míg a mellette levő népi műemléki épületben tájházat alakítanának ki. A község továbbfejlődését a kijelölt lakóiházépítési terület teszi majd lehetővé. Javasolja a terv, hogy az erdészet által felhagyott telephely hasznosításával ipari üzemet hozzanak létre, elsősorban a női munkaerő foglalkoztatására. Lehetőség lenne például iparművészek tervezte gyermekbútorok készítésére. Hasonló gondossággal munkálták ki a tervezők a többi három község fejlesztési lehetőségeit is. Az adottságokat figyelembe véve, természeti környezetének szépségét kihasználva, Árkát üdülőfaluvá kívánják fejleszteni, 'ahol az értékes népi lakóházak műemléki védelme is indokolt. Abaújalpár az elnéptelenedő községek közé tartozik, ahol fejlesztésre sincs lehetőség. A község lakóinak érdekében javasolták, hogy az autóbuszjárat a faluban kapjon megállót. Ugyancsak javasolták a tsz istállójának áthelyezését, valamint a környék fásítását, erdősítést, a leromlott talajok hasznosítására. Most is előttem van az a híradó-jelenet, amelyben a riporter az AlBC-ben téblá- boló fiatalember orra alá dugta a mikrofont, és megkérdezte tőle: Mit vásárolt? Egy kis pályinkát — jött a válasz. Munkaidőben ? — csodálkozott el á tévés. — Reggeli előtt jólesik — mondta köntörfalazás nélkül a pénztár felé tartó, kék overallos riportalany. A fenti eset több tanulsággal szolgál. A legnagyobb baj talán az, hogy a fiatalember természetes dolognak vette: munkaidőiben bevásárolhat; műszakban alkoholt fogyaszthat; ezt elmondhatja az ország nyilvánossága előtt. A riport érzékletes példa arra is, hogy bizonyos cégeknél nem tűnik fel, ha a dolgozók reggeli bevásárlókörútra indulnak. Ez egyébként minősíti a helyi vezetést is. Mennyit beszéltünk, írtunk a munkaifegyelemről, a munkamorálról, a munkaidő jobb kiihlalsználásáról! Munkahelyi beszélgetések alkalmával gyakorta panaszkodtak a vezetőik, hogy nincs hatásos fegyelmező eszközei kezükben. Néhány levont óra, igazolatlan nap nem rettentette visz- sza a notórius hiányzókat, a reggeli féldecizőket, vagy a munkaiidő alatt kocsmában könyöklőket. Elbocsátásra gondolni sem mert a munkahelyi vezető, mert a kiesett létszámot pótolnia kellett, ha el akarta végeztetni a munkát. A gyakran alkoholizáló dolgozó sem vette komolyan az „utolsó figyelmeztetést”, mert ebből volt •már a padláson bőven. Sőt, még neki állt feljebb: ha sokat maceráinak, leszámolok! A korábbi helyzet egyértelműen a munka könnyebbik végét megfogó, a fegyel- mezetlenkedő embereknek kedvezett. A ,.korábbi helyzet”, írtam le, mert meggyőződésem szerint változások várhatók a munkahelyeken. Nemcsak arra gondolok, hogy megszaporodtak és megszigorodtak a szondázások, s ezzel együtt súlyosabbak lettek a szonda elszíneződéséért, „megszólalásáért” kapott büntetések is. Az is eszembe jut, amit egyik ismerősöm mesélt a múltkoriban. A negyven felé közeledő férfi jó szakember, megbecsülték a munkahelyen, és még azt is elnézték neki, hogy gyakran a pohár fenekére nézett. Az utóbbi időben szaporodtak a kilengések, ezzel együtt a kemény hangú figyelmeztetések is, mígnem az ismerős kezébe kapta a munkaikönyvet. Ez volt az első meglepetés, mondta, majd következett a második: már két hónapja nem tud elhelyezkedni a környéken! Ismerik a természetét, látták a munkakönyvbe írt bejegyzést, s ez elég ok arra, hogy elutasítsák. Az utóbbi hónapokban megváltozott az üzemek, vállalatok felvételi irodáinak légköre. Ma már olyan helyen is nemet mondanak a munkára jelentkezőnek, ahol korábban boldog-boldogtalant is hajlandóak voltak alkalmazni. A dolog másik olReggel — ezen a télen ki tudja már hányadszor — újra Miskolc, Borsod' volt az ország leghidegebb pontja. Persze ez a mostani február végi hideg szinte semmiség — mondaná Szkibó Józsi bátyám, ha netán ismét, csak úgy véletlenül összetalálkoznánk a szalonnái határban. Mert bizony, amikor legutóbb találkoztunk, akkortájt tényleg cudar fagyok jártak arrafelé is, sőt talán azon a vidéken „hűtötte le” magát leginkább a tél, ő mégis annyit mondott rá nevetve: — Mozogni kell! Ez az egyetlen orvosság, s akkor nem fázik az ember . . . Persze könnyű neki! — gondoltam én akkor —, miközben rövid időre kiszállva a meleg gépkocsiból, majd megvett az isten hidege —, hiszen emberemlékezet óta a természetet járja. Harminc esztendeig vadőr volt a mar- tonyi Tókörnyéke Vadász- társaságnál, majd pedig nyolcvantól az ugyanolyan nevű tsz-ben, mint mezőőr bóklássza nap mint nap az ismerős dűlőket, táblákat. Volt ideje hozzáedződni a természet szélsőségeihez. Szóval erre a nem biztos, hogy eléggé átgondolt megállapításra — miszerint könnyű neki — jutottam én akkor, miközben együtt taposva vele a reszelésen süppedő havat, ő egyebek között arról beszélt, bár már nyugdíjas, 3528 forint „obsittal”, ő azért nem tette le a zöld egyenruhát, puskát, s nyugdíjasként is éppúgy járja a szalonnái tsz birtokát, mint annak előtte. Ilyenkor télen természetesen vastagabban felöltözve, mert a hidegtűrés még a mezőőröknél sem valamiféle privilégium, s emellett kalóriára is szükség van, de szerencsére az étvággyal, az egészséggel nincs semmi baj. Ez pedig — gondolja ő — összefügg azzal, hogy már sok évtizeden át a természet embere. Csak hát — éppen azért, mert talán négy évtizede is, hogy a természet embere — mit mondana minderről például a láb ? Amely —, bár Móricz szerint gyalogolni jó —, azért a jónál nap mint nap többet lép. S bár kinn, a szabad levegőn, lobogó tűz mellett reggelizni romantikus lehet, mondjuk egyszer-két- szer, ám egy bizonyos idő után az ember szívesebben vágyik abrosszal terített asztal mellé. Miként az sem árt, ha az ember mindig azonos időben ebédel. Nem pedig hol így, hol úgy. Aznap például ő három órára ért haza. — Akkor lesz az ebéd — mondta —, este rneg megyek ki a martonyi börjúnevelő telepre ... A Derrick, vagy a Mentők nézése helyett jobb gubbasztani a takarmánykazal mellett, s várni a — sajnos még létező — tolvajokat? Ugye, hogy nem! Lám, elhamarkodott volt a gondolat, hogy köny- nyű neki. A mezőőrnek sem könnyű. Dolga, feladata neki is van nem kevés, hiszen vagyont véd, vigyázza a határt, jelenti minden történését, változását. Talán, ami lényeges különbség. általában köztünk és a mezőőrök között — ezt most, találkozásunkat utólag végiggondolva, állapítottam meg, mégpedig érdemként az ő javukra írva —: a közvetlenség, a barátságosság. A határt járó emberek között ismeretlen a szótalan találkozás. Sőt, a hosszabb-rövi- debb ideig tartó eszmecsere, diskurzus sem hiányzik. S ebben sem a dermesztő fagy, sem a viharos leheletű szél nem lehet akadály, lám, én is rövid idő alatt mi mindent megtudtam Szkibó József 63 éves, nyugdíjasként is aktív mezőőrről! Hogy éppen a tűzifa célra történő akáckitermelést ellenőrzi és ilyenkor erdészeti teendőket is ellát; hogy odahaza Martonyiban édesanyjával és feleségével él, míg lánya Miskolcon lakik, s a 20-as iskolában tanít, de jelenleg gyesen van, másfél éves unokával; hogy az őszi vetések nagyon gyengén keltek, még szerencse, az időben hullott kellő vastagságú hó. S még sok mást! Szóval míg városban szótlan és mogorva embertömeg lődörög, tülekszik egymás mellett, ott, a határban, hol nyáron sincs embersűrű, ember és ember ha mégis találkoznak, kezet nyújtanak, megállnak. S szót váltanak, szemtől szembe tekintettel. Hajdú Imre Új üzletek •Három autós bevásárlóközpont, három ABC-árulház és több kisebb üzlet épül az idén a Balaton déli partján. A 8300 négyzetméternyi új üzlettér — .amely a déli tópart kereskedelmi hálózatának mintegy nyolcszázalékos bővülését jelenti — a Belkereskedelmi Minisztériumnak és Somogy megye kereskedelmi szervezeteinek eddigi legnagyobb vállalkozása az üdülőövezet ellátásának javítására. (MTI) dala, hogy a munkahelyi vezető most már nem kényszerül szabadságot adni a spicces munkatárasnak, esetleg „súlyos” büntetésként ha- zaküldeni és hiányt írni neki, különben — ha szigorúbb — a kolléga megsértődik és •leszámol. Számtalan gazdálkodó egység példája bizonyítja, hogy ha a gazdasági kényszer miatt a létszámleépítés szóba kerül, akkor elsőként a megbízhatatlan dolgozóktól válnak meg. Nem állítható, hogy a gazdasági kényszer oldja meg egyik legsúlyosabb társadalmi problémánkat, de talán kevesebb lesz azoknak a száma, akik megszokásból is, minden reggel felhajtották féldecijüket. Ha csak a számszerűséget nézem, már ez is több ezer deci pálinkát jelent naponta. Nem biztos tehát, hogy a regulák gyártása az egyetlen üdvözítő megoldás. Ha viszont következetesen végrehajtjuk a gazdasági reformot, előbb-utóbb bealkonyul az „egy kis pályinka” korszaknak. A biztos megélhetés érzése erősebb lesz, mint a reggeli féldeci mámora. Fónagy István Kazincbarcika Magánerős építkezések A kazincbarcikai tanács idén az egészségügyi és szociális intézményhálózat működtetéséihez 187 millió forintot tervezett, amely az összköltségvetés — 461 millió forint — több mint 40 százaléka. Új feladat a személygépkocsival rendelkező mozgáskorlátozottak üzemanyagköltségéhez nyújtandó rendkívüli támogatás, melyre 970 ezer forint áll rendelkezésre. Oktatási, kulturális és sportcélokra több, mint 208 millió forintot költenek majd. amely tízmillióval több az elmúlt évben felhasznált ösz- szegnél. Felújításra 17 millió forintot szánnak, amelyből többek között kicserélik a kórház telefonközpontját, utakat •építenek a temetőbe, az izsó- fialvi szakkórházban pedig felújítják a műhelyeket és az épületet, a 8. számú óvodának kijavítják a külső homlokzatát, és a tízes számú óvoda tetőszerkezetét. A fejlesztésekre 182 millió forintja van a városnak. Ebben az évben sem tudnak új tanácsi bérlakásokat építeni. OTP-beruházásban tanácsi elosztású és bányászlakások épülnek majd, valamint telkek tartós használatba adásával segítik a magánerős építkezéseket. A • Kertvárosban a BVK „KISZ-’ Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet 4—8 lakásos tömböket épít az ottani tartós használatba adott telkeken. A fejlesztési terveken belül szeretnék megoldani a lakásépítések után a területek parkosítását. A fiatalokat az első lakáshoz jutáskor 6 millió forinttal támo-j gatják. A BVK által épített- fedett uszoda költségvetésé-^ hez 8 millió forinttal járulnak hozzá. Több százmillió forint értékű munkát végeznek az idén a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer építkezésein az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság brigádjai. Egyik legfontosabb teendőjük a Du- nafciliti fölött kialakítandó tározótó jobb oldali gátjainak megépítése. A tározótó vízfelülete 60 négyzetkilométer lesz, hasonló nagyságú, mint a Fertő-tó magyar oldalon levő része, átlagos vízmélysége pedig 6—8 méter. Üdülési, pihenési, idegenforgalmi hasznosítására külön terv készül, amelyen már dolgoznak a magyar és a csehszlovákiai tervezők. A 27 kilométer hosszú gáti első néhány kilométeres sza-j kaszát a győri brigádok mái| elkészítették, ebben az évben’ pedig meggyorsítják az épM tést, és már csehszlovákiai! területen is dolgoznak. A gá-E takkal párhuzamosan kiépí-1 tik a 30 méter fenékszéles-: ségű szivárgócsatornát is| amelynek feladata a kiszi-i várgó víz elvezetése, hogy' az ne okozzon belvizeket a) térségben. A munka ará-| nyalna jellemző, hogy a gá-í tak koronaszélessége hat méter, s magasságuk is jóval:, •meghaladja azokét, amelyek' a Szigetközt védik a Duna! árvizétől. (MTI) —J Gátépítés
