Észak-Magyarország, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-21 / 68. szám

1987. március 21., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 13 lavaszváró bolgár népszokások 1. MARTENICA Bulgária városaiban és falvaiban már­cius 1-jén már a kora reggeli órákban mindenki piros-fehér rojtocskák, labdács- kák, apró emberkék, gombák és más vál­tozatos figurák díszelegnek. Mártenicák- nák nevezik ezeket. A mártenica évszá­zados bolgár hagyomány. Számtalan le­genda szól róla, amelyek különböző mó­don magyarázzák e népszokás eredetét. A legendák egyike: A bolgár állam meg­alapítója, Aszparuh kán (VII. sz.) távoli portyára indult, hátrahagyva édesanyját, húgát, édesapja királyságában. A család­tagoktól hosszú ideig nem érkezett hír, ekkor a kán megkérte a fecskét, repül­jön a távoli hazába, hozzon hírt kedve­sei felől. A fecske teljesítette kérését, le­véllel tért vissza. Édesanyja levele fehér és piros fonallal volt átkötve. Aszparuh örömében a fonalakat öltözékére tűzte és elrendelte népének, tegyék ugyanezt. Ez március 1-jén történt, ezért nevezték el mártenicának. A bolgárok ezen a napon hozzátarto­zóikat, ismerőseiket mártenicával ajándé­kozzák meg. A gyerekeknek a csuklójára kötik, a lányok a hajukba tűzik, az idő­sebbek ruhájukra erősítik. Mártenicával díszítik a gyümölcsfák ágait és a házi­állatokat is. A szokáshoz egészséget, hosz- szú életet és jó termést hozó jókívánsá­gok fűződnek. A népi hiedelem szerint különös jelen­tősége van a színeknek: a piros szín el­űzi a betegségeket, a fehér szín a hosz- szú élet jelképe. Nem véletlen, hogy ez a márciusi népszokás egybeesik a természet ébredésével, az első virágok megjelenésé­vel, a gabona kisarjadásával. A mártenicák az idők változásával már jelentősen megváltoztak, tökéletesedtek. Napjainkban művészek terveznek eredeti modelleket — piros-fehér bojtok, fonal labdácskák, pénzecskék, emberi és állati figurák és egyebek készülnek. Végezzünk egy egyszerű számítást: Bul­gária lakossága megközelíti a kilencmil­liót. Mindenki, kivétel nélkül ajándékoz Ünnepi szőlömetszés és ajándékba kap átlagosan hat-hét már- tenicát. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy Bulgáriában évente kb. hatvanmillió már- tenicát csinálnak. A mártenicát levenni akkor illik, ami­kor megjelenik az első vándormadár; ek­kor fiatal gyümölcsfa ágára kötik. 2. SZÖLÖMETSZÖ TRIFON Szőlőt évezredek óta nevelnek bolgár földön, ősi idők óta, amikor még trák törzsek lakták e területet. Szőlőtermelés­sel kapcsolatosak erkölcseik, szokásaik, művészetük. A szőlősgazdák ünnepe a „trifon zare- zan”, a régmúlt századokból ered, és a szőlő metszését jelenti. Az ünnepséget feb­ruár közepén rendezik, amikor még tart a tél, és a földet vastag hótakaró fedi. A lemetszett szőlővesszőből kibuggyanó nedv azonban jelzi, hogy közeledik a tavasz, és ezzel a mezei munka ideje. A népünnepély napján már kora haj­nalon talpon van az egész falu. Minden előkészület megtörtént, kisült már a po­gácsa, a hajtogatott rétes, megfőttek a kö­vér tyúkok. Zene szól a falu főterén, ahová vidáman, ünneplő ruhában, emel­kedett hangulatban csődül a sokarcú tö­meg. Maga a szertartás a szőlőben két vagy három szőlőtőke metszésével kezdődik. A metszést az a szőlősgazda végzi, aki ezt a tisztséget kiérdemelte. Lemetszi az első szőlővesszőt, megöntözi borral, és megáld­ja, hogy még nagyobb termést hozzon. Ezután következik az ünnepség fény­pontja, a „királyválasztás”. Feltétel, hogy a jelölt olyan ember legyen, aki kiérde­melte társai tiszteletét, megbecsülését. A kiválasztott fejét koronával ékesítik, a korona piros fonallal átkötött szőlő­vesszőből, gólyaorrból és bazsalikomból készül. A koronázás után megkezdi „ural­kodását”, irányítja az ünnepséget. Gyülekezőre hív a kürtszó: a király el­indítja a menetet. Az ünnepség a falu fő­terén folytatódik, — zene, énekszó, vidám táncok, horó hangzik késő estig. Chopin-központ Zelazowa Wolában Chopin szülőháza: évente 300 ezer látogató Két éve nyíltak meg Csehszlovákiában a sport­iskolák. Feladatuk, hogy a korábbi sportosztályokat felváltva speciális képzést nyújtsanak a sport vala­mely ágában tehetséges fi­ataloknak. A prágai Nad Stolou sportiskola a tanu­lási és tréningmódszerek­ben hasonló a többihez, mégis bizonyos tekintetben eltér azoktól. A Nad Stolou gimnázi­um 1971 óta — tehát még a mostani sportiskolák létrejötte előtt — egyet­len ilyenként Csehszlová­kiában, az élsportolók ok­tatására rendezkedett be. Jelenleg a gimnázium két részre tagolódik. A sportiskola egyik ta­gozata négy sportágra — torna, dzsúdó, birkózás és sportlövészet — szakoso­dott. Az általános iskola 5—8. osztályának, és a gimnázium négy évfolya­mának tanulói, tehát 10— 18 évesek tanulnak és kap­nak itt sportkiképzést. A diákoknak az évfolya­muknak megfelelő teljes tananyagot el kell sajátíta­nak, és egyidejűleg meg­felelő edzésben részesül­nek. Az osztályokat két részre osztották: amíg az egyik fele a tananyaggal foglalkozik, a másik fele sportfoglalkozást űz. Ez gyakorlatilag heti 12—18 órai edzést jelent. A sportgimnázium má­sik részlege az élsporto­lóké. Az oktatást és az ed­zést itt másképpen szer­vezték. Valamennyi kép­zés a sportközpontokban történik. Minthogy olyan sportolókról van szó, akik fokozott edzésben állnak, és gyakran lakóhelyükről oda és vissza kell utazni­uk, számukra egyéni ta­nulmányi tervek készülnek. A gyakorlatban ez csök­kentett tantervet jelent. De még a legjobb eredmé­nyekkel rendelkező élspor­tollóknak is meg kell fe­lelniük a tanulmányi kö­vetelményeknek. Itt végzett például a modern gimnasztika 1979. évi világbajnoka, Daniele Bosanska, Helene Sukova, a világhírű teniszező, és az 1985. évi Európa-baj- nokság bronzérmese, a ma­gasugró iHeidemaria Grec- ka. A jelenlegi hallga­tók között is sok a jóne­vű sportolló, asztalitenisze­ző, jégkorongozó, tornász, teniszező. „... szívében lengyel, te­hetségében világpolgár” — írta Cyprian Kamii Nor- wid, az 1821-tői 1883-ig élt kiemelkedő lengyel költő Fryderyk Chopinről, a leg­nagyobb lengyel zeneköltő­ről. Chopin munkássága rendkívül nagy hatással volt a nemzetközi zene fejlődésére, Lisztre, Wag­nerre, Debussyre. A vilá­gon ma alighanem egyet­len zongorista sincs, aki ne játszaná a nagy zene­szerző műveit. Nemzetkö­zi Chopin-zongoraverse- nyeket, Ghopin-fesztiválo- kat rendeznék. Chopin 1810-ben, a Var­sótól nem messze eső Ze­lazowa Wola faluban szü­letett, s jóllehet nem soká­ig lakott itt, rövid életé­nek (1849-ben halt meg) nagyobb részét Párizsban töltötte, szülőhelye itt van, ebben a falusi udvarház­ban. Apja, Mikolaj a Skarbek-család kúriájában volt francia nyelvtanár, s Fryderyk itt töltötte gyer­mekkorát. Ma ez a kú­ria Chopin-emlékmúzeum. Chopin zenéjének rajongói és a turisták bejárják a Különös vizsgát kell ten­niük Hollandiában a taxi­soknak. A szállítóvállala­tok szövetségének fenyege­tései és figyelmeztetései ellenére ugyanis nem vál­toztattak az utasokkal szembeni goromba maga­tartásukon, ami miatt számtalan panasz érkezett ellenük. A szövetség veze­tőségének türelme végül Chopin-család portréival díszitett termeket, meg­szemlélik a nagy zeneszer­ző életével kapcsolatos do­kumentumokat, emléktár­gyakat. A nyári idényben Ohopin-hangversenyeket tartanak itt, jeles lengyel és külföldi művészek elő­adásában. A Zelazowa Wola-i udvarházat, vala­mint a körötte elterülő parkot évente több mint 300 ezer vendég keresi fel a világ minden részéből. Nemrégen terv született, hogy Zelazowa Wolát Chopin-központtá alakítsák át. Ezzel a kezdeményezés­sel lépett fel a varsói Zycie Warszawy napilap, meghirdetve az Országos Chopin Alap létrehozásá­nak tervét, amelynek cél­ja anyagi eszközök gyűjté­se. a Zelazowa Wola-i Cho­pin-központ kialakítására. Minthogy az alap létre­hozásának terve a lengyel társadalom körében nagy érdeklődést és visszhangot váltott ki, remélhető, hogy már nemsokára nagy vál­tozások tanúi leszünk Ze­lazowa Wolában. elfogyott. Ügy döntöttek, hogy a taxisoknak vizsgát kell tenniük udvariasság­ból és az utasokkal szem­beni korrekt magatartás­ból. A vizsga célja a gép­kocsivezetők „személyi jel­lemvonásainak” megállapí­tása lesz. Hozzá kell ten­ni, hogy azokat, akik nem mennek át a vizsgán, fel­kérik: keressenek maguk­nak más munkahelyet. Udvariassági vizsga A hőmij művészete Mielőtt válaszolnánk ar­ra a kérdésre, hogy mi is a hőmij, hunyjuk be egy pillanatra a szemünket és képzeljük magunk elé azt a csodálatos természeti környezetet, amely az első hőmijénekest megihlette, s amelyet ez a művészeti ág azóta sem szűnt meg magasztalni. Az Altaj hegyei között szökell a fürge Jeven fo­lyó, amely gyönyörű dal­lamokat zeng, miközben utat tört magának a hegy­ség sziklái között. Ez a zene visszhangot ver a völgyben, s eljut az em­berek füléig, akik újra és újra megpróbálják utánoz­ni a follyó egyedülálló hangját. Így keletkezett a hőmij — legalábbis ezt tartja a legenda. A hőmijéneklés valóban olyan hatást kelt, mint az a dallam, amely egyszer­re több regiszterben szól. Szinte hihetetlen, de igaz: egyetlen emberi hang ké­pezi ezt a dallamot. A hő­mij lényege abban áll, hogy némely ember képes egyidejűleg kiadni magá­ból egy mély morgó han­got és egy felhangot, amely az alapmelódiát szólaltatja meg. Eközben erős rezo­nanciaihatás is tapasztalha­tó, amit a gégén, a száj­üregen és a fogazaton ke­resztülpréselt levegő idéz elő. Az, énekes előadás közben a rekeszizomzatát, a torok- és a szájizmait használja. Nem más ez, mint két- hangú torokéneklés. Műfaj szerint az éneklés két cso­portra oszlik: a lírai ének­lésre és a harhirára. A harhira mongolul fekete darut jelent. Eredete: az ember megpróbálta ellesni a fekete darvak hangját. A lírai hőmij polifónikus szólóéneklés — különleges csúcsteljesítmény. Vannak zenetudósok, akik úgy vélik, a hőmij a fü­tyülésből alakult ki. Va­lószínűleg nekik van iga­zuk, hiszen az ember már eszmélése kezdetén igyeke­zett utánozni a természet, a szél, a víz, a madarak és az állatok hangjait. Nem Mongólia az egyet­len hely, ahol a hőmij- nek hagyományai vannak. A Szovjetunióban a Tu- vai Autonóm Köztársaság­ban és Baskíriában is so­kan ismerik és gyakorol­ják ezt az éneklési módot, de akadnak hőmijéneke- sek Tibetben és India északnyugati részén is. Véget értek a Tét ün­nepségei Vietnamban, Kí­nában, Japánban és több más ázsiai országban. Bár a naptári év ott is január elsején kezdődik, az új évet mégis máskor — ál­talában január 20. és feb­ruár 20. közötti kezdéssel — ünnepük. Mi is az a Tét? Rövi­den: holdújév. Az évezre­des kínai Lunisolar- naptár a Hold változásai­hoz igazodik. A holdév ugyancsak 12 hónapra osz­lik, a hónapok 29 és 30 na­posak. Ily módon egy év 354 napig tart. Hogy a napévvel összhangba hoz­zák, minden harmadik év­ben egy 13. hónapot is be­iktatnak. A holdújév ünnepségei a 12. holdhónap 23. napján kezdődnek. A néphit sze­rint az ünnepek megnyit­ják az utat a jó szellemek előtt, hogy az új évben szerencsét hozzanak a ház­ba. Egyes vidékeken nyi­lakat és köröket rajzolnak a földre, hogy a gonosz szellemeket elriasszák. A Tét Vietnamban csa­ládi ünnep. Régi szokás szerint, a család legidő­sebb tagjánál gyűlik össze valamennyi gyermek, uno­ka és dédunoka az újév köszöntésére. Emellett az idén a macs­ka éve is kezdődött. A ál- latöveknek megfelelően ugyanis meghatározott sor­rendben, az év egy-egy ál­lat (egér, bivaly, tigris, macska, sárkány, kígyó, ló, kecske, majom, kakas, ku­tya és sertés) nevét viseli. A sorrend természetesen minden 13. évben ismétlő­dik. Minél közelebb az ün­nep, annál nagyobb a ké­szülődés a családban. A házat még egyszer alapo­san kitakarítják, és min­den helyiséget friss virá­gokkal — barack- és man­dulavirággal — díszítenek. A háziasszony elkészíti a banh chung-ot, a hagyo­mányos újévi ételt, a rizs­pástétomot, amelyet szét­tört babbal és disznóhússal töltenek, és levelekbe csa­varva 12 órán keresztül forró vízben főznek. Az év utolsó éjszakáján senki sem alszik. A csa­ládtagok összegyűlnek, és együtt várják az új évet. Éjfélkor a családfő füstölő rudacskákat gyújt az ősök oltárán ... Megkezdődik a mulatság. A fiatalok tűzi­játékkal köszöntik az ut­cákon és tereken az új évet, akárcsak nálunk szil­veszter éjszakáján. Regge­lig folyik a tánc, az ének, és verseket mondanak. Országszerte különféle rendezvényekre kerül sor. Különösen kedveltek a sportjátékok: az ökölvívás, a csónak verseny, gólyaláb­futás, a kakasviadal, de kulturális versenyeikre is sor kerül. Rizsfőzőversenyt is rendeznek: nem könnyű dolog a rizsételt egy ringó csónakban elkészíteni. Ha­gyományosak az oroszlán- és sárkányálarcos táncok, nemkülönben a sakkjáték élő figurákkal. Folyik a tánc, a vidám játék Élsportolók ■nőin Tet~ünnepek Vietnamban

Next

/
Thumbnails
Contents