Észak-Magyarország, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-21 / 68. szám
1987. március 21., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Köztünk szólva MagyarázkoJáshBl nem lehet megélni A Központi Statisztikai Hivatal munkatársai egy felmérés során gazdasági vezetők körében arra kerestek választ, hogy milyen gátló tényezői vannak a gazdasági növekedésnek. A jellemző válaszok a következők voltak: a piaci kereslet hiánya, a termelőkapacitások műszaki színvonala (azaz elmaradottsága), pénzhiány, az anyag- és alkatrészellátás problémái, ezen belül az importlehetőségek korlátozottsága. Elgondolkodtató, hogy a válaszok sorában az utolsó helyre került a termékek műszaki színvonala. A felmérés, mint több más is, arról győz meg, hogy tudományos alapossággal, pro- fresszori szinten tudjuk megfogalmazni gondjaink okát, kitűnőek vagyunk bizonyítványunk megmagyarázásában. Még csak azzal sem vádolhatnak bennünket, hogy mellébeszélünk. Mindezeket azonban már jól ismerjük. Kár ismételni. Ma már nem elég magyarázkodni, a követelményeket kell megfogalmazni, és főleg eszerint élni, dolgozni, behajtani a feladatok teljesítését. A minap egy megyei értekezleten meglehetősen keményen fogalmazott ezzel kapcsolatban a megyei pártbizottság első titkára. Szavai szerint a régi lemezt el kell felejtenünk. Magyarázkodásból, a sirámok ismételgetéséből nem lehet megélni. A vezetésnek mindig is feladata volt a követelmény- támasztás, a munka megkövetelése, kikényszerítése. Ma ez fokozottan érvényes. A munkát keményen megkövetelő vezető átmenetileg talán népszerűtlen munkatársai körében. Nagyobb ára van viszont annak a „népszerűségnek”, amelynek eredménytelenség a vége. A határozottabb követelménytámasztásról azért is érdemes szólni, mert a megyénkben működő több vállalatnál nem lehetünk elégedettek az 1987. évi célkitűzésekkel. A kívánatosnál kisebb az elmozdulás a népgazdaság követelte irányokba. Az év eleje sem indult ígéretesen. Pedig nincs idő a taktikázásra, többet kell produkálni, mint tavaly — hangzott el a megyei pártbizottságnak e témakörben tartott értekezletén. Konkrétan milyen feladatokkal kell a gazdasági szférában az eddigieknél határozottabban birkózni? Mindenképen növelnünk kell a tőkés országokba irányuló exportot. Enélkül nem vagyunk képesek adósságainkat csökkenteni, kötelezettségeinknek eleget tenni. Exporttal történő ellentételezés nélkül nem képzelhető el a szükséges import biztosítása sem. A vezetői érvek sorából törölni kell a rendeléshiányra vonatkozó hivatkozást is. Jelen kell lenni a piacon, pontosabban ismerni mozgását, és gyorsítani szükséges reagáló készségünket. Azaz: ha nincs keletje a régi terméknek, újjal kell jelentkezni. A pénzhiányt sem elég csupán megállapítani. A pénznek, a tőkének elébe kell menni. Értelmes, bel- és külföldi együttműködéssel is csökkenthető nehézségeink egy része. Ezt azért is fontos hangsúlyoznunk, mert a szerződéses kapcsolatok, a kooperáció, a szállítási fegyelem lazulását tapasztaljuk. Ebben a nehéz gazdasági helyzetben megengedhetetlen erőforrásaink pazarlása. Az utóbbi években a vállalatok és szövetkezetek sokat tettek ugyan az anyag- és energiatakarékoskodás terén, de ez nem elégséges. Sok vállalat még igen magas rezsivel dolgozik. Hazánkban ma sok ember aggódik a jövőért. Pesszimizmus is van, igaz. A nagy többségnél azonban a tett- rekészség a jellemző, az a vélemény, hogy: „kérem, mondják meg mi a teendő és készek vagyunk végrehajtani ...” Még nem késő, hogy utolérjük magunkat. Ehhez azonban az szükséges, hogy szűnjön meg a felelősség- áthárítás, az egymásra mutogatás. Nehéz idők járnak a vezetőkre. Mind kevesebb ember vállal manapság első számú vezetői munkakört — halljuk nemegyszer. Így igaz, mind nagyobbak a terhek. Az önállóság, a nagyobb mozgástér sok gonddal jár. Az adott vállalat, szövetkezet gazdálkodásának eredménye, avagy eredménytelensége mind jobban meghatározza az adott közösség életviszonyait. A vezetők felelőssége tehát több irányú: kötődik a népgazdasághoz, kötődik a helyi közösséghez. Ha úgy tetszik, többszörös szorítás ez. Éppen ezért minden tiszteletet és megbecsülést megérdemel az a vezető, aki ezt viseli, és „hozza” az eredményt. Ezt azért is érdemes hangsúlyozni, hogy egyértelmű legyen: a követelmények növelése nem irányul senki, így a vezetők ellen sem. Mindannyiunk érdeke viszont, hogy lemaradásunkat csökkentsük, majd megszüntessük. A népgazdaság helyzetét ma már jól ismerik az emberek. Tudja mindenki, hogy a negatív tendenciák megváltoztatása alapvető érdekünk. Ezért várunk ma többet vállalatainktól, szövetkezeteinktől. A megfelelő célkitűzést várjuk és a többlet- eredményt. A magyarázatok, a magyarázkodás helyett! Qy(LUr~ Életünk legfontosabb egysége, éltető eleme a család. Nemcsak azért, mert a társadalom alapja, hanem azért is, mert. nélküle az emberi élet üres és sivár. A család legfontosabb hivatása: a gyermekek felnevelése. Semmi emberi közösség és társulás nem tudja pótolni. A családban, a munkát, a fáradtságot nem idővel, nem órával a kezünkben mérjük, hanem szeretettel. Éppen ezért a család élete állandó és soha meg nem szűnő szeretetszolgálat. A család összetartó erejét és áldozat- vállalását megérzik és megértik gyermekeink is. Számukra a családi otthon jelenti a hazát, az egész világot. Életünk első éveiben átélt pozitív és negatív élményeink meghatározzák érzelmeink fejlődését. Gyermekeink egészséges testi és lelki fejlődéséhez elengedhetetlen a kiegyensúlyozott, szeretetteljes családi élet, amely csak ott alakulhat ki, ahol a házastársak, a szülők kölcsönösen tisztelik, becsülik egymást, és felelősséget éreznek gyermekeik fejlődése, nevelése és jövője iránt. Magatartásukkal példaként állnak gyermekeik előtt. Széchenyi mondta: „Semmi nevelést nem kaptam, mint drága szüleim példáját.” A családi indíttatás minden gyermek életében meghatározó tényező. A szülők jó példamutatásától kezdve az egészséges érzelmi, erkölcsi normák kialakulásán, a nevelésen át a munkáját, családját, hazáját szerető felnőtté válásig tart. Ahol ez a személyes pozitív példa hiányzik, ott a családi légkör nem kedvez a gyermekek nevelésének. A felfordult családi körben élő gyermekek jóvátehetetlen érzelmi és idegrendszeri károsodást szenvednek. Fokozott mértékben érvényes ez abban az esetben, amikor a gyermeket saját érdekében ki kell emelni családi környezetéből. Súlyosan vét családja ellen az a szülő, akinek hibájából a gyermek kiszakad a családi fészekből, s nélkülözi a szülői szeretetet. Napjainkban gyakran halljuk, hogy a családok élete válságba jutott. Ha egy organizmusban a sejt megromlik, pusztulásnak indul az egész szervezet, maga az élet. Küzdeni kell tehát minden ellen, ami a családi életet rombolja, megrendíti, ugyanakkor segíteni kell azt, ami a család szilárdságát biztosítja. Nagy felelősség hárul mindazokra, akik csak egy kicsit is tehetnek valamit a család összetartásáért. Gondolok itt az írókra, a jogászokra, az orvosokra, a pedagógusokra és nem utolsósorban az egyes munkahelyek vezetőire és az ott dolgozó munkatársakra. Gyermekeink értelmes, becsületes felnevelése, a családi otthon melegének őrzése, megbecsülése mindannyiunk kötelessége. Az egymás őszinte szeretetén és tiszteletén alapuló házastársi kapcsolatból született és az óvó, meleg családi körben felnevelkedett gyermekekből lehetnek csak egészséges felnőttek. Változó világunkban valamennyien állandóságot keresünk szűkebb környezetünkben, családunkban. Biztos kikötőt, ahová a gazdasági, társadalmi élet mindennapos problémái után visszahúzódhatunk erőt gyűjteni. A teljes és egészséges család biztonságot, szeretetet és békét nyújt. Dr. Földy Ferenc A számítástechnika humán alkalmazása Doktor komputer A szobányi monstrumoktól eljutottunk a mikroszámítógépekig, amelyek minél kisebbek lesznek, annál többet tudnak. A számítógép a társadalmi haladás egyik legfontosabb motorja lett. Ma már a közepesen fejlett ipari államok gazdasága sem képzelhető el nélkülük. Bonyolult ipari műveleteket szabályoz, tervez és ellenőriz a komputer. Nem nélkülözhető a mezőgazdaságban sem. s nagy szerepe van az oktatásban is. A számítógép bevonult az ember életébe, s nemcsak a munkahelyen. Lehet velük zenét szerezni, s a számítógépes grafikai alkotások is egyre népszerűbbek. Ha művészkörökben nem is tartják ezeket a műveket egyenrangúnak a hagyományosakkal, számolni kell velük. Ma még ritkaság, ha a sakkpartner egy gép, ha a bridzsasztal egyik oldalán egy komputer „ül”, de néhány év múlva senki sem fog ezen csodálkozni. Mint ahogy azon sem, hogy a testi és lelki gyógyításban az orvos nagyon fontos segítőtársa a számítógép. Aki már volt kórházban, vagy akinek hozzátartozója elmesélte benti élményeit, az nagyon jól tudja, hogy a fehér falak között eltöltött idő talán legnehezebben elviselhető szakasza a várakozás. Várunk a betegfelvételi iroda előtt, a vizsgálatokra, s végül felöltözötten órákig a zárójelentésre. Ezt a tortúrát küszöböli ki teljesen a számítógép. Nemcsak pontos ágy nyilvántartást vezet, hanem minden betegről perc- rekészen tudomása van. Tudja, hogy kinek milyen és mennyi gyógyszerre van szüksége, sőt azt is, hogy ezeknek nem káros-e az együttes szedése. Azzal, hogy a vizsgálandó beteg adatait minden osztályra megküldi, egy sereg felesleges adminisztrációtól szabadítja meg a kórház személyzetét, mindenekelőtt az orvosokat. Az ő feladatuk elsősorban a gyógyítás, de számítógép nélkül munkaidejük felét mégis papírmunkával töltik. A beteg érdeke is az adminisztráció csökkentése, mint ahogy az is nagy könnyebbség, ha egy-egy vizsgálatra nem kell órákig várni. Ma már van olyan kórházunk (az ORPI), ahol a számítógép szervezi a vizsgálatok sorrendjét, lehetővé téve az általános három kivizsgálással szemben a napi 16—18 vizsgálatot. A gép előírja még a legésszerűbb útvonalat és sorrendet is az egyik kórházi osztálytól a másikig. Ugyanúgy, ahogy a gyógyulás, a gyógyítás is folyamat. Az orvos számára nagyon fontos, hogy ennek a folyamatnak minden mozzanatát lássa. Mennyivel egyszerűbb mindez, ha számítógépes programra kerül. Pécsett valósult meg először az orvosi tevékenységet vizsgáló számítógépes rendszer. Nagyon sok haszna van a módszernek. Mindenekelőtt az, hogy az orvos pontosan megtudhatja, hol hibázott a gyógyító eljárás során. Mert ő is hibázik, csak az esetek nagy részében nem tudja megmondani, hogy hol kellett volna más gyógyászati eljárást alkalmazni. Ma már megteszi ezt a számítógép! Ezzel elejét veszi annak, hogy legközelebb is elkövesse az orvos ugyanazt a hibát. A számítógép azonban mindenekelőtt abban segít — a gépet mondhatjuk orvosi munkatársnak is —, hogy adatokat rögzít, visszakeres, képernyőre „kidob”. Segítségével körzeti — lokális — nyilvántartási rendszerek szervezhetők meg. összekapcsolja például a körzeti és az üzemi orvosi nyilvántartást, s a szűrőállomások adatait. Továbblépés, ha ezek a helyi rendszerek ösz- szekapcsolódnak az úgynevezett szakértői rendszerekkel. A cukorbetegnek kidolgozta például az Egészség- ügyi Minisztérium a diabetes programot. Komplex rendszernek hívják a szakértők, ha a helyi rendszeréket ilyen és ehhez hasonló országos programokat kapcsolnak össze a számítógép segítségével. Meg kell említsük azt is, hogy ha számítógép vezérli egy-egy kórház gazdasági tevékenységét, akkor forintmilliók takaríthatok meg. A legjobb orvosság a munka. A közismert szólás feltétlenül érvényes azokra, akik egészségi szempontból hátrányos helyzetűek: mintegy négyszázezer mozgásfogyatékos, kettőszázezer volt daganatos beteg, negyvenezer csökkentlátású, vagy vak ember él közöttünk. Zömmel helyhez kötöttek, vagy csak könnyű munkát vállalhatnak. Ilyen azonban alig alksad. Miarad tálát a mű- anyagjáték-összerakás, vagy a seprű- és kefekötés. Pedig szellemileg épek, mégis igen nehezen, vagy egyáltalán nem tudnák elhelyezkedni. Ördögi kör ez annak, aki egyik napról a másikra elveszítette a látását, vagy tolókocsiba kényszerült. Nép- gazdasági érdek, hogy ezek az emberek teljes értékű, minél magasabb szintű munkát végezzenek. S természetesen egybeesik a hátrányos helyzetű céljaival is. Hiszen a munkátlanság. a célnélküliség lelki deformálódásihez vezet. iMa már van olyan téesz, ahol a számítógépközpontot egy vak ember kezeli. Hogyan, hiszen nem látja a képernyőt? A Braillelab nevű hazai készülék teszi lehetővé.\ hogy a képernyőn megjelenő jelek hanggá alakuljanak át. A képernyő' tehát beszél, de tapinthatóvá is válhat. Egy Commodore 64-es számítógép az alapja például a térkép- olvasó gépnek. A sík térképet domiborzatossá alakítja át, s így lehetővé teszi a letapogatást. A gép azonban mindenféle sík jelt, így az írást is domöorúvá varázsolja, tehát a vak emberek számára például Braile írásos — tehát letapogatható—címkével ellátott gyógyszerfeiira- tokat gyárthatnak. Megszállott csapat — a jelzőt a szó nemes értelmében használva — amely a számítógépek humán alkalmazásával foglalkozik. Most készítik elő a Második Mikro- számítógópes Találkozót — a „fi ’87”-et Budapesten, a BNV 24—25. pavilonjában. A találkozó nemcsak számítógépes kiállítás, hanem bátran elmondhatjuk, hogy társadalmi esemény, „A számítástechnika mindenkié — a számítástechnika mindenkiért” elnevezésű bemutató olyan fórumnak mutatkozik, mely március 25-ig nemcsak a számítógépek humán alkalmazását mutatja be. Azt is bizonyítja, hogy a számítógép alkalmazása humánus. R. L. Védjük a család összetartó erejét! Fel«dy Gyűlő rajio
