Észak-Magyarország, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-19 / 66. szám
1987. március 19., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Több étolaj Kőbányáról ■ «//§/ * első lenes, de mi lesz ezután? A közelmúltban negyvennégy miskolci közép- és általános iskola képviselője vett részt azon a Borsod Volánnál megtartott összejövetelen, ahol a tanulmányi kirándulásokkal kapcsolatos technikai kérdések, mindenekelőtt az utazási lehetőségek szerepeltek napirenden. — Miről esett ez alkalommal konkrétan, szó? — kérdeztük Küblik Ferencet, a Borsod Volán személyforgalmi és kereskedelmi osztály- vezetőjét. — Eredetileg hatvankét iskola igazgatójának küldtünk meghívót az általunk szervezett megbeszélésre, végül is csak negyvennégyen jöttek el a tanácskozásra, amelyen az utazási irodák is képviseltették magukat. A téma annál inkább időszerű volt, hiszen az iskolai tantervben szereplő tanulmányi kirándulások lebonyolításával az utóbbi években gondok merültek fel. — Ezek a gondok csupán a Borsod Volánt érintették, vagy más vállalatok is hasonló cipőben jártak? — Annak, hogy ez ideig nem tudtuk közösen megoldani a felmerülő problémákat, véleményem szerint a hiányos információ az oka. Közismert, hogy az oktatási intézmények vagy önállóan, minden koordináció nélkül, vagy valamelyik utazási irodán keresztül szervezik a tanulmányi kirándulásokat. S eközben jelentkezik egy olyan autóbuszigény, amit mi nem tudunk kielégíteni. Az iskolák vezetői, a vállalatunk nagyságát alapul véve azt gondolják, hogy a Volán korlátlan kapacitással rendelkezik. Pedig ez nem így van. A tanulmányi kirándulásokat általában április 5-e és június 10-e közötti időre ütemezik, s bizony előfordul, hogy egyik-másik intézmény 15—20 autóbuszt kér egyetlenegy napra. — Az előbb azt mondta, hogy április elejétől június első feléig jelentkeznek az igények. Ez nem elég széles időintervallum? — A válaszom az, hogy nem, mert a legtöbb igény májusra esik. Az lenne az ideális, ha az általános és középiskolák nem egy időben terveznék a kirándulásaikat. Az általános iskolákban az igazgató határozza meg a kirándulás időpontját, s az lenne a célszerű, ha az iskola nem egy napra jelentené be az igényét, s főként nem esne egybe a középiskolák ütemezésével. A középiskolák ugyanis, min,t azt Barna István, a Földes Gimnázium igazgatóhelyettese elmondta,- kötve vannak az érettségi napokhoz. Ladányi Sándor, a 40. Számú Általános Iskola igazgatója szerint kis jóindulattal megoldható a probléma, csak legyen, aki a koordinációt végezze. A megbeszélésen az is kiderült, hogy az intézmények nem szívesen szervezik a kirándulásokat hétvégeken, pedig a Volán ilyenkor rendelkezik több szabad autóbusszal. — Véleménye szerint a megbeszélés elérte a célját? — Megítélésem szerint igen, ugyanis olyan állásfoglalás született, amely elősegítheti a megoldást. Ennek az a lényege, hogy az iskolák minden év október 15-ig bejelentik a tanulmányi kirándulások időpontját a Borsod Volánnak, vagy a partner utazási irodának. Ezt követően az igényeket egyeztetik és a rendelkezésre álló szállítási kapácitás figyelembevételével vállalják az érintett szervek az utaztatással kapcsolatos feladatokat. — Korábban olyan hangok hallatszottak, hogy a tanulmányi kirándulások díját — amely hatósági tarifa — megemelik. Mennyire megalapozott ez a hír? — Ez csupán mendemonda volt, ugyanakkor az ártámogatás mértékét sem növelték. Ezeket a fuvarokat vállalatunk kilométerenként 12 forintért végzi, s ehhez 20 százalék ártámogatást kap. Sajnos, az így számolt 14,80 forint kilométerenkénti bevétel az önköltségi szint alatt van. — Tudjuk azonban, hogy az iskolai kirándulások fontos szerepet töltenek be a fiatalok életében, s ezért messzemenően támogatjuk az intézmények ilyen irányú kérését, és keressük az igények kielégítésének módját. Ehhez azonban kérjük az intézmények vezetőinek megértő támogatását is. A megyei tanács művelődési osztálya egyébként körlevelet bocsát ki az iskolák részére, hogy ők is vegyék ki részüket ebből a közös munkából. L. L. A Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat a korábbinál több növényi olajat szállít a nagyfogyasztóknak és az élelmiszer-feldolgozó üzemeknek, amellett, hogy a növekvő lakossági igényeket is kielégíti. A vállalat Kőbányai Növény- olajgyárában az idén a tavalyinál 14—15 százalékkal több, összesen mintegy 6500 tonna étolajat gyártanak, s szállítanak hordókban, közúti és vasúti tartálykocsikban a nagyfogyasztókhoz. A kőbányai gyár étclajtermelé- sének csaknem 90 százalékát teszi ki a tartósítóipar számára finomított növényi olaj, néhány éven belül pedig teljes egészében ez. az üzem látja el az élelmiszer- ipart étolajjal. A kőbányai üzem már most csaknem teljes, ellátást nyújt növényi ételzsírokból; e termékekből az édes- és a sütőipar rendelt az idén többet a szokásosnál, így 1987- ben 7,5 ezer tonnányit, gyártanak belőle. A termelés fokozását a növényolajipar egészét érintő rekonstrukciós program első ütemében megvalósult beruházások teszik lehetővé. A gyárban — részben saját forrásból, valamint világbanki hitellel — tavaly 3 nagyméretű fémsiló készült el, így a kétszeresére, mintegy 9 ezer tonnára növekedett a tárolható napraforgó meny- nyisége. A modern tárolókra csaknem 70 millió forintot költöttek. Korszerűsítették az ételzsír raktározását is; a múlt év végén új hűtőtárolót adtak át, amelyben ebből a termékből átmenetileg 100 tonnát tarthatnak. Felújították a régi sajtolóüzemüket, növelve a berendezések teljesítményét. Az idén folytatják a beruházást, Kőbányán, ahol a tavalyi 15 600 tonnával szemben 1987-ben már 21 ezer tonna nyers növényi olajat nyernek ki napraforgóból és repcéből. A nyersolaj exportját is növelni tudják; mintegy 11 ezer tonnát juttatnak el a külföldi megrendelőkhöz. Az idén üzembe állítják az új, naponta 150 tonna teljesítményű maghéjazó berendezést. Az energiatakarékossági program keretében új maghéjtüzelésű kazánt is felállítanak, ennek révén a földgáz mintegy negyedét megtakaríthatják. (MTI) Sárospatak és Vidéke Áfész A várossal együtt kilenc (község alkotja a Sárospatak és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetét. S mivel a tagok száma 6436, a tél folyamán 23 körzeti értekezletre volt szükség, hiogy tájékoztassák őket a szövetkezet 1986. évi gazdálkodásáról. Ezután került sor Sárospatakon a Művelődés Hazáiban megtartott küldöttgyűlésre, amelyen részt vett Nagy László, a városi pártbizottság titkára és Ta- Icáts Gyula városi tanácselnök is. Az írásiban közreadott beszámolóját Réthy Pál elnök szóban is kiegészítve, tájékoztatta a 180 küldöttet a szövetkezet 1986. évi munkájáról. Eszerint az áfész az elmúlt éviben 792,4 millió forint összegű forgalmat, bonyolított le, s ez 47,4 millióval több az előző évinél. A nyereség 21,8 millió forintot tesz ki, vagyis 3,66 százalékkal túlteljesítették az 1986-na kitűzött nyereségtervet. Ebben benne foglaltatik az áfész 554 dolgozójának, vezetőségének szaktudása, szellemi és kétkezi munkája. A forgalom és a nyereség túlnyomó részét a kisikeres- kedelem bonyolította le, illetve eredményezte. Hasonlóképpen kiemelkedő volt a vegyes iparcikkék forgalmazásából származó árbevétel. Ezen belül a tartós fogyasztási cikkek forgalma 23,2 százalékos növekedést ért el. Különösen színes televízióból, hűtőszekrényből és bútorból adtak el a szokásosnál jelentősen többet. A szállodai, éttermi bevételek az idegenforgalmi időszakban kedvezően alakultak, de a késő őszi és a téli hónapokban a forgalom visszaesett. A szövetkezet támogatásával méhész, sertéstenyésztő, mezőgazdasági, kisállattenyésztő és szőlőművelő szakcsoport működik. Ezekkel erősödött az elmúlt évben az áfész szerződésen alapuló termelési és értékesítési kapcsolata. Mindegyik szakcsoport nyereséggel dolgozott, a legszebb eredményt a szőlő- termelők érték el 1986-ban. lElégedetten állapították meg felszólalásukban a küldöttek, hogy az áfész vezetősége a sárospataki üzleteken kívül nagy gondot fordít a falusi és a tanyai boltok, presszók felújítására, korszerű berendezésekkel, hűtőgépekkel való ellátására. A rekonstrukciós programot a következő években is folytatják, hogy a községekben, tanyai központokban, a tanyákon is jobb, kulturáltabb legyen a kereskedelmi ellátás, szolgáltatás, kényelmesebb, könnyebb a lakosság élete. A beszámoló és az írásos bizottsági jelentések megvitatása után a küldöttek elfogadták az 1987. évi és az 1990-ig szóló üzletpolitikai tervet is, majd az igazgatóság létszámának kiegészítésére tisztségviselőket választottak. Szép márka, jó márka a szalontai embléma. Horváth Kálmán többre vágyik ... Miska kancsó és egyebek, Hejöszalontától Szalonnáig A hajdani gölöncsérek még lábbal rugdosták a korongot. Ma már az elektromos áram szolgáltatja az energiát. A pedállal szabályozható sebességet követi a kéz és a szem. Boszorkányos ügyességűek a hejőszalontai fazekasok. A szemlélő a teremtés, az alkotás örömét érezheti át, amint látja, hogy a maréknyi holt anyagból, illetve agyagból — mintegy varázsütésre — megszületik és kivirul a remek. A produkció : nemcsak edény, vagy valamely használati tárgy, hanem csoda is ... S ennek a varázsnak az sem mond ellent, hogy a koron- gozók szériaterméket gyártanak, s teljesítményben fizetik őket. A nagyipari termelés igénye, a gazdasági szabályozók szigora, a finoman cizellált ízlés nem mindig esik egybe, nohg Ortutay Gyula már majd ötven esztendővel ezelőtt figyelmeztetett. hogy „ ... alapvető vonása a népi művészkedésnek; hogy alig tűr meg formavilágában önkényes, egyénieskedő kezdeményezéseket”. FAKÉS, SZILVÁBÓL A szakma régi szerszámairól a „Népi iparművész” címre pályázó Horváth Kálmánt faggatjuk. Mutatja a gyümölcsfából készült fakést (alapanyagnak legjobb a szilva), a simításra használatos bőrdarabot s a drótot, amellyel a kézzel megformált edényt levágja a korongról. Naponta autóbuszozik Miskolcról Szalontára. Némi kerülővel jutott a pályára. Háztartási gépszerelőnek tanult, aztán a családi barát, Lajos Árpád néprajzkutató ösztönzésére fazekastanulónak állt. Dolgozott Patakon, múzeumokban fotózta a népi kerámiaedényeket, s többre vágyott, mint szakmánybán szilkét formázni.. . Persze, Hejőszalontán nem készül, a technológia miatt nehezen készülhet két egyforma edény. A milliméter- nyi eltéréseket viszont nehezen viseli el a megrendelő. A csomagolás miatt és az uniformis mia1,t sem. Szávoszt Katalin két éve került kapcsolatba a pataki és a hejőkeresztúri kerámiaüzemmel. A hét néhány napját Borsodban tölti, tanít az Iparművészeti Főiskolán, jövőre kiállítása lesz Miskolcon. — A piac diktál. A hagyományosan népművészeti tárgyak mellett egyre inkább igényli a színben, mázban, formában gazdagabb, s a napi gyakorlatban jobban felhasználható eszközöket is. Űj kollekciókat terveztem, s ezeket most zsűrizik. A megrendelőkön múlik, hogy az elképzelésekből mi valósul meg. A hagyományokat éppúgy figyelembe kell venni, mint a szakértelmet, a felszerszámozottságot és a divatot. Volt divat egykor, s jó néhány helyen ma is az, hogy a kertekbe törpéket állítanak. Kerti törpéket Dienes István üzemvezetővel és Szepesi Istvánná vállalati belső ellenőrrel a fazekas manufaktúrát járjuk. Az üzemvezető mindig ennél a cégnél dolgozott. Cserépkályhás az eredeti szakmája, kályhát utoljára 1984. augusztusában rakott. Azóta főnök itt. Kályhacserép nem készül és kerti törpe sem. Bár ez utóbbiról Dienes István azt mondja; JÓ ANYAG AZ AGYAG — Gyártanánk mi, ha rendelnék tőlünk. Az agyagból jóformán mindent lehet csinálni, a legjobban formázható anyag. Meg kell fognunk minden munkát, mert az az igazság, hogy nehezen tudjuk eladni a kancsókat, tányérokat, köcsögöket.. . Tavaly négyszázezer forint nyereséget szerettünk volna elérni, lett 173 ezer forint veszteségünk. Hetvenhárman dolgozunk itt, többre vágyunk, többet remélünk, bár hogy úgy mondjam, ehhez egy stabil mag is kellene, Pocsai Józsefné festőnek, gurgulyásnak, két gyermeke van. Az egyik Miskolcon, a másik Hejőkeresztúron tanul. Balogh Imre felvételei nálunk pedig a létszám harmada egy év alatt kicserélődik. Uédy (lehet, hogy csak Lécül, az üzem farkaskutyája a vendégek minden léptét figyeli. Bejön a korongozók- hoz, a festőkhöz, de ott bóklászik a kemence körül is. Lédy a gyárhoz tartozik, a gyár Miskolcihoz. Itt, Hejőszalontán valamikor beton- árugyár volt, de nyolc évvel ezelőtt kerámiát kezdtek gyártani. A pataki gyár termékeit sokan keresték, a bővítés pedig csak Szalontán volt lehetséges. Bár alapanyagot, agyagot, kaolint, tufát és v.asoxidot itt nem rejt a föld mélye, de a munkaerő ezen a tájékon olcsó. Többnyire lányok, asszonyok dolgoznák a kerámiaüzemben, szakmunkás alig, majd’ .mindenki betanított dolgozó. Az átlagkereset tavaly nem érte el a 3800 forintot. — Jól indult ez az üzem — mondja Szepesiné —, de aztán a kereslet lanyhult, a piac .mást igényel. Megújulni nehéz, hiszen ahhoz a technológiát kellene megváltoztatni, hogy használati kerámiákat gyártsunk, ne pedig népművészeti cikkeket... NÉGYSZÁZ MUNKAHELY Drótos Lászióné, a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Építőanyag-ipari Vállalat igazgatónője gondokat sorol és hizakodik is. (Huszonöt éve dolgozik itt, 1974-től vezeti a vállalatot.) — Őrlődünk az adottságok, a lehetőségek és az igények között. Ez a — borsodi méretekkel mérve — kis cég négyszáz emberrel százmillió forint termelési értéket produkált tavaly. Diósgyőrben salakbányát működtetünk, szalonnán mész-, dolomitégető termel, s a miénk a pataki és a keresztúri kerámiagyár. Sok a munkahely, sokféle a produktum. A nagy kohászati üzemeket kemence- javításra használható anyaggal látjuk el, de konyhai edényeink és szobai díszítő- tárgyaink megtalálhatóak a nyugatnémet, a svájci, az osztrák üzletekben is. Sok lábon állunk. Fantasztikus helyzeteket produkál a sors. Hol a köcsög hoz többet, hol pedig a talajjavításra használható mészkőpor. A mi ..többkultúrás” termékszerkezetünk az elmúlt évben több mint kilencszázalékos, árbevétel-arányos nyereséget hozott. Ezzel kevés iparvállalat dicsekedhet. A vállalat dolgozóinak kétharmada nő. A darabonként nyolcvan fillérért korsót fü- lező Váradi Bertalanná, vagy a műszakonként 150 edényt festő (labdacsoló. vagy gur- gulyázó) Pocsai Józsefné helyben, Hejőszalontán. nem találna más munkát. Ez a tény is értékeli, ha úgy tetszik, fölértékeli azt a terméket. amelynek emblémája a csőrében virágot tartó, zöld madár. Brackó István— Illésy Sándor
