Észak-Magyarország, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-03 / 52. szám

1987. március 3., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Ma Európa-szerte egyre többször jelennek meg hiva­talos és félhivatalos nyilatkozatok a sajtóban az erdők pusztulásáról. Külföldre utazó magyar turisták gyak­ran találkoznak kiritkult fenyvesekkel és tölgyesekkel. Csehszlovákiában, Lengyelországban, a Német Demok­ratikus Köztársaságban, a Német Szövetségi Köztársa­ságban, de komoly károkról számolnak be a francia lapok is. Hasonló cikkek és nyilatkozatok jelentek meg hazánkban is, de ennek ellenére olyan, mintha ezek a nyilatkozatok egy kicsit bizonytalanok volnának, mintha egy kicsit el akarnák kerülni a lényeget. Huszonötezer tonnát termelnek Nem lesz hiánv aqrofóliából Üjabb gyártógépsort helyeztek üzembe a TVK-ban Kisházi Zoltánt, a Borso­di Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság erdőművelési osz- osztályvezetőjét arra kértük, hogy tájékoztassa olvasóin­kat a hazai helyzetképről. — Valóban, Európa-szerte hihetetlenül súlyos erdő­pusztulásról beszélhetünk. Itthon főleg az Északi-kö­zéphegységben, ezen belül is legsúlyosabb a borsodi dombvidéken. Ma Európa- szerte már túl vannak a ki­váltó okok elemzésén, a kár mértékének .megállapításán. Robert Peschl vegyész, ter­melési igazgató (Süd-Che- mic A. G. München) 1986- ban közzétett cikkében az erdők károsodását Hollan­diában 49,5, Luxemburgban 51,6, Franciaországban 50,0, NSZK-ban 50, NDK-ban 12, Csehszlovákiában 27, Ma­gyarországon 11 százalékban határozza meg. Európában ma tízmillió hektárban je­löli meg a károsodott, pusz­tuló erdők nagyságát. De beszéljünk hazai dolgaink­ról ... Amikor 1978-ban nyilvánosságra hoztuk ki­emelten a borsodi dombvi­dék tölgyeseinek pusztulá­sát, a pusztulás már töme­gessé' vált. Tudni kell, hogy a zártan, sűrűn tartott er­dőállományok egyedei kö­zött meglévő harc (mortali­tás) az életfenntartó folya­matban bizonyos önpusztu­lást okoz, de ez az önszelek­ció a gyengébbek rovására zajlik le. Azonban a most folyó pusztulási folyamatban a kimagasló, erős egyedek szinte azonos arányban pusztulnak az alá- vagy közbeszorult egyedekkel. Gazdasági és biológiai ve­szélyét még inkább aláhúz­za az a tény, hogy csupán a mi kezelésünkben lévő 111 ezer hektár erdőből 51 600 hektár, vagyis az összes er­dő 46 százaléka tölgyes. A nemes tölgy ma Európa leg- őshonosabb. legértékesebb fafaja. — Beszélhetünk-e arról őszintén, hogy milyen káro­kat okozott és okoz még ma is a magyar erdőgazdálko­dásnak az erdőpusztulás? — Igen, szerencsére ott tartunk, hogy lehet, sőt kell is ezekről beszélni. Amikor a károk felmérését 1982-ben elvégeztük, a MÉM felkérte az Erdészeti Tudományos Intézetet, a Soproni Erdé­Az elmúlt években sokan és sokféleképpen hallatták véleményüket az energiavál­ságról. Attól függően, kit hogyan érintett a váratlan és gyakori árrobbanás. Volt, aki az emberiség újabb ve­szedelmét emlegette, má­sok inkább azon morfondí­roztak, hazánkban meddig elegendők az energiakészle­tek. S hogy a vita egyálta­lán nem elvi jellegű, az az rögtön kiderült, amikor szigorítani kezdték a hő- technikai szabványokat. Ez ugyanis már zsebre megy. és pénztárcánk érzékeny szenzorként közvetíti a vi­lágpiacon végbemenő ár­változásokat. A legjelentősebbek 1973- ban és ’74-ben „robbantak” és ezekre a nyugati országok szigorú energiatakarékossági intézkedésekkel válaszoltak, például az épületek jobb hővédelmét szolgáló szabvá­nyokat léptettek életbe. Ml sem tétlenkedtünk. Az Építésügyi és Városfejleszté­szeti és Faipari Egyetemet, hogy különböző térségekben kijelölt mintaterületeken év­ről évre vizsgálja és állapít­sa meg a kipusztult és a még élő egyedek mennyisé­gét. Harmincöt ilyen terüle­ten végezték el a vizsgála­tokat, ennek értékelésével rendelkezünk. Ezekből idéz­ve : Kazincbarcika térségé­ben 35,1, Kondó térségében az összes tölgy 32,7 százalé­ka pusztult ki 1986-ig, de a felvételkor is pusztulóban volt az összes fa 4-5 száza­léka. Az erdészetek saját felméréseik alapján 1982-ben 245 ezer nettó köbméter (ki­termelt, készletre vehető) el­pusztult fatömeget becsül­tek, amiből 1986-ig ellenőr­zötten 234 ezer köbmétert ki is termeltek és a fogyasz­tók rendelkezésére bocsátot­tak. Nem kívánóik jósolni, de a most meginduló újbóli er- dőkárbecslések aligha fognak 200 ezer köbméternél keve­sebb kipusztult fát megálla­pítani. Ha ehhez hozzáte­szem, hogy ez a hatalmas erdőterülettel rendelkező gazdaság évente 325 ezer köbméter átlagos nettó fatö­meget termel ki, érezhető ennek a kárnak a hihetetlen nagysága. A pusztulás ter­mészetesen súlyosan kihatott a fa gazdasági értékcsökke­nésére is. hiszen a kipusz­tult egyed faanyagát külön­féle fiarontó gombák támad­ják meg és az addig még fűrészipari alapanyagnak megfelelő fát már csak tű­zifaként lehet felhasználni. Saját szakértőink által ki­számított veszteségünk, így több százmilliós nagyságren­dű. Természetesen ez a kár a népgazdaság kára is. Az erdőlc pusztulásának gazdasági kihatása az érem­nek csak az egyik oldala. Van egy sokkal veszélyesebb is. Ezeknek az erdőállomá­nyoknak korábban az önsza­bályozó képességük egy ál­landó biológiai egyensúlyt hozott létre és tartott fenn, ami képes volt a különféle élettelen, vagy élő károko­zók hatását kiegyenlíteni. A mai kiritkult tölgyesek egy része már képtelen erre. önfelújító képességüket el­vesztették és évről évre romlik ellenálló képességük. Az ígv megritkult állomá­nyokat. már csak mestersé­ges erdősítéssel tudjuk fel­si Minisztérium a szakinté­zetek számításai alapján ki­dolgoztatta az Épületek ér épülethatároló szerkezetek hőtechnikai számításai cí­mű szabvány tervezetét. Ez egy ideig csak tervezet ma­radt, értelmetlen lett volna ugyanis addig bevezetni, amíg nem volt elegendő, valóban hatékony hőszige­telési képességű falazóanyag, ablak, ajtó. Hivatalosan a magyar hő­technikai szabvány 1979. áp­rilis elsején lépett életbe, és a korábbihoz képest megle­hetősen szigorúnak bizo­nyult, ugyanis a falakra és a födémekre kétszeresen jobb értéket írt elő, Üj követel- ményértékkén t bevezették az átlagos homlokzati hőát­bocsátási tényezőt, ami arra szolgált, hogy megakadá­lyozza óriási ablakfelületek kialakítását. A szigorúbb szabványok nyomán folytatott kísérletek azt igazolták, hogy az ezek szerint épített lakóházak újítani, ami olyan kapacitá­sokat tételez fel, amelyet a mai gazdasági helyzetben elképzelni sem lehet. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy bizonyíthatóan csökken a fa növekedési képessége. Az évente megjelenő évgyűrű — ami a vastagodást bizonyít­ja — lényeges csökkenést mutat. Ez pedig az élő fa­anyag csökkenését is jelenti. Ma a gazdasági szabályozók pedig aligha tehetnek kü­lönbséget egyes erdőgazda­ságok tekintetében, hogy itt 30 százalékban, másutt 5—6 százalékban pusztulnak ezek az erdők. — A gondok, nehézségek pontos diagnosztizálása a védekezés bonyolult folya­matában csupán első lépés. A következő talán az lenne, hogy felderítsük a pusztulá­sok okát. E téren tudunk-e már konkrét eredményről beszámolni? — Újra csak az európai helyzetfelmérésekből indul­hatunk ki. Egyes országok az erdőállományokat érő stresszhatásokat nemcsak bi­zonyítják, hanem a védeke­zést is a törvény szintjére emelték. A stresszhatások­ban alapvető szerepe van a gáz alakú és nedves, savas lecsapódásoknak, a nitrogén- túlkínálatnak, de az alumí- nium-toxieitás valóságos té­nyének is. Ma e témának hazánkban is vannak kima­gasló tudású szakértői. A mezőgazdasági területek ta­la jsavanyodásának tenden­ciái egyes körzetekben nem jelentenek újdonságot. A légszennyeződésből eredő savbevitel sem ismeretlen a szaklapokat olvasó közönség előtt. — Van-e egyáltalán lehe­tőség az erdőpusztulás meg­állítására? Mit tehetnek maguk az erdészek? — Tudomásunk van róla, hogy a nyugat- és kelet- európai országok megegyez­tek a különféle gázok, így a kéndioxid 30 százalékos csökkentésében 1993-ig. Vár­ható, hogy főleg az iparilag fejlett, gazdaságilag hatéko­nyabb országokban felgyor­sulnak a természetvédelmi törekvések, de jelenlegi helyzetünkből fakadóan alig­ha fog egy-két év alatt ná­lunk gyökeres változás be­következni. Bevallom, mi erdészek jobban éreznénk magunkat, ha nemcsak a károk, az elpusztult fa ér­tékének megmentésére kény­szerülnénk. Azért lettünk erdészek, mert hitvallásunk az erdő szeretete és nekünk az lenne a legjobb, ha nem a pusztulás nyomait, hanem a természetes létünket, a bővített, újratermelést bizto­sító erdőket nevelhetnénk. energiafogyasztása jelentő­sen, 30 százalékkal kevesebb, mintha a régi módon építet­ték volna azokat. De nem­csak ezt figyelték az ellen­őrök, hanem ^>zt is, hogy még mindig korai volt bün­tetéssel fenyegetni a rendel­kezések megszegőit, ugyanis az országban nem lehetett folyamatosan kapni a hő- szabványnak megfelelő építő­anyagokat. Ezért határoztak úgy az illetékesek, hogy 1981. január 1-jéig eltérhet­nek a házépítők a követel­ményértékektől. Ettől kezdve azonban építési engedélyt nem adtak ki annak, aki a tervhez nem mellékelte a hőtechnikai számításokat. Az időközben, 1980-ban megszületett energiagazdál­kodási kormányprogram is segítette a hőtechnikai szab­ványok megvalósulását, ami­kor kimondta: „az épületek hőveszteségének csökkenté­sét új, korszerű építő- és szigetelőanyagok gyártásával is elő kell segíteni”. Ezután Az első hazai agrófólia- gyártó berendezést másfél évtizede, 1972-ben helyezték üzembe a Tiszai Vegyi Kom­binát műanyaggyárában. Az NSZK-beli Reifenhauser KG műanyag-feldolgozó gépgyár­tó cégtől — amely az ag- rofólia-gyártó berendezések előállításában nemzetközi hírnévre tett szert — vásá­rolt berendezésen még csak 12 méter széles fólia gyár­tására nyílt lehetőség. Idő­közben a mezőgazdaság ag- rófólia felhasználása, mind nagyobb méreteket öltött. Nemcsak a mezőgazdasági nagyüzemek és a kisterme­lők kedvelték meg ezt a fó­liatípust, hanem az árvíz elleni védekezésben, sőt az építőiparban is egyre inkább elterjedt a használata. — Időközben a kombinát vezetése újabb gyártóberen­dezés vásárlását határozta el — mondta Simon Péter, a műanyaggyár vezetője. — A második agrófólia gyártósor üzembe helyezésére 1977-ben került sor. Ez az ugyancsak nyugatnémet berendezés ab­ban különbözik az elsőtől, hogy 16 méter széles fólia gyártására is alkalmas. A mezőgazdaság agrofólia-fel- használása azonban az utób­bi években olyan nagymér­tékben emelkedett, hogy a Tiszai Vegyi Kombinát évi 18 ezer tonna gyártókapaci­tása a keresletet már nem fedezte. megkezdődött az építőanyag­iparban a gyártókapacitások bővítése: Tapolcán 870 mil­lió forintos költséggel az évente 18 ezer tonna bazalt­gyapot szigetelőlemez-gyár építése, megkezdték működé­süket a Poroton falazóblok­kot készítő üzemek, és el­kezdődött az évente S63 ezer köbméter kapacitású Mátra Gázbetongyár beruházása. Kazincbarcikán bővítették a gázszilikátgyártás feltétele­it, Fűzfőn pedig a polisztirol­habét. A kormányzat 100 ezer fo­rintos kölcsönnel támogatja azokat, akik utólag vállal­koznak lakóházuk hőszigete­lésére, és a tavaly fölemelt építési kölcsön is ösztönzi energiatakarékosságra az építőket. Azt is sokan, sok­féleképpen számolták már ki, megéri-e ekkora befekte­tés. Ha abból az adatból in­dulunk ki. hogy az ország teljes energiafogyasztásának mintegy negyedét fordítjuk az épületek üzemeltetésére, en­nek pedig 70—80 százalékát a fűtés emészti fel, nem áll­hat ellen semmilyen másik érv. Sz. K. Mint azt az illetékesek-, tői megtudtuk, az elmúlt esztendőben már olyan nagy igény mutatkozott a fólia iránt, hogy mintegy ezer ton­na importra is sor került. A kereslet növekedése azzal a veszéllyel járt, hogy a ke­resett termékből könnyen el­látási feszültségek adódnak. Ennek vette elejét a Tiszai Vegyi Kombinátnak az a dön­tése, hogy a gyártókapacitás bővítése érdekékben újabb gépsort vásárol. Az ezzel kapcsolatos kereskedelmi szerződést a Technoimpex közreműködésével 1986 ta­vaszán kötötték meg a nyu­gatnémet Reifenhauser cég­gel. — A beruházást, mint az egész műanyaggyár fejlesz­tését saját erőből valósítot­tuk meg — mondta Bánsá­gi Tamás, a TVK beruházá­si főosztályvezetője. — Az üzemcsarnok bővítésének építészeti munkáit az ÉÁÉV végezte el példamutató gyor­sasággal. Időközben az Or­szágos Anyag- és Árhiva­tal vezetése arra kérte a kombinátot, hogy a lehető­séghez mérten gyorsítsuk meg a beruházást, hogy az agrofólia-gyártó gépsor mi­előbb megkezdhesse a ter­melést. Talán mondanom sem kell, mi ebben is part­nerek voltunk. A nyugatné­met gyártó cég kívánságunk­ra a kereskedelmi szerző­désben rögzített határidő előtt leszállította a gépsort, amelyet a Gyár- és Gépsze­relő Vállalat, valamint a VÍV szakemberei kellően összehangolt munkával gya­korlatilag egy hónap alatt összeszereltek. — Tulajdonképpen fél év alatt elkészült a harma­Az Interinvest Külkeres­kedelmi Fejlesztési Hitelin­tézet dinamikusan növeli forgalmát, kihelyezései jelen­leg már meghaladják a há- rommilliárd forintot, míg azok értéke 1985-ben csu­pán 731 millió forint volt. A hitelintézet elsősorban a népgazdaság fizetési mérle­gét javító fejlesztésekre, a kapcsolódó termelési, keres­kedelmi akciókra folyósít hiteleket. Ennek keretében a múlt esztendőben több mint egymilliárd forintot fordítottak exportfejlesztő beruházások, vállalkozások finanszírozására, s külön­böző jövedelmezőnek ígér­kező ötletek megvalósításá­hoz, a termelés bővítéséhez több mint kétmilliárd fo­rint rövid lejáratú hitelt nyújtottak. A hitelfelvevők — a tervek szerint — több mint 350 millió dollárral dik agrófólia-gyártó gépsor, amelynek összes beruházási költsége 150 millió forintra tehető — újságolta Bánsági Tamás. — A berendezés üzemi próbáit 1987. január végén kezdtük meg — jegyezte meg Simon Péter gyárveze­tő. — Az új gyártósor 80— 150 mikron vastagságú, s 4 —12 méter széles — első­sorban mezőgazdasági célra alkalmas polietilén fóliát gyárt, ugyanakkor a beren­dezés vékonyabb, 80—100 mikron vastagságú fóliák előállítására is alkalmas, amelynek az úgynevezett kettős falú sátrak építésé­nél van jelentősége, mert ezáltal a belső fóliaréteget anyagtakarókos módon, vé­konyabb fóliából lehet ki­alakítani. Az új berendezés egyik jellemzője, hogy al­kalmas lineáris és hagyo­mányos polietilén keveré­kekből is fóliái gyártására, ami további anyagmegtaka­rítást tesz lehetővé. Újsze­rű ennél a berendezésnél továbbá, hogy automata te­kercselő- és csomagolóegy­séggel szerelték fel, ami egyrészről csökkenti az élő­munka ráfordítást, ugyanak­kor anyagtakarékos csoma­golást biztosít. A Tiszai Vegyi Kombi­nátban üzembe helyezett harmadik gépsor évenként a fóliamérettől függően 7000 —8000 tonna terméket gyárt, így a vállalat agrofólia-ter- melése eléri a 25 ezer ton­nát. A hármas számú be­rendezés elkészülte egy­úttal azt is lehetővé teszi, hogy a hazai igények kielé­gítésén túl bizonyos meny- nyiséget tőkés piacokon ér­tékesítsenek belőle. Lovas Lajos növelik értékesítésüket a külpiacokon az évtized vé­géig. A pénzintézet ügyfélköre folyamatosan bővül, Olyan vállalatoknak nyújtott, illet­ve jelenleg is folyósít ex­portfejlesztő céljaik megva­lósítására hiteleket az In­terinvest, mint a Veszprémi Szénbányák Vállalat, a Ganz Danubius, a Péti Nitrokémia, a Kőbányai Gyógyszeráru- gyár, a Dunai Kőolajipari Vállalat. A fejlesztési hitel- intézet bekapcsolódott a me­zőgazdaság finanszírozásába is. Így az állami gazdaságok •kereskedelmi szervezetével,’ az AGKER-rel lízingtársu­lást hozott létre, amely a múlt esztendőben több mint 150 millió forint értékű kor­szerű berendezést adott bérbe mezőgazdasági nagyüzemek­nek. Tíz év alatt megtérül Bővül az Interinvest tevékenysége

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents