Észak-Magyarország, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-10 / 34. szám
1987. február 10., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 fejű Előbb-utóbb. azért csak kerül alkatrész. Igaz, gyakorta garanciális gépkocsik állnak, ment pont az a kis mütyür nincs az adott időszakban sehol. És miért nincs a szervizekben mindaz, aminek pedig lenni kellene? Bánhídi András, a Miskolci Autójavító Vállalat igazgatója: — A szocialista gyártmányú gépkocsiknál elég sok változtatást, módosítást vezetnek be. Ezeket nem követi kellőképpen a tájékoztatás. De az anyag, az alkatrész is késik ... Példákat is mondok: Wartburg fényszórókat csak csöpögtetve kapunk, illetve csupán a garanciálisakhoz. Üj Dácia sebességváltó alkatrészek nincsenek. Így egy-egy kisebb darab miatt esetleg az egészet ki kell cserélni... Általában: a megrendelt árunak mindössze a 40 százalékát kapjuk meg. Ilyen esetekben az ügyfél maga próbálja beszerezni az alkatrészt (elég gyakori ez), hogy aztán visszatérve a szervizbe, beszereltesse azt. Ez a szolgáltatás, bizony elég csorba... Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy az 1983. évi javítási költséghez képest, mintegy 25 százalékkal emelkedtek a tarifák... Az AFIT Tröszt 1983-ban szűnt meg, azaz akkor váltak egységeikből önálló kisvállalatokká. A függetlenséggel együtt azonban jöttek a gondok is. Megszűnt a központi anyag- ellátás, versenyezni kell az ügyfélért, gazdálkodni kell, és az örökölt gépek, műszerek lassacskán elkoptak. — A műszerek javítása szinte megoldhatatlan — mondja az igazgató. — Helyükbe magyar berendezéseket tudtunk vásárolni, melyek üzembiztonsága sok kívánnivalót hagy maga után... Az épület- és a nagyobb megelőző gépkarbantartások is elmaradtak. Ez mind rengeteg pénzbe kerüli. Az elmúlt évet veszteséggel zártuk, a magas költségek és az évek alatt felgyülemlett raktárkészlet miatt. Hát ez nem valami rózsás kép. Sokan — ezen okok miatt is — a kisiparoshoz viszik javíttatni gépkocsijukat. Akiknek száma megyénkben 275. Az engedéllyel rendelkezők száma. Mellettük sokan kontárkodnak, de erről majd később. Bodnár István autószerelő kisiparos, Megy aszó: — Augusztusban lesz öt éve, hogy megkaptam a kisipari engedélyt. Azelőtt vállalatnál dolgoztam, tehát tudok némi különbséget tenni. Szóval, a vállalatoknál — én is látom — elég sok az áttétel, sokszor elvész a lényeg ... Meg talán a felelősség is. Munkafelvevő, egyik szerelő, másik, aki o szervizelést csinálja, papírmunka... A kisiparos csak a munkára koncentrál, azt nézi, hogy’ lehet minél gyorsabban, jobban megcsinálna azt a kocsit. Mert ez az érdeke. — Mi a véleménye a szakma presztízséről? — Nézze, ez a szakma a bizalomra épül. Sajnos, a presztízse romlott. De miért? Én azt mondom, hogy be lehet csapni a hozzá nem értő ügyfelet, de minek? Nem érdemes, mert a szög úgyis kibújik a zsákból... Aztán itt vannak a kontárok. ök hogyan dolgoznak? És mi az oka annak, hogy egyáltalán dolgozhatnak? Hírlik, nem is olyan olcsón, bár némelyek „spéci’’ módon, ök tényleg jól. Néha — ki tudja miért — még a szervizben dolgozó autószerelő is kontárt ajánl... Talán fejlesztésekkel, a meglévő szervizek bővítésével, netán újak építésével lehetne javítani a helyzeten. Lesznek-e fejlesztések megyénkben? A kérdéssel Szabó Józsefet, a megyei tanács vb közlekedési osztályának vezetőjét kerestük meg. — Központi fejlesztési keret a hetedik ötéves tervben nincs. A vállalatok, a helyi tanácsok, a szövetkezetek saját erőből fejleszthetnek. Ezt a pénzt a bevételek növelésével szerezhetik meg. Ezt többnyire az árak emelésével érhetik el. Erre van lehetőség, hiszen a szolgáltatás szabadáras. Ez azonban — véleményem szerint — nem fog menni, hiszen az árakat nem lehet túlságosan emelni. Elmondom még, hogy a megyei tanácsnál ilyen célokra 50 millió forint van, amiből a cégek pályázat útján kaphatnak fejlesztésre. Üj létesítmények nem épülhetnek, csak a meglévőket, illetve azok színvonalát lehet növelni. — Ez így nem valami sok... — A lakossági ellátással a kisiparosok foglalkoznak leginkább. A kisipar fejlődik, növekszik, a többi szektor csökken. S mivel a gépkocsiállomány 1990-re várhatóan 90 ezer fölött lesz a megyében, mindenképp kívánatos nagyobb javítóbázisok megépítése. Erre pedig csak a nyolcadik ötéves tervben kerülhet sor — központi támogatásból. Javítani a gépkocsikat, mindenképp kell. Nem elég, hogy üzemképes az a jármű, de üzembiztosnak is kell lennie! Ez utóbbi, a közlekedésben elengedhetetlenül fontos követelményt mindenképp teljesíteni kell! Hiszen itt már emberek életéről van szó. (Ártatlanokéról is!) Ezt az üzembiztonságot hivatott ellenőrizni a Közlekedési felügyelet. — Az öregebb autóknál, tehát úgy hat év fölött, már problémák adódhatnak — mondja Szatmári Károly vizsgabiztos. — Természetesen ez függ attól is, hogy ki, hogyan ápolta, kezelte azt a kocsit. Nagymérvű a korrózió, elhasználódnak a futóművek, satöbbi. A tulajdonosok ezekre nem nagyon figyelnek, viszont közlekedésbiztonsági szempontok miatt ezek lényeges dolgok, az is számos problémát okoz, hogy jó néhá- nyan maguk, vagy barátaik, ismerőseik barkácsol- gatják a járművet. — Gazdasági, anyagi oka van ennek — vélekedik Puskás János műszaki osztályvezető. — Az esetek többségében a garancia letelte után már nem viszik az emberek szakemberhez átvizsgáltatni az autót. Ezekből adódik, hogy évről évre növekszik a vizsgán a bukások száma. — Hallhatnánk erre adatokat? — Persze. Nézzük 1986-ot. A bázisunkon végzett személygépkocsi-vizsgák száma 16 980 volt. Ebből 1276 alkalmatlan minősítést kapott. Ez a bukási százalék 7,5. Két-három évvel ezelőtt ez 5 százalék alatt volt... — Sajnos, a járműpark elöregedése miatt, várhatóan tovább romlik ez az arány — teszi hozzá Gö- römbölyi Zsolt igazgató- helyettes. — Viszont a mi — és természetesen mindenki .— szempontja szerint, nekünk azon kell lenni, hogy a forgalomban csak kifogástalan biztonsági berendezésekkel, jó műszaki állapotban lévő autók vegyenek részt. No, most kellene ide egy frappáns befejezés, ami összegezné ezt a szerteágazó, „százfejű” problémakört. De ilyen — jelenleg legalábbis — nincs. Van viszont hiánycikkek listája, a szaladgálás utánuk, a szervizek kínlódása és az elöregedett járműpark... És még egy egyértelműnek tűnő aprócska megjegyzés: a gépkocsi egyébként azért van, hogy közlekedjünk vele... Mészáros István Repülőgép-felszerelések Szombathelyről A Malév és a MÉM repülőgépes szolgálat megrendelésére az idén már csaknem 25 millió forint értékben gyártanak repülőgép- és helikopter-alkatrészeket, valamint fedélzeti utaskiszolgáló és repülőtéri berendezéseket Szombathelyen, az Autó-Aeró Vállalatnál. Az ismert Góbé típusú kétkor- mányos vitorlázó iskolagépek hagyományos gyártója ebben az évben kapott először jelentős megrendelést a Malév-től. Utaskiszolgáló konténerekből áprilisig mintegy háromszáz darabot készítenek Szombathelyen a Malév részére, de a praktikus berendezés gyártásának feltehetőleg hosszabb távon is lesz jövője, ugyanis már külföldi légitársaságok is érdeklődnek Eiz új termék iránt. Ugyancsak Malév-megrende- lésre megkezdték repülőtéri utaslépcsők előállítását is. A főleg gépjárműjavítással és -felújítással foglalkozó szombathelyi vállalat a Góbé és a tavaly óta NSZK- kooperációban készülő műanyag vitorlázó iskolagép mellett a tervek szerint hamarosan megindítja egy műanyagból készülő egymotoros repülőgép gyártását. (MTI) Siekszórdon, a Csokonai utca 7—9. számú toronyházak házfelügyelője, Márton Lászlóné. A nagy mennyiségű hó eltakarítására a férje egy Romét motorkerékpárból háromkerekű hótolót készített. A 160 centiméteres tolólapáttal felszerelt házi hókotróval két menetben tudják a járdát megtisztítani. V: íséiÖHSf; , megyénkben Az utóbbi években a figyelem középpontjába került a család. Sokféle kérdés fogalmazódik meg ennék kapcsán, a kérdésekre különféle magyarázatok születtek. A család a mindennapi életünk eseményeinek ez a kitüntetett színhelye — a társadalom egész szerkezetét, fejlettségi fokát magában hordja. Nyilvánvaló, hogy akármelyik tudományág oldaláról is közelítjük a családot, mindig fontos az emberközpontú megközelítés — családismeret — ember- tudomány —, mivel az emberek túlnyomó többsége családi környezetben nő-nőtt fel és életének java részét vagy egészét családban tölti el. Éppen ezért sokan és sokféleképpen vélekednek a családok mai ‘ szerepéről, helyzetéről és alakulásáról. Talán túl sokáig uralkodott a nézet, miszerint a család változatlan, hogy független mindentől, ami körülötte a társadalomban végbemegy. 'Ez a túl sokáig hitt-vélt állandóság következménye, hogy most annyit és annyiféle megközelítésben foglalkozunk a családdal. Fel tornyosultak a változással összefüggő feladataink. Ma ezeket a feladatokat kívánjuk megfogalmazni és összefogással a tudományok eddigi eredményeinek felhasználásával megoldani. A család sorsa, jövője senki számára nem lehet közömbös. A családot semmiféle más emberi közösség nem pótolja. Az ember közös kapcsolatai igen változatos formákban és összetételben alakulhatnak ki (munkahelyi, baráti társaság, sport stb.), állhatnak esetleg csak férfiakból, csak nőkből, idősebből és fiata- labbakból, nemek és korosztályok változatos együtt- léte. A család azonban férfi és nő, valamint leszármazottaik kapcsolatát jelenti minden korban és társadalmi formában. A család szó hallatán az emberek többségének érzelmi töltésű gondolatai támadnak : a gyermekkor, a szülők, a pórválasztás, a szerelem, a saját gyerekek, mindez átszőve a szeretettel, von*zásokkal és főleg az ösz- szetartozásnak olyan jeleivel, amelyek ilyen módon másféle emberi közösségben sehol sem fordulnak el.- A család, amelybe beleszület- tünk, amelyben felnevelkedtünk, a család, amelyet magunk választásából alapítottunk, a legmélyebb emberi kapcsolatformát jelenti egész életünk során. Ezért is foglal el olyan kitüntetett helyet vágyainkban, törekvéseinkben. Az elmúlt négy évtized igen nagy változásokat hozott a családban, akár szerkezetét, funkcióit, akár a családon belüli emberi kapcsolatokat nézzük. Nagymértékben átalakult például a család és a társadalom különféle intézményeinek kapcsolata, az állam és a családi viszonya. Bár a változás folyamata nem mentes az ellentmondásoktól, a konfliktusoktól, egészében véve azonban egy újfajta emberi kapcsolatforma van kialakulóban: a szocialista család. Hogy ez a változási folyamat minél gyorsabb, zavartalanabb legyen, nem csupán az érintett családok magánügye, társadalmi érdek is, hiszen például a családi magatartástól függ közvetlenül az új nemzedék száma, egészsége és „társadalmi minősége”. A család nélkül nincs önkormányzó, demokratikus társadalom. Ezek alapján is már érthető: a belső családi érdeken túl, a társadalmi érdek is, hogy a család élete harmonikus és kiegyensúlyozott legyen. Felmerülhet a kérdés, hogy most a családokat alkotó egész, vagy a társadalom feladata-e a kiegyensúlyozott, harmonikus család kialakításának segítése. E kérdés feltevése hibás lenne. Nem lehet különválasztani, hiszen szocialista államunk nagyon sokféle módon és nagy anyagi eszközök fel- használásával támogatja a családot abban, hogy feladatát megfelelően betölthesse. A családnak magának is megvannak a belső, tartalmi életének kialakításából adódó feladatai. Ezek után aktuális felvetés, hogy értünk-e az emberi, családon belüli kapcsolataink ápolásához, gondozásához, szerepéink vállalásához? Felkészültek vagyunk-e a folyamatos változásokból adódó, családot stabilizáló helyzetek, lehetőségek felismerésére és a gyakorlatban való alkalmazása, a helyes életmód kialakítására ? Megte- szünk-e mindent a felnövekvő nemzedék felkészítésére? Képesek vagyunk-e az értéktiszteleten alapuló család kialakítására? Ezekre a kérdésekre és a válaszokra kívánja a figyelmet összpontosítani a családvédelmi hónap program- sorozata, amely sorozat a megye különböző helyein, különböző oldalról világítja meg a tennivalókat a család valódi szerepének betöltése érdekében. Ezen gondolatok jegyében szervezzük meg a megyei családvédelmi hónapot, széles körű együttműködésben az állami, társadalmi .tömegszervezetekkel 1987. február 10—március 10-ig. Erdődyné Di Giovanni Magda a HNF megyei családvédelmi tanács titkára A napokban tartotta kibővített ülését a mezőkövesdi Népi Ellenőrzési Bizottság. Az ülésen beszámoló hangzott el a testület elmúlt évi munkájáról, az ellenőrzések tapasztalatairól. A résztvevők megállapították, hogy a NEB társadalmi bázisa, a népi ellenőri hálózat a magasabb követelményeknek megfelelően tovább erősödött. A vizsgálatok többsége szorosan kapcsolódott az aktuális kormányzati, a megyei és helyi gazdasági, politikai kérdésekhez. Tavaly sor került többek között új üzemelési formákban működő kereskedelmi, vendéglátóipari üzletek ellenőrzésére, a környezetvédelmi határozatok végrehajtásának, valamint a szociális segélyek felhasználásának vizsgálatára. Valameny- nyi ellenőrzésről összefoglaló jelentés készült, mezben a tapasztalatok mellett a megfelelő javaslatok is szerepelnek. Kivizsgálták a hozzájuk érkezett közérdekű bejelentéseket, panaszokat is, ezek főként a kereskedelem, a szolgáltatás és a fogyasztói érdekvédelem területét érintették. Az elmúlt évi munkáról készült beszámoló elfogadása után a testület megvitatta a mezőkövesdi Népi Ellenőrzési Bizottság 1987. évi munkatervét. 8 tKli I»j*~j*' <0 NEB-összegzés Mezőkövesden
