Észak-Magyarország, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-07 / 32. szám

1987. február 7., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 13 Téli sporteszközök 1 2 3 V 5 6 7 8 9 10 w © 42 © 13 © 14 15 © 16 Ü 47 48 © 19 20 © 21 22 € 24 25 26 © 27 € 28 29 30 © 31 © 32 33 © © 34 © 3JT 36 3? 38 © 33 40 VÍZSZINTES: l. A meg­fejtésül beküldendő szöveg, folytatása a függ. 10. alatt. .11. A beszéd Jolly Jokere. 12. Vigyáz valamit. 13. Bke- zethibás ételízesítő. 14. Vi­lágbajnokság. 16. Keresztül. ' Í7. Igekötő. 18. Van ilyen világ, vezér, test, kar ... 19. Vőlegényt a menyasszonnyal összead. 21. Nyúl egyik fele. 22. Fejre való. 24. ... tenger­alattjáró. 26. Rendelet, pa­rancs. 27. Közeire mutató névmás. 28. Káposzta is, bimbó is, virág is van íiyeni 29. ...dob. 31. Hatá­rozott névelő. 32. Személyes névmás. 33. Fordított két­jegyű mássalhangzó. 34. A vesz ige felszólító módú, egyes szám, 2. személyű, tárgyas ragozásé alakja. 35. . . . mint hal a vízben. 36. Ragozott vonatkozó névmás. 39. Prémes állat. FÜGGŐLEGES: 1. A be­küldendő megfejtés része. 2. Azonos mássalhangzók. 3. Állami Építőipari Vállalat. 4. A ... -szívű ember fiai. 5. Időmérő eszközök. 6. Kirak. 7. . . ., a nagy va­rázsló. 8. Kör sugara. 9. Tan­óra kezdetét jelzi. 10. A vízszintes 1. folytatása. 15. Ki ezt ellentéte! 20. Morze- hang. 23. Nocsak! 25. Római katolikus. 30. ... Caesar! 31. A grófi szérűn költőjé­nek vezetékneve. 37. Római egyes. 38. Kör sugara. 40. Kérdőszócska. Megfejtésül beküldendő a függőleges 1. és a vízszintes 1. és függőleges 10. alatti téli sporteszközök neve. A korábban közölt gyermek- rejtvény nyertesei: Kiss Papp Vilmos Miskolc, Győri kapu 83.. Csikó Judit Füzérradvány, Tán­csics M. 33., Rohács Andrea Mis­kolc. Szabó I.. u. 32.. Tóth Éva Mezőcsát. Kossuth u. 69. A könyvutalványokat postán küldjük el. Mint egyik tojás a másikra? Annyira mégsem hasonlít egymásra ez a két kép. Ha fi­gyelmesen megnézed, hat apró különbséget találhatsz kö­zöttük! Találd ki! 1. Mikor lehet a vizet szitában vinni? 2. Elöl szalmát zabátok, hátul füstöt okádok. 3. Van nekem egy nemezem - egész földünk betakarja, de a tenger kifog rajta. 4. Ide-oda szaladtam, ezüstgyűrűm elhagytam. Hold meglátta, nap felkapta. 5. Mit jelent ez a szólás: Kapós, mint télen a szalma­kalap? 6. Pedig vízből született, mégis féli a vizet. 7. Kinn kemény, akár a kő, elolvad, ha házba jő. 8. Fehér tehén elszalad, a fekete ittmarad. 9. Viz szülötte, földön hálok, anyám látva vízzé válók. „ ( ß?r 6 SDpoA|ooH -8 -Bof ■£ -oh '9 uiss ijauufuds ||o>( újon g •J3Q -fr -OH E •30U9U19)( 2 'AßDjSoiU D|-| i : S9Vrai69|A|) Hogyan lesz a télből nyár? A valóságban persze sehogyan sem. Am a szavakkal játsz­va könnyen ..átalakíthatjuk” a telet nyárrá. Az induló sza­vunk: tél. A megadott meghatározások szerint mindig csak egyetlen hangot változtathatsz meg benne. Mire a végére érsz. nyár „lesz” a télből! Ha valahol elakadtál, ellenőrizd a megfejtésben! A leghidegebb évszak = tél A levegő mozgása = Beszél = Kiperget = Állat testén nő = Cipő is, kabát is, táska is készül belőle = Hazánkban leghíresebb belőle a tokaji = Háziasszonyok ellensége = Pirosság az arcon = Bőg = Ha eső van, ez is van — Kettő belőle egy = A legmelegebb évszak = nyár Megfejtés: ‘joq ‘joq ‘.rozs ‘.rozs ‘jozs ‘jozs ‘jaj) (.u’Xu ‘.n>d ‘.les ‘jis ‘.ttd ‘jód Tél volt akkoriban is, ; hideg tél. Térdig érő hó : borította Fergeteg király országát. A tűzre való ro­zsét, venyigét úgy kapar­ták ki a hó alól a sze­gény kunyhólakók, hogy ; meg ne fagyjanak. Mert az eget súroló nagy hegy lá­bánál hatalmas erdő terült el. Történt egyszer, hogy az i egyik öreg néne, aki rozsé­ért indult az erdőre, cso­dát látott. A fák között, ahol a szél méteresre fúj­ta a havat, észrevett egy j leányt. Szépséges karcsú termetét hófehér ruha föd­te, lábán cobolyprémes fi­nom, fehér bőrcsizma ékes­kedett, haját hófehér fá­tyol takarta, kezére hófe­hér kesztyű simult. Az ar­ca halovány volt, csak a szája vöröslött, mint a csipkebogyó, s a szeme kéklett, mint a hófelhők között az ég. Az öreg néne szinte kővé dermedt bámu­latában, meg se mozdult volna, tán máig sem, ha a fehér leány meg nem szó­lal: — Nénikém! Mit: keres ilyen hidegben az erdőn? — Rozséért jöttem, hogy megmelegedhessek a láng­jánál — még be sem fe­jezhette a néne, a leány I már fordult egyet, fordult : kettőt, s hatalmas köteg rőzse magasodott a néne ; előtt. Mire megköszönte volna, s tudakozódhatott , volna a jótevője felől, a ! fehér leány már nem volt sehol. Hanem az a hatal­mas köteg rőzse olyan könnyűnek tűnt a hátán, mintha nem is vinne sem­mit. Egy másik alkalommal 1 a szegény szántóvető járt : az erdőben. Nagy titokban, hogy az unaság meg ne tudja, hurkokat rakott ki, hátha valamelyikben meg­akad egy sovány nyulacs­ka. Már akkor harmadik napja nem evett a szántó­vető tizenkét gyereke egye­bet, mint száraz kenyeret. Öelőtte is megjelent a- fe­hér leány, tapsolt egyet, tapsolt kettőt... hát hir­telen teli batyu élelem ter­mett az ámuló paraszt előtt. Volt abban a batyu­ban rozscipó, pecsenye, sza- I Ionná, sonka, olyan finom Csorba Piroska: falatok, amilyeneket a ma­gafajta nincstelen addig legföljebb álmában kóstol­hatott. Mire felocsúdott, s nyúlt volna a leány kezé­ért, hogy megcsókolja, ad­digra már csak a fekete fák magasodtak előtte, ő meg dörzsölhette a szemét: tán káprázott. De nem le­hetett az káprázat mégse, hiszen ott illatoztak előtte az ínycsiklandó falatok. Híre is ment a szegények között, hogy a fehér leány segít a rászorulókon. így is volt —, de a fehér le­ányról senki sem tudott meg semmi közelebbit, még a nevét sem. Pedig de sok legénynek fájdult meg a szíve a szépséges, fehérar­cú lány után! De sokán próbálták követni apró csizmáinak a nyomát —, de hasztalan. Fergeteg király vadá­szatna indult népes udva­rával, éppen az eget sú­roló. nagy hegy lábánál el­terülő erdőbe. Ott voltak a főkóstolók, szertartásmeste­rek, miniszterek és egyéb szájtátók, s ott volt Vil­lám is, az ifjú királyfi. A hajtők nagy kurjongatássaí verték föl az erdő csönd­jét, terelték össze a vada­kat, hogy a királynak le se kelljen szállnia a lóról, csak puskavégre fogni őket: a fenséges termetű szarvast, a szelíd szemű őzet, a prémbundás nyu­lacskákat, az ékes fácáno­kat ... Ott ziháltak, ott reszkettek bekerítve mind. Fergeteg király már a sze­méhez is emelte a puská­ját, hogy célozzon — övé volt az első lövés joga. De ekkor kiesett a kezéből a puska, s eltátotta a szá­ját, vele együtt így tett egész kísérete is. Mintha a semmiből termett volna ott, megjelent előttük a fehér leány, fehér kesztyűs ke­zével tapsolt egyet, tap­solt kettőt és az őzek, FECSKE CSABA VERSEI 1 Hapci! és jött a nátha és azt mondták: hátha és azt mondták: talán és azt mondták: lehet ez egy gonosz bacilus! mást mit tehetnénk most hívassunk orvost! és futott a doktor egyszer és sokszor és tablettát nyeltem és cseppeket nyeltem és nézték a totkom és nézték a nyelvem hogy talán hogy hátha előkerül a nátha! Hó hull Ordas tél sompolyog, zúrmarás az orra, kémleli az eget zsákmányt szimatolva. S mint mikor a róka liba tollát tépi: a világot hulló hóval bepihézi. szarvasok, medvék, nyu- lak, fácánok mind eltűntek a fák között. Mire a ki­rály mozdulni tudott, a tü­nemény már nem volt se­hol. Találgatták az urak, ki volt ez, mi volt ez — de magyarázatot egy se tudott adni. — Átok ül ezen a vadá­szaton ... — mondogatta a király, mert nem sikerült puskavégre kapnia még egy árva nyulacskát sem. Beesteledett, hazafelé in­dult a vadásztársaság. Csak Villám királyfi maradt az erdőben. Mert őt azonnal rabul ejtette a fehér leány szépsége, szelídsége. Elha­tározta, hogy megkeresi és feleségül veszi. Késő éjsza­káig járta az erdőt, ered­ménytelenül. Sehol sem akadt a nagy hóban a co- bolyprémes fehér csizmács- kák nyomára. Elfáradt, el- álmosodott, nekidőlt egy nagy fa törzsének. Tán ott fagyott volna meg — s ve­le együtt a mesém is — ha egyszer csak nem terem ott mellette a féhér leány, s ébresztgetni nem kezdi: — El ne aludj, királyfi! El ne aludj, királyfi! iFölnyitja a szemeit, s nem tudott hová lenni örö­mében. Mert közelről még gyönyörűbb volt a leány, mint messziről. — Légy a feleségem! — kérlelte a királyfi, mert nemhiába kapta a Villám nevet, gyors is volt min­den elhatározásában, cse­lekedetében. — Ne kívánj lehetetlent! — ingatta a fejét a leány. — Királyi palotában lak­hatsz, tiéd lehet a világ minden kincse! — Meghalnék a palotád­ban előbb-utóbb királyfi. Nem kell nekem semmifé­le kincs, a hókristályok, jégcsaipok ragyogásánál nem kedvesebb nekem a világ legnagyobb gyémánt­ja sem. Csakhogy a királyfi olyan erősen szerette a leányt, hogy szinte húzta magával kézen fogva a palotába. Mi­re a trónterembe értek, a leány még fehérebbre sá­padt, mint azelőtt, csak az ajka égett, mint a csipke­bogyók vöröse, szeme kék­lett, mint a hófelhök mö­gül előtündöklő ég. Hamarosan megtartották a lakodalmat. Meghívták rá a legutolsó kunyhólakót is. Boldog vőlegény volt Vil­lám királyfi, ragyogott az arcán a mosoly. Csak ifjú arája szomorkodott. S ahogy a kandallóban pat­togtak a fahasábok, ő el­sápadt, reszketett, mintha fázna: — Ifjú férjem, költöz­zünk el innen! — Hát nem elég tágas apám palotája? — kérdez­te nevetve a királyfi. — Menjünk oda lakni, ahol puha hó melegíti a földet! De a királyfi múló szeszélynek hitte a fehér leány kívánságát. Gyors szánon gyakran kikocsiz- tak az erdőbe, s az ifjú asszony ilyenkor boldog volt, tapsolt örömében, ma­ga köré hívta az őzeket, szarvasokat, nyulakat, ker- getőzött velük. A palotá­ban mindig búslakodott. Telt-múlt az idő, tava- szodni kezdett. A hó olva- dozott, a rügyek megduz­zadtak a fákon. A fehér leány egyre kedvetlenebbé vált. A királyfi semmivel sem tudta felvidítani. Hiá­ba sütött melegen a nap, ő csak didergett, reszketett. Egy napon eltűnt a pa­lotából. Nem találták se­hol. Apró, fehér csizmái­nak a nyomát sokáig kö­vette a királyfi, egészen az eget súroló nagy hegyig. Annak a tetejét örök hó födte, nem olvadt meg a legmelegebb nyárban sem. Beszélik, hogy oda tért vissza a fehér leány, aki nem volt más, mint Tél herceg egyetlen, szépséges unokája. Azóta sok idő eltelt, számtalanszor lehullott és elolvadt a hó, Fergeteg ki­rály, Villám királyfi már régen nincs sehol. De Tél herceg és a fehér leány ma is élnek, mert a ter­mészet örök. A fehér leány

Next

/
Thumbnails
Contents