Észak-Magyarország, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-05 / 30. szám

1987. február 5., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 A Borsod Megyei Atléti­kai Szövetség II. és III. osz­tályú versenybírói tanfolya­mot indít. A tanfolyamra minél több sportszerető egyén jelentkezésiét várják, akikkel megismertetik a sportág versenyeinek szak­szerű lebonyolítását, de ugyanakkor lehetőséget kí­nálnak a szabadidő hasznos és kulturált eltöltésére. Je­lentkezéseket a 16-455-öa te­lefonon várnak munkanapo­kon 9—11 óra között, de írásban is elfogadják az ér­deklődést. A levelet a Bor­sod Megyei Atlétikai Szö­vetség címére (3501 Miskolc, Pf.: 11) kell eljuttatni. A jelentkezési határidő febru­ár 20., az érdeklődőknek a tanfolyammal kapcsolatban részletes tájékoztatót külde­nek. Szépséghiba és tétovázás E gyik ismerősöm lelkes szurkolója a téli sportágaknak, különö­sen a jégkorongozás áll hoz­zá közel. A minap talál­koztunk, s gondolatokat éb­resztő megjegyzést tett. Arról beszélt, hogy roppant módon megörvendeztette, amikor gyarapították az él­vonalban szereplő csapatok számát, s a miskolciak is bekerültek a legjobbak kö­zé. Mostanság nem lehet panasz az eredményekre sem, hiszen a Kinizsi jól szerepel, stabilan őrzi ne­gyedik helyét, s a nézők is Szép számban keresik fel a Népkertben lévő műjégpá­lyát. A dolognak egyetlen szépséghibája van: az, hogy nem kizárólag saját erőből, önmagára támaszkodva ér­te el a gárda — tette hoz­zá ismerősöm. Vitázni szerettem volna vele, de megvallom, hogy nem nagyon akadt érvem. Mert tény és való, hogy az együttes azoknak a cseh­szlovák hokisoknak köszön­heti látványos előretörését a honi (azt inkább ne fir­tassuk, milyen színvonalú) bajnokságban, akiket az idény kezdete előtt igazolt le. Egyetlen példa ennek bizonyítására: a hétfői, Jászberényben lejátszott összecsapáson a miskolciak 10-1-re nyertek. Mind a tíz gólt a külföldiek ütötték ... Folytatva a gondolatsort, érdemes néhány mondatot szentelni annak, vajon ilyen formában mi a sportérté­ke az élvonalbeli szereplés­nek? Úgy gondolom, nem sza­bad egy kézlegyintéssel elin­tézni a jégkorongcsapat sor­sát. Ez a társaság eseten­ként 500—600, esetleg több szurkolónak nyújt szórako­zást hazai mérkőzésein. A csehszlovák sportolóktól sokat tanulhatnak az itte­niek, fortélyos megoldáso­kat leshetnek el, gyorsabbá válhat fejlődésük, s talán még a magyar hokisport is profitálhat belőle. Azzal a nyíthatóan kevesebb szel­vény fogy, csökken a bevé­tel. Pedig más országokban jelenleg is folyik a pont- vadászat. Nem tudom, mi­ért csak évi egy alkalom­mal kerülhetnek angol ta­lálkozók a szelvényre? Üdí­tő színfoltot jelenthetnének például a spanyol vagy a portugál mérkőzések, persze, emlékezetem szerint az Ibériai-félszigeten vasárnap esténként is kezdődnek ta­lálkozók, s ez zavart okoz­hatna a kiértékelésben. A 8. heti' szelvény műso­rában 6 nyugatnémet ösz- szecsapás is helyet kapott. Az NSZK-ban február 21-én kezdődik a tavaszi idény, amelynek kezdetét a magyar totózók is fokozott érdeklő­déssel várják. A pályák vár­ható állapota viszont aggo­dalomra ad okot. Szinte biz­tosra vehető, hogy a magyar bajnoki nyitányon elmarad majd néhány találkozó, s mivel a nyugatnémetek ko­rábban kezdenek, meg vala­mivel északabbra is feksze­nek tőlünk, ott sem kizárt a halasztás. Márpedig ha három-négy mérkőzést töröl­nek a totóból, a játék ve­szít varázsából, nem nyújt felhőtlen szórakozást, mara­déktalan örömet. Ü gy vélem, a Bundesli­ga tavaszi nyitányát talán helyesebb lett volna „távolról szemlélni”, s a tapasztalatok alapján ké­sőbb felvenni a szelvényre az összecsapásokat. Jóma­gam i® hódolója vagyok en­nek a kellemes időtöltést jelentő játéknak, gyakran váltok szót másokkal, akik tétováznak, bizonytalan te­kintettel kérdezgetik egy­mást, mit csináljanak? Ér­demes-e egyáltalán kockáz­tatniuk a pénzüket, lejátsz- szák-e a mérkőzéseket? Nos, csak reménykedhetünk az idő megszelídülésében, a hó elolvadásában, s a pályák játékra történő előkészítésé­ben. (doros) gondolkodásmóddal azonban nem nagyon lehet azonosul­ni, hogy „igazoljanak a töb­biek is"! Miskolc földrajzi helyzete ebben az esetben meghatározó, aligha való­színű, hogy a dunaújvárosi­ak, a székesfehérváriak vagy éppen a fővárosi csa­patok képesek lennének él­ni a lehetőséggel. Koránt­sem elmarasztaló jelleggel mondom mindezt, végtére a Kinizsi jelentős vérvesz­teséget szenvedett tavaly, s a kényszerhelyzetben gon­doskodni kellett a távozók pótlásáról. Nézegetve az edzéseken roppant lelkes, lehetetlent nem ismerő közvetlen után­pótlás tagjait, talán nincs is messze az az idő, amikor kizárólag hazai jégkorongo- zóknak szól majd a szur­kolók biztatása. * Könnyen gondok adód­hatnak a totóban szereplő találkozókkal az elkövetke­zendő hetekben. Olaszor­szágban nincs probléma, hiszen a déli fekvésű or­szágban az évszakhoz ké­pest igen jó talajú pályá­kon csatározhatnak a csa­patok hétről hétre. A kö­zelmúltban mindössze egy­szer fordult elő, hogy a le­hullott nagy mennyiségű hó miatt halasztani kellett né­hány összecsapást. Nézegetve a soron követ­kező hetek műsorát, úgy vélem, nem találkozik pél­dául a fogadók tetszésével a 7. heti szelvényen szereplő program. Az olaszoknál csak a második vonal képviselői lépnek pályára, így ismét tippelni kell a félidők ered­ményére is. Nem vagyok abban biztos, hogy ne kí­nálkozna más mód az igé­nyek kielégítésére. A totó­zók nagy többsége kifejezet­ten idegenkedik az első 45 percre való „fogadástól”, ezért a jelenlegi megoldás egyáltalán nem tűnik sze­rencsésnek. Ilyenkor bizo­TOTÓSAROK, 6. HÉT Hz Észak-Magyarország tippjei 1. ASCOLI—TORINO. Ősszel ide­genben nyert az Ascoli, ezúttal aligha sikerül az ismétlés. 2. AT ALANT A-^MILAN. Nehéz helyzetben vannak a bergamóiak, legalább az egyik pontot otthon kell tartaniuk. ak otthonukban őrzik veretlen­ségüket, amely ezúttal sem forog­hat veszélyben. 9. CAGLIARI—AREZZO. A cag- liariak nem tudják elkerülni a búcsút a második osztálytól, nehéz rájuk tippelni. 3. COMO—SAMPDORIA. Vésze­sen gólképtelen a Como, jobb erők­ből áll a vendégcsapat. 4. FIORENTINA—BRESCIA. Mindkét együttest fenyegeti a ki­esés veszélye, az ilyen találkozó bizonytalan kimenetelű. 5. INTER—UDINESE. Országos fixnek tűnik a mérkőzés, igaz, hogy az Udinese menthetetlen, de egy-két váratlan eredményre képes lehet. Talán éppen most? ... 6. JUVENTUS—EMPOLI. A tori­nóiak fordított párosításban is nyerni tudtak, ezúttal következhet az ismétlés. 7. NAPOLI—AVELLINO. Mara- donáék elszántan törnek a bajnoki cím megszerzése felé. 8. VERONA—ROMA. A verónai­10. CAMPOBASSO—LECCE. A Lecce vendégként még egyetlen mérkőzést sem nyert meg, talán megtörik a jég. 11. CESENA—PESCARA. A ven­dégek mögött igen szép sorozat áll, s ez alighanem megszakad vasár­nap. 12. MODENA—PISA. Az újonc hazai környezetben veretlen, hete­dik hete azonban hiányzik reper­toárjából a döntetlen. Pontosztoz­kodást várunk. 13. TRIESTINA—CREMONESE. Három döntetlen után ideje lenne nyerni a hazai gárdának, de ez nem lesz könnyű. +1. BARI—MESSINA. A legva­lószínűbb eredmény a döntetlen, a Bari alig-alig szerez gólt. X 2 X 2 X 1 X 2 1X2 1 1 X 1 2 X 1 2 X 1 _____ X 1 X x X X Formáit kívüli... ... játékot nyújtott tegnap a DVITK NiB I-es női ko­sárlabdacsapata.. A piros-fe­hérek az 1-es Számú Álta­lános Iskolában 200 néző előtt szenvedtek meglepő ve­reséget. Központi Sportiskola—Di­ósgyőri VTK 78-71 (39-39). Vezette: Szabados, Gidófalvy. A hazaiak egyszerűen nem találták helyüket a pályán. Ziccereiket rendre kihagy­ták, átadásaik sorra célt té­vesztettek, a lepattanó lab­dákat nem tudták megsze­rezni. Játékukból hiányzott a lendület, az ötlet és küz­dőképességből is elégtelenre vizsgáztak. A találkozó vé­gére pedig úgy elkészültek az erejükkel, hogy lépni is alig bírtak. A fővárosiak sem nyújtottak jó teljesít­ményt, viszont lelkesedésben felülmúlták a DVTK-t. Tá­madásaikat általában kosár­ral fejezték be és eredmé­nyesen „tüzeltek” távolról, így jó néhány 3 pontos ak­ciójuk volt. A lefújás után Schreiber József, a DVTK vezető edzője így kesergett: — Értetlenül állok a lá­nyok roppant gyenge „be­mutatója” lá ttán ...' Pont­szerzők: Dézsi (25), Megye­ri (18), Áronné (14), Takács, Szilágyi, Pongó (4—4), Bár­sony (2). Jó: Dézsi. (Felvételünk egy korábbi DVTK-mérkőzésen készült.) Fotó: laczó Saját erejében bízik a Papp SE Még néhány hét és folytatódik a pontvadászat a terü­leti labdarúgó-bajnokság Mátra csoportjában. Az első he­lyért nem akármilyen küzdelem várható majd a pillanatnyi éllovas Honvéd Papp József SE és a második helyezett Kazincbarcikai Vegyész között. A katonacsapat lépéselőny­ben van, három ponttal előzi meg nagy riválisát. Vajon elegendő lesz-e a mostani - soknak éppenséggel nem nevezhető, de őzért — „tisztes távolság” a hőn áhított cél eléréséhez? - ezzel a kérdéssel kopogtattam be a hon­védekhez. BALOGH ZOLTÁN edző: — Tavaly úgy vágtunk a baj­nokságnak, hogy volt 4-5 biz­tos emberünk, s megpróbál­tuk köréjük „öltöztetni” a többieket. A csapatépítés roppant nehéz edzői feladat, ezért arra számítottunk, hogy a KVSE-vel szemben 1-2 pontos hátrányba kerülünk. Aztán szebben alakultak a dolgok, jó képességű játékos­anyagot kaptunk. Tulajdon­képpen nagyobb zökkenők nélkül lezajlott az őszi sze­zon, becsülettel dolgoztunk és játszottunk. Kicsikartunk némi előnyt, s ezt a három „egységet” foggal-körömmel tartani akarjuk, kisiklást szinte nem is engedhetünk meg magunknak. Bármit mondanak a barcikaiak, az­zal tisztában kell lenniük, hogy a helyzet kulcsa a mi kezünkben van. Ami saját gárdánkat illeti: 20-22 éves „gyerekekkel" dolgozunk. Egyikük sem mondhatja el magáról, hogy „rutinos, kész futballista vagyok”, a fiatal­sággal párosuló némi szerte­lenség tehát kemény ellen­fél. Igaz, mellettünk szól a mindent elsöprő lendület, akarat, a bizonyítási vágy. Ami a KVSE-nek megszo­kott volt — az NB II lég­köre —, az nekünk még von­zó, különös világ, s az új iránt mindenki fogékony. Az persze kérdéses, hogy a nyá­ron leszerelőkben meddig tudjuk tartani a lelket? — Mivel hozzám tartozik a szakma, nekem most iga­zán oda kell figyelnem. Az alapozás óta szorosra fogtam a gyeplőt, mert szeretném, ha a fiúk kiváló őszi telje­sítményükre feltennék a ko­ronát. Nem csupán ők, én is vizsgázom. Az edzéseken túl­órázunk, a csapatrészekkel külön-külön is foglalkozom, hogy aztán az összedolgozást közösen végezzük el. Több gólt várok a csatároktól és középpályásoktól, a védőktől pedig azt kérem, hogy fon­ják szorosabbra szálaikat. Abban pedig csak reményke­dem, hogy a sérülések elke­rülnek minket, kulcsembe­reink ugyanis pótolhatatla­nok.' TAKÁCS JÓZSEF csapat- kapitány: — Társaim nevé­ben is mondhatom, hogy a nagy lehetőséget nem akar­juk kihasználatlanul hagyni. Sokan kérdezték már tő­lünk: megteszünk-e mindent az egyesületi színekért, hi­szen augusztusban úgyis le­szerelünk, munkánk gyümöl­csét tehát a későbbiekben nem tudjuk elfogyasztani. Igennel felelhetünk, mert si­kerélményre szükségünk van és saját magunk ellenségei sem vagyunk! Előttünk le­beg a Papp SE egykori lab­darúgóinak sorsa! Mi is sze­retnénk a továbbiakban NB-s csapatokban focizni. Ehhez pedig az kell, hogy tavasz- szal bizonyítsunk. Boldogu­lásunkat, jövőnket máskép­pen nem tudjuk egyengetni. Aztán nem rossz a szabad­ság, az eltávozás sem. Még a rajt előtt megállapodtunk a vezetéssel. Vázolták, hogy mit kérnek és cserébe mit tudnak adni. A korrekt „üz­let” létrejött, azonos hullám­hosszon voltunk és vagyunk. Esélyesnek tartjuk magun­kat! VEREBÉLYI GYULA szak­osztályelnök: — Sokszor le­szögeztük már, hogy egy ka­tonacsapatnál — a szinte fél­évenként változó arcok mi­att — hosszú távú terveket nem lehet készíteni. Hiába vagyunk következetesek, szi­gorúak, ha szerényebb ké­pességű labdarúgókat irányí­tanak hozzánk .. . Alapvető rendeltetésünk az, hogy a be- vonulókat — akik többnyire tehetségesek — átmentsük a sportág számára. Sőt, lehe­tőleg úgy adjuk vissza őket anyaegyesületüknek, hogy közben fejlődtek is. Ha eb­ben az évben bajnokként fe­jezzük be a szezont, kihúz­hatjuk magunkat! Játékosa- •ink egyéni és csapatérdeke azonos, ez a tény pedig a jö­vő szempontjából roppant lényeges. Manapság gyakran beszélünk arról, hogy a ma­gyar labdarúgás miért nem ragyog a régi fényében? Megítélésünk szerint azért nem, mert az egyesületek, szakosztályok többségéből hi­ányzik a következetesség, az áldozatvállalás. Mi sohasem engedtünk elveinkből. Most igazárt kecsegtető helyzetben vagyunk, mégsem hunytunk szemet a problémák fölött. Két játékosunk a napokban „kikapcsolódott”, á négy-hat hetes fegyelmik nem is ma­radtak el. — Azt tisztáztuk, hogy amennyiben úgy alakul, a honvédség és az egyesület biztosítja a magasabb osz­tályhoz nélkülözhetetlen fel­tételeiket. Ha nem sikerül, és esetleg elbukunk, nem esünk kétségbe. Gratulálni fogunk a célba érőnek és kísérlete­zünk tovább. Hamarosan át­szervezés lesz, akad tehát majd javítási alkalom. Van továbbá ebben a sportágban „némi szóbeszéd” is. Ehhez csak annyit, ha berúgjuk helyzeteinket, teljesen mind­egy, hogyan fütyül a bíró, milyen határozatokat hoz a versenybizottság! Hamarosan sor kerül a ligaértekezletre, lesz egy javaslatunk. Kérni fogjuk az első fordulók, vagy mérkőzések elhalasztását. Havasak, jegesek a pályák, ha pedig elolvad az égi ál­dás, „vízilabdázhatunk". A tét jelentős, és mindenkép­pen arra kell törekedni, hogy a bajnoki cím reális körül­mények közepette dőljön el! ... és a párharcban érde­keltek azt se felejtsék, hogy — ezúttal utoljára — még osztályozót is kell vívniuk. Hosszú, érdekes, izgalmas csatára van kilátás. Kolodzey Tamás Versenybírói tanfolyam

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents