Észak-Magyarország, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-26 / 48. szám
1987. február 26., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Minden jé, ha jó a vége! Barátom életének döntő fontosságú napja volt a múlt év július 17-e, amikor egyéves takarékoskodás és másfél hónapos keresgélés után rátalált, arra az árban is megfelelő készülékre, amely boldog színes televízió-tulajdonossá tette. A hozzátartozók kitörő lelkesedéssel fogadták az új „családtagot”, amely új színt varázsolt otthonukba. Örömük nem sokáig tartott, ugyanis három hét múlva színvakságba esett, — no nem a barátom, hanem a színes tévéje. Sebaj, hát mire van a garancia! — vigasztalták magukat, s három nap múlva a szerviz jóvoltából ismét színesben láthatták a világot. Egy hónap sem telt el, ismét elromlott a készülék. Most azonban teljesen elsötétült a képernyő. Újabb telefon, újabb szerelő, és újabb szelvény — már a második — a jótállási füzetből. Nem részletezem tovább a tévé további bajait... Az ötödik javításnál viszont érdemes egy kicsit elidőzni. Most is sikerült visszaállítani a televízió megrokkant egészségét. A különbség az előző négy esethez képest csak annyi, hogy a szerelő anélkül távozott, hogy az ötödik szelvényt kitépte volna. A jóhiszemű tévétulajdonos elhitte, hogy így még ő jár jól. Szerencsére barátom felesége másképp vélekedett. Másnap beküldte a férjét a szervizbe az utolsó szelvénnyel. (Ugyanis abban az esetben, ha a jótállás első évében hatodszor is elromlik a televízió, akkor a szerviz köteles ellátni a tulajdonost cserére jogosító utalvánnyal.) A baj hatodszorra is bekövetkezett. A vásárlás óta első alkalommal töltötte el halovány öröm barátom szívéi: végre kicserélheti ezt a vacakot egy újra, s remélhetőleg kevesebb bosszúsága lesz a következővel. Újra kijött egy műszerész, megállapította a hibát, és sajnálattal közölte, hogy csak a szervizben tudják megjavítani. Mikor barátom megmondta, hogy nem javíttatni, hanem kicseréltetni akarja, emberünk kijelentette, hogy az nem olyan egyszerű. Szívesen kivárjuk az elintézését — folytatta barátom — az ember egy rossz cipőt is kicseréltet, hát még egy ilyen drága készüléket. Ennek hallatán a szerelő kijelentette: Ebben ő nem illetékes, beszéljék meg a csoportvezetőjével. Ezek után két teljes napot vártak a beígért autóra, majd fogadtak egy taxit és beszállították. Ott aztán minden simán lezajlott, s kesernyés boldogsággal távoztak a csereutalvánnyal a kezükben. Czoborczy Bence Miskolc Fiatalok és idősek farsangja Még tart a farsangi szezon, a bálok, a jelmezversenyek, a vidám összejövetelek ideje. Farsangolnak kicsik, nagyok,. idősek egyaránt. A szervezők, résztvevők tömege megszámlálhatatlan. A legtöbb intézmény életében már hagyomány a télbúcsúztató karnevál, s van ahol az első rendezés sikere a biztosíték a folytatásra. Boldog pillanatokat, szép emlékeket idéznek fel a következő sorok is, amelyek az elmúlt héten érkeztek szerkesztőségünk levelezési rovatához. A miskolci dél-avasi 9-es számú idősek klubjának tagjai írják: Jól sikerült farsangi mulatságot tartottunk a közelmúltban. A Csillagrevü tagjai énekkel, tánccal, bűvészmutatványokkal szórakoztattak bennünket. Majd tréfás vetélkedőkben vettünk részt. Szerencsésebb társaink tombolatárgyakat nyertek. Sokan táncra perdültek közülünk, s a vidám hangulatban elfeledkeztünk napi gondjainkról, bajainkról, betegségeinkről. Hálás szívvel gondolunk azokra, akik ezt a kedves délutánt számunkra megteremtették: a klub dolgozóira és patro- nálóinkra, a pamutfonoda Radnóti Miklós szocialista brigádjára. A göncruszkai Kossuth Lajos Úttörőcsapat úttörő- tanács tagjai írják: Iskolánk első és harmadik osztályosai „Télbúcsúztató'’ címmel vidám népszokások felelevenítésére hívták úttörőcsapatunk tagjait. A kezdeményezésre mindannyian megmozdultunk. A rendezvénysorozat népviseletbe öltöztetett babák felvonulásával kezdődött, majd gyűjtőmunkáinkat mutattuk be. Ehhez előzetesen lexikonokból, néprajzi könyvekből búvárkodtuk össze a különböző farsangi szokásokat, mondókákat, dalokat, a Balázs-napi eseményeket. Vidám vetélkedőn vettek részt az őrsök, ügyességi játékokban mérték össze erejüket. A nyolcadik osztályosok farsangi fánkot sütöttek, mások busóálarcokat, csörgő botokat csináltak. Amikor a kellékek elkészültek, szalmabábut égettünk. Az öröm és vidámság mellett sokat tanultunk ezen a délutánon. /k észak magyarorsiag . _ tf ' ► . •; SS nv: || \ Küldjön egy érdekes 111» r : Árvíz Miskolcon 1946-ban Felhőszakadás után 70-80 cm magas víz állott a Minorita templom környékén. (A mai Hősök terén.) (Fotók: Nyizsnyik László) m így is lehet! Enyhítő körülmény? A januári nehéz napokban szívet melengető dolgot tapasztaltam. Naponta utaztam Cigándról Sárospatakra. Ezen a vonalon szolgálatot teljesítő Fazekas Miklós autóbusz-vezető magatartásáról, munkaszeretetéről szeretnék szólni. Az esti járattal 22.30- kor érkezett meg, s reggel fél hétkor ismét útnak indult Sárospatakra, pedig nem volt szolgálatban. Megtudta, hogy váltótársa a közlekedés szüneteltetése miatt, lakóhelyéről nem tudott munkahelyére bejutni, s ezért vállalta a folyamatos műszakot. Udvariasan, figyelmesen viselkedett az utasokkal, s a nehéz útviszonyok mellett körültekintően, türelmesen vezetett. A megállókban a késői hazaérkezőknek jó éjszakát kívánt. Mindent elkövetett, hogy valamennyi utas időben eljusson munkahelyére és otthonába. Oláh Károly Cigánd Ki érti ezt? Jól öltözött, szimpatikus illetőnek nézett ki az a 40 —50 év körüli férfi, akivel a közelmúltban összetalálkoztam Miskolcon. Éppen a Kakas csárdából lépett ki, s láthatóan eltelve az elfogyasztott ételtől, elégedetten törölgetfe a száját egy szalvétával. Majd összegyűrve, könnyed mozdulattal elhajította. Egy pillantást vetett még a repülő papiros után, s mint aki jól végezte dolgát, távozni készült. Jó ember — szólok hozzá —, ott a hulladékgyűjtő két méterre magától! Miért nem dobja oda? Azért, merít az ott van, én meg itt! És nyomatékosan még hozzátette : Teccik tudni ? Így kénytelen voltam teccen tudni. Nyíri Kálmán Miskolc Évfordulót ünnepeltünk A Tokaj életében fontos szerepet betöltő múzeum 25 éves évfordulóját ünnepeltük a közelmúltban. A művelődési ház dolgozói, az óvodák, s az általános iskolák folklór-összeállítással készültek a rendezvényre. A gyerekszereplők népi gyermekjátékokat, re- gölést és betlehemes játékot adtak elő. Majd a ti- szatardosi felnőttek betleiipiis Áz ózdi gyár történetéből MnH Aki rendszeresen olvassa a lapok bírósági tudósításait, annak ismerősen cseng a kifejezés: enyhítő körülmény. Különösen gyakran kerül ez szóba fiatalkorúak bűntettének megítélésével kapcsolatban. Enyhítő körülményként kerül szóba a hátrányos — főleg halmozottan hátrányos — helyzet, rossz környezet, alkoholista vagy elvált szülők, esetleg mindkettő. Nem akarok pedagógiai szempontokat vitatni, természetesen belátom a környezet személyiségformáló szerepét. Némi igazságtalanságot mégis érzek a dologban. Igazságtalanságot azokkal szemben, akiket ugyanezek a körülmények emberségre, tisztességes munkára, normális életvitelre sarkallnak. Akiknek mindenért többszörösen kell megharcolniuk, akiknek sokkal többet kell önmagukból adni, hogy gyermekeik már ne úgy éljenek, ahogy ők éltek. Igazságtalanságot azokkal szemben, akik mellé nem fogadnak külön házitanítót vagy nyelvtanárt, ezért önmaguk erejéből oldják meg feladataikat. Akik nem öröklik meg a családi könyvtárat, hanem piciny zsebpénzeikből rakják le annak alapját. Akik albérletben kezdik, mert nem örököltek még egy szobányi kuckót sem az elődöktől. Vagyis azokkal szemben érzek igazságtalanságot, akik legfeljebb nagyon rossz pillanataikban beszélnek hátrányos helyzetükről, amikor már úgy érzik, hogy végképp eltemeti őket a megoldatlan problémák sora. Hol létezik számukra bármiféle előny, hol kapnak szabadabb mozgási lehetőséget? A könnyebb ellenállást választók számára létezhet egyfajta jóvátétel, legalább a büntetés mértékében, de vajon mi lehet, s hol lehet számunkra enyhítő körülmény? Viga Gyula Miskolc Kérés a kutyabarátokhoz hemes játéka következett. Az emlékműsort az általános iskola énekkara zárta, tavaszt idéző dalok előadásával. A folklór-délután élményt jelentett a szülőknek, gyermekeknek, s mindazoknak, akik zsúfolásig megtöltötték a Petőfi Filmszínház nagytermét. Bcncsik Mátyás tanuló Tokaj Magam is kutyatartó voltam, míg kertes házban laktam. Mindezt azért említem meg, mert soraimmal nem a kutyatartás ellen szólok. A Bokányi Dezső utca 16—24. sz. előtt játszóteret alakítottak ki. Ez a terület három kutya állandó futtatóhelye, s a négylábúak itt végzik el „szükségleteiket” is. Közeledik a tavasz, s nemsokára a mozgásra, zöldre, homokozásra vágyó gyerekek népesítik be a játszóteret. Egy éve a tanács „Kutyát tilos bevinni” táblát helyezett ki. A táblát három nap múlva elgörbítették, majd leszakították, s nemsokára a tartóoszlopok is eltűntek. Igaz, a tiltásra akkor is fittyet hánytak, hiszen nem vitték be a kutyát, bement az magától is. Persze, hogy bement, hiszen nem volt pórázon. Gyermekeink, unokáink érdekében szeretnénk, ha a póráz a „gazdik” kezében lenne. (Cím a szerkesztőségben) Szerkesztői üzenetek Az elmúlt esztendőben több mint tízezer látogatója volt az Ózdi Kohászati Üzemek Gyártörténeti Múzeumának és a hozzá tartozó skanzennek. A közeljövőben újabb állandó kiállítással lesz gazdagabb a múzeum. Megnyitnak egy tárlatot, amely Ózd történetét mutatja be a gyáralapitásig. Fotó: Kerékgyártó Mihály — Farkas Mihály, Mar- tonyi: A magánforgalomban vásárlandó ingatlanra nem adható szociálpolitikai kedvezmény. önt tehát helyesen tájékoztatták. Kölcsönt viszont nyújthat a Takarékpénztár. Ez a lakóingatlan-vásárlási kölcsön, mely saját anyagi eszközök kiegészítésére szolgál megfelelő jövedelemmel rendelkező és ingatlanszerzésre jogosult személy részére. * — M. B-né, Miskolc: A levelében leírt adatok alapján azt javasoljuk, hogy a minősítést végző Ingatlan- kezelő Vállalatnál reklamáljon és kérjen felülvizsgálatot. Levelét továbbítottuk a vállalatnak, kivizsgálást, tájékoztatást kérve. * — Illés Endre, Miskolc: Az a javaslata megvalósítható, hogy a tanácstagok fogadóóráikon az érdeklődőknek adjanak tájékoztatást az új tanácsi rendeletekről. Közlésükre helyszűke miatt mi nem vállalkozhatunk, hiszen több és terjedelmes anyag megjelentetéséről lenne szó. Összeállította: Bodnár Ildikó
