Észak-Magyarország, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-18 / 41. szám

1987. február 18., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 A nagy HO-HO-HO... Horgász­gazdaságtan Mint minden szenve- # délynek: a horgászat­nak is ára van. Egy jó bot, orsóval és kiegészí­tő tartozékokkal együtt meg­ér vagy ötezer forintot. A pecás, ha ad magára, több szerelést is tart. Kell ezen­kívül: merítőháló, hal tartó szók, vágóhorog, kishalas kanna, bottámasz, kapásjel­ző, egy doboz az apróbb sze­relékeknek (horog, villantó, forgókapoes, ólom, dugó), s persze megfelelő ruha; gu­micsizmával és vízhatlan ka­báttal. Nem árt, ha van szék, rovarirtó, kés, fogó, szájfeszítő és horogszabadi- tó. Ára van az utazásnak, az enni- és innivalónak is. Az engedély sem olcsó mu­latság. Az Észak-magyaror­szági Horgász Egyesület pél­dául erre az évre emelte a tarifát; nyolcszáz forintba kerül a tagságnak fejenként, az egyesület vizein e ne­mes, de nem éppen költség- mentes idő- és gondűző fog­lalatosság. Király Ernő, az ÉMHE titkára, az Országos Villa­mos Távvezeték Szerelő Vállalat művezetője 34 éve horgászik. Rekordhala egy 14 kilogrammos harcsa, Ti- szalúcon fogta 1962-ben. — Az egyesület tavaly mintegy 4,4 millió forinttal gazdálkodott, az idei összeg várhatóan meghaladja az 5,1 millió forintot. (A költség- vetés ennél természetesen magasabb, de ebből le kell számítani a kötelező, köz­ponti befizetéseket.) A cé­günk, amelynek több mint nyolcezer tagja van, önfenn­tartó és önfinanszírozó. Mű­ködésünk fő feladata és a legjelentősebb tétel a kiadá­sok között a halasítás. A ta­valyi telepítés költsége 2,6 millió forintra rúgott. Az egyesület vizeibe 316 mázsa hal került. Ennek csaknem kétharmada ponty. Több- nyaras, nagyobb példányo­kat is kihelyeztünk az ősz­szel. Pisztrángot tízezret te­lepítettünk; kétharmadát a Debreceni tóba, egyharma-> dát a Jósva patakba. A Debreceni íó kiemelt vizünk, erőnk és figyelmünk erre az igazi horgászparadicsomra irányul. A tagtársak előtt csak a júniusi horgászver­sennyel nyitjuk meg. Itt is emelkedtek a díjak: saját sporttársaink 130 forintért, más egyesületek tagjai 230 forintért válthatnak éves je­gyet ide. Hogy drága, vagy olcsó-e a horgászat, az meg­ítélés dolga. Emelkedtek a fenntartási, üzemelési költ­ségek, s drágult a hal... Emlékezés a nyárra... Hor­gász-palánták a vízparton. Balogh felv. Egy kilogramm compó-iva- dék például 180 forintba ke­rült tavaly ősszel. S még mi örülhettünk, hogy egyálta­lán kaptunk. Molnár Gyula, vezető hor­gászmester, az LKM nyug­díjasa 1948 óta hódol ennek a szenvedélynek. Hernád- mániás és domolykó-specia- lista. — Majd kétezer fogási napló nem érkezett még be, pedig a leadási határidő ja­nuár 5. Aki ezt elmulasztja, annak alapos indokkal kell szolgálnia, hogy engedélyt kapjon. Arra gondolni sem merek, hogy anyagi meg­gondolásból, vagy más ok miatt ennyien megszüntet­nék tagságukat. Január 22- ig ezernél többen jelentkez­tek a nyolcszáz forintos be­fizetési csekkel. Nyilván jönnek majd többen is.... Januárban — a nagy ünne­pek kiadásai után — keve­sebb a pénz, s a kemény tél csak a mániákus lék-horgá­szokat vonzza... Ez az év egyébként is jónak ígérke­zik. A nehézségek ellenére is jól sikerült a halasítás! program. A Debreceni tó — ahol hosszú évek átlagában a teljes zsákmány egyötö­dét ejtik — kapitális vízzé vált. Ezért is védjük júni­usig. A szemközti Gólem tóba tavaly nem telepítet­tünk ugyan — a kavicsbá­nyászok az idén robbantá­sokat terveznek —, de két évvel ezelőtt többek között tíz mázsa harcsát enged­tünk itt el. Hal tehát lesz . .. (brackó) ijabi) falutiázak Zalában Az országos hírű Zala- szentlászlói Faluház utón újabb zalai községekben lé­tesítenek hasonló célú in­tézményt. Bagódon és Ba­kon már épül a falu háza, a búcsúszón tlászlóinak pe­dig elkészültek a tervei, s hozzáfogtak a területrende­zéshez is. Az utóbbi tele­pülésen különösen nagy szükség van rá, mert jelen­leg nincs megfelelő otthon a kultúrának, a közösségi életnek. A Búcsúszentlászló köz­pontjában részben társadal­mi összefogással felépíten­dő több célú létesítmény csaknem 10 millió forintba kerül. Hasznos alapterülete 632 négyzetméter lesz. Föld­szintjén — a különböző tár­sadalmi szervek helyiségei mellett — 800 személy be­fogadására alkalmas nagy­termet. bisztrót, tetőterében pedig könyvtárat, olvasóter­met, játszó- és klubszobát alakítanak ki. Megnyitásá­ra, a tervek szerint a jövő év végén kerül sor. (MTI) Omnibusz Fiizespmalról A régi idők hangulatát idéző omnibuszt készítenek ezekben a napokban a füzes­gyarmati Univerzál Ipari Szövetkezet faipari részlegé­ben. A 24 személy szállításá­ra alkalmas lóvontatású jár­művet a Szegedi Közlekedési Vállalat rendelte meg a szö­vetkezettől; városnéző utakra indulhatnak majd rajta Sze­geden az érdeklődők. A Bé­kés megyei Füzesgyarmat az egyetlen hely Magyarorszá­gon, ahol hagyományos ló­vontatású járművek készí­tésével foglalkoznak, s nem is akármilyen színvonalon, hiszen többek között — itt készültek a világhírű magyar fogathajtók kocsijai, és a szövetkezet dolgozóinak hoz­záértését dicséri a Budapesti Közlekedési és a Parádi Ko­csimúzeumban látható több jármű is. A füzesgyarmati kocsik kőris-, bükk- és fenyőfából, vésett, csapolt kötésekkel, kézi kovácsolású vasalással készülnek. Egy-egy fogat tö­kéletes elkészítéséhez tudni kell több kézműves szakma — kerékgyártó, kovács, bog­nár, asztalos, lakatos — ré­gi mesterfogásait is. Termé­szetesen ennek megfelelő a kocsik ára: a tavaly készí­tett tíz darab jármű — esz- terházi és cseklési hintó, társas vadászkocsi — több mint kétmillió forint bevételt hozott a szövetkezetnek. Eb­ben az évben külföldön is bemutatkoznak a füzesgyar­mati kocsikészítők: a Német Szövetségi Köztársaságban lesz kiállításuk. (MTI) ...az áttÉórlÉ gyógyításra szóiul Délelőtt tíz óra. A • miskolci állatkórház műtőasztalán egy air- dale terrier. Dr. Dudás Gyula főállatorvosnak ez ma a második műtétje. A kutya petefészkét veszi ki. A gya­korlott kéz gyorsan dolgozik, hamarosan lekerül a kutya az asztalról. A főorvos úr kezet mos, tesz egy lapát szenet a kályhára, majd leül, beszélgethetünk. Bevezetés­ként néhány humoros törté­netet mesél el, s kiderül, hogy rajtam kívül még sokan nem bírják az ilyen „látvá­nyosságot”. Majd komolyabb dolgokra térünk, s a jó kedélyű fő­orvos arca elkomorul: — Nem tudom, mi lesz. Lehetetlen körülmények kö­zött dolgozunk, és nem tu­dunk egyről a kettőre jutni. A kórháznak ugyanis hosz- szabb távon itt nincs helye. A városi tanács építési osz­tályától kaptunk egy papírt, melyben az áll, hogy 1990- ig el kell hagynunk ezt a területet — ide gimnáziu­mot terveznek —, így na­gyobb beruházásba nem kezdhetünk. Persze, a pénz­hiány miatt sem. Az Állat­egészségügyi és Élelmiszer­ellenőrző Állomás intézmé­nye vagyunk, az ő költség- vetésükből gazdálkodhatunk. Egyébként közvetlenül a MÉM-hez tartozunk, így anyagi támogatást is onnan kapunk. Most érkezett pél­dául két új betegszállító kocsi. — Valami vigasztaló pers­pektíva? — Nincs. Mint mondtam, egyetlenegy dokumentumunk van, mégpedig az, hogy in­nen el kell menni! Bár van egy telkünk Felsőzsolca előtt, odaköltözni mégse lenne jó megoldás. A telek még egyébként is teljesen üres. Ügy tudnám esetleg elkép­A legújabb beteg (egetésxölyv) zelni, hogy ott kint a nagy­állatoknak lenne egy kórhá­zi rész, hiszen azokat jelen­leg kocsival szállítjuk be, és itt a városban csak kisálla­tokkal foglalkoznánk. — Nincs talán igény az ál_ latkórházra? Hiszen egy te­henet, ha beteg, nem vihet­jük a gimnáziumba. Eset­leg a vágóhídra, ami nem biztos, hogy a legjobb meg­oldás. De a kisállatokkal még ezt sem tehetjük. A né­hány éves gyerek, vagy az idős, beteg néni nem örül kedvence elvesztésének. — Van igény az állatok kórházi ellátására, különösen a kisállat-praxisban. Évente körülbelül 3500 beteget lá­tunk el. 270—300 ebből nagy­állat. A gyerekek nagyon örülnek egy-egy kis jószág megmentésének. A múltkor valamelyik környező faluból például egy varjút hoztak be. Mi természetesen segí­tünk, mar csak az ő kedvü­kért is. Most is van egy ilyen ápoltunk, egy egerész­ölyv. Alig élt, amikor be­hozták. Kapott injekciót, fel­tápláljuk, és később való­színűleg a Vadasparkba ke­rül. Hoznak teknősbékát, tengerimalacot, papagájt, mindenféle egyéb kisállatot. Szolgáltatásunk nem ingye­nes, de mit lehet kérni pél­dául egy kis kanári gyógyí­tásáért? A frissen műtött kutyus egy pokrócon fekszik. Még kissé kába, de már szemlé­li a körülötte lévő világot. Nem maradhat itt — pedig nem ártana neki a megfi­gyelés —, mivel nincs fű­tés. ezért délután jön érte a gazdája, s majd csak el­lenőrzésre hozza vissza. Az ország majdnem minden városában van „normális’; állatkórház. Mert szükség van rá. Csak itt, Borsodban nem lehet ezt megnyugtató­an és véglegesen megoldani? Dobos Klára Hőszigetelő és tiangnyelő őioőeton :• ' V ’: -á?llávvv V'V' ■ . : ; . '\ *>-$£* te - \\s " íH', >>>-^ % ^; .;c;• p t © Ienség r Az eddigi igények alap­ján 600—800 nagyobb mé­retű családi ház építéséhez elegendő Durisol elnevezésű biobeton falazóblokkot gyárt és értékesít az idén a Ko­márom Megyei Állami Épí­tőipari Vállalat. Ennek az új építőanyagnak az előál­lítására nemrég rendezke­dett be Tatabányán a KO- MÉP és már az ország szá­mos településére szállított belőle. Többéit között Bu­dapesten, Győrben, Baján, Zalaegerszegen, Pakson, Nagyatádon és Bábolnán készültek családi házak a faaprítók, cement, valamint speciális vegyszeradalék fel­használásával készülő Duri- solból. A biobeton egyik legna­gyobb előnye, hogy minden szempontból megfelel a megszigorított hőtechnikai előírásoknak. Az ebből épült lakások fűtéséhez fele any­nyi energia kell, mint a téglából készült otthonalté­hoz. Súlya csekély, jó hang- szigetelő, korhadásmerrtes; könnyen lehet fűrészelni, vágni, csavarozni. Emellett jóval olcsóbb, mint a töb­bi új típusú falazóblokk. A KOMÉP új üzemében jelenleg egy műszakban ké­szítik a Durisolt, a kereslet növekedése esetén azonban áttérnek a két műszakos ter­melésre. Mostanáig kizáró­lag családi házak építéséhez igényelték az új biobetont, újabban viszont hangnyelő anyagként is hasznosítani kívánják. A Közlekedési Mi­nisztérium megbízásából például kísérletképpen zaj­védő falrendszert alakítanak ki a Durisolból az M3-as autópálya egyik szakaszán. Meggátolhatják a hang ter­jedését a Durisolból emelt falakkal. (MTI) Képtelenség, de veszélyben a Munkácsy-gyűjtemény. Még nagyobb képtelenség, de hi­ányzik 6 millió forint a leg­szükségesebb vizsgálatolt el­végzéséhez, képröggöny be­szerzéséhez (6 millió az any- nyi sok, hogy ha a közel öt­millió bérből és fizetésből élő fejenként két forintot ad, ak­kor majdnem kétszer any- nyi jön össze, amennyi ma nincs). Különösebben nem találtam „témának” a 6 mil­liót, hiszen előbb-utóbb vagy összejön, vagy a tönkreme­netel előtt álló képekből egyet eladunk valahol kül­földön, és az árából meg­mentjük a többit. Netán in­dítok egy akciót, mint Gob­bi Hilda, és városunkban összegyűjtöm ezt a pénzt, de akkor kérni fogom, küldjék ide a megmentett képeket, majd magyarosítok Képmen­tő Józsefre. Nem részletezem tovább, miért is nem olyan nagy dolog az a 6 milcsi a Munkácsy-munkák mentésé­re. A kérdéssel azóta tar­tom érdemesnek foglalkoz­ni, mióta az első tv-riport nyomán a 6 milliót elutasító bírálóbizottsági elnök rájött, hogy tovább kell feszítenie erejét, azaz szóról szóra idézve: „A riport arról győzött meg, hogy a Mun- kácsy-képek megmentésé­hez további erőfeszítésekre van szükség!” Nagy dolog ez feleim! És mekkora mázlink van, hogy Láng István nézte a tv-t, mert a Hét műsora alatt éppen elbírál valami mást, talán soha nem jut eszébe, hogy teendőinek sora nem ért véget a 6 millió elutasí­tásával, ami nem kis pénz, mert aki olvasta a Szex­piaci körséta c. művet (ez nem eredeti Munkácsy), az tudja, hogy a legmenőbb „lányok” is alig keresnek többet évenként egy-másfél milliónál, aminek még nagy részét a stricifiuk ki is veri belőlük. Tehát, több mint 6 igen menő lány is csak ne­hezen tudná összehozni egy év alatt a képek megmen­téséhez szükséges első vizs­gálódások összegét. Ami igazán szíven vert, az a „je­lenség”, hogy mekkora „operatív hatalommal” bír a tv, az írott sajtó, a rádió! önmagában ez igen po­zitív. Elgondolkodtatóvá csak akkor válik, ha a tömeg­kommunikációs eszközök igénybevétele nélkül semmi nem megy. Amikor sok vállalat vezetője jobban fél egy-egy újságcikktől, mint a NEB-vizsgálattól. Ismét az motoszkál ben­nem, mi történt volna a ké­pekkel tv-riport nélkül?! Lehet, ugyanaz, ami így tör­ténik. Rágja az idő vasfoga, és talán sose tudjuk meg, mitől -pusztultak el. Mert a szigorú bíráló, nem a dönté­sét változtatta meg, csak rá­döbbent arra, hogy vannak még tennivalói. Képtelenség, de a képernyő hívta föl erre a figyelmét. Érzi valahol, hogy nagy kár érheti a nem­zetet. Nem úgy, mint az a dolgozó, aki képes volt az üzemből a hóna alatt, vál­lalati deszkát lopni a mű­szak végén, és ezzel meg­károsítani a népgazdaságot. Fegyelmit kapott, mert mi lenne, ha mindenki, min­den műszak végén 2—3 da­rab fél méter körüli deszkát lopna az üzemből, hogy az­zal otthon megfoldozza a nyúlólat. Mint minden hasonlat, ez is sántít természetesen, mert hol van nekünk annyi Munkácsynk. hogy minden­ki közreműködhessen leg­alább egynek a tönkreme­netelében?! Bérezés József Van rá igény, de...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents