Észak-Magyarország, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-18 / 41. szám
1987. február 18., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 <1 maritaléi a legjohh ajánlólevél Zsűrizett népművészeti termékek Mezőkövesdről Az amerikai üzletember váratlan megjelenése izgalmat okozott a szövetkezet vezetőinek körében. A megbeszélt időpontban nem is találtam hivatali szobájában az elnökasszonyt, Pólik Mi- hálynét. Az egyik helyettese, Tóth József műszaki vezető fogadott, aki nemrégiben került erre a posztra. A fiatal szakember tényszerűen beszélt a Matyó Nép- művészeti és Háziipari Szövetkezet múlt évi munkájáról. — A termelési és termék- szerkezetnek a korábban megkezdett korszerűsítését folytatva szüntelenül kerestük, kutattuk a újabb lehetőségeket a versenyképes termékek körének és volumenének bővítésére — mondta Tóth József. — Eredetileg mintegy 10 millió forintnak megfelelő matyó termék eladására számítottunk a tőkés piacokon, végül is tizennégy és fél milliót értünk el. Igaz, ugyan- akikor csökkent a szocialista értékesítés nagysága, s valamelyest visszaesett a belföldi kereslet is. Az a Nép- művészeti Vállalat, amely a legjelentősebb vevőnk közé tartozik, mindössze harminc- nyolcmillió forint értékű termékre tartott igényt. Volt viszont olyan időszák, amikor ötvenmilliós tételt szállítottunk részére. A beszélgetés kellős közepén betoppant a szobába Pólik Mihályné, a szövetkezet elnöke, aki kihasználva a tárgyalás közötti rövid szünetet, velünk is szót váltott. — Az egyik régi New York-i üzletember ismerősünk látogatott hozzánk, természetesen üzleti ügyben — újságolta Pólik Mihályné. — Azon túl, hogy vásárolt is tőlünk, tudtunkra adta, hogy rövidesen egy kiállítást szerveznek népművészeti textilruházati termékekből, s ezen a Matyó HISZ kollekcióját is szeretnék bemutatni a közönségnek és természetesen a szakembereknek. Ez volt tehát röviden a látogatásának a célja. Mint azt az elnökasszony megjegyezte, jó üzlet reményében a szövetkezet vezetése minden tőle telhetőt elkövet. aminek végül is az egész tagság látja majd a hasznát. — Az idei elképzeléseink merészebbek a tavalyinál — mondta Pólik Mihályné. — Elegendő megemlítenem, hogy tizenötmillióval több terméket szándékozunk előállítani, mint 1986-ban. Persze az eredménynek is növekednie kell, számításaink . szerint tizenhat százalékos nyereségtömeg emelkedésre van ahhoz szükség, hogy megfelelő érdekeltségi alappal rendelkezzünk, mivelhogy fejleszteni és beruházni is kell a szövetkezetben. A megoldásra váró feladatok teljesítése érdekében számos új lépésre szánták el magukat. — Így például további lehetőségeket látunk a termelékenység növelésében — mondta érdeklődésünkre a műszaki vezető. — Ezért határoztuk el, hogy vásárolunk egy importgépet, amely a kézzel történő hímzéseknél a befejező munkafolyamatokat végzi el. Természetesen szó nincs arról, hogy hímző asszonyainkat, lányainkat mellőzni akarnók, mindössze azt szeretnénk, ha ily módon több idő jutna a hímzett felületek növelésére, mert ez növelné a matyó népművészeti termékek értékét. Még egy újdonságról hallottunk. Tervezik, hogy még ebben az esztendőben bevezetik a szövetkezetben a számítógépes termelésirányítást. — Ma már olyan sok terméket gyártunk, amit már képtelenség a hagyományos módon áttekinteni — vélekedik Tóth József. — Ez egyaránt vonatkozik a termelésrendelésre, termékválasztékra, anyagfelhasználásra, a termelés egyáb folyamataira. A kívülálló nem is gondolná, hányféle termék: készül a szövetkezetben. Nos, az emúlt esztendőben ez a szám megközelítette az ezret. S nagy részükön, a múlt év őszétől mindenki felfedezheti azt a márkajelet, amely jól megkülönbözteti őket a nem népművészeti munkáktól. S természetesen a szövetkezet célja nem lehet más. mint hogy’’továbbra is megőrizzék, ha lehet öregbítsék a matyó népművészet jó hírét. —lovas— A Kodex-2000 típusú irodai szövegszerkesztő gép a cég egyik új terméke. Ellenőrzik a Kodex-2000 berendezés részegységeit. A város egyik reménysugara A szerszómgépgyórtó egységben korszerű forgácsoló berendezések üzemelnek. Űzd és környékének fejlődéséért felelős vezetők évek (évtizedek?) óta azon munkálkodtak, hogy volameny- nyire egyensúlyba hozzák az alapanyag-termelő és készterméket gyártó iparágak, jócskán az előbbi felé billenő mérlegét. Előrelépést jelentett, amikor 1985-ben megkezdte működését a Komtakta Ózdi Gyáregysége. Űj iparág, új szakma, kedvező perspektívák — ennyiben foglalták össze az indulás évében a cég jelentőségét. Alig telt el két esztendő, s a jelzők megváltoztak. A kohászat körüli bonyodalmak időszakában a Kontak- ta már reménysugarat jelent Ózdon a várható nehézségek könnyebb áthidalásában. Néhány hónap alatt 270 — elsősorban női — munkaerőnek biztosított aránylag jó kereseti lehetőséget a cégen belül kialakított három munkaterület. A szerszám- gyártó, az elektronikai és az elektrotechnikai részleg új szakmák elsajátítását is igényelte a munkára jelentkezőktől. De nemcsak a gyár volt új, hanem a módszerei is: már az indulás előtt elkezdte a szakmunkások képzését. Az elektronikához, a jövő iparágához kapcsolódó iparág kezdett gyökeret ereszteni a városban. A kérdés már csak az volt, hogy mennyire korszerű termékek gyártásával bízzák meg a gyáregységet, s milyen gyorsan, milyen minőségben tesz eleget a megrendeléseknek a még biztos kapaszkodókat kereső cég. A gyáregység erejét, képességeit az 1986-os esztendő tudta volna reálisan tükrözni — amennyiben nem jöttek volna közbe komoly problémák, amelyeknek okait most már fölösleges firtatni. A buktatók ellenére is sikereket könyvelhetett el az ózdi Kontakta. Az elektronikai szereidében 66 millió forint termelési értéket állítottak elő. Ebből jelentős tétel volt a Kodex—2000 irodai szövegszerkesztő berendezés, amelynek gyártásához tavaly kezdtek hozzá, s úgy néz ki, hogy az egyik meghatározó termék lesz — különösen, ha lesz pénz a továbbfejlesztéséhez is. Az elektromechanikai részlegben 63 millió forint értékben készítettek termékeket. Különösen az elektronikát kiegészítő elemek és a villamos szerelési egységeit keresett cikkek a piacon. Hogyan alakul ez az év, s ami talán fontosabb, mire lehet számítani a következő esztendőkben? A kérdést Balyi Lászlónak tettük fel, aki egy éve vezeti a gyáregységet. — Mintegy 200 millió forintos árbevételt terveztünk 1987-re. Ebből 100 milliót az elektronikai részleg termel meg. Tovább folytatódik a Kodex—2000 gépek gyártása, emellett modulegységeket készítünk mikroszámítógépekhez. Üj termékek gyártására is sor kerül majd, az ilyen irányú fejlesztések jó ütemben haladnak. Az elektromechanikai részlegünk 40 millió forintért gyárt alkatrészeket a partnervállalatok részére. Saját forgalmazásból 50 millió forintos árbevételre számítunk. Elsősorban a mikro- kapcsolók, a billenőkapcsolók családja és a gázkonvektorokhoz használható pie- zó gyújtók értékesítése tűnik jó üzletnek. — Két elektromechanikai termékcsalád gyártását kezdjük meg, s emellett szeretnénk bővíteni a szerszámgyártó és a szereldei kapacitást. Ehhez kapcsolódóan alkatrészgyártó bázist alakítunk ki, ahol azokat a szakembereket képezzük, akik folyamatosan bekapcsolódnak a fejlesztések során létrejövő részlegek munkájába. Elképzeléseink szerint két lépcsőben valósijuk meg a gyár fejlesztését. A tervek jóváhagyása még nem történt meg, ezért felelőtlenség lenne bővebben szólni ezekről. Egy biztos: hem ragad le a mai szinten a Kontakta, nagy terveink vannak. 'Ezek megvalósításához viszont kevés a vállalat pénze, igénybe kell tehát vennünk más anyagi forrásokat is, mint például a területfejlesztési és az átképzési támogatás. Új szakmák meghonosítása is a mi feladatunk lesz. Ehhez, és a továbbfejlődéshez az elektronikában, a szerszámgyártásban és az alkatrészgyártásban jártas felsőfokú végzettséggel rendelkező szakemberekre van szükségünk. Fónagy István Pékhiány a sütőiparban Veszteséges a iós rétes öt éve már, hogy az állami és tanácsi pénzekből finanszírozott beruházásokra a megrendelőknek versenytárgyaláson kell kiválasztaniuk a legalkalmasabb vállalkozót. A piaci hatások érvényesítése az építőiparban gyökeres változásokat hozott, és természetesen ólyan reakciókat is kiváltott, amelyeket időnként újra kell jogszabályi keretbe foglalni. Ezt tette nemrégiben a Minisztertanács is, és márciustól kezdődően némileg módosította a vállalkozással és a szállítási szerződéssel kapcsolatos versenytárgyalásról szóló, 1982. évi rendeletét. Az elmúlt időszakban kiderült, hogy a versenyhelyzet jól szolgálta az igényes partnerkapcsolatok kialakítását, és a piaci viszonyok jobb áttekinthetőségét. A módosított szabályokkal még egyértelműbbé kell tenni a megrendelők és a vállalkozók számára piaci helyzetüket, szerepüket, jogkörüket. A változások egyik legfontosabbika, hogy márciustól a versenytárgyalási felhívást nem az Árszabályozás és Termékforgalmazás című kiadványban, hanem rendszeresen egy országos napilapban kell közzétenni. Ez nem pusztán elvi kérdés, hanem a gyors átfutás révén biztonságosabb lehet a pályázók felkészülése. Annál is inkább, mert attól kezdve egy szakértői bizottság lektorálja a beérkezett felhívásokat, és őrködik azon, hogy ne jelenjen meg félreérthető, semmitmondó, szakmailag helytelen vagy megalapozatlan közlemény. Lektorálásuk azt is biztosítja, hogy a beruházók ne közölhessenek olyan felhívást, amelyre a felkészüléshez nem áll rendelkezésre minimálisan 60 nap, szállítási szerződések esetében 30 nap. Változatlanul fontos szempont a verseny tisztaságának, a pályázók esély- egyenlőségének védelme. Ennek érdekében a zártkörű versenytárgyalásokról, azok eredményéről a pályázókat egyszerre kell tájékoztatni. A jogszabály alkotói egyébként sokat foglalkoznak a zártkörű felhívásokkal, mert az a tapasztalat, hogy indokolatlanul megszaporodtak ezek a kivételezésre lehetőséget nyújtó pályázatok. Ha például egy tanács a saját építővállalatát akarja előnyhöz juttatni, nem ír ki nyilvános versenyt, hanem a zártkörű ajánlatok értékelése után építőit hirdeti ki nyertesként. Nemcsak a piacfelügyelet dolga, hogy őrködjön a verseny tiszataságán. Azok a pénzintézetek, amelyek hivatalból foglalkoznak a beruházásokkal, szintén jogosultak rá, hogy a láthatóan privilégizált vállalkozókkal kötött szerződéseket ne fogadják el. A piacfelügyelet egyébként márciustól nagyobb jogkört kap arra, hogy befolyását érvényesítse a versenytárgyalásokon: szakemberei részt vesznek az értékelő tanácskozásokon, hogy ahol szabálytalanságot tapasztalnak, indokolt esetben leállíthassák a pályázat folytatását az ajánlatok felbontásakor. Az érdekelteken kívül azonban mások nem lehetnek jelen: olyan személyek, akik csupán tájékozódni akarnak a piacon kialakult árakról. A vállalkozók már alaposan megtanulhatták a tisztességes játékszabályokat, a felkészülés pontos módját, a verseny menetét. Éppen ezért márciustól nem lesz lehetőségük arra, hogy mint korábban, menet közben módosítsák ajánlatukat. Attól kezdve pusztán az írásba foglalt, megalapozott pályamunkák versenyeznek, nem lesz lehetőségük áralkura, licitálásra. A verseny természetesen kétszereplős: a megrendelők és a vállalkozók felkészültségén is múlik, mennyire veszik komolyan a dolgukat. Sem egyikük, sem másikuk nem hozhatja olyan helyzetbe a vállalkozást, a megvalósítandó beruházást, hogy minden jogi következmény nélkül visszalépjen. Ennek megfelelően a beruházó szervezeteknek is tudniuk kell pontosan, mit akarnak, mennyi pénzük van a létesítményre; a vállalkozóknak pedig tisztában kell lenniük saját képességeikkel, lehetőségeikkel, teherbírásukkal. Az építési és szállítási versenytárgyalásokról szólva nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy nem csupán beruházó és kivitelező létezik. A műszaki tervek készítői, az alvállalkozók például máig idegenkednek ettől a nyilvános megmérettetéstől, úgy tetszik, a piaci hatásoktól védve, „szélárnyékban” szerzik a munkát. Ahhoz azonban, hogy a verseny igazi célja, a kínálat és a kereslet egyenúlya megvalósuljon, szükség van a beruházási folyamat minden résztvevőjére. Csak így javulhat a minőség, és az árak így tükrözhetik a piac értékítéletét. Sz. K. A Sátoraljaújhelyi Sütőipari Vállalatnál 1951-ben kezdődött meg a termelés. Kezdetben minden munka- folyamatot kézzel végzett a vállalat huszonkét dolgozója. Ma már a hatszáz fős kollektíva megyénk északkeleti területén, kétszázhatvanezer embert lát el pékáruval. — A munka négy nagyüzemben : Sátoraljaújhelyen, Sárospatakon, Szerencsen és Leninvárosban, emellett több kisebb üzemben folyik — mondja Muha Miklós, a vállaat főmérnöke. — Telephelyeink többsége dagasztógépekkel és korszerű kemencékkel van felszerelve. Óránként 6 ezer zsemlét és műszakonként 2 ezer két kilogrammos kenyeret készítenek dolgozóink. Hatvanegyféle terméket sütünk. Hétféle kenyeret éj péksüteményt nagyrészt nyereségesen, de a cukor magas ára miatt néhány süteményünket sajnos veszteségesen termeljük. Ilyen például a lekváros bukta, a kakaós csiga, a túrós rétes, a kakós kalács ... — Milyen a vállalat mun- erőhelyzete? — Már az indulás éveiben is szakmunkáshiánnyal küzdöttünk és ugyanezt mondhatom jelenleg is. Elsősorban az éjszakai munkavégzés és az erős fizikai igény- bevétel miatt keresnek kedvezőbb munkahelyet a fiatalok. Sok olyan mozzanat van sütés közben, amit kizárólag csak férfiak végezhetnek. A munka jellegéből adódóan ezen az elkövetkezendő időszakban sem tudunk sokat változtatni. A munkaerőhelyzetünk javítása érdekében emeltük a béreket és a jövedelmeket. — Milyen fejlesztésre került sor a vállalatnál? — Tavaly októberben ad-i tunk át Encsen egy üzemet. Ebben az évben Leninvárosban a süteményes üzem rekonstrukcióját tervezzük. Ez tizenhétmillió forintba kerül. Néhány kísérletbe is belefogtunk, négy hónapra bérbe vettünk egy töltelékadagoló berendezést. Ha beválik, akkor megvásároljuk a gépet. Félig megsült, lefagyasztott kenyér és péksütemény árusítását is tervezzük. Érdekessége, hogy otthon a háziasszony végezné a végső sütést, így mindig lenne friss kenyér a háznál. Egyelőre azonban leborató- riumban vizsgáljuk az eljárást. Di Giovanni Judit
