Észak-Magyarország, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-17 / 40. szám
1987. február 17., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Fonodái számvetés Kellemes epizóddal kezdődött legutóbb a miskolci pamutfonodában a műszaki konferencia. A főmérnök helyettese, Hencsei József jutalmakat adott át azoknak, akik a IV. negyedévben példamutatóan dolgoztak. Ezzel együtt köszöntötte azokat is, akik vezetői beosztásba kaptak kinevezést: Vasas Andrást, Pellei Istvánt, Lenkei Bertalant, Vajda Józsefet, Madarász Zoltánt és Boros Lászlót. Az egész évben végzett munkáról szólva a helyettes főmérnök azzal kezdte mondandóját, hogy: sikerült teljesíteni a tervet. Nem ok nélkül fogalmazott így. Az a helyzet ugyanis, hogy az év tizenkét hónapjában olyan gondokkal kellett megküzdeniük, amelyek igencsak gátat szabtak a folyamatos munkának. Nem tagadják: ha az alapanyaggal való ellátás kiegyensúlyozott, hibátlan lett volna, akkor ezen a konferencián még szebb eredményekről adhattak volna számot. Nem is szótlva arról, hogy létszámproblémáik is adódtak, ami még több erőfeszítést követelt a gyár dolgozóitól. Az is szóba került, hogy a gépek és berendezések a maximumot nyújtották, ami mindenekelőtt a karbantartást és azokat dicséri, akik nap mint nap e berendezések mellé álltak dolgozni. Amit lehetett, saját erejükből megoldottak, s messzemenően ügyeltek arra, hogy minél kevesebb legyen a technológiától való eltérés. Nincs mit tagadni azon, hogy időnként a legnagyobb igyekezet sem pótolhat objektív hiányokat, olyanokat, mint egy alkatrész, vagy a rossz mi- ilőségű alapanyag. A végzett munkáról élénk vita alakult. A felszólalók mindegyike tényeket sorolt. Sike László főmechanikus azt tette szóvá, hogy 1984- től 15—20 százalékkal nőtt a fenntartási költség. Ebben szerepe volt és van annak is, hogy megnövekedett az alkatrészek ára, s ami nem lényegtelen: a fonodái gépek igényesek, s működésükhöz minden tekintetben biztosítani kell a megfelelő műszaki feltételeket. Einbach József, a meo vezetője azzal kezdte, hogy az elmúlt évben 53 reklamáció érkezett a gyárhoz minőségi kifogásként, amiből 17 volt a jogos. Ezeknél az eseteknél árengedményt adtak. Jól tudják: a piacon a miskolci gyár is csak akkor tud talpon maradni, ha tovább javítja a minőséget, s hibátlan áruval szolgálja ki a megrendelőket. Ehhez pedig szigorúbb technológiai fegyelemre van szükség, hiszen a gyenge minőségű áru általában még olcsóbb áron sem kell. Érdekes volt az is, amit egy olaszországi tapasztalatcsere alkalmával látott, s amit — mint mondotta — helyénvaló lenne itt helyben is alkalmazni. — Abban a gyárban, ahol jártunk — mondta — tétlenkedő embert nem láttunk, de lláttuk, hogy a szerelő, a műszerész „vadászott” a hibákra. S ha talált, azt percek alatt ki is ■ javította. Figyelemre méltó, amit Németh Erzsébet, az orsózók művezetője mondott, hangsúlyozva: A tartalékok már kimerülőben vannak, a gépek műszaki állapota kifogásolható, s ami régi gonld: a csomagolóban szűkös a hely, a munka feltételei egyáltalán nem tekinthetők ideálisnak. Az elért eredmények a számok nyelvére lefordítva Mátyás Lajosné főkönyvelő mondandójában összegeződtek. A gyár a múlt év elején azt tervezte, hogy 162,5 millió forint nyereséget ér el. Az eredmény 165 millió forint. Ami egyben azt is jelenti, hogy 1985-től számolva, a nyereségterv teljesítésének grafikonja felfelé ívelt. A jelenlegi teljesítmény ugyanis 37—40 millióval több, mint 1985-ben volt. Minek köszönhető mindez? Mindenekelőtt annak, hogy mintegy két százalékkal növekedett a munka termelékenysége. S ami nem lényegtelen, mindig rugalmasan alkalmazkodtak a változó körülményekhez. Még egy érdekes adat: a miskolci pamutfonoda az elmúlt évben annyi fonalat gyártott, amivel hétszer lehetne körültekerni a földet. Egészen pontosan 297 ezer 939 kilométer fonal került ki a gyárból, az év elejétől az év végéig. Ez súlyra átszámolva több mint 8 ezer tonna. S mindezt 25—30 éve működő gépekkel, berendezésekkel érte el a jól felkészült, szorgalmas kollektíva. E szorgalmat és követendő törekvést dicsérte a vállalat vezérigazgató-helyettese, Eitler György is, amikor ■hangsúlyozta: — A gyár derekas munkát végzett. Nem volt hiábavaló és felesleges a soksok erőfeszítés. Ami azt is tanúsítja, hogy ha jó a szervezés, ha ki-ki a maga posztján a legtöbbet igyekszik nyújtani, az eredmény nem is marad el. Azt kérte; ebben az évben is hasonlóan dolgozzék a gyár, nagy figyelmet fordítva a minőség javítására, a létszámmal való helyes gazdálkodásra, és legalább olyan költséggazdálkodásra, mint amilyenről a múlt évben végzett munka alapján számot adtak. E gondolatsort folytatta a gyár igazgatója, dr. Szigethi Tibor is, amikor bejelentette: a jövőben az eddigieknél is nagyobb mértékben akarják növelni a műszaki dolgozók szerepét, feladatkörét. Nagy gondot fordítanak a szakmai képzésre, hiszen ez egyik feltétele a még jobb eredményeknek. Nem titkolta a követelményt sem: mindenkivel, de elsősorban a vezetőkkel szemben magasabbra emelik a mércét. S végül: azoktól, akik csellengenek, téblábolnak az üzemben, akik nem használják ki kellően a munkaidőt, esetleg meg is válik a gyár. T. F. Csinosodó vasútállomások A pályakorszerűsítés után sorra tatarozzák, felújítják a Szombathely—Kőszeg közötti vasúti állomásokat, megállóhelyeket. Elkészültek már a gencsapáti ailsó és felső, a gyöngyösfalui állomás felújításával, a kőszegi vasútállomás bővítésével, s rendbe hozzák a lukácsházi állomást is. A Nyu- gat-Magyarország idegenforgalma szempontjából is fontos pályaszakaszon az elmúlt években kicserélték a síneket és az ágyazatot, a kőszegi állomáson magas peron épült a vágányok között, s modern térvilágítást kapott a pályatest. A rekonstrukció eredményeként gyorsult a közlekedés, javultak az árufuvarozási lehetőségek. (MTI) • Ha mondjuk egy cukorgyárban nem csinálnak cukrot, vagy a cipőgyárban cipőt, vagy a tejüzemben túrót, akkor önkéntelenül adódik a két kérdés: miért nem maradtak a kaptafánál, miért fogtak másba, mint amit a név jelez? A Telefongyárban nem csinálnak telefont. A Telefongyár zempléni gyáregységének irodáiban és műhelyeiben az asztali készülékek idegen cég termékei. Sátoraljaújhelyen tehát nem a Bell-féle műszer, nem a választást és kiválasztást biztosító központ, hanem a beszédet, zenét, számítástechnikai információt elektromos jelekké átalakító és visszaalakító berendezések, illetve az ezekhez szükséges alkatrészek készülnek. A 37-es számú fő közlekedési út sátoraljaújhelyi bevezető szakaszának jobb oldalán — ha jól tudják az elődök — valamikor mészkőfeldolgozó . üzem volt. Ódon kőépületek a vasút mentén. A Telefongyár 2-es számú üzeme. A vezető, Bartus István azt mondja: telefonra vár. Hét éve. Az asszony postás, talán így hamarabb megkapják. ívűért az nem olyan nagy előny, hogy valaki a Telefongyárban dolgozik... — Idestova tizenhat éve — jegyzi meg. — Jóformán végig jártam a ranglétrát, most pedig az üzem vezetője vagyok. Száznyolcvanán dolgoznak itt, két műszakban, jobbára asszonyok. A kezük nekik finomabb, jobban rááll az apró alkatrészekre. Persze, a férfiak sem vallanak szégyent, nem akarnak lemaradni a nők-mögött... Nézzük a „finom” kezeket. A mütyür ellenállásokat mint hímes tojást, úgy fogják, illesztik a zöld dróthoz, a piros, a sárga színű vezetékhez. Kezükben — amely magán viseli a nyolcórás finom munka utáni háztáji nyomát is — forrasztópáka, ón. Szemük a rajzon. Csákó Lászlóné huszonegy esztendeje telefongyári. Sátoraljaújhelyi, két gyerek anyja. A fia is itt dolgozik. — Annak idején betanított munkásként jöttem ide — magyarázza. — Más munkalehetőség nőnek Hegyalján, a szőlőn kívül az idő tájt nemigen adódott. Ezt pedig télen, melegben is lehet csinálni. Ülő munka, a lábnak nem fáj, csak néha a deréknak. Teljesítménybérben dolgozom, jó négyezer forint összejön havonta. Igaz, nemigen számolom, hogy ezért a pénzért hányszor emelem a pákát, hányszor nyúlok a zacskókba az alkatrészekért, hányszor nézek a kapcsolási, összeszerelési rajzra. Tulajdonképpen mindegy. Ma már betanított munkás vagyok, és itt maradok. Jó itt... Utolsó mondata összecseng a többiekével... Jó Finom kezek, pontos munka. Megtanultak forrasztani, rajzot olvasni... Fotó: Laczó József Pénzért emelik a pákát Újhelyen Főleg lányok, asszonyok dolgoznak itt. Segédmunkásból betanított munkásokká lettek. itt... Kelemen Andrásné két évtizede telefongyári. Füzérradványból jár ide, férje a szomszéd ipari üzemben, az Elzett-Certá- nál dolgozik. Bár több, mint fél évtizede, hogy utoljára csattogott végig a Hegyközben és a Bodrogközben a kisvasút, de ő mégis azzal kezdi: visszasírja a vonatot. — Olyan akkoriban nem volt, hogy én elkéssek a munkából. Járt az a vonat nagy hóban, szélben, jégesőben, hófúvásban. Igaz, ki kellett gyalogolni a sínekhez, de tudtuk: jön a vonat. Most januárban, hogy kemény volt az idő, két napig otthon maradtam. Nem azért, hogy nem akartam jönni, hanem azért, mert a busz nem közlekedett. Teljesítményben dolgozom én is, s így ettől, ezért kevesebb lett a pénzem... Kelemenné is betanított munkás. Az itt eltöltött két évtized alatt forrasztó- és rajzolvasó-taniolyamot végzett. Ma, négy óra alatt kétszázötven alkatrészt biggyeszt egy 10x20 centiméteres táblára. Azt tudja, hogy ez a tábla Ellenőrzés... Hibázni nem ildomos, mert idejük, pénzük bánja egy légvezetékes berendezés tartozéka lesz, de azt jobban érti, hogy miképp lesz a szőlőből bor... A száznyolcvan embernek — akik a 2-es számú üzemben dolgoznak — háromnegyede nő, főleg betanított munkások. A férfiak zöme álig túl a húszon, vagy még fiatalabbak. ök — inkább — szakmunkások. Csizmadia István 1980-tól 1983-ig járt Sárospatakra, szakmunkás- képző iskolába. Az elméletet ott sajátította el, a gyakorlati fogásokat itt leste, tanulta meg. Mechanikai műszerész, még innen a katonaidőn. — Négy, négy és fél ezer összejön havonta — mondja. — Kétkezi munka a miénk, a telefonközpontok vázrendszereit állítjuk ösz- sze, ezt öltöztetik fel a többi műhelyben az asszonyok. Babra dolog, az biztos, tévedni nem ildomos, mert az ellenőrzés úgyis kideríti, ezt pedig időnk is, pénzünk is bánja. Hát vigyázunk ... Vigyáznak persze máshol, máskor és mások is. A jogelőd üzemben még villamosmotort is tekercseltek, apró, kevés jövedelmet termelő, kisebb szakértelmet igénylő munkát is végeztek. A nagytakarítás után nemcsak a termékek frissültek fel... Megújult a vezetőgárda is. Jól számítottak a számítógéppel Üjhelyen. Termelési és technológiai receptért a legkorszerűbb technikához fordultak, az utánpótlást a helyi, perspektívát látó és remélő kollektíva adja. Az együtt húzó, a fegyelem és önfegyelem közé egyenlőségjelet tevő társaság jó csapattá kovácsoló- dott. Dr. Béza Dániel igazgató szerint a szigor és az önállóság olyan energiát szabadítot fel, amely az elkerülhetetlen holtpontokon is túllendítheti a gyáregységet. A több telephelyű gyárban 330-an dolgoznak. A tavalyi termelési érték 136 millió forint volt, a várható nyereség mintegy 27 millió forintra tehető. Az idei terv egymillióval marad alatta a kétszázmillió forintnak. Többen nem lesznek, de többet vállalnak. Nyilván többet is keresnek majd. S többől több jut ruhára, világjárásra, számítógépre és talán telefonra is. (brackó—illésy) lói számítottak a számítógéppel
