Észak-Magyarország, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-03 / 28. szám
1987. február 3., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 A tél és a közlekedési fegyelem... A tél, a rendkívüli időjárási és útviszonyok nem adnak és nem adhatnak felmentést a közlekedési szabályok betartását .illetően; ellenkezőleg, a körülményekhez való alkalmazkodás, a fokozott figyelem, a körültekintés, az óvatosság parancsoló szükségszerűség. Áttekintve a baleseti helyszínelők napi jelentéseit, sorozatosan olyan tragédiáknak lehetünk tanúd, amelyek odafigyeléssel, a szabályok megtartásával elkerülhetők lettek volna. Az elmúlt hetekben a jár- . művezetők, gyalogosok nem vizsgáztak jelesre a KRESZ alkalmazásából. Harminckilenc személyi sérüléses baleset történt három hét alatt, amelyből négy halállal végződött. A. balesetek egynegyedét ittasan idézték elő. „Január 3-án Tdszapalkonya és Oszlór között Miklósi András oszlári lakos személygépkocsijával ittasan közlekedve elütötte a kdvdlá- gítatlan kerékpáron haladó Göncöl József oszlári lakost, aki a helyszínen meghalt. Január 6-án Szirmabesenyő határában Bodolóczki Tibor szirmabesenyői lakos személygépkocsival sűrű ködben előzött, összeütközött a szemből érkező személygépkocsival, melynek utasa, Ber- tók Imre a helyszínen meghalt. 20-án Sátoraljaújhelyen, a Dózsa György úton Rad- ványszki Edina tizenegy éves gyermek játék közben egy tehergépkocsi kerekei alá csúszott, a helyszínen meghalt. 23-án Miskolc, Rózsa Ferenc úton, a gyalogjárdán a tehergépkocsival tolató Bucsi András fulókércsi lakos elütötte Szabonya Imréné miskolci lakost, aki kórházba szállítás közben meghalt.” Ha belegondolunk, az alig járható utakon szinte nem is volt forgalom, ennek ellenére ilyen súlyos balesetek történtek, meg kell kérdeznünk, hol maradt a felelősség!? Mi történik akkor, ha megindul az igazi nagy forgalom? A hozzátartozók fájdalmát megértjük, számukra a veszteség pótolhatatlan. E tragédiák legyenek intő jelek minden közlekedő számára. Vigyázzunk jobban egymásra, tanuljunk végre a tragédiákból. A közlekedés veszélyes üzem, nem viseli el a könnyelműséget. A szabályok megtartása, a fegyelem életeket jelent. Pónus Ferenc r. őrnagy, a Megyei KBT titkára Sörgyári fejlesztés Folytatódik a műszaki tej- _ lesztés az idén a Nagykanizsai Sörgyárban. Az egyhar- ; mad literes üvegek töltésére is alkalmas új palackfejtő gépsort már üzembe helyezték, és előreláthatólag a jövő hónaptól dolgozik a szűrési kapacitást bővítő szeparátor. Megkezdték az ugyancsak termésnövelő hatású sörutánhűtő berendezés összeszerelését is. A továbbiakban munkába állítják a hosszabb szavatosságú sörök mennyiségének növeléséhez szükséges pasztőröző készüléket, és az első negyedév végére tervezik négy, egyenként háromezer hektoliteres erjesztőtorony felállítását. A fejlesztés révén lehetővé válik, hogy a gyár a nyári csúcsidőszakban mintegy 10 —15 százalékkal több és az eddiginél jobb minőségű sört szállítson a kereskedelemnek. (MTI) 7 A nyugdíj, a posta és az OTP A nyugdíjas Anna néni siránkozva mutat egy postai értesítést: — Sajnos az idén is késve kapom meg a nyugdíjamat. Látja ezt a jelölővonalat a hónapokon belül? Eszerint például januárban 29-én, februárban 26-án, márciusban 30-án, áprilisban 29-én, várhatom a pénzt. — És ez mihez képest késő? — Hát az átutalási betéthez képest... — és magyarázza: / ' Átutalási betétszámlája van az OTP-nél. Nagyon jó dolognak tartja ezt, hiszen így az OTP intézi a lakbér- fizetést, a villanyszámlát, a tv- és a rádióadót stb. ” — Igen ám, de a számlábra minden hónap 26. napjáig kell befizetni bizonyos ösz- szeget (ami előreláthatóan fedezi a kiadásokat). Mivel pedig a nyugdíjamat később kapom meg, rendszeresen felszólítanak, hogy „számlájának egyenlege tartozást mutat, kérjük szíveskedjék mielőbb rendezni.. ” Ez nagyon kellemetlen számomra. Feltételezem, hogy ezzel a gondommal nem vagyok egyedül a városban. Nem tudom, ki segíthet nekünk? Nos, megkérdeztük az OTP illetékeseit. Ok nem tudnak változtatni a befizetési határidőn, mert automata gép számítja a sok ezer átutalási betét tulajdonosainak befizetési számláit. És mit mondtak a Miskolci Postaigazgatóságon? Fróman Emília kézbesítési csoportvezető nagy segítőkészséget tanúsítva állította: van megoldás. Igaz ugyan, hogy nem kis munkát jelentett az, hogy sok ezer nyugdíjas számára egy évre előre meghatározzák azt a bizonyos havi nyugdíjfizetési jelölővonalat, illetve eszerint a kézbesítő postásoknak kíhdható pénzösz- szeget, de ha ez a meghatározás valakinek nem felel meg, nyugodtan közölje utcájának kézbesítőjével. A postásnak pedig lehetőséget biztosítanak a nyugdíj kifizetésére bármelyik hónap 26. napja előtt. A megnyugtató válaszhoz viszont hadd hangsúlyozzuk: nem lenne helyes, ha a nyugdíjasok visszaélnének a posta ilyen irányú segítőkészségével, s kevésbé indokolt kéréseikkel kívánnák megváltoztatni az említetten nagy munkával megszabott nyugdíjkifizetési napokat. Az átutalási betéttel rendelkező nyugdíjasok figyelmét pedig hadd hívjuk fel arra is, hogy ha az OTP-t megbízzák, nyugdíjuk egy bizonyos részének átutalásával, akkor a postásokat is mentesíthetik a szívességkéréstől. Az OTP részéről egyébként van egy új szolgáltatás, amely 1986. december 1-től érvényes. Ennek értelmében az átutalási betétek kamatlábát 4 százalékról 5 százalékra emelik fel. Bizonyára ez nem közömbös a nyugdíjasok számára, mivel az egy évre lekötött betétek kamatával azonos ez az 5 százalékos kamatláb. (ruttkay) A beszámoló taggyűlések előkészületeként a pártmegbízatások teljesítéséről folyt a vita. Nagyjából egy véleményen voltak addig, amíg az egyik társuk munkájának minősítésével többen nem értettek egyet. A pártcsoportban néhányan azt hiányolták, hogy különböző politikai kérdésekben n'em képviseli eléggé a párt álláspontját; nem agitál. A vélemények erősen megoszlottak és a vita középpontjában az állt: szükség van-e (és milyen formában) napjainkban az agitációra? Nem szokás vitatni az agitáció létjogosultságát. Szükség van rá, ebben az említett vita résztvevői is megegyeztek. Bizonyára a februári beszámoló taggyűlésen is elhangzik erről valamiféle minősítés. Ebben az alapszervezetben — a viták hatására — majd talán teljesebb és önkritikusabb értékelés. De sokfelé elintézik az agitáció minősítését — és ezzel leszűkítik az agitáció fogalmát — annak csoportos formáira: a vitakörökre, a pártoktatásra, a most zajló pártnapokra. Nem térnek ki az úgynevezett személyes agitáció értékelésére. Pedig politikánk terjesztésének és képviseletének leghatásosabb módja az aktív véleménycsere. Ez lehetőséget nyújt a különböző nézetek szembesítésére, a párt, a helyi párt- szervezet álláspontjának kifejtésére. Az agitációnak ezt a korszerű értelmezését azért is hangsúlyozzuk, mert az agitációtól való vonakodás mögött nemegyszer az „agitálás” régi, elavult értelmezése húzódik meg. Hiszen ezen a régen is rossz gyakorlat mögött az húzódna meg, hogy a kommunisták agitálnak és elsősorban a pártonkívüliek „hallgatják” őket. Az agi- tációt nem lehet és nem szabad ily módon felfogni, hiszen a munkatársi, baráti körben naponta vetődnek fel politikai kérdések. Ügy véljük, akik joggal tettek szemrehányást annak a fiatal kommunistának, aki ilyen esetekben nem vállalkozott a párt álláspontjának kifejtésére. A meggyőzésnek a régi, torz szemlélete jegyében nem „agitált”. De az agitáció ma nem kampányfeladat, hanem a korszerű értelmezése szerint állandó és folyamatos kapcsolatot tételez fel kommunisták és pártonkívüliek között. Tennivalónk van bőven. Igaz, hogy ezek csak meggyőző szóra nem oldódnak meg. De a rajtunk is múló feltételek megteremtése esetén közelebb kerülünk céljainkhoz. A vitában kialakult meggyőződés alapja és feltétele az egyén és közösség eredményes munkájának. Ehhez pedig ma is szükséges az agitáció; a párbeszéd, a véleménycsere. (Petra) Bizonytalan a szőrmepiac A miskolci szűcsök sztorija Ha az ember kerget egy nyulat, a verseny kimenetele nem kétséges. Ki hinné, hogy hasonló a helyzet, ha csupán a nyúl bőrét akarjuk megszerezni? A miskolci szűcsök példája erről győz meg. A KIKÉSZÍTŐ KIKÉSZÍTŐ A Miskolci Szűcs-, Szabó- és Tímáripari Kisszövetkezet (akkoriban szövetkezet) napja 1982-ben kezdett leáldozni. Termékeik fele a nyugati piacon talált gazdára, s a keresletcsökkenés első jeleit saját pénztárcájukon érezhették. A rákövetkező esztendő még drámaibb fordulatot hozott: a hörcsögbőr és a belőle készült termékek ára felére zuhant a világpiacon. A miskolci szűcsök — szerencsétlenségükre — hatalmas készlettel rendelkeztek hörcsögbőrből, aminek jó része raktáraikban, feldolgozatlanul, eladhatatlanul ment tönkre. Mindez elég volt ahhoz, hogy jégre vigye a szövetkezet gazdálkodását: az 1983-as évet tetemes veszteséggel zárták. Elkerülhetetlenné vált a szanálás; a gazdálkodás rendbehozása, külső segítség-' gél. Hozzájárult a bajokhoz-, hogy 1982-ben munkába állt a szövetkezet új, sajókeresz- túri bőrkikészítő üzeme, amelyre ugyan kedvező feltétellel kaptak hitelt az Okisz-tól és a Kiszöv-től, de helyzetükben még a hat év részletre kapott támogatás visszafizetése is megoldhatatlan gonddá vált. Közben bajuk támadt a szövetkezet vezetőinek a környezetvédelmi hivatallal is. Kiderült, hogy az új üzem derítője nem felel meg az előírásoknak, szennyezi a környezetet. Helyrehozása újabb négymillió forintba kerülne, miközben a fejük felett lebeg a több mint két és fél millió forintos környezetvédelmi bírság! A három baj együtt padlóra küldte az amúgy is nehéz helyzetű szövetkezetei. * SZERENCSÉS SZANÁLÁS A szanálási bizottság kedvező döntést hozott a miskolci szűcsök ügyében: alakuljanak át kisszövetkezetté, így ugyan csak száz tagjuk lehet, de mentesülnek a terhessé vált bérszínvonal gazdálkodástól, mindenki any- nyit kereshet, amennyit munkája alapján megérdemel. — 1984 első felében még éreztette hatását az előző évi veszteség, eredménytelen volt a gazdálkodásunk — mondja dr. Béza Lászlóné, a kisszövetkezet jelenlegi elnöke. — Én akkor még csak megbízott elnök voltam, féltem elvállalni a cég vezetését. Amikor kisszövetkezet lettünk és biztosítékot láttam a gazdálkodás helyrehozásában, elvállaltam a megbízást. A dolgozók érezték, hogy szövetkezetünk, s így a maguk helyzete is'bizonytalan. Ez rányomta bélyegét „ a munkafegyelemre, munkakedvre. Előfordult Olyan, hogy egyik vevőjük lemondta korábbi megrendelését a pontatlan szállítás miatt. Nem csoda, hogy a dolgozók harminc százaléka vette a kalapot, máshol keresett boldogulást. — Mit tehettünk ilyen helyzetben? — teszi fel a kérdést az elnökasszony. — Elindultunk az országban munkát keresni. Szerencsére találtunk, s ha nem is köny- nyen, de meggyőztük a dolgozókat: rajtuk áll, vagy bukik, sikerül-e a megkapaszkodás. Minid többen értették meg a folyamatos munka szükségességét, tették le a voksot gyakorlatban is az új vezetés mellett. Az év végi mért eg őket igazolta: nyereséggel zárták 1984 második felét. A kátyúból való kikerülés jelentős lépése lett, hogy a rákövetkező esztendő második felében eladták a nagy terhet jelentő sajókeresztúri kikészítő üzemet. A gondtól való szabadulás aztán újabb gondot hozott: honnan vegyenek feldolgozásra alkalmas alapanyagot ezentúl, hiszen az üzem új gazdája nem képes ellátni a miskolci szövetkezetét? BUNDÁT BUNDA NÉLKÜL És máris a mánál vagyunk, a ma nehézségénél. Egyetlen mondattal: állati bunda nélkül emberi viselésre alkalmas kabátokat, bundákat varrni nem lehet. Ami miatt ezt le kell írni, az a hazai szőrmepiacon tapasztalható zűrzavar. Hogy csak egy példát említsünk: a miskolci szűcsök perben állnak egyik szállítójukkal, mert az ígért 30 ezer nyúlbőrből csak 280-at (!) szállított. Attól még nem lesz alapanyag a termeléshez, ha megnyerik a pert — vallják a szövetkezet vezetői —, inkább maguk mentiek a bőr után. Az elnökasszony ezért bejárja az egész országot, keresi a nyúlbőrt, a hörcsög-, a pézsma-, a nutria-, a vasalt báránybőrt. A helyzetet némileg enyhíti, hogy egyik bérmunka megbízójuk segít a napjainkban nagyon divatos (Koreában! direkt erre a célra tenyésztett) kutyabőr beszerzésében. A bérmunka nemcsak ezért jó, hanem mert biztos megélhetést ad a szűcsszakmában holt időszaknak számító első fél évben. A bérmunkát adó ugyanakkor szeretné, ha egész évben neki dolgozna a kisszövetkezet — akkor is, amikor számára nagyobb üzlet a divatos, kelendő holmik gyártása. Olyan ellentmondás ez, amelyet nem kis diplomáciai siker feloldani. A miskolci szűcsök sztorija sikertörténet: a szövetkezet az utóbbi két évet szép nyereséggel zárta. Ezt végre a tagok a pénztárcájukon is érezték: tavaly mintegy félmillió forinttal lett vastagabb utólag, az 1985. év eredményeitől. A kisszövetkezet sora jóra fordult, kérdés, hogy bírják az idén az iramot? A főkönyvelő, Bálint Géza és az elnökasszony aggódik. Bizonytalan a szőrmepiac, annak ellenére, hogy találtak már Tarcalon egy ki tűnőx kikészítőüzemet, amelytől sokat várnak. Az emberek kevesebbet költenek drága bundákra, igaz, bizonyos rétegek állandó vásárlóink, itthon és a külpiacon ... M. Szabó Zsuzsa Futás a nután * w* * wV ■ m jy •* ■ VI ■ ■ ■ [ill 1
