Észak-Magyarország, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-14 / 11. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1987. január 14., szerda Fráter Kata, Bregyán Péter és Zubornyák Zoltán Fotó: Jármay György A színpadon egy pályaudvari büfét látunk, amelyet ismerős emberek töltenek meg. Ezt az ismeretséget persze nem kell ma is a szó szoros értelmében venni, a kasszírnő, a pincér, a groteszk színészpár és a szánalmasan siralmas apa. Ott van persze a bisztró vendégei között Orpheusz és Eurüdiké is; Orpheusz a hegedűjével, Eurüdiké anyja „fogságában”. Kettőjük szerelme — és nem a mitológiai szerelmespár története — itt, ezen a pályaudvaron kezdődik. Mondhatnánk úgy is, banálisán. A meglátni és megszeretni egy pillanat műve sokszor megtörtént és éppen ezért egy kicsit elcsépelt motívumát használja fel Anouilh, hogy a görög mítosz figuráit napjainkban (értsd: a negyvenes évek elején) életre keltse. Azt mondtam, lehetne banális is ez a kezdés, de nem az. A hirtelen találkozás csak egyik motívuma az Anouilh-i kezdésnek. Orpheusz és Eurüdiké között az első pillanatra a tökéletes egyetértés, az egymásra találás is megvalósul. Még nem tudjuk miért, de érezzük, ez a két fiatal egymásnak és egymásért termett, s hogy szerelmük olyan erős, mint semmi más, erősebb a halálnál is, mindent legyőz. Kivéve őket magukat, Jean Anouilh Eurüdiké című drámáját az elmúlt hét végén mutatta be a Miskolci Nemzeti Színház társulata, Szűcs János rendezésében. Szűcs János jól érzett rá, hogy a francia drámaíró nem egyszerűen adaptálja a görög történet figuráit a modern francia színpadra. Anouilh darabjában nemcsak korhű ruhába öltöznek a szereplők, hanem a maguk életét is élik. Az antik téma számára csak lehetőség, hogy elmondja véle- ménjyét az emberekről, életről, halálról, szerelemről, megcsalatásról, hősiességről és csalárd megfu- tásokról, egyszóval mindazokról az emberi magatartásformákról, amelyekkel nap mint nap találkozhatunk, amelyek szorítanak, mert körülvesznek bennünket. Ügy gondolom, ez rendkívül fontos, nemcsak azért, mert ez adja színházának lényegét, hanem mert csak ennek tudatában értékelhetjük mindazt, ami a színpadon történik. Szíjgyártó László fordításában — s engedtessék meg ezúttal, meglehetősen szokatlanul a fordítással kezdeni — tökéletesen megvalósult az, amit Anouilh költői színházaként szoktunk emlegetni. A hősök pontosan úgy beszélnek és mozognak a színpadon., ahogyan mi beszélünk és mozgunk, s mégis körüllengi őket valamiféle emelkedett pátosz. A párbeszédek dinamizmusa, a kifejezések pontossága éppúgy hozzá tartozik a drámaíróhoz, mint gondolatainak kicsit pesszimisztikus árnyaltsága. Véleménye szerint az ember (s ez nagyon divatos nézet volt a n/egyvenes évek elején) önmagában hordja sorsát elsősorban azért, mert múltja lerakódik benne. Az ember magányos is éppen ezért. Orpheus» és Eurüdiké egymásra találása a kivételes lehetőség a magány feloldásához. Igen ám, de Anouilh- nemcsak ezt mondja! Legalábbis az eredeti darabban nem. Fáj- ■ dalmasan hiányzott egy kulcsmondat — legalábbis a miskolci előadásban — Eurüdiké búcsúleveléből. „Elmegyek kapitányom, és egészen pontosan azért megyek el, mert megtanítottad velem, hogy én egy jó kis katona voltam.” Eurüdiké azért indul el a tragikus útra (autóbuszbalesetben hal meg), mert rádöbben; Orpheusz egészen! másnak látja őt, mint amilyen, csak hiszi, hogy ismeri, de nem jól ismeri őt. Lerombolni nem akarja, vagy nem tudja ezt a róla alkotott, idealizált képet — lehet gondolkodni rajta. De Anouilh azt sem zárja ki, hogy fel akarta építeni magából ezt a csak jó Eurüdikét. Mert Eurüdiké pontosan olyan, mint a többiek. Van bem^e rút is, szép is, elítélni való is és csodálni való is. Eurüdiké ember. Amiben ő is és Orpheusz is különböznek a többiektől — akik között vannak szánnivalóak és megvetendőek, ostobák és bölcsek, ripacsok és elesettek is —, hogy megőrizték magukban a gyermek hitét. A gyermekét, aki botparipáján vágtatva fé- - lelmetes ellenségeket győz le, vagy csak egyszerűen kitátja a száját a fogorvos bácsi előtt. A dráma éppen ezért kétsíkú, amelyből igazán csak a külvilággal való ellentét domborodik ki a miskolci előadásban. Két tragikus sziluett a kegyetlen világban — ez így valóban túlontúl pesz- szimista. És egy kicsit előre elrendeltetett. Hiányzik az a mondat már csak azért is, mert így egy kicsit a levegőben lóg az egyébként nagyon szépen színpadra ültetett első visszatérési jelenet. Amikor még van sansz, lehetőség nemcsak a szerelmespár, hanem a többiek számára is. Orpheusz és Eurüdiké végül együtt lesznek. A szerelem erősebb a halálnál a halálban is. Lehet,/ hogy sokan misztikusnak tartják ezt a véget. És levonják a következtetést — Anouilh pesszimista. így is lehet. De azt is megfogalmazhatjuk, hogy a szerző, éppen azzal, hogy pusztulásba viszi hőseit — az életért protestál. Egyetlen fájdalmas kiáltásnak is felfoghatjuk a darabot; az igaznak hitt értékek védelmében. Mert a szembesülés önmagunkkal feltétlenül el kell, hogy indítsa önvizsgálatunkat is. A miskolci Eurüdiké alkalmas arra, hogy a katarzis élménye után végiggondoljuk a mi életünket. Azt, hogy tudunk-e őszinték lenni egymáshoz, mert az őszinteség egymás vállalásának legfontosabb kritériuma. Az életé is, mégha olykor-olykor kénytelenek is vagyunk megalkudni egyben s másban. Leginkább Fráter Kata az, aki az Anouilh-i Eurüdikét formázta meg. Különösen tökéletesen formálta meg a gyermek-Eurüdikét, amikor az életbe visszatérés esélyéért küzd, „lemeztelenítve” önmagát, kitárulkozva legbensőbb énjéig. Mi megszavaztuk neki az életet. Csak Orpheusz nem. Zu- borityák Zoltán első jelentős miskolci bemutatkozása Orpheusz szerepe, s tehetségesen oldotta meg. Különösen szép beszéde érdemel elismerést, de azt kell mondanunk, egy-két nyafogósra sikerült jelenetet kivéve, egy érzékeny és elfogult, s éppen ezért törékeny Orpheuszt formál. Aki végül is megérti Eurüdiké üzenetét — vállalni kell egymást. Ez az egyetlen esélye az embernek. Szűcs Jánios csapattá formálta szereplőit; kiváló figurákat formálnak. Zsolnai ■Júlia és Abrahám István önmagukból ripacsot csináló szerelmespárja, a szán- nivalóan nulila-ember apa (Sallós Gábor), a mindenféle emberi méltóságot nélkülöző, alávalóan önző impresszárió szerepében Dóczy Péter külört is figyelmet érdemel. Bregyán Péternek jutott a viszonylag legnehezebb, arc nélküli, sokszor ma már közhelyeknek ható gondolatokat továbbító szerep megformálása, Henri úré. A miskolci előadás egy kicsit gonoszra, gúnyosra vette ezt a szerepet — Bregyán Péter lehetőségei ehhez voltak szabva. Ezt jól oldotta meg. A további szerepekben Utes József, Lakatos István, Mátyás Jenő, M. Szilágyi Lajos emlékezetesen szép pillanatokkal ajándékozott meg minket. A rendezőnek kiváló segítőtársai voltak a díszlet- tervező (Székely László), a jelmeztervező, Kónya András személyében. A korhű jelmezek, a bisztró üvegfala, a fény játéka megsokszorozta a látványt. De nemcsak megsokszorozta, felerősítette is, módot adva a rendezőnek ahhoz, hogy kitágítsa az eseményeket akkor is, amikor a történések lényegében a lélekben! zajlanak le. Nem hibátlan, de feltétlenül érdemes előadás a miskolci Eurüdiké. S ezután már legfeljebb kötöz- ködésnek tűnhet, amit a kritikus megjegyezni szeretne. A szereplők nevét — talán jobb lett volna — Anouilh szándéka szerint is mai helyesírással írni. Mint monfdottam, ez a dráma nem egyszerű adaptálás, a szereplők saját életüket élik, amelyben a maguk lehetőségei vannak benne. Csutorás Annamária Az acélolvasztár gyógykenőcse Korunkban iis népszerűek, keresettek ,'a 'természetes eredetű, vagyis ia gyógynövényekből készült gyógyszerék. Strukker István is a gyógynövényeikre adta vok- sát, de éhhez egy rövid történet tartozik. — Éveken keresztül a Lenin Kohászati Művekben dolgoztaim 'acélolvasztárként, ami tudvalevőleg nehéz fizikai munka, jó néhány munkaköri ártalom a velejárója. Én ás ihiaimar beadtam a derékam, pont e testrészem fájdalma miatt. Más munkakörbe ikerültem, de sem ez, sem Hévizén a gyógyfürdőben eltöltött napok nem .hoztak javulást. Sőt... Az egyik orvos valamelyik általam szedett gyógyszerről még azt is elmondta, hogy káros mellékhatása van, ezért csak akkor szedjem, ha nagyon szükséges. Korábban a gyógynövényékből csak szörpöt, teát (készített a feleségem, most én mással próbálkoztam. A kertből sokféle fajt kikerült össze- gyűjtenem, s a (kísérletezés — a véletlen szerencsének köszönhetően — sikerrel járt. Természetesen egy acélolvasztár lakásában nincs vegyi labor, ezért egy gyógyszerész segítsége vált szükségessé. A (közös munkálkodás eredménye ez a kenőcs, mely hat, használata óta a fájdalmak enyhültek. Rövidesen egy másik tubus értékes tartalma is kialakult Strukker Istvánnál. Ezt készítője hörgőtisztítónak nevezte. Gyermekei sokkal inkább használják ezt, minthogy pirulákat, kanalas orvosságokat szednének. (Bár összetételét nem tudtam meg, annyi azért kiderült, hogy ez utóbbiban fokhagyma 'is van.) (Ha Strukker István „medicináját” a közeljövőiben nem is találjuk meg drogériákban vagy a gyógyszertárakban, ő és családja már elmondhatja: — Nékem jó, a családnak jó, tehát megérte... D. K. Irodalmi előadás Csingiz Ajtmatov írói munkásságát ismerteti dr. Csíki Vidor, a miskolci megyei művelődési központban, január 15-én, csütörtökön este hét órakor. Az előadás — melyre minden érdeklődőt szeretettel várnak — az eszperantó szakkor foglalkozásainak keretében történik. Mostanában egyre több szó esik a tudomány és az erkölcs kapcsolatáról. Minden okunk megvan erre. Jó lenne azt mondani, hogy korábban a morálból volt több, míg ma a tudományból, de a kérdés nem üthető el szellemeskedéssel. Tény viszont, hogy korábban az írók vetették föl a — mindenkori — erkölcsi kérdéseket és soha nem a megelégedés hangján. Ennek az elégedetlenségnek azonban mindenkor az egyes ember volt a célja is, tárgya is. Ügy vélték, hogy ha az egyes embert megváltoztatják, akkor maga az egész: a társadalom is erkölcsössé Válik. Ezt a tételt ugyan nem cáfolta meg a történelem, de bem isj' igazolta. Sem az értelem, sem az erkölcs tételei nem tartották vissza az emberiséget a rettenetes háborúktól, népirtásoktól, igazságtalanságoktól. Még századunkban sem. Sőt! Éppen századunk, azaz a modern tudomány és technika „vívmányai" tették lehetővé az eladdig minden képzeletet és mértéket felülmúló, meghaladó borzalmakat. A nagy kérdés mármost az, hogy megállítható, megfordítható-e ez a folyamat? A kérdésre nem könnyű a válasz, mert ezernyi tényezőtől függ az emberiség sorsa. Hirosima azonban mindenképpen fordulatot hozott. A bomba fényénél döbbent rá először a világ arra, hogy a szellem, a tudomány úgy szabadulhat ki a palackból, hogy elveszíthetjük az ellenőrzés lehetőségét is fölötte. Márpedig ez semmiképpen nem engedhető meg. Mit tehet az értelem önmaga korlátozására? Nos, bármennyire is ellentmondásnak tűnik, segítségül hívhatja az ember — úgymond — másik felét: az érzelmet, amely éppen az erkölcsi értékekre hivatkozva felkeltheti, erősítheti a felelősség- tudatot. Erről és más izgalBíró Mihály, a nemzetközi hírű magyar plakát- művész alkotásaiból nyílt kiállítás hétfőn este a bécsi városháza dísztermében. A száz éve szűkített művész a Tanácsköztársaság bukása után emigrált Bécsbe, és az Osztrák Szocialista Pántban dolgozott, alkotott tovább. A tárlatot közösen rendezte .az Osztrák Kultúnpomas kérdésekről hallottunk Értelem: Tudomány és morál címen beszélgetést csütörtök este (Kossuth. 21.40— 22.00) Kéri Elemér filozófussal. Hogy a dolgot jobban megérthessük, vissza kell utalnunk az ókori görög tudományok születésére. Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy minden tudomány őre, kiindulópontja a filozófia volt, amely egyformán foglalkozott a világ megismerésével, értelmezésével, s magával az emberrel, tehát az etikával is. Később a tudományok kialakulásával, specializálódásával a filozófia maga is önálló tudománnyá vált, s egyre heroi- kusabb erőfeszítéseket tesz az évszázadok alatt felhalmozódott ismeretanyag értelmezésére, rendszerezésére. Ezért nem hal meg a filozófia, ezért nem válik fölöslegessé, hisz a világ — s benne a tudományok — állandóan változik. Ha jól értem Kéri Elemért, akkor korunk filozófusára már nem csupán a megváltozott világkép megfogalmazása vár, de annak az értékrendnek a kidolgozása is, amely megálljt parancsol a tudományokban felhalmozódott potenciális fenyegetésnek. Ez a felelősségtudat azonban már csak kollektív lehet, tehát olyan, amely felül tud emelkedni az egyén, a csoportok, országok, kontinensek, ilyen-olyan eszmei világnézetek érdekein, értékrendjén, hiszen a tét ma már az egész emberiség, szép bolygónk léte vagy nemléte. Soha még ilyen drámai nem volt a fenyegetettség, ilyen nagy és nemes a feladat, hogy az ember önmaga hasznára és boldogulására alkalmazná a tudását. Azaz most lett csak fontos, hogy a homo sapiensből, azaz a bölcs emberből, homo eticus, azaz erkölcsi lény váljon. Becsben libikai Társaság, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum és a bécsi Collegium iHun- garioum; díszvédnöke Bruno Kreisky volt kancellár. Az ünnepi megnyitón Herbert Moritz közoktatási és művészeti miniszter és Pusztai Ferenc művelődésügyi miniszterhelyettes méltatta Bíró Mihály munkásságát. (horpácsi) Kiállítás Ma este a képernyőn Minden bizonnyal igen sokon ülnek majd a képernyők elé ma 21.10-kor, amikor az első műsoron „Az élet él és élni akar.. .** című sorozat első adása jelentkezik. Az előadó - dr. Czeizel Endre ~ személyisége, korábbi sorozataival kivívott népszerűsége, megbecsültsége már maga nagy vonzerő, de a téma is Igen sokakat érdekelhet. Az első előadás címe ugyanis A szívinfarktus: századunk járványa. A műsor szakértője dl. Arvay Attila, az Országos Kardiológiai Intézet főigazgató főorvosa. Képünkön: dr. Czeizel Endre. KíísáíSS Értelem: Tudomány és morál
