Észak-Magyarország, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-12 / 9. szám
1987. január 12., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Hol, mikor, ki? Tisztelt Levélírónk! Válaszunkat talán késettnek találja. Ezért elnézését kérjük. Hosszasabb meditációnknak csupán egy oka van: nehéz mit kezdeni az általánosságban fogalmazott véleményekkel; legyen az konstruktív tapasztalat, avagy visz- szásságok bírálata. Nem vitatjuk: önt minden bizonnyal tiszteletreméltó szándék vezérelte, amikor az MSZMP Központi Bizottságának a gazdasági munka megjavításáról hozott múlt év novemberi határozata után tollat fogott. írja többek között: ,,a határozatot egyértelmű helyesléssel fogadta a kis emberek nagy többsége. Helyeselhetők azok a törekvések, hogy végre megszűnjenek az általános követelményeket sértő rendellenességek és a felháborító helyi visszásságok. Magya- rabbul, hogy megszűnjön az élősködő, semmittevő, az ügyeskedő nagyhangúak, az összeköttetések szesztestvér lovagjainak, az üzemi, vállalati, munkahelyi maffiák és maffiácskák ••munkahőseinek« hatalma." Szavaiból csak úgy süt az indulat. Ez azt jelzi, hogy önt bizonyára súlyos igazságtalanságok érték. Már ne haragudjon: szép kis környezetben dolgozhat, ha ilyen tapasztalatokat kénytelen papírra vetni. A minden jel szerint jó szándékkal fogalmazott levele vitára késztet. Minden információ tartalmát ugyanis az hitelesíti, hogy választ ka- punk-e a következő kérdésekre: hol, mikor, ki? Ezzel sajnos adós maradt. Az is igaz, hogy válaszát borítékolni lehetne: utána megnézhetném magam, kicsinálnának satöbbi. Megértjük aggodalmát, mégis kénytelenek vagyunk vitatkozni e szemlélettel. Ezt azért is tesszük, mert úgy véljük: nem egyedülálló. Társadalmunkban törvények, intézmények, erkölcs - hadd ne soroljuk tovább — védik az igazát kereső embert. A közhangulat ma mind határozottabban lép fel, - szavaival élve — az „élősködő semmittevők”, az „ügyeskedő nagyhangúak" ellen. Mégis vannak ilyenek — nem tagadjuk. Erejük és hatalmuk azonban csak addig terjed, amíg csupán általánosságban hadakozunk és némi bátorságot merítve a társadalmi háttértől nem vállaljuk a konkrét harcot ellenük az adott környezetben. Csak hát ezzel a bátorsággal valahogy hadilábon állunk. Készséggel mondunk például véleményt a tőlünk viszonylag távol eső dolgokról, kellő határozottsággal nyilatkozunk országos ügyekről is, de amikor a mi közvetlen kis közösségünkben kellene megmondani, hogy Kiss Péter vezetési stílusával, Nagy János munkájával pedig ezért, meg ezért nem vagyok megelégedve — hát bizony ez gyakran elmarad. Még arra sem telik némelyek bátorságából, hogy a szólóhoz csatlakozva segítse a jogos bírálat érvényesülését. Napjainkban sok minden történik, pártban, szakszervezetben, munkahelyi közösségekben, azért, hogy olyan légkör erősödjön fel, amelyik csak a nyílt, tiszta emberi viszonyokat teszi lehetővé, és elejét veszi a hatalommal való visszaélésnek éppen úgy, mint az intrikónak. „Nem titok ma már, hogy a mi gazdasági .készülékünkben' valahol középen van a nagy hiba. A közép- és alsó szintű vezetők kezébe helyenként óriási anyagi hatalmat adtak, és ezzel a hatalommal részben hiúság, részben a legelemibb gazdasági összefüggések felismerésének képtelensége miatt sok a visz- szaélés." — írja levélírónk. Nos, embere válogatja. Az az érzésünk, hogy ön erősen túloz. Feltételezzük, hogy ön is egyetért azzal: jól képzett, rátermett közép- és alsó szintű vezetőkre nagy szükség van. S a társadalmi, gazdasági hatások abban az irányban hatnak, hogy mind több legyen az eredményesen, a kor követelményeinek megfelelő vezető, alsó, közép- és felső szinten egyaránt. Nem jó tehát egy-két esetből általánosítani. Az ilyen általánosítás — nevezzük nevén a gyermeket — demagóg vezetőellenességbe torkollik, ami csak arra jó, hogy mérgezze a légkört, bizalmatlanságot szítson és elterelje a figyelmet a munkáról. Valószínű, hogy az ön esetében, tisztelt Levélírónk, nem erről van szó. Bizonyára konkrét sérelmek miatt viseltetik ilyen negatív véleménynyel közép- és alsó szintű vezetőkről. Konkrét sérelmei tisztázásához viszont szívesen ajánljuk fel partneri segítségünket. Ebben a szellemben várjuk levele folytatását. Nagy Zoltán Tervezők feladatai Még csak néhány nap telt el az új esztendőből, de a Borsodterv mérnökgárdája már megkapta az első feladatokat az idén elkészítendő tervekre. Az eddig megkötött tervezői megbízás alapján készítik el többek között a Mezőkövesdi Kórház és Rendelőintézet részére az új konyha és mosoda terveit. A Borsodtervnél a korábbi években is már számos egészségügyi létesítmény, illetve a hozzátartozó kiegészítő intézmény terve készült, így kellő gyakorlattal rendelkeznek az ilyen tervek készítésében. Ugyancsak Mezőkövesdre tervezik a Kismotor- és Gépgyár új gyártócsarnokát is. Ehhez az üzemhez a Borsod- tervet régi munkakapcsolat fűzi. Az üzem létesítésének szinte első kapavágásától, az 1970-es években kezdődött fejlesztéstől kezdve a tervező vállalat kollektívája készítette az üzemi épületek terveit. Az oktatási program megvalósításához terveznek az iskolabővítéshez új tantermeket. A Borsodterv elgondolása alapján bővítik a he- jőbábai általános iskolát. Ugyancsak itt készülnek majd a tervek a monoki, valamint a szuhogyi általános iskolák bővítéséhez is. Megkapták a megbízást Kazincbarcikára, a Sütőipari Vállalat részére a süteményüzem bővítésére, amivel a város és környéke településeinek jobb ellátását teszik lehetővé. Bár a pénzügyi adottságok behatároltak, a szükséges fejlesztésekhez a Borsodterv megyénk más településein is készíti a terveket, mind a közintézmények, mind pedig a településfejlesztés megvalósításához. Körinterjú: Néhány nap telt el az új évből. Abból az esztendőből, amelynek fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni. Szinte már betéve tudjuk valamennyien, hogy mi a cél és mit kell tenni annak elérése érdekében. Kevesebb szó esik viszont arról, hogy munkánk végzéséhez rendelkezésre áll-e minden feltétel. Hogyan állunk energiával, anyaggal és eszközökkel? Milyen a géppark, a munkaerőhelyzet, a bér? Egyáltalán, adottak-e a feltételek ahhoz, hogy másképpen, jobban tudjunk dolgozni 1987-ben? Kérdéseinkkel nemcsak az ipari gazdálkodó egységeket kerestük meg, hanem kiváncsiak voltunk a kereskedelem, az oktatás, az egészségügy és más területek képviselőinek véleményére is. Körinterjúnkban az év első hetének teljesítményeire, a fentebb is említett feltételekre kérdeztünk rá, de érdekelt bennünket az is, hogy interjúalanyunk mit íart cége legfontosabb célkitűzésének? Az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat dolgozói építik a miskolci új telefonközpontot is Fotó: Balogh Imre MÁV Miskolci Igazgatóság, Hernádi István igazgató: — Az év első hat napjának statisztikája kedvezőtlen a számunkra. Áruszállítási tervünknek csak 80 százalékban tudtunk eleget tenni. A tranzitszállításunk 83 százalékos, az import viszont csak 51 százalékos, ami azt is mutatja, hogy néhány vállalatnál még ünnepi a hangulat. Remélhetőleg már a közeli napokban megváltozik ez a helyzet, különben a januári tervünket nem tudjuk teljesíteni, s később egyre nehezebb lesz megszüntetni a lemaradást. Kedvezően javult eszközállományunk. A következő időszakban több pénzt tudunk fenntartási, javítási munkákra fordítani, tehát nem romlik tovább a helyzetünk. Számunkra már ez is eredmény. — Bővül a kocsipark? — Járműbeszerzésekre alig merünk gondolni. Talán, nagyon korlátozott számban kapunk új eszközöket. A béreket tekintve a vasutasokat nem érte meglepetés, ugyanis mi évek óta áprilisban hajtjuk végre a bérfejlesztéseket. A szabályozók változásai közvetlenül nincsenek hatással ránk, ugyanis a MÁV külön szabályozási formába került. A lényeg, hogy szállítóképességünket megőrizhessük. Célunk 1987-ben is a rend, a fegyelem megszilárdítása, valamint a tisztességes együttműködés a szállítópartnerekkel és az utazóközönséggel. Ózdi Bükk ABC, Petrus István üzletvezető: — Az ünnepek után nyugodtan teltek a napok. Lazítani persze nincs időnk, mert a városból sokan vásárolnak nálunk. Éppen ebből fakadnak a gondjaink is. Óz- don nem nevezhető jónak az ellátás házias jellegű hentesáruból, füstölt húsokból és az alacsonyabb árfekvésű árukból. Rengeteget kell utazni az áruért, nem egyszerű a beszerzés. Sok mindent el kell követni annak érdekében, hogy a vevőket tisztességesen ki tudjuk szolgálni. Egy ilyen ipari jellegű városra, mint Ózd, jobban kellene figyelniük a gyártóknak, a szállítóknak. Eszközeink korszerűek, kiválóan működnek, nagyban segítik 70 eladónk munkáját. Az üzlet tervéről csak annyit, hogy nem egyeznénk ki a múlt évi 160 milliós bevételnél rosszabbal, de gyengébb áruellátással sem. Tiszai Vegyi Kombinát, Kriszt Gyula gazdasági vezérigazgató-helyettes: — Örömmel mondhatom, hogy minden zökkenő nélkül sikerült az elmúlt évi lendületet átmenteni erre az esztendőre is. Minden feltételünk adott ahhoz, hogy hozzákezdjünk terveink megvalósításához. Január első napjaiban még a piaci lehetőségekről is dicsérőleg szólhatok, ugyanis nem kényszerülünk raktárra termelni. Apró bajaink természetesen nekünk is vannak. Ezek közül egyet említenék, mégpedig a múlt év utolsó napjaiban a vasúti kocsik hiányát. A francia vasutasok sztrájkja miatt nem tudtunk minden szállítási feladatunknak eleget tenni. Ezek a problémák szerencsére nem súlyosak. Energiánk, megrendelésünk, anyagunk van, a létszámmal sincsenek gondjaink. A bérfejlesztéssel majd csak áprilisban foglalkozunk, nyereséget viszont már februárban fizetni fogunk, mégpedig a tavalyihoz hasonló nagyságrendű összeget. Borsod Megyei Moziüzemi Vállalat, Lengyel Ágoston igazgató: — Mi már január elsején megkezdtük az évet, hiszen azon a napon is vetíteni kellett. Az előttünk álló év leglényegesebb kérdése az lesz számunkra, hogy sikerül-e talpon maradnunk. Nagyobb lesz az önállóságunk, mint bármikor, így nagy részben tőlünk függ, hogy milyen eredményességgel tudjuk felhasználni a 30 millióról 26 millióra csökkent állami dotációt. Sajnos általános helyáremelést is végre kellett hajtanunk, aminek a mértéke 20 százalékos lesz. A működő 330 vetítőhely közül teljesen egyet sem fogunk becsukni, mert a bezárásra ítélteket is igyekszünk kiváltani videomozi- val. Húsz tanáccsal már tárgyaltunk és ígéretet kaptunk arra, hogy segítenek az üzemeltetési feltételek javításában. Az országos helyzettel szemben a megyében nem csökkent a mozilátogatók száma, ezért nyugodtan tervezgethetünk. Űjabb mozikat újítunk fel, és elképzeléseink szerint nyolc filmszínház kiemelt műsorpolitikával üzemel majd 1987-ben. Nagybarcai Bánvölgye Mezőgazdasági Termelőszövetkezet, Szabón György elnök: — Jók a kilátásaink erre az esztendőre. Javultak a munkafeltételek, rendben vannak a gépek, és most alkatrészproblémákkal sem kell foglalkoznunk. A tavaszi munkák megkezdéséhez szükséges anyagok és eszközök nagy hányadát már beszereztük, most már minden az időjárástól függ. Tagjainknak a tervezettnek megfelelő béreket tudtunk fizetni. Megnyugtató lenne, ha jövőre is ezt mondhatnám el, hiszen még nem tudjuk, hogy milyen intézkedések lesznek áprilisig. A célkitűzésünk csak egy lehet: a szabályozókat és az időjárást figyelve, megszilárdítani alkalmazkodóképességünket. A természet eddig kedvez nekünk, hiszen a közel 800 hektáros őszi vetésünket hótakaró fedi. Kazincbarcikai Városi Kórház, dr. Balogh Ernő igazgató főorvos: A költségvetésünkről még semmit sem tudok mondani, mivel minden esztendőnek vakon kezdünk neki. Egyetlen támpontunk az előző évek tapasztalata, legalábbis áprilisig, májusig, mert csak akkor válik ismertté és biztossá, hogy ebben az évben milyen összeg áll majd rendelkezésünkre. Ma még tehát teljes a bizonytalanságunk, de a gyógyítás egy pillanatra sem szünetelhet. A szükséges anyagokat már beszereztük, az eszközrendelésünket pedig már a múlt év közepén leadtuk. Az intézmény működését az állam szavatolja, tehát az alapvetően szükséges feltételek rendelkezésünkre állnak. Az viszont tény, hogy egyre nehezülő körülmények közepette kell dolgoznunk. A kórház egyes munkahelyein jobbak, más területen viszont az átlagosnál is rosszabbak a feltételek. Mivel sok eszközt és anyagot csak devizáért lehet beszerezni, ez a tény tovább bonyolítja a dolgokat. Helyettesítő megoldásokra kényszerülünk, de ez nemcsak kazincbarcikai jelenség. Egyetlen célkitűzésünk lehet: talpon maradni. Ehhez lassan macskareflexekre lesz szükség az egészségügyben. Eszak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat, Joósz Gábor igazgató: — Vasárnap kezdtük a munkát és a múlt év utolsó napjainak elmaradását igyekeztünk pótolni. Hétfőtől valamennyi munkahelyen normális ütemben folyt az építés, a termelés. Van elég anyagunk, munkaerőnk, s szerencsére munkánk is. A kollektíva a nálunk megszokott fegyelemmel és tempóban dolgozott már az év első napjaiban is. A közelmúltban életbe lépett rendeletek nálunk nem okoztak feltűnést vagy meglepetést, mert a hiányzást, a késést, az italozást mi eddig is szigorúan büntettük. Ennek ellenére az első napon váratlanul ellátogattam a Sajó-parti ipartelepünkre, de csak egy dolgozónkat kaptam fusizáson a 700 közül. Azt hiszem, ez jó átlag. Abban reménykedünk és ezért mindent megteszünk, hogy olyan jó évet zárjunk, mint amilyet tavaly befejeztünk. Tovább erősítjük a technológiai fegyelmet, s arra törekszünk, hogy ez az általunk épített gyárak, szerkezetek minőségében lemérhető legyen. Rendkívül fontosnak tartjuk 1987-ben a határidők pontos betartását. Földes Ferenc Gimnázium, Kálmán László igazgató: — Sajátos a helyzetünk, mert az oktatási évet szeptemberben kezdjük, ugyanakkor a gazdasági év nekünk is januárral veszi kezdetét. Célunk az oktatási törvényben foglaltak teljesítése. A folyamatos megvalósításnak még nincs meg valamennyi feltétele, különösen ha a szemléltetőeszközökre gondolok, amelyek beszerzéséhez hiányzanak az anyagi források. Valamennyi pedagógust aggasztja a bérkorlátozás, mert sok helyütt még ma sem megnyugtató a helyzet. Kevés a reményünk a túlóradíjak rendezésére is, pedig az óránkénti 40 forint rendkívül alacsony. Legfontosabb célkitűzésünk, hogy az intézmény oktatási színvonalát megtartsuk, sőt a szűk lehetőségek ellenére is javítsuk. Ennek lényeges feltétele lesz, hogy miképpen alakul a költségvetésünk. Eszperantó téri Iparcikk Áruház, Sárosi Pál áruházigazgató: — A hihetetlen decemberi hajrá után visszafogottabb a vásárlók érdeklődése. Inkább csak érdeklődnek, mustrál- gatják az árukat, ám ennek ellenére eléri a napi bevételünk a félmillió forintot. A készletünk jó, így áruválasztékunk addig sem lesz szegényebb, amíg az ipar újra megkezdi a szállításokat. Sokat kell az áru után járni. Decemberben például közel 3000 kilométert utaztam a beszerző körúton, ami a hivatásos gépkocsivezetőnek is elég lenne. A körülményeink kifogástalanok, munkaerőgondunk sincs. Lassan ismét beszerző körútra indulok, hogy időben a polcainkra kerülhessenek a kurrens cikkek. Azt szeretnénk valameny- nyien, hogy a mi üzletünkben 1987-ben se legyen hiánycikk a színes televízió, a videomagnó, a BMX kerékpár, vagy a hazai gyártmányú, energiatakarékos automata mosógép. Legfőbb célunk: minden igényt kielégítő áruválaszték, kulturált kiszolgálás és nagy árbevétel. Fónagy István Olaj helyett termálvíz Termálvízzel oldották meg 230 lakás, egy 12 tantermes általános iskola és egy óvoda fűtését Kapuváron. A központi fűtőmű olajtüzelésének helyettesítésére energiaracionalizálási pályázatot nyert a város. A több mint 25 millió forintos beruházási összegből egypercenként 700 liter vizet adó termálkutat fúrtak. Ennek 67 Cel- sius-fokos vizével hőcserélőn át melegítik fel a radiátorokban cirkuláló vizet. Hasonlóképpen oldották meg a melegvíz-szolgáltatást is: a hőcserélő csőrendszerének fala adja át a termálvíz melegét a vezetéki víznek. A hőátadást követően a 40—45 Celsius-fokosra lehűlt termálvizet a rábaközi kisváros fürdőjéhez vezetik. Az új kút vízhozama lehetőséget ad a jelenleg csak tavasztól őszig működő termálfürdő 400 négyzetméteres ülőmedencéjének egész éves nyitva tartására. Ennek azonban feltétele az is, hogy a nyitott medencét lefedjék. A téliesítést társadalmi ösz- szefogással ebben az ötéves tervidőszakban szeretnék megoldani. A három és fél év alatt megtérülő beruházással már az idén több mint 600 tonna olajat takarítanak meg Ka- puvárott.
