Észak-Magyarország, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-10 / 8. szám

1987. január 10., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 Újabb olasz vereség Január 16—18: Focifarsang Miskolcon Egy kapu előtti jelenet az öregfiúk mérkőzéséről... Szemben Bene Ferenc, aki az idei találkozókon is vállalta a fellépést a miskolci sportcsarnokban. sport A Holland Labdarúgó Szö­vetség is mindennapos fe­nyegetéssel néz szembe. Az őszi bajnoki összecsapásokon nemcsak a csapatok mérkőz­tek a gyepen, de a nivállis szurkolótáborok is kipróbál­ták öklük erejét — a má­sik fél rovására. A szaporodó erőszakosko­dások megfékezésére a hol­land szövetség biztonsági bizottsága két megoldáson töri a fejét: A Pelé Kupa öregfiú lab­darúgótorna újabb mérkő­zésén Sao Paulóban az 1954. és az 1974. évi világ­bajnok NSZK, s az 1934- ben, 1938-ban, valamint 1982-ben Mundialt nyert Olaszország mérte össze ere­jét. Mindkét együttesben a közelmúlt számos nagysága lépett pályára. Az NSZ-K gárdája 1-0-ás — kizárni a vendégszur- kalóloat a stadionok lelátói­ról; — különleges „útlevél” érvénybe léptetése. Ha az „útleveleket” beve­zetik, az azt jelenti, hogy minden egyes idegenbeli ta­lálkozóra csák azok a szur­kolók utazhatnak el ked­venceikké!, akik erre en­gedélyt kapnák saját klub­vezetésüktől. félidő után 2-1-re nyert. A gólokat Breitner (11-esből) és Geye, illetve Savoldi sze­rezték. A tornáin Brazília vezet 2 mérkőzésen szerzett 3 pontjával. A második NSZK-nak ugyancsak 3 pontja van, míg az argen­tinoknak és az uruguayiak­nak. 1-1 pont termeü 1-1 mérkőzésen. Az olaszoknak még nincs pontjuk. Kaszparov dicséri Szokolovot Megfiatalodott a sakkvi­lág. Míg régebben a ver­senyzők általában 34—36 évesen értek a csúcsra, az ex-világbajnok Anatolij Kar­pornak minden erejét ösz- sze kell szednie a 24 éves Andrej Szokolov ellen, aki­vel rövidesen világbajnoki páros mérkőzést vív. Garri Kaszparov, a jelen­legi világbajnok a moszk­vai Pravdának adott inter­júban latolgatta a Karpov— Szokolov találkozó esélyeit, hiszen ennek a találkozónak a győztese megszerzi a kihí­vás jogát és ellenfele lesz. Kaszparov elismerően nyi­latkozott Anatolij Karpov- ról. Megállapította: rendkí­vül sokat adott a sportág­nak, Szokolovnál jobban ér­ti a játékot, tapasztalatáról nem is szólva. Karpov azonban még mindig kime­rüli!, ami nem csoda, hiszen 1984 óta kisebb-nagyobb megszakításokkal, összesen 96 mérkőzést játszottak egy­más ellen. Kaszparov, aki nyolc év­vel ezelőtt vívott egyetlen partit. Szokolovval, elutasí­totta néhány nagymesternek a véleményét, hogy Szokolov csupán a véletlennek kö­szönheti feltörését a sakk­világ élvonalába, szerencsé­vel nyert nagy versenye­ket. Ha egy sakkozó szov­jet bajnokságot nyer, rangos nemzetközi tornákon diadal­maskodik, és a sakkvilág- bajnok-jelöltek versenyében is a csúcsokig jut, akkor szerencséről beszélni a sike­rek szándékos kisebbítését jelenti. Szokolov erényei között mindenekelőtt rend­kívül erős idegrendszerét, törhetetlen optimizmusát említette. És azt is. hogy célratörően, koncentráltan, elismerésre méltó állóképes­séggel küzd. Mindent Összegezve, Kasz­parov a Karpov—Szokolov összecsapáson Karpovnak ad nagyobb esélyt. A Nagyváthy utcád általá­nos islkola tornacsarnokának lámpaburáit hosszabb ideje tollaslabdáik díszítik. Ez ter­mészetesen nem a tervezők leleményességét, hanem a Honvéd Piaipp J. SE sporto­lóinak szorgalmát dicséri. Idei első foglalkozásúkat ja­nuár 5-én este 6 órától tar­tották. Ez alkalommal ke­restem meg a vezető edzőt, Nagy Györgyöt, hogy érdek­lődjék szakosztályuk tevé­kenységéről. — 1986-ban sokszor érte­sülhettünk sikereikről, ösz- szességében milyen eszten­dőt zártak, sikerült-e a ter­veiket megvalósítani? — Végtelenül boldog va­gyok, hiszen az ölmúlt évti­zed legsikeresebb éve áll mögöttünk. Eddig két arany­jelvényes sportolónk volt, tavaly öten kapták meg e megtisztelő címet. Kitűzött Ha január, akkor Focifar­sang! Így lesz ez az idén is, hiszen a nagy sikerű rendez­vényre a jövő héten kerül sor. — Tizennegyedik alkalom­mal bonyolítjuk le az ese­ményt — mondta Kecskemé­ti István, a miskolci városi sportcsarnok igazgatója. — Az elmúlt esztendőkben sem csökkent a szurkolók érdek­lődése a Focifarsang iránt, a csapatok is szívesen jön­nek városunkba, nincs te­hát akadálya a rendezésnek. — Hogyan próbálják a né­zők érdeklődését ébren tar­tani? Minden sorozat „kifá­rad” egyszer, így ez alapve­tő dolognak tűnik ... — Új együttesek bekap­csolódását segítjük elő. Most például a serdülök mezőnyé­ben találkozhatnak majd a szurkolók az NSZK-beli Soester SV gárdájával, amely az egyik tartományi bajnok­ságban szerepel, s csoport­jában pillanatnyilag a 4. he­lyet foglalja el. De a nők­nél sem lehet ok a panasz­ra, hiszen ki mert néhány éve arra gondolni, hogy a Renova esetleg hiányzik majd a mezőnyből?! Nos, a hatszoros győztes a nagypá­lyás bajnokságban megtor­pant, mások léptek a helyé­tervünket ezzel megvalósí­tottuk, sőt, sikerült az elő­relépés is. — Hallhatnánk-e a múlt év kiemelkedő teljesítmé­nyeiről, konkrétan kik azok a sportolók, akik eredmé­nyeikkel öregbítik egyesüle­tük hírnevét? — Sportolóink közül egy­értelműen Nagy Attila zár­ta legsikeresebben az évet. A felnőtt magyar bajnoksá­gon vegyes párosban első lett, egyéniben harmadik, s fiú párosban is az első négy között volt. A jugoszláv nemzetközi bajnokságot megnyerte, a csehszlovákon a legjobb nyolc közé jutott. A felnőtt ranglista negye­dik helyezettje, állandó tag­ja az „A” válogatottnak. Rajta kívül Balajti Attila is bejutott a magyar bajnok­ságon a legjobb nyolc kö­zé, de 5—6. helyezést is so­re, így a hazai színeket a László Kórház és a Femina együttesei képviselik. A Focifarsang tizennegye­dik alkalommal nyújt majd kikapcsolódást, és remélhető­leg kellemes szórakozást azoknak, akik a hideg téli napokban felkeresik a sport- csarnokot. Január 16—18. között három napon keresz­tül pattog a labda a létesít­ményben, bizonyára számo- latlanul potyognak a gólok, s verődnek tapsra a tenye­rek egy-egy látványos, ügyes megoldást követően. Ezek után pedig nézzük, kikből tevődik össze a me­zőny? A serdülőknél a ha­gyományokhoz hűen nyolc gárda kezdi a csatározást. A versenybizottság döntése értelmében az A-csoportban a Lokomotiv Kosice, a Soes­ter SV, az MfK-VM és a DVTK, a B-ben pedig a Stal Rzeszow, a DMVSC, a Va­sas és az Özdi Kohász har­col. A csoportokon belül körmérkőzéses rendszerben bonyolítják az összecsapáso­kat, majd az azonos helye­zettek vívják egymással a helyosztókat. A magyarok­nak lenne mit törleszteniük, elvégre az utóbbi "években külföldi sikerekről számol­hattunk be. kan értek el egyesületünk­ből. — A sok szép eredmény­ben nagy szerepük van az edzőknek is. \Kik foglalkoz­nak ia versenyzőkkel, s mi­lyenek ia lehetőségeik a ver­senyeztetésre? — Gönce Árpád né mel­lékfoglalkozású edzővel ket­ten készítjük fel a fiatalo­kat. Szakosztályunk vezeté­sét Barva Ferenc és Szigeti László főhadnagy látják el. Edzési lehetőségeink megol­dottak, hetente négy alka­lommal gyakorolhatunk. Anyagi eszközeink korláto­zott számú ütő és labda vá­sárlását teszik lehetővé, va­lamint minimális számú versenyeztetést. A szövetség­gel kialakított jó kapcsolat eredményeképpen számos or­szágos és nemzetközi ver­senyt itt bonyolítunk le. — Ha a jelenlegi éljáté­A nőknél a már korábban említett két magyar csapat külföldi ellenfeleket kap. Miskolcra jön a Szabadka és a Slavia Prága együttese. Reméljük, liogy az útviszo­nyok nem támasztanak meg­oldhatatlan nehézséget a távolról érkezők elé (mint történt tavaly a prágaiakkal, akik csak jelentős késéssel futottak be), s időben a me­gyeszékhelyre érkeznek a csapatok. Az esélyekről egye­lőre csak annyit: háromszor egymás után a ferencvárosi László Kórház együttese bi­zonyult a legjobbnak a mis­kolci küzdőtéren, a nagy kérdés: vajon folytatódik-e a sorozat? Ehhez minden gárdának lesz néhány sza­va... Az öregfiúk mérkőzései minden évben telt házat vonzanak. Amikor az old- boy csapatok kivonulnak a küzdőtérre, akkor rendsze­rint már kevés hely szabad a lelátókon. Nos, a magyar válogatotton kívül az idén három külföldi együttes al­kotja a mezőnyt. Színeink­ben többek között Géczi, Szűcs, Bene, Somogyi, Ma­rosi, Nagy 11. és mások jut­nak szóhoz. Az ellenfelek? Nos, Csehszlovákia öregfiúk csapata mindig kemény dió, de Szabadka és Szilézia együttese sem azért jön, hogy olcsón adja a bőrét. A szervezők elkészítették a pontos menetrendet. Ja­nuár 16-án, pénteken 13 órá­tól a serdülők kezdik a so­rozatot, este egy női össze­csapás zárja a programot. Szombaton délelőtt a serdü­lők és a nők kergetik a lab­dát, délután minden korosz­tály pályára lép. Vasárnap ugyancsak gazdag a kínálat, a program a tervek szerint 8.30-tól 12.30-ig, illetve 14- től 18 óráig tart. Kecskeméti Istvánnak alig­ha kell amiatt aggódnia, hogy lanyhul a szurkolók érdeklődése a torna iránt. A résztvevők, az egykori sztá­rok részvétele egyfajta ga­ranciát jelent a közönség- sikerre. A műsorfüzet egyéb­ként már a nyomdában van, s a plakátok is hamarosan az utcára kerülnek. Akik elővételben szeretnék bizto­sítani belépőiket, azok a sportcsarnok pénztáránál vá­sárolhatják meg a bilétákat. (doros) kosok abbahagyják aktív pályafutásukat, lesznek-e, akik a helyükre álljanak? — Mindig szem előtt tar­tottuk az utánpótlás-neve­lést. A város testnevelő ta­náraival kialakított kapcso­latnak köszönhetően, évről évre kiválogatják, s a leg­tehetségesebb gyerekeket szakosztályunkba irányítják. Egyébként tanfolyamot ké­szítünk elő, amely február­ban kezdődik. Utánpótlá­sunk helyzetét jól érzékel­teti az a tény, hogy az út­törő korosztály mezőnyében, az országos korcsoportos baj­nokságon az összes döntő­ben jelen voltunk, s ebből négyet fiataljaink nyertek. — iMilyen tervet tűztek viaguk elé az idei évre, megelégszenek az elért szint tartásával, vagy valamivel többre törekszenek? — Még szebb eredmények elérésére lehetünk képesek. Minden korosztálytól leg­alább egy érmet várok a magyar bajnokságon, jó sze­replést a nemzetközi via­dalokon, azontúl nagyon re­mélem, hogy nyolc sporto­lónk megszerzi az aranyjel­vényes minősítést. Kiss Tamás Széljegyzetek 4 Megint botránytól hangos a jégkorong. Sajnos, hozzá- szokhattunk már, a kisebb-nagyobb ügyek szinte vele­járói a bajnoki küzdelmeknek. A krónikákba gyakran bele­kerül a Miskolci Kinizsi neve is. Volt már, hogy nem ér­keztek meg a találkozó kezdési idejére, mert elromlott a csapatot szállító busz, máskor a bírók tettek kifogást, mert a városi műjégpályát körülölelő világítóberendezés nem szol­gáltatott elég fényt. Most megint „téma” a Kinizsi, igaz, me­rőben más szempontból. Minden sportkedvelő tudja már, hogy az FTC elleni, hazai összecsapásukat követően — is­meretlen vandálok — alaposan helybenhagyták Tejfalussy vezető játékvezető kocsiját. A találkozó annak rendje és módja szerint befejeződött, a csapatok az öltözőbe vonultak, ugyanezt tették a síposok és a szurkolók is elhagyták a mű­jégpálya területét. A kocsit a sportcsarnok melletti parkoló­ban „bántalmazták”, tehát tulajdonképpen minden a rend­őrségre tartozik. Nagyon kívánjuk, hogy a nyomozók fel­derítsék a tettesek kilétét, már csak azért is, hogy véget lehessen vetni az egymásra mutogatásnak. A miskolciak a Fradit és a játékvezetőket, a zöld-fehérek a Kinizsit szid­ják, a bíró fut a saját igaza (és pénze) után. Kétségtelen, hogy Tejfalussynak voltak vitatható ítéletei, sőt a mérkőzés végeredményét befolyásoló hibái, mindez azonban senkit sem jogosít fel a „tettlegességre”. A találkozót követő na­pon (és azóta is) sok mindenről szó volt már. Az FTC-vei és közönségével nem kívánunk foglalkozni — vonják le ma­guk az eset számukra lényeges tanulságait. Nekünk az a feladatunk, hogy saját portánkon seperjünk. Azt mondják a Kinizsi vezetői, jégkorong szakosztályának irányítói, hogy a miskolci szurkolók nem jobbak, de nem is rosszabbak az „országos átlagtól”. Hogy mi, vagy ki tartozik ebbe a kate­góriába, az jószerével megítélhetetlen. Azt viszont sokszor saját szemünkkel és fülünkkel látjuk-halljuk, hogyan drukkol­nak a Kinizsi-hívek. A nyelvük roppant csípős, az egyszer biztos és — elnézést a kifejezésért — néhányuk ivásban is felveszi a versenyt a „sportág nagyjaival”. Ha kedvük tart­ja, hógolyóval dobálóznak, a célpont többnyire az ellenfél kispadja, vagy valamelyik játékvezető. Mivel a Kinizsi „fe­lel értük”, nem ártana a soron következő meccseken néhány renitens, bőrébe nem férő nézőt kivezettetni, a bejáratok­nál — amolyan szúrópróbaszerűen — a laposüvegek után kutatni, esetleg a rendezőgárdát megerősíteni, vagy a kar­hatalmat megkettőzni. És a hangosan beszélőn keresztül idő­ről időre sportszerű szurkolásra kérni. Az utóbbi hatásos lehetne, némi „gyógyír” az átfagyott, türelmét vesztett ide­gekre. Ha a csapatok a saját házuk táján nem tudnak ren­det teremteni, tovább ártanak majd ennek az amúgy is mos­tohán kezelt sportágnak, Tejfalussynak pedig Palotai Károly „találmányát” javasoljuk — okulásképpen. Egyszer össze­futottunk vele Csepelen, a DVTK egyik vendégszereplése után. Kisétáltunk a stadionból és azon csodálkoztunk, hogy a neves FIFA-bíró úgy a hatodik utcában parkolt, ott hagy­ta a kocsiját. ry Elmarad a Borsodi Nagydíj férfi kézilabdatorna, s a • jövőre nézve ez a tény komoly veszélyeket hordozhat magában. Beszéltünk a megyei szövetség elnökével, meg­tudtuk, hogy közbeszólt a válogatott programja, a címeres együttes érdekei természetesen elsődlegesek. Aztán „besegí­tett” a szokatlanul korai rajt — februárban már a bajnoki pontokért küzdenek a csapatok. Lett volna még egy lehe­tőség, éspedig egy ugyancsak kézilabdatornával való „közös- ködés”, de ebbe a hasonszőrű rendezvény gazdái — jogosan — nem mentek bele. A Nagydíj férfi része tehát zátonyra futott — a tanulságok levonását pedig már ezekben az órák­ban meg kell kezdeni. Nem ártana idejében felvenni a kap­csolatot az országos szövetséggel, jó előre megegyezni a ’88-as időpontokban, lefoglalni a miskolci városi sportcsar­nokot, módosítani a kiírást, hogy rugalmasabb legyen, véd­jen az esetleges lemondások ellen, és talán a meccsenkénti 8500 forintos honorárium is emelhető, hogy vonzóbbá tegye az eseményt. Nincs szándékunkban bántani a szövetséget, csupán azt szeretnénk az eszükbe juttatni, hogy saját ku­darcukból is tanulhatnak!. .. O Többször hírt adtunk már arról, hogy örülünk annak, ha a sportvezetők, szakosztályi irányítók, edzők fel­csapnak alkalmi tudósítóknak, és levélben, vagy telefonon jelentkeznek. Akadnak is szép számmal önkéntes segítőink, akik fontos információkhoz juttatják olvasótáborunkat. Szük­ség van rájuk, valamennyi sportág jelentősebb megyei „rez­düléséről” csak megértő támogatásukkal számolhatunk be. Természetesen fő a megbízhatóság, a pontosság és a gyor­saság ! A napokban levelet kézbesített címünkre a posta. Fel­adója régi ismerősünk. Igazán kimerítően ír, csak az a baj, hogy az októberi „huszárvágásokkal” kezdi. Pedig ha akkor, azon melegében tollat ragad, mennyivel jobb hatásfokkal népszerűsíthette volna szeretett sportágát, és annak eminens versenyzőjét!? Talán majd legközelebb ... Kolodzcy Tamás „Útlevél” a holland bajnokikra...? Tollaslabdák a lámpaburákon „További javulást várunk! ff Folytaik a László Kórház sorozata?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents