Észak-Magyarország, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-08 / 6. szám

1987. január 8., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Az ÉRV 25 éve Eredmények, tervek és feladatok Az Észak-magyarországi ÉRV szakemberei a MIKI Regionális Vízművek az idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját. A jubileum alkalmából dr. Vékony Ernő igazgatót kérdeztük a válla­lat múltjáról, fejlődéséről, és az elkövetkezendő időszak terveiről: — Észak-Magyarország kedvezőtlen hidrológiai és vízföldtani adottságai miatt az 1960-as évek elején vízel­látási zavarok keletkeztek. Az üzemeltetési és a hozzá kapcsolódó feladatok ellátá­sára hozták létre vállalatunk jogelődjét, a Sajómén ti Víz­műveket. A hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején Borsod-Abaúj-Zemp- lén megye határait túllépve, vállalatunk kezelésébe ke­rült a köszörűvölgyi víztisz­títómű, és a Salgótarján víz­ellátását szolgáló mihályger- gelyi vízmű a hálózati léte­sítményeivel együtt. Az OVH 1970-ben átszervezte vállala­tunkat és azóta három me­gye: Borsod, Heves és Nóg- rád területén látunk el víz­gazdálkodási és hozzá kap­csolódó feladatokat. — Milyen szerepet tölt be a vállalat az ivóvíz- és ipa- rivíz-ellátásban? — Napi ivóvíztermelő ka­pacitásunk jelenleg naponta 195 ezer köbméter, amely a VII. ötéves terv végére vár­hatóan napi 209 ezer köb­méterre emelkedik. Ebből mintegy 25 ezer köbméter, magas nitráttartalma mi­att egészségre ártalmas. Fej­lesztési feladataink között foglalkozunk az ivóvíz nit­rátmentesítésének megoldá­sával. Hat nagyvállalat ré­szére szolgáltatunk ipari vi­zet, napi 46 ezer köbméter mennyiségben. — Az ÉRV jelentős csa­torna- és szervizszolgáltató tevékenységet is végez ... — Igen, jelenleg 13 szenny­víztisztító telepet üzemelte­tünk. Ezeket más vállalatok­tól vettük át, jelentős ré­szük elhasználódott és re­konstrukcióra szorul. Emel­lett vállalatunk egyik legdi­namikusabban fejlődő víz­gazdálkodási tevékenysége a víz- és csatornamű szerviz. Működési területünkön kívül az országban bárhol kielégí­tünk ilyen igényeket, de ta­valy az NDK-ban is végez­tünk csatornatisztítási és ipari televízióval feltárási feladatokat. — A regionális vízellátási rendszer kiépítése jelentős beruházásokat igényelt. Mi­lyen építőipari, műszaki ter­vezési munkákat végeztek? — A vállalat építési tevé­kenysége éves szinten mint­egy 200 millió forint. Fej­lesztési és rekonstrukciós feladataink elvégzéséhez lét­rehoztuk műszaki tervezési osztályunkat. A kiépült mát­rai, észak-nógrádi, dél-borso­di és miskolci regionális víz­művek bővítése, a lázbérci, hasznosi és a bocs—sajóládi vízműtelep fejlesztése jelen­leg is folyamatban van. De foglalkozunk mezőgazdasági vízhasznosítással és jó né­hány strandfürdőt is üze­meltetünk — például Parád- fürdőn, Bükkszéken —, ame­lyek fejlesztésére az elmúlt időszakban jelentős összeget fordítottunk. — Mint ahogyan o műsza­ki fejlesztésre is ... — Kiemelten foglalkozunk a vízellátási rendszerek au­tomatizálási, távműködtetési, távmérési feladataival. Az Méréstechnikai Fejlesztő Vállalattal közösen kidolgoz­ták a regionális vízellátási rendszer számítógépes üzem- irányítását. Ez a tavaszi BNV-n vásári díjat nyert, de elismerést kapott a külön­féle emulziók, olajos szenny­vizek kezelésére kidolgozott módszerünk is. — Miben látja a sikerek titkát? — Nincsenek titkaink. Vál­lalatunk dolgozói kiegyensú­lyozott, nyugodt, mondhatom alkotó munkát elősegítő lég­körben, tisztességesen dol­goznak. Ügy érzem érvénye­sül a munkahelyi demokrá­cia, a gazdasági vezetés, a pártszervezetek, a szakszer­vezet és a KISZ közötti jó kapcsolatok is hozzájárulnak eredményeinkhez. Érdekelt­ségi rendszerünk rugalmas és jól szolgálja terveink meg­valósítását, mivel az ered­ményektől függ az elérhető jövedelmek jelentős része. — Ügy tudjuk, az ÉRV- nél magas a felsőfokú vég­zettségű szakemberek szá­ma ... — Mintegy 180 felsőfokú végzettségű műszaki és köz- gazdasági szakemberünk van. Magas szintű szakmai ismeretekkel rendelkeznek, közülük többen szereztek tu­dományos fokozatot. Mivel vezetői munkakörben nem tudjuk őket foglalkoztatni, így sokan főmunkatársként, szaktudásuknak megfelelő munkát végeznek. A Fiatal műszakiak, közgazdászok ta­nácsa mozgalom keretében jelentős alkotások születtek az elmúlt években. Aki töb­bet és főleg jobban dolgozik, az többet keres. Az ÉRV-nél 85 ezer forint körül van az átlagkereset. Nálunk meg kell dolgozni a pénzért, meg­fizetjük a jó munkát, de meg is kell becsülni a mun­kahelyet. — Milyen volt az elmúlt esztendő? — A meteorológiai szak­emberek szerint 110 éve nem volt ilyen aszályos esztendő. Ez azt is jelentette, hogy 2,9 millió köbméterrel több vi­zet kellett adnunk, de víz­korlátozás nem volt. Az ivó- és iparivíz-igényeket kielé­gítettük, a szennyvízhálózatot bővítettük és javítottuk a tisztítás színvonalát. Jó né­hány versenyt, egyebek között újítási, tisztasági, baleset­elhárítási versenyt nyertünk, sikeresen szerepeltünk a Bu­dapesti Nemzetközi Vásáron. Bruttó termelési értékünk növekedett, jobban takaré­koskodtunk anyaggal, ener­giával, javult a munkafegye­lem. — Mit terveznek az új esz­tendőre? — Szeretnénk stabilizálni az elért pozíciónkat. De ez nem konzerválást, állóvizet és mozdulatlanságot jelent. Elsősorban nem többet, ha­nem jobban kell dolgoznunk. Jobban kell gazdálkodnunk, érzékenyebbnek kell lennünk a költségekre. És még na­gyobb figyelmet akarunk fordítani az emberi tényező­re, a dolgozó emberre, amely további eredményeink leg­főbb forrása. — Hogyan készültek a ju­bileumra? — Munkával és mértéktar­tóan. A vállalat kazincbar­cikai kettes telepének üzem­csarnokában munkásgyűlést tartunk. Meghívtuk a válla­lat régi vezetőit, dolgozóit. Felidézzük az elmúlt 25 évet, értékeljük a múlt esztendőt, megbeszéljük az új év fel­adatait, és megjutalmazzuk az elmúlt időszak legjobb­jait. Petra József Széli! a itzwzfcajta A mezőgazdasági nagy­üzemeikben új módszerek­kel igyekeznek csökkente­ni az energiafelhasználást. Az egyik ilyen lehetőség a szélmotor, illetve a szélke­rék alkalmazása. A MÉM Műszaki intézetének segít­ségével több helyütt az or­szágban folytattak kísérle­teket a szélenergia kihasz­nálására. >A lakott területektől na­gyobb távolságra levő ál- lattelepelkre szánják a szél­motorokat, mindenekelőtt a juhászat okban kerül szóba az energianyerésnek ez a formája. Kétféle szélmotort fejlesztettek ki, az egyik 0,5, a másik 3 kilowatt teljesít­ményű. A tapasztalatok ál­talában kedvezőek, ám nem minden esetben működik megfelelően az újonnan vá­sárolt berendezés, mert — mint megállapították — a gazdaságok gyakran rosszul mérik fel a lehetőségeiket. Nincsenek tisztában a helyi szélsebességgel és a szél­iránnyal — csakis az általá­nos meteorológiai adatokkal rendelkeznek — márpedig enéikül hiábavaló a fárado­zás. A kutatók ezért külön­leges mérőszerkezetet fej­lesztettek ki; ezzel több hó­napon keresztül 15—30 mé­teres magasságban mérik a szél járás jellemzőit és ezek ismeretében tesznek javasla­tot a berendezés megvásár­lására, felszerelésére. Ter­jed a szélkerék felhasználá­sa is. A szélmotorok természe­tesen lényegesen gazdaságo­sabbak a hasonló célra szer­kesztett benzinmotoroknál; az elektromos energia fej­lesztésénél 1 kilowatt telje­sítményre óránként 16—18 forint jut a szélmotor eseté­ben, a benzinmotoros gene­rátor 25—28 forintért adja ugyanezt a teljesítményt. Jelenleg már 20 mezőgaz­dasági nagyüzemben hasz­nálják a szélenergiát. A megsebzett természet Az Országos Környezet- és Természet- védelmi Hivatalban a közelmúltban a ter­mészetvédelem előző ötéves tervének tel­jesítését, és az elkövetkező tennivalóikat tekintették át a szakemberek. Az ott el­hangzottakat lapunk számára Keszthelyi István, az OKTH főosztályvezetője foglalta össze. , — Egyik fontos tevékenységünk a véde­lemre érdemes természeti értékek és te­rületek védetté nyilvánítása. E munka eredményeként 1981 és 1985 között újabb 73 ezer hektár kapott oltalmát. Ekkor ala­kult meg többek között a Zempléni Táj­védelmi Körzet, vagy az Aggteleki Nem­zeti Park is. Feladatunk az is, hogy fenn­tartsuk és megőrizzük a fajgazdagságot. Ennek érdekében 571 állatfaj és 340 nö­vényfaj élvez védettséget. A vadon élő állat- és növényfajokra a legnagyobb ve­szélyt élőhelyük átalakítása, s még inkább elpusztítása jelenti. A természetvédelmi ér­tékek és területek fenntartására öt év alatt 96 millió, természetvédelmi beruházásokra 172 millió forintot fordítottunk. A tervidő­szakban folytatódott a védett területek lá- togaithatósági feltételeinek megteremtése: tanösvények, megfigyelő- és . bemutatóhe­lyek létesítése. Az 1982-ben bevezetett természetvédelmi bírság lehetővé teszi a károsító személyék felelősségre vonását. Sajnos, ez időszakban is előfordultak a vé­dett értékek és területek, valamint a ter­mészetvédelmi munka szempontjából ká­ros, veszélyes jelenségek. (A kőbányászat fokozott mértékben veszélyeztette a Szár- sornlyó és az Esztramos hegy természetvé­delmi értékeit, a libatartás jelentős kárt okozott a Hortobágyi Nemzeti Park terü­letén, de az országba gyanútlanul beván­dorló — egykor honos — állatok — med­ve, farkas, hiúz — leölése is ide tartozik — A VII. ötéves terv időszakában csak­nem 100 ezer hektár védetté nyilvánítását tervezzük. Tájvédelmi körzetet szeretnénk kialakítani például Tokaj, Bodrogzug, vagy a Borsodi Mezőség vidékén. Legfőbb cé­lunk azonban megakadályozni újabb ősho­nos állatok és növényf ajok eltűnését a ha­zai flórából és faunából. * Az eredményes természetvédelem nem nélkülözheti a társadalom aktív segítségét. A Magyar Madártani Egyesület miskolci helyi csoportjának évek óta legfontosabb Nyári táborban a keleméri Mohos-tavaknál A guvat is védett madaraink közé tartozik. {A fotó Kesznyéten határában készült.) tevékenysége a bükki kerecsensólymok fészkeinek őrzése, főleg a három hónapos költési időszakban. Sokat segítenek a tu­dományos felmérésekben is. Megyénkben a B.-A.-Z. Megyei Természetvédelmi Egyesü­let táborokat, társadalmi munkákat szer­vez hazánk tájértékeinek megóvásáért. Így például a keleméri Mohos-tavakná 1 már három éve folyik a lápmentés. A munka célja végső soron az ősi állapot visszaál­lítása, az itt található értékes növényfajok megőrzése. Tábort szerveztek például Fü- zérradványban, Árkán, Garadnán. Szöveg, kép: Dobos Klára Gyakran adunk hangot elégedetlenségünknek, ami­kor az ipar teljesítményét helyezzük nagyító alá. De nemcsak az elégedetlenség lesz úrrá rajtunk ilyenkor, hanem gyakran értetlenke­dünk is. Nehezen tudjuk megérteni, hogy a nemzet­közi összehasonlításban is el­ismerést kiváltó ipari veze­tés — vállalati és ágazati egyaránt — miért produkál a lehetséges és elvárható szinthez képest ilyen gyen­ge anyagi és szellemi telje­sítményt. A vezérigazgatók, igazga­tók, főmérnökök, főkönyve­lők 82 százaléka ma már diplomás. De a következő szinten — a főosztályvezető beosztásokban is — 65 szá­zalékban felsőfokú végzett­ségű szakemberek dolgoz­nak. A kereskedők, konst­ruktőrök, technológusok, vállalati kutatók is nagy szakmai hozzáértésről tesz­nek tanúbizonyságot, több­ségük fiatal, jól képzett szakember. Ha egyik-másik munkakörbe — főleg a konstruktőri és technológusi szakmákba — egyre nehe­zebb szakembert találni, ez önmagában nem magyarázat értetlenségünkre. KORSZERŰ GÉPPARK , Nem ritkák még azok a vélekedések, hogy 50—80 éves technikai eszközbázi­son, a század elején megho­nosodott technológiával is lehetséges korszerű termé­keket előállítani. Nem vi­tatható, ha egy-két termék­ről van szó, és időt, fáradt­ságot nem kímélünk, kijöhet ebből a tudásanyagból is néhány jó termék. Ha okos, tapasztalt mesterek „kifa­ragják” az anyagból ezeket a művészeti értékkel is bíró remek műveket. Ám az iparszerű technoló­gia, amikor is jó minőségű termékeket kell nagy meny- nyiségben reprodukálni, más eszköz- és ismeretbázist kö­vetel. A korábbi eszterga- padok, vagy mechanikus szövőgépek, amelyek falják az energiát és anyagot, ma már alig jók valamire. Olyan elektronizált eszközbázisok és technológiák léptek a he­lyükre, amelyek elektroni­kus adatutakon kapják a technológustól, konstruktő­röktől a parancsokat, és ké­pesek vásárlói, megrendelői igényeket személyre szabot­tan kielégíteni. A General Motors Manufacturing Auto­mation Protocol néven is­mertté vált termelési rend­szere például összeköti a kutatás-fejlesztés, a gyárt­mány és technológia fázisa­it a terméket előállító ru­galmas gyártórendszerekkel, egészen a vállalatirányításig, illetve a szervizhálózatig. Múzeumba kell tehát he­lyezni a technikai matuzsá­lemeket, helyükre olyan — nem kevés pénzbe kerülő — technikai apparátusokat kell állítaná, amelyek tömeg­gyártási eszközökkel képe­sek akár egyedi igényeket is kielégíteni. ELEKTRONIKUS INFORMÁCIÓS BÁZIS A mérnök számára elér­hető ismeretbázis sokáig az egyetem padjai közt memo­rizált információkból állt. Munkája során elsősorban ezekre támaszkodhatott. A kutatás-fejlesztés, illetve ter­melés ' infrastruktúrájához mindig is hozzátartoztak azok a találkozó-eszmecsere rendszerek, fórumok, ván- dorutak, amelyek bővítet­ték ezt a memorizált tudás­anyagot. Napjainkban azonban le­hetőség nyílik a világ kü­lönböző pontjain felhalmo­zott technikai-technológiai eszköztár közvetlen lekérde­zésére. Elektronikus eszkö­zökkel bővíthető a hozzá­férhető ismeretek köre. A mérnöki munka szakmai tartalma jelentős mértékben növelhető. Magyarországról több száz nemzetközi adat­bázis kérdezhető le azok számára, akik úgynevezett on-line terminálokkal ren­delkeznek. A Magyar Posta Nedix adatátvételi hálóza­tán, az Osztrák Posta Ra­daus hálózatán, majd a Tymnet vagy a Télénél nem­zetközi hálózatokon keresz­tül kapcsolatot teremthe­tünk például amerikai, sváj­ci adatbankokkal. Az információszerzésnek ez a módja a tervező szá­mára sok esetben helyette­síti a szakkönyvet, kézi­könyvet. Rövidíthető az in­formációszerzés — ezáltal a kutatásfejlesztés — idő- szükséglete, ami előnyhöz juttathatja a szervezetet a versenytársakhoz képest. JÓL FELSZERELT LABORATÓRIUMOK Közismert, hogy a ter­mékek „életében” is megkü­lönböztetünk bizonyos pe­riódusokat: kifejlesztés, pi­aci bevezetés, felfutás, telí­tettség, hanyatlás. Az új termékkel realizálható jö­vedelmezőség nagymérték­ben függ attól, hogy a ki- fejlesztést milyen gyorsan követi az ipari gyártás. Ha sokat késlekedünk, a kedve­ző piaci lehetőségeket kiak­názzák a versenytársak. Az új gondolatok, kutatá­si-fejlesztési eredmények gyakorlati bevezetését je­lentősen hátráltatja, hogy nagy különbség van a tö­meggyártás és a kutatás- fejlesztés feltételrendszere között. A kutatóknak és fejlesztőknek sok esetben még a konstruktőröknél, technológusoknál is rosszabb feltételek között, és elavult, gyakran maguk gyártotta eszközökkel kell dolgozni. Mire ilyen körülmények kö­zött eredményt produkál­nak, a téma jórészt elavult­tá válik. Az iparilag fejlett orszá­gokban a helyzet fordított. A kutató-fejlesztő intézetek a holnapot, a jövőt megala­pozó technikákkal, technoló­giákkal rendelkeznek. Ha az ipar „tudásszintje” mikron, akkor a laboratóriumokban mikron alatt a mérő- és környezeti rendszerek pon­tossága. Ebből a jövőorien­tált környezetből kikerülő termékötletek — a termelő és kutatószféra összehangolt norma- és feltételrendszere miatt a tömegtermelésben gyorsan realizálhatók és pi­acra dobhatók. A rosszul felszerelt labo­ratóriumokból kikerülő in­novációs ötletekkel nálunk még évekig bíbelődni kell, mire gyártható termék vá­lik belőle. Mindehhez nem kevés anyagi erő, rengeteg beru­házás, drága csúcstechnoló­gia kell. A korszerű termék- gyártáshoz más utak viszont nem vezetnek. Kizárólag jó vezetési stílussal, hibátlan szervezéssel mindezeket nem tudjuk elérni. A mérnöki munka szakmai tartalmá­nak bővítése, a kutatási­fejlesztési szféra feltételei­nek az ipari követelmé­nyekkel szinkronizált javí­tása — „előreszaladása” —, a tömeggyártás felé vezető „közlekedési utak” kiépíté­se, és elektronikusan vezé­relt, hálózatszerűén össze­kapcsolt technológiai bázi­sok hordozzák főleg a jó ipari teljesítmények titkát. Dr. Henczi Lajos az MTESZ főtitkárhelyettese 1 mérnöki inka feielei

Next

/
Thumbnails
Contents