Észak-Magyarország, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-27 / 22. szám

1987. január 27., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Totóméra A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság közlése szerint a 4. heti totónyeremények az illeték levonása után a kö­vetkezők. 13-f-I találatos szelvény 2 darab, nyeremé­nyük egyenként 3 millió 722 476 forint. 13 találatos szelvény nem volt. 12 talá­latot 218 fogadó ért el, ezek­re a szelvényekre egyenként 17 076 forintot fizetnek. 11 találatos szelvény 3574 da­rab, nyereményük egyenként 1042 forint. 10 találatos szel­vény 33 035 darab, nyere^ ményük egyenként 169 fo­rint. A közölt adatok nem véglegesek. II holnapot a tegnapra is lehet építeni I destova két évtizede tart ho.nii labdarúgá­sunk válsága, s az eltett idő jobbára azt az érzést erősíti, hogy egyre mélyül la szakadék, amely a nemzetközi élvonaltól el­választja legjobbjainkat. Nincsenek illúzióim a jövö- vel kapcsolatban, de mielőtt a szubjektív érzések keríte­nének hatalmukba, máris sorolom bizonyságul a té­nyeket. Tehát: válogatottunk ért el ugyan egy-’két részsikert, de az igazi megméretése­ken rendre csődöt mondott; nemzetközi kupacsapataink általában egy fordulóra kánnak „hitélesítve”, aztán elköszönnék a mezőnytől; rohamosan nép t ellenednek el a lelátók a hazai pályá­kén és stadionokban; csök- kien az igazolt sportolók sjjáma, sorra szűnnek meg aj szakosztályok, illetve a csapatok.- Hivatkozhatnék még né­hány kevésbé fontos, koránt­sem perdöntő adatra, de úgy vélem, a jelenlegi helyzet érzékeltetésére ele­gendőek az elmondottak. Súlyos a kór, amely meg­támadta a „szervezetet”, s vallójában az jelenti a leg­nagyobb gondot, hogy nem látni a kiutat. Egy kis visz- szalelkintés: amikor Szepesi György vezetésével hivatal­ba lépett az előző MiLSZ- stáb, szinte mindenki hur­rát kiálltott. A rádiórípor- terlként maradandót alkotó, Szepesi György sportveze­tőként is agilisán látott munkához, élvezte az egy­kori kollégák maximális tá­mogatását. Egy ideig ment is minden, miint a karika­csapás, de a mexikói vesz- szőfutás után elkerülhetet­lenné (?) vált az őrségvál­tás. Jöttek az új emberek, cserélődött a szakvezetés, tanácskozást rendeztek a kongresszusi központban, csak a legfontosabb: a sportág hazai színvonala nem emelkedett egy jottá­nyit sem. Mert ugyan mi­lyen bajnokság az, ahol he­teik alatt élre szökkenhet a sereghajtó?! Ahol a tava­lyi bajndk a mezőny köze­pére csúszik vissza, s em­líthetnék még néhány ada­lékot. De közben újólag elsik­kadnak a lényegi kérdésék. A közelmúltban nagy hord­erejű döntéséket hozott a szövetség vezérkara. Az egyik legfontosabb: 1988-tól ismét kétcsoportos lesz az NlB-'I’I. Tartok tőle, hogy igen kevés szövetségi veze­tő látogatja a területi mérkőzéseket. Ha járnának a harmadik vonal összecsa­pásaira, aligha szavazták volna meg a formai változ­tatást Ismét az elődökre utalok: amikor Szepesiék 36 N'B-s együttesre redu­kálták a minőségi mezőny létszámát, egyöntetű volt a helyeslés. Az indoklás: az ország nem > bír el több N'B-s csapatot. Ha valaki nem tudná, Angliáiban 42, az NSZK-ban 38, Olaszor­szágban pedig 36 együttes érdekelt az első, illetve második vonalban. Emléke­zetem szerint igen-igen ré­gen nem „nyúltak hozzá” a rendszerhez, a szervezeti keretekhez. Ennek ellenére, (vagy éppen ezért) aligha panaszkodhatnak a szurko­lók, végtére hétről hétre izgalmas, gólokban bővelke­dő és változatos találkozó­kat kísérhétnak figyelem­mel. Mifelénk 1988-tól 48 szak­osztály első csapata mond­hatja el magáról, hogy a Nemzeti Bajnokságban sze­repelt. Szerintem jelenleg nincs az országban, s a kö­zelmúlt évekre visszatekint­ve, nem túlzás megkockáz­tatni: nem is volt mostan­ság ennyi „minőségi” tár­sulás. Tetszetősen hangzik persze, hogy ne legyen min­den futballista szerződtetett, csak a legjobbak kerülje­nek státusba, a többiek vállaljanak munkált, s mel­lette sportoljanak. A kiéle­zett, egyre erősödő nemzet­közi versenyfutásban ez az a mód, ahogyan nem lehet és nem szabad csinálni! Ha úgy tetszik, ez a fajta „ma­gyar modell” sehová nem vezet. Mert elegendő csak végiggondolni, k!i!k vállalják esetleg a napi 6—8 órai elfoglaltságon túli verseny­zést, s lesznek-e ilyenek egyáltalán? A tapasztalatok arra engednek következtet­ni, hogy nem fognak tolon­gani a jelentkezők. Ellen­ben kereshetik majd az úgynevezett „sportállásokalt” a különböző gyárak, válla­latok, intézményék vezetői. Rosszul értelmezett segíteni akarás vezérélheti őket, s csak titokban merem re­mélni, hogy lesznek, akik nemet mondanak az innen- onnan érkező kérésekre. Az új szövetségi vezetés eddigi döntései túlzott en­gedékenységet jeleznek. A televízió annyi mérkőzést közivétí.t a tavasztól, ameny- nyiit éppen akar (s lehető­ségei engednek); az élvo­nalbeli együttesek akikor játszanak, amikor kedvük szottyan rá; megszűnt a labdarúgók eszméi értéke; harmincéves koruk betölté­se előtt is szerződhetnek külföldre futballisták. Ha fentiek hiányoztak a jobbí­tás elősegítéséhez, ám le­gyen, csakhogy ez a felté­télezés alapjaiban megtor­pedózható. Talán sehol máshol nem szervezték át olyan gyakran a bajnoki rendszert, ímint \éppen ná­lunk, a Jelfelé vezető útra azonban isenki nem talált rá. Most ismét nagy a fo­gadkozás, mindenki szépe­ket mond, bíznak a sport­ág megújításában. A mi bíróink legjobbika nem is olyan sokára arany szem­üveget véhet át, a második helyre rangsorolt játékveze­tő pedig színes televíziót kap. Mintha ettől jobban fütyülnének... A gólkirály személygépkocsival gazda­godik, így minden bizony­nyal a honi bajnokságban szerzett húszegynéhány ta­lálat lesz a legértékesebb a kontinensen, mivel nem tu­dok róla, hogy fejlettebb labd ar ú gó-ku Húróva 1 r endel- kező országokban (is) ilyen mértékben díjaznák az eredményességet. Az érték­rend felborulását jelzi egyébként a következő (megtörtént) eset. Edzőt ke­resett az együk NB-s gár­da. Akadt néhány jelölt, kaptak is tippeket jócskán a keresgélők, mégsem tud­tak dűlőre jutni. Az alap­vető nézeteltérés akkor tá­madt, amikor a fizetésre, no és az egyéb juttatások­ra terelődött a beszélgélés fonála. Jogosan vélték irre­álisan magasnak a csali- nem félszáz ezer (!) forint körüli összegeket, amelye­kért — tisztelet a kivétel­nek — bizony nem rángat­ják az istrángot. Kihúzzák a szerződésben rögzített időt; aztán továbbállnak, s kezdik elölről. Kérik a tü­relmét, mert a csapatépí­téshez természetesen idő szükségeltetik (hogy is van a mondás? Akii időt nyer, az életet nyer..), s azon­kívül, hogy az első csapat­tal foglalkoznak, szinte so­ha nem lépnek túl. Pedig a vezető edzői szerepkörben más is benne foglaltatik. Ha valóban nívós produkcióval rukkol elő egy csapat, ám legyen, kapjon jóval töb­bet a szakvezető, részesül­jön nagyobb arányban a megtermelt javakból a sportoló, ha viszont üres lelátó előtt önmagukat szó­rakoztatják, maradjon üres a bukszájuk. S van még egy dolog, ami nagyon elgondolkoztató. Gyakran olvasok nyilatkoza­tokat olyan emberektől, akik most cseppen tele bele a sport­ág központi vérkeringésébe, s máris fennhangon bírálják, kritizálják az előző vezetést. Vegyes érzelmek kerítenek hatalmukba, mert — ismét hadd hozakodjak elő tények­kel: Szepesiék idejében azért kétszer csak elkerült a vi­lágbajnokságra válogatot­tunk, s nyert ifjúsági Euró- pa-bajnokságot is együtte­sünk. Ezek eredmények vol­tak. Jelenleg a folytatás leg­alábbis kérdéses. Ami jó volt. azt inkább hasznosíta­ni kellene. Kétlem, hogy minden másképpen, az elő­zőtől eltérő módon végezve, gyorsabban érhető el a cél. A holnapot ugyanis n teg­napra is lehet építeni. Doros László Aggteleki turisztikai napok Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósága és KISZ- szervezete 1987. február 20. és 22-e között Aggtelek tér­ségében rendezi meg az agg­teleki turisztikai napokat. Február 21-én „Vasember” túra indul, melynek távja 28 kilométer (ebből 7 kilomé­ter a Baradla-barlang föld alatti járatában, a többi vál­tozó terepen). Február 22-én terepkerékpáros versenyt rendeznek 7 kilométer hosz- szú körpályán, változatos, havas terepen. Mindkét pró­bát a lehető legrövidebb idő alatt kell teljesíteni. A ver­senyek nyíltak, tehát bárki részt vehet rajtuk, aki meg­felelő erőt érez magában. Az induláshoz két hónapos­nál nem régebbi sportorvosi igazolás szükséges. A jelentkezési lapot leg­később január 30-ig kell el­küldeni az Aggteleki Nem­zeti Park címére. (Bővebb felvilágosítást az aggteleki 6-os telefonszámon kaphat­nak az érdeklődők.) Ökölvívás Parázs csaták Sajóbábonyban OB előtt a síelők A kedvező időjárásnak, a sok hónak köszönhetően nincs akadálya, hogy az ere­detileg tervezett menetrend­nek megfelelően a héten két sí szakágban is országos baj­nokságot rendezzenek. Csü­törtöktől vasárnapig Galya­tetőn kerül sor a biatlon OB-ra, míg pénteken és va­sárnap Mátraházán bonyolít­ják le a síugró OB-t. A biatlonisták három kor­osztályban — ifjúságiak, ju­niorok, felnőttek — mérik össze tudásukat, a nőknél azonban a junioroknak nem írnak ki külön versenyt. A szombati és vasárnapi verseny egyben a nemzetkö­zi Hungária Kupáért zajlik. A Magyar Sí Szövetségtől nyert értesülés szerint len­gyel, csehszlovák, román, bolgár, osztrák és szovjet versenyzők állnak rajthoz. A síugrók pénteken 10 órától a kissáncon, vasárnap 10 órától a nagysáncon ver­sengenek a bajnoki érme­kért. Egyéniben és csapat­ban hirdetnek eredményt. A verseny a február 8-án Mát­raházán megrendezésre ke­rülő Európa Kupa viadal főpróbáját jelenti. A hét végén Sajóbábony- ban rendezték meg az ököl­vívók megyei úttörő-olimpi­áját. Hat szakosztályból 60 sportoló lépett szorítóba. A versenyről a rendezők: Mondái Gyula a helyi ökölvívó-szakosztály vezető­je: — Mindenekelőtt az isko­la vezetésének mondok kö­szönetét, amiért biztosította számunkra a helyszínt. A verseny lebonyolításán kí­vül, a másfél éve alakult szakosztályunknak is lehető­séget ad a tapasztalatszer­zésre. Örülök, hogy itt do- nyolították le az olimpiát, mert szűkebb pátriánkban az ökölvívás népszerűsítését és versenyzőink előrelépését szolgálja. Acs Gyula, a megyei ököl­vívó-szakszövetség főtitká­ra: — Nem tudni miért, de a Borsodi Bányász és az MVSC versenyzőinek csak töredéke képviselte egyesü­letüket, sőt a Mezőkövesdi Munkás SE egyáltalán nem vesz részt. A területin az itteni eredményektől függet­lenül bárki elindulhat. Ez a verseny elsősorban felmérő jellegű, célunk az, hogy megállapítsuk, hol is tar­tunk. A mérkőzések színvo­nalával nem volt baj. he­lyenként parázs csaták, s egyértelmű győzelmek szü­lettek. A szép számú kö­zönség magas színvonalú be­mutatókat is láthatott. A lebonyolításban segítségünk­re levő rendezők kiváló munkát végeztek. Erdélyi János, az ökölví­vó-szakszövetség elnöke: — Magas színvonalú ren­dezés jellemezete a versenyt. Nem mennyiségi, hanem mi­nőségi viadalnak lehet te­kinteni, mivel az úttörőknek csiszolt volt a mozgásuk és tudatosan öklöztek. Lelkes, sportszerű közönség, telt ház kísérte figyelemmel az ese­ményeket. Nagy fejlődést láttam a Sajóbábonyi Ve­gyésznél, mely kitűnő öklö- zőkkel rendelkezik. A győztesek, kispapírsúly: Balogh (MVSC). Papírsúly: Bárki E. (101-es DSK). Lég­súly: Varadi (M. Kinizsi). Kislégsúly: Juhász (M. Kini­zsi). Harmatsúly: Rácz (Sajó- bábony). Pehelysúly: Vak- herda (Borsodi Bányász). Könnyűsúly, A-csoport: André (M. Kinizsi), B-cso- port: Lakatos (M. Kinizsi). Kisváltósúly, A-csoport: Fé­nyes (Sárospatak). B-cso- port: Berki Gy. (101-es DSK). Középsúly: Papp (M. Kinizsi). Nagyközépsúly: Szabó (M. Kinizsi). Nehéz­súly: Stefánkó (B. Bányász). Különdíjak: Fényes lett a legtechnikásabb, Vakherda pedig a legküzdőképesebb sportoló. (Kiss) SPORTLÖVÉSZET. Meg­védte tavalyi elsőségét a Budapest Bajnokságon Ne­mesiné Pécsi Erzsébet, a Miskolci Prieszol József Lö­vész Klub sportolója. A lég­puskások felnőtt számában 460 körös teljesítménnyel szerezte meg az első helyet. KORCSOLYÁZÁS. Lenin- városban a TVK szabadidő- központjában rendezték meg a Pajtás Kupa gyorskorcso­lyaversenyt. Az eseményen 43-an álltak rajthoz. A győztesek. Fiúk, III. kcs.: Homródi Attila (4-es iskola). IV. kcs.: Török Róbert (3- as iskola). Lányok, III. kcs.: Kucsma Henrietta (2-es is­kola). IV. kcs.: Hámori Éva (4-es iskola). Az országos döntőn a győztesek képvi­selik a leninvárosi színeket. ÖKÖLVÍVÁS. Hazai kör­nyezetben fölényes győzel­met aratott a Borsodi Bá­nyász NB Il-es együttese. A sa jószen tpéteriek 600 néző előtt fogadták a gyöngyösi Honvéd Zalka SE gárdáját és 22:6 arányban nyertek. A győztesek: Dubszky, Szűcs, Pingitzer, Isaszegi, Mirki, Szőke, Kol, Boros, Király, Farkas, Fábián. SAKK. A hét végén került sor a Magyar Hírlap Kupa sakverseny Borsod megyei döntőjére. Az első helyen a megyei tanács, a másodikon a városi tanács csapata vég­zett. Ez a két együttes ju­tott tovább a területid dön­tőre. A táblagyőztesek, I-esen: Gyarmati. Il-es: Bala- bán. III-as: Magyar. SÍFUTÁS. Országos ver­seny — Galyatető. Eredmé­nyek, férfiak, 15 km: 1. Szöllősi (H. Papp SE) 50.39. Nők, 5 km: 1. Káló M. (DVTK) 22.35. KOSÁRLABDA. Testneve­lési Főiskola—Kazincbarci­kai Főiskolai SC 100:52 (41:17). Budapest, NB II. fér­fi. Ld.: Sáfrányos (10), Gé- czi (8). ATLÉTIKA. Budapest if­júsági bajnoksága. Férfi magasugrásban Zelena (DVTK) 201 centiméteres eredménnyel első lett. BIRKÓZÁS. Ifjúsági II. korcsoportos országos kötött­fogású Németh Gyula em­lékverseny — Debrecen. A DVTK sportolói közül Inán- csi A. és Irinyi egyaránt második lett súlycsoportjá­ban. Az „előadó” Schreiber József, a DVTK NB l-es női kosárlabda csapatának vezetőedzője.

Next

/
Thumbnails
Contents