Észak-Magyarország, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-27 / 22. szám
1987. január 27., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Totóméra A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság közlése szerint a 4. heti totónyeremények az illeték levonása után a következők. 13-f-I találatos szelvény 2 darab, nyereményük egyenként 3 millió 722 476 forint. 13 találatos szelvény nem volt. 12 találatot 218 fogadó ért el, ezekre a szelvényekre egyenként 17 076 forintot fizetnek. 11 találatos szelvény 3574 darab, nyereményük egyenként 1042 forint. 10 találatos szelvény 33 035 darab, nyere^ ményük egyenként 169 forint. A közölt adatok nem véglegesek. II holnapot a tegnapra is lehet építeni I destova két évtizede tart ho.nii labdarúgásunk válsága, s az eltett idő jobbára azt az érzést erősíti, hogy egyre mélyül la szakadék, amely a nemzetközi élvonaltól elválasztja legjobbjainkat. Nincsenek illúzióim a jövö- vel kapcsolatban, de mielőtt a szubjektív érzések kerítenének hatalmukba, máris sorolom bizonyságul a tényeket. Tehát: válogatottunk ért el ugyan egy-’két részsikert, de az igazi megméretéseken rendre csődöt mondott; nemzetközi kupacsapataink általában egy fordulóra kánnak „hitélesítve”, aztán elköszönnék a mezőnytől; rohamosan nép t ellenednek el a lelátók a hazai pályákén és stadionokban; csök- kien az igazolt sportolók sjjáma, sorra szűnnek meg aj szakosztályok, illetve a csapatok.- Hivatkozhatnék még néhány kevésbé fontos, korántsem perdöntő adatra, de úgy vélem, a jelenlegi helyzet érzékeltetésére elegendőek az elmondottak. Súlyos a kór, amely megtámadta a „szervezetet”, s vallójában az jelenti a legnagyobb gondot, hogy nem látni a kiutat. Egy kis visz- szalelkintés: amikor Szepesi György vezetésével hivatalba lépett az előző MiLSZ- stáb, szinte mindenki hurrát kiálltott. A rádiórípor- terlként maradandót alkotó, Szepesi György sportvezetőként is agilisán látott munkához, élvezte az egykori kollégák maximális támogatását. Egy ideig ment is minden, miint a karikacsapás, de a mexikói vesz- szőfutás után elkerülhetetlenné (?) vált az őrségváltás. Jöttek az új emberek, cserélődött a szakvezetés, tanácskozást rendeztek a kongresszusi központban, csak a legfontosabb: a sportág hazai színvonala nem emelkedett egy jottányit sem. Mert ugyan milyen bajnokság az, ahol heteik alatt élre szökkenhet a sereghajtó?! Ahol a tavalyi bajndk a mezőny közepére csúszik vissza, s említhetnék még néhány adalékot. De közben újólag elsikkadnak a lényegi kérdésék. A közelmúltban nagy horderejű döntéséket hozott a szövetség vezérkara. Az egyik legfontosabb: 1988-tól ismét kétcsoportos lesz az NlB-'I’I. Tartok tőle, hogy igen kevés szövetségi vezető látogatja a területi mérkőzéseket. Ha járnának a harmadik vonal összecsapásaira, aligha szavazták volna meg a formai változtatást Ismét az elődökre utalok: amikor Szepesiék 36 N'B-s együttesre redukálták a minőségi mezőny létszámát, egyöntetű volt a helyeslés. Az indoklás: az ország nem > bír el több N'B-s csapatot. Ha valaki nem tudná, Angliáiban 42, az NSZK-ban 38, Olaszországban pedig 36 együttes érdekelt az első, illetve második vonalban. Emlékezetem szerint igen-igen régen nem „nyúltak hozzá” a rendszerhez, a szervezeti keretekhez. Ennek ellenére, (vagy éppen ezért) aligha panaszkodhatnak a szurkolók, végtére hétről hétre izgalmas, gólokban bővelkedő és változatos találkozókat kísérhétnak figyelemmel. Mifelénk 1988-tól 48 szakosztály első csapata mondhatja el magáról, hogy a Nemzeti Bajnokságban szerepelt. Szerintem jelenleg nincs az országban, s a közelmúlt évekre visszatekintve, nem túlzás megkockáztatni: nem is volt mostanság ennyi „minőségi” társulás. Tetszetősen hangzik persze, hogy ne legyen minden futballista szerződtetett, csak a legjobbak kerüljenek státusba, a többiek vállaljanak munkált, s mellette sportoljanak. A kiélezett, egyre erősödő nemzetközi versenyfutásban ez az a mód, ahogyan nem lehet és nem szabad csinálni! Ha úgy tetszik, ez a fajta „magyar modell” sehová nem vezet. Mert elegendő csak végiggondolni, k!i!k vállalják esetleg a napi 6—8 órai elfoglaltságon túli versenyzést, s lesznek-e ilyenek egyáltalán? A tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy nem fognak tolongani a jelentkezők. Ellenben kereshetik majd az úgynevezett „sportállásokalt” a különböző gyárak, vállalatok, intézményék vezetői. Rosszul értelmezett segíteni akarás vezérélheti őket, s csak titokban merem remélni, hogy lesznek, akik nemet mondanak az innen- onnan érkező kérésekre. Az új szövetségi vezetés eddigi döntései túlzott engedékenységet jeleznek. A televízió annyi mérkőzést közivétí.t a tavasztól, ameny- nyiit éppen akar (s lehetőségei engednek); az élvonalbeli együttesek akikor játszanak, amikor kedvük szottyan rá; megszűnt a labdarúgók eszméi értéke; harmincéves koruk betöltése előtt is szerződhetnek külföldre futballisták. Ha fentiek hiányoztak a jobbítás elősegítéséhez, ám legyen, csakhogy ez a feltétélezés alapjaiban megtorpedózható. Talán sehol máshol nem szervezték át olyan gyakran a bajnoki rendszert, ímint \éppen nálunk, a Jelfelé vezető útra azonban isenki nem talált rá. Most ismét nagy a fogadkozás, mindenki szépeket mond, bíznak a sportág megújításában. A mi bíróink legjobbika nem is olyan sokára arany szemüveget véhet át, a második helyre rangsorolt játékvezető pedig színes televíziót kap. Mintha ettől jobban fütyülnének... A gólkirály személygépkocsival gazdagodik, így minden bizonynyal a honi bajnokságban szerzett húszegynéhány találat lesz a legértékesebb a kontinensen, mivel nem tudok róla, hogy fejlettebb labd ar ú gó-ku Húróva 1 r endel- kező országokban (is) ilyen mértékben díjaznák az eredményességet. Az értékrend felborulását jelzi egyébként a következő (megtörtént) eset. Edzőt keresett az együk NB-s gárda. Akadt néhány jelölt, kaptak is tippeket jócskán a keresgélők, mégsem tudtak dűlőre jutni. Az alapvető nézeteltérés akkor támadt, amikor a fizetésre, no és az egyéb juttatásokra terelődött a beszélgélés fonála. Jogosan vélték irreálisan magasnak a csali- nem félszáz ezer (!) forint körüli összegeket, amelyekért — tisztelet a kivételnek — bizony nem rángatják az istrángot. Kihúzzák a szerződésben rögzített időt; aztán továbbállnak, s kezdik elölről. Kérik a türelmét, mert a csapatépítéshez természetesen idő szükségeltetik (hogy is van a mondás? Akii időt nyer, az életet nyer..), s azonkívül, hogy az első csapattal foglalkoznak, szinte soha nem lépnek túl. Pedig a vezető edzői szerepkörben más is benne foglaltatik. Ha valóban nívós produkcióval rukkol elő egy csapat, ám legyen, kapjon jóval többet a szakvezető, részesüljön nagyobb arányban a megtermelt javakból a sportoló, ha viszont üres lelátó előtt önmagukat szórakoztatják, maradjon üres a bukszájuk. S van még egy dolog, ami nagyon elgondolkoztató. Gyakran olvasok nyilatkozatokat olyan emberektől, akik most cseppen tele bele a sportág központi vérkeringésébe, s máris fennhangon bírálják, kritizálják az előző vezetést. Vegyes érzelmek kerítenek hatalmukba, mert — ismét hadd hozakodjak elő tényekkel: Szepesiék idejében azért kétszer csak elkerült a világbajnokságra válogatottunk, s nyert ifjúsági Euró- pa-bajnokságot is együttesünk. Ezek eredmények voltak. Jelenleg a folytatás legalábbis kérdéses. Ami jó volt. azt inkább hasznosítani kellene. Kétlem, hogy minden másképpen, az előzőtől eltérő módon végezve, gyorsabban érhető el a cél. A holnapot ugyanis n tegnapra is lehet építeni. Doros László Aggteleki turisztikai napok Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósága és KISZ- szervezete 1987. február 20. és 22-e között Aggtelek térségében rendezi meg az aggteleki turisztikai napokat. Február 21-én „Vasember” túra indul, melynek távja 28 kilométer (ebből 7 kilométer a Baradla-barlang föld alatti járatában, a többi változó terepen). Február 22-én terepkerékpáros versenyt rendeznek 7 kilométer hosz- szú körpályán, változatos, havas terepen. Mindkét próbát a lehető legrövidebb idő alatt kell teljesíteni. A versenyek nyíltak, tehát bárki részt vehet rajtuk, aki megfelelő erőt érez magában. Az induláshoz két hónaposnál nem régebbi sportorvosi igazolás szükséges. A jelentkezési lapot legkésőbb január 30-ig kell elküldeni az Aggteleki Nemzeti Park címére. (Bővebb felvilágosítást az aggteleki 6-os telefonszámon kaphatnak az érdeklődők.) Ökölvívás Parázs csaták Sajóbábonyban OB előtt a síelők A kedvező időjárásnak, a sok hónak köszönhetően nincs akadálya, hogy az eredetileg tervezett menetrendnek megfelelően a héten két sí szakágban is országos bajnokságot rendezzenek. Csütörtöktől vasárnapig Galyatetőn kerül sor a biatlon OB-ra, míg pénteken és vasárnap Mátraházán bonyolítják le a síugró OB-t. A biatlonisták három korosztályban — ifjúságiak, juniorok, felnőttek — mérik össze tudásukat, a nőknél azonban a junioroknak nem írnak ki külön versenyt. A szombati és vasárnapi verseny egyben a nemzetközi Hungária Kupáért zajlik. A Magyar Sí Szövetségtől nyert értesülés szerint lengyel, csehszlovák, román, bolgár, osztrák és szovjet versenyzők állnak rajthoz. A síugrók pénteken 10 órától a kissáncon, vasárnap 10 órától a nagysáncon versengenek a bajnoki érmekért. Egyéniben és csapatban hirdetnek eredményt. A verseny a február 8-án Mátraházán megrendezésre kerülő Európa Kupa viadal főpróbáját jelenti. A hét végén Sajóbábony- ban rendezték meg az ökölvívók megyei úttörő-olimpiáját. Hat szakosztályból 60 sportoló lépett szorítóba. A versenyről a rendezők: Mondái Gyula a helyi ökölvívó-szakosztály vezetője: — Mindenekelőtt az iskola vezetésének mondok köszönetét, amiért biztosította számunkra a helyszínt. A verseny lebonyolításán kívül, a másfél éve alakult szakosztályunknak is lehetőséget ad a tapasztalatszerzésre. Örülök, hogy itt do- nyolították le az olimpiát, mert szűkebb pátriánkban az ökölvívás népszerűsítését és versenyzőink előrelépését szolgálja. Acs Gyula, a megyei ökölvívó-szakszövetség főtitkára: — Nem tudni miért, de a Borsodi Bányász és az MVSC versenyzőinek csak töredéke képviselte egyesületüket, sőt a Mezőkövesdi Munkás SE egyáltalán nem vesz részt. A területin az itteni eredményektől függetlenül bárki elindulhat. Ez a verseny elsősorban felmérő jellegű, célunk az, hogy megállapítsuk, hol is tartunk. A mérkőzések színvonalával nem volt baj. helyenként parázs csaták, s egyértelmű győzelmek születtek. A szép számú közönség magas színvonalú bemutatókat is láthatott. A lebonyolításban segítségünkre levő rendezők kiváló munkát végeztek. Erdélyi János, az ökölvívó-szakszövetség elnöke: — Magas színvonalú rendezés jellemezete a versenyt. Nem mennyiségi, hanem minőségi viadalnak lehet tekinteni, mivel az úttörőknek csiszolt volt a mozgásuk és tudatosan öklöztek. Lelkes, sportszerű közönség, telt ház kísérte figyelemmel az eseményeket. Nagy fejlődést láttam a Sajóbábonyi Vegyésznél, mely kitűnő öklö- zőkkel rendelkezik. A győztesek, kispapírsúly: Balogh (MVSC). Papírsúly: Bárki E. (101-es DSK). Légsúly: Varadi (M. Kinizsi). Kislégsúly: Juhász (M. Kinizsi). Harmatsúly: Rácz (Sajó- bábony). Pehelysúly: Vak- herda (Borsodi Bányász). Könnyűsúly, A-csoport: André (M. Kinizsi), B-cso- port: Lakatos (M. Kinizsi). Kisváltósúly, A-csoport: Fényes (Sárospatak). B-cso- port: Berki Gy. (101-es DSK). Középsúly: Papp (M. Kinizsi). Nagyközépsúly: Szabó (M. Kinizsi). Nehézsúly: Stefánkó (B. Bányász). Különdíjak: Fényes lett a legtechnikásabb, Vakherda pedig a legküzdőképesebb sportoló. (Kiss) SPORTLÖVÉSZET. Megvédte tavalyi elsőségét a Budapest Bajnokságon Nemesiné Pécsi Erzsébet, a Miskolci Prieszol József Lövész Klub sportolója. A légpuskások felnőtt számában 460 körös teljesítménnyel szerezte meg az első helyet. KORCSOLYÁZÁS. Lenin- városban a TVK szabadidő- központjában rendezték meg a Pajtás Kupa gyorskorcsolyaversenyt. Az eseményen 43-an álltak rajthoz. A győztesek. Fiúk, III. kcs.: Homródi Attila (4-es iskola). IV. kcs.: Török Róbert (3- as iskola). Lányok, III. kcs.: Kucsma Henrietta (2-es iskola). IV. kcs.: Hámori Éva (4-es iskola). Az országos döntőn a győztesek képviselik a leninvárosi színeket. ÖKÖLVÍVÁS. Hazai környezetben fölényes győzelmet aratott a Borsodi Bányász NB Il-es együttese. A sa jószen tpéteriek 600 néző előtt fogadták a gyöngyösi Honvéd Zalka SE gárdáját és 22:6 arányban nyertek. A győztesek: Dubszky, Szűcs, Pingitzer, Isaszegi, Mirki, Szőke, Kol, Boros, Király, Farkas, Fábián. SAKK. A hét végén került sor a Magyar Hírlap Kupa sakverseny Borsod megyei döntőjére. Az első helyen a megyei tanács, a másodikon a városi tanács csapata végzett. Ez a két együttes jutott tovább a területid döntőre. A táblagyőztesek, I-esen: Gyarmati. Il-es: Bala- bán. III-as: Magyar. SÍFUTÁS. Országos verseny — Galyatető. Eredmények, férfiak, 15 km: 1. Szöllősi (H. Papp SE) 50.39. Nők, 5 km: 1. Káló M. (DVTK) 22.35. KOSÁRLABDA. Testnevelési Főiskola—Kazincbarcikai Főiskolai SC 100:52 (41:17). Budapest, NB II. férfi. Ld.: Sáfrányos (10), Gé- czi (8). ATLÉTIKA. Budapest ifjúsági bajnoksága. Férfi magasugrásban Zelena (DVTK) 201 centiméteres eredménnyel első lett. BIRKÓZÁS. Ifjúsági II. korcsoportos országos kötöttfogású Németh Gyula emlékverseny — Debrecen. A DVTK sportolói közül Inán- csi A. és Irinyi egyaránt második lett súlycsoportjában. Az „előadó” Schreiber József, a DVTK NB l-es női kosárlabda csapatának vezetőedzője.
