Észak-Magyarország, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-03 / 2. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 10 1987. január 3., szombat A női tánckar. Nemcsak egyformán öltöznek, egyformán lépnek is. Egy színpadi pillanat: Jánosi Judit, Kolláth Imre, Molnár Anna és Pacadzisz Asteris. „Tagtoborzás" a Tokaj Varietében A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején a miskolci Tokaij Vendéglátóházat okkal emlegették úgy, mint sajátos közművelődési létesítményt, amely a maga vendéglátó feladatai mellett igen széles körű kulturális szerepre is vállalkozott és azt példamutató módon teljesítette. Országos hírre tett szert, rá hivatkoztak a közművelődés apostolai, lapunk is többször foglalkozott vele. így ment ez valami öt évig. Aztán — már ennek is öt éve — váltás történt. Gazdasági kényszerítő körülmények hatására az intézményből a közművelődés csaknem egészében „kivonult” és helyét a revü, az idegenforgalmi szolgáltatás foglalta el. Azóta erre a tevékenységre figyelnek messziről is. Sőt csak messziről, hiszen a miskolciak csak hallanak erről a tevékenységről, nem ismerik. amit meg beszélnek itt-ott róla, megalapozatlan fecsegés... Ezekre gondoltam a minap, amíg a Tokaj Vendéglátóház első emeleti termében arra vártam, hogy megkezdődjék a revü új tagjainak meghallgatása, vagy inkább megtekintése. Ugyanis táncosok jelentkezését várta az intézmény és az országos lapokban is közzétett hirdetésre még a Dunántúl távoli sarkából is jelentkeztek. Érdemes egy gondolatra itt is megállni. Nem tudom, az ország vidéki városaiban hány olyan vendéglő lehet, amely műsorral várja a vendéget, de olyan, mint a Tokaj, amely önálló és állandó művészi társulattal rendelkezik, s amely színházsze- rűen működik, alighanem egyedülálló. Itt ugyanis 22 tagú állandó társulat van — táncosok, énekesek, zenészek, műszakiak —. amely például a most zárult 1986-os évben nem kevesebb, mint 340 előadást tartott. Naponta tartanak előadásokat, szeptembertől havi tíz alkalommal kettőt is. A társulat tagjai egy fővárosi kisszövetkezet miskolci irodájának munkavállalói, a Tokaj hivatalosan a foglalkoztatójuk. Lassan született meg az amatőröket foglalkoztató, heti 1—2 alkalommal szereplő társulásból a mai, hivatásos művészekkel gazdag zenés színház, az 'állandó társulat. Az IBUSZ és más utazási irodák hozzák a külföldi vendégcsoportokat éves szerződések alapján. S hogy még véletlenül se károsodhassák a vendég, a szerződésben lekötött műsort első bemutatásakor videón rögzítik, attól eltérni nem lehet. Ez önellenőrzésre is jó, meg biztosíték az utazási irodáknak is. Francia revü típusú színházat teremtett Barna György, a Tokaj roppant dinamikus vezetője, meg a két művészeti irányító: Molnár Anna énekművész és Pacadzisz Asteris táncművész, mindketten korábban sokáig a Miskolci Nemzeti Színház művészei, ők a revü meghatározó személyiségei. (Molnár Anna szubrettet is játszott, operát is énekelt, például az elmúlt nyáron A sevillai borbélyban is.) Kérdezem tőlük, nem hiányzik-e a ^színház. — Most már nem, mert ez a mienk! — mondják szinte egyhangúan, öt év alatt a maguk ízlése — tegyük hozzá: magas szintű ízlése — szerint alakíthattak ki egy revü- együttest. A műsor nem azonos a szokványos lokálprodukciókkal, nincs benne semmi durvaság, semmi trivialitás, meztelenkedés, az előadás színházszerű, közben nincs mászkálás, kiszolgálás stb. Tekintettel a külföldi vendégekre, semmi verbalitás nincs a köszöntésen kívül — Molnár Anna a több nyelven üdvözlő háziasszony is —, a látvány minden. Jó a híre ennek a revünek. (Zárójelben idekívánkozik, hogy azért várnak kizárólag külföldieket — közép-európai testvérorszá- gok turistáit! —, mert kezdetben a miskolciak, akik a rossz bárműsorokhoz szoktak, bizony nemegyszer kényelmetlen helyzeteket teremtettek. De tervezik a jövőben az IBUSZ- nál történő előzetes asztal- foglalással a helybeliek bevonását is.) Most folyik a toborzás. A jövő évi igények várható növekedési, a nagyon kevés állományi mozgás indokolja az új tagok keresését. Tizennyolcán jelentkeztek a hirdetésre, mint fentebb írtam, még messzi tájakról is, a legkülönbözőbb foglalkozású fiatalok köréből. Nem voltam tagja a válogató együttesnek, s nem is vártam meg annak döntését, mert az a Tokaj belügye, de nem mindennapi élmény volt végignézni a jelentkezők produkcióit. Volt köztük, aki szinte profi adottságokkal lépett színpadra, tudta, hogy a nézőtér felé csak mosolyos arcát mutathatja, tánctudása ígéretes, „el tudja adni magát”. S volt, akinél bizony hiányzott az önkritika, sok volt az önbizalom. Csodálkozva néztem egy fekete hajú leányt, vagy asszonyt, aki nem hozott magával zeneszalagot és a feltett zenére úgy improvizálta táncát, hogy alig tudtam magam a tapsolástól visszafogni. A diszkók hatása meglátszott nem egy kis produkción; volt, aki összetévesztette a diszkóbeli egyedül mozgást a színpadi tánccal. Meghökkentő — s ezt nemcsak itt lehet tapasztalni, hanem például az MTV ' ön: jelölt című adásaiban is —, mennyire hódít az elektriboogie, a szögletes mozgáselemekből felépített nagyon nehéz, többször break-elemekkel dúsított tánc. Itt is többen ezzel próbálkoztak. Minden jelentkező, miután bemutatta maga választotta produkcióját, feladatokat kapott Pacadzisz Asteristől: különböző színpadi mozgásokat kellett megfigyelniök és bemutatniok. Aztán prózaibb dolgok következtek. Barna György imertette, mit várnak a majdani, kiválasztandó jelentkezőktől, mint munka-' vállalóktól, mit kínál a munkáltató stb. De ez már belügy. A lényeg, ami a reflektorok fényében majd látható. S talán 1987-ben a miskolciak is megláthatják ... (benedek) Az Északi-sark vidékén sikeresen befejeződött az „Ekszpark—86” program — emberek, teherrakományok és gépek ejtőernyők segítségével történő szállítása az „Északi-sark 27” és az „Északi-sark 28” sodródó állomásokra. Ebben a nehéz és felelősségteljes expedícióban taKupola a jégmező fitt pasztalt ejtőernyősök vettek részt. A hatalmas IL 76-os repülőgépek fedélzetéről többkupolás ernyőrendszerek segítségével rakodókócsikat dobtak le üzemanyaggal, traktorokat és a különleges, sodródó „Északi-sark” állomások élettevékenységéhez szükséges egyéb rakományokat. Az expedíció résztvevői a dermesztő hidegben elvégezték a platformok szétszedését, megszervezték a rakományok elraktározását és a tehergépkocsi szerelvényének az elszállítását. Borsodi csaták Az 1848/49-es szabadság- harc annyi dicsőséges csatái közül a megyénk területén 1849 január hónapban lezajlott tokaji ütközet eseményeit idézzük most fel. Alig kiáltotta ki magát a fiatal Ferenc József császárrá, máris kiadta a parancsot a magyar határ körül gyülekező osztrák haderőnek a támadásra. Windischgrätz támadása következtében a fővárost is ki kellett üríteni és a kormány székhelyét Debrecenbe áthelyezni. Klapka György kapta azt a feladatot, hogy szervezze meg Debrecen védelmét egy Tokaj felőli támadás ellen. A fiatal, ambíciókkal teli parancsnok teljesítette is ezt a feladatát. Rövid két hét alatt egy jól szervezett, fegyverforgatásban járatos, forradalmi szellemű had várta a parancsot, hogy a Kassa felől támadó Schlick osztrák generális csapataival megütközzék. Kilenc honvédzászlóalj, 7 lovasszázad, összesen mintegy 10 ezer ember táborozott 30 ágyúval Tokaj környékén. Ez a hadtest a '„felső-tiszai sereg” elnevezést kapta. Schlick tábornok, miután, két hétig pihent- csapataival Kassa városában — január 19-én elindult, hogy a Tisza vonalán áttörve, Debrecen felé nyomuljon. Január 21-én már megközelítette seregeinket és másnap Sárospatak felől megkezdte az általános támadást. A magyar hadsereg balszárnya Bodrogkeresztúr és Kisfalud községeket szállta meg, a középhad Tárcáinál állomásozott, míg a jobbszárny Tokajnál foglalta el a védelmi állását. Schlick először Kisfaludnál kezdte meg az áttörést. Schultz Bódog azonban, a magyar sereg balszárnyának a parancsnoka szilárdan állta a meg-megújuló rohamokat. Az osztrákok, tapasztalva a balszárny ellenállását, átcsoportosították a seregüket, s most Tárcáinál próbáltak szerencsét. Kétszer indított a tarcali magyar állások ellen ádáz szuronyrohamot, de a 34. honvédzászlóalj, Zákó őrnagy vezetése alatt hősiesen visszaveri az ostromot. Az ütközet sorsa azonban nem itt, hanem Tokajnál — a jobbszárnyon — dőlt el. Az itteni dandár zöme a tokaji szőlőhegy ormán rejtőzködött el, s onnan tartotta tűz alatt az ellenséges csapatokat. Estére az osztrákok minden szárnyon kudarcot vallottak. Schlick ekkor elhatározta, hogy seregével Boldogkőváraljára vonul vissza, s itt várja be az erősítést. Klapka számított arra, hogy az osztrákok a segélycsapatok megérkezése után újra támadást indítanak, ezért seregével átkelt a Tiszán, hogy a túlsó parton kedvezőbb védelmi állást foglaljon el. Schlick január 31-én a megerősödött seregével újra Tokajnál terem. A magyar sereg derékhada Tokajjal szemben, Rakamaznál volt felállítva, balszárnya Nagyfaluig, jobbszárnya pedig Balsáig terjedt. Kegyetlenül hideg, téli nap volt. A Tiszát vastag, kemény jégpáncél fedte. Klapka, miután átkelt a folyón, árkászaival szétszedette a tokaji állandó hidat, s így az ellenség számára nem hagyott más lehetőséget, mint a folyón való átkelést. Schlick megkezdte a Tiszán át az előrenyomulást. Elkezdődött a csata. A túlsó parton felállított magyar ütegek három- és hatfontos golyókat röpítettek a jégen csúszkáló császári katonák közé. Zűrzavar keletkezett az ellenség soraiban, de Schlick nem enged. Újabb és újabb rohamot vezényel, s az osztrák katonák a parancsnak engedelmeskedve elszántan törnek a Tisza túlsó partja felé. Megtizedelve érkeznek a déli partoldalhoz és amikor az elöl rohanók a Tisza jegéről éppen a szárazföldre ugranak, megelevenedik a part. Mintha erdő nőtt volna ki a földből, előbukkannak a magyar zászlóaljak. A 34. honvédzászlóalj parancsnoka, Zákó őrnagy szuronyrohamot vezényel, s a honvédek ellenállhatatlan erővel rontanak rá a meglepett császáriakra. A zászlóalj támadását követi a 42. zászlóalj, és hamarosan az egész magyar sereg támadásba lendül. Elkeseredett kézitusa alakul ki a Tisza partján. Közben megszólalnak a magyar tüzérség 12 fontos ágyúi, s az osztrákok mögött felszaggatják a Tisza jegét. Az ágyúk gránátokat lőnek, hogy minél nagyobb lékeket vágjanak a jégbe. A partszegélyen harcoló osztrákokon erre erőt vesz a rémület, s hős honvédeink egy utolsó ádáz rohammal visszakergették Tokaj alá az ellenség csapatait. Az üldöző magyar zászlóaljakat azonban a túlsó parton megállítja a kürtjei, mely visz- szarendelte őket a korábbi állásaikba. Schlick azonban sehogyan sem tud belenyugodni újabb vereségébe, s mivel a felszaggatott jégen nem meri megkockáztatni az átkelést, a parton messzehordó ütegeket állít fel, s lövetni kezdi csapatainkat. A magyar had is ágyútűzzel válaszolt. A tüzérségi párbaj egész estig eltartott, ekkor az osztrákok látva a sikertelenséget — felszedték sátorfájukat, s feladva addigi állásaikat, Bod- rogkeresztúrra hátráltak. A győztes tokaji csata következménye Schlick további visszavonulása lett, amelyet ugyancsak siettetett az a hír, hogy Görgey hadteste az északi bányavárosokból egy vakmerő húzással aSze- pesség felé tör, s bármely pillanatban az osztrákok háta mögé kerülhet. Klapka seregének tokaji hősiessége eredményeképp Debrecent, a kormány ideiglenes székhelyét nem fenyegette többé közvetlen veszély. De a tokaji győzelem eredménye volt az is, hogy pár nap múlva a Klapka-hadse- reg — immár Dembinszky, az időközben kinevezett fő- parancsnok vezetésével — az ujjongó nép sorfala között bevonult Miskolcra, amely így felszabadult az ellenséges megszállás alól. Molnár István 19©T-ben nem lesz világvége Az emberiség nyugodt lehet: 1987-ben nem következik, be a világvége. Ebben minden hivatásos amerikai jövendőmondó megegyezik. Az Egyesült Államokban hagyomány, hogy a bulvárlapok az év végén tájékoztatják olvasóikat vámpírok támadásairól, idegen égitestekről érkező űrhajókról, filmsztárok hálószobatitkairól és más olyan eseményekről, amelyeket a The New York Times vagy a Washington Post elmulaszt közölni. Politikai jóslatokat is találhatunk a bulvárlapokban. Az Examiner című hetilapban Frances Cannon ismert jövendőmondó azt jósolja, hogy az Egyesült Államokban politikai messiás tűnik fel, akit mind a Republikánus, mind a Demokrata Párt jelölni fog az elnökségre. Az új elnök a béke és a jólét korszakát teremti meg. Ugyanebben a lapban azt olvashatjuk, hogy 1987-ben Iránban Amerika- barát kormány fog alakulni, hogy Kadhafi terroristák fogságába esik, s hogy felfedezik Albert Einsteinnek egy eddig ismeretlen egyenletét. Ez az egyenlet arra szolgál majd, hogy a Pentagon egy minden eddiginél hatásosabb védelmi rendszert alkosson. Érdekes módon mindezek a jóslatok kedvezőek az Egyesült Államoknak. Találhatunk kevésbé kedvező jövendöléseket is. A Globe című hetilap például egy James Starr nevű hivatásos jós írását közli. Eszerint 1987-ben két nagy repülőgép ütközik majd össze New York fölött. Az egész világ javára szolgál majd — ugyancsak a Globe szerint —, hogy egy nyugatnémet orvoscsoport „új drámai gyógyeljárást fedez fel az ízületi gyulladás megszüntetésére”. Talán még ennél is fontosabb, hogy Krisztus képe megjelenik majd a televízió képernyőjén egy amerikai rögbimérkőzés közvetítése során. Richard Burton szelleme viszont egy New York-i Hamlet-előadáson lép színre. Egy másik ismert színész, James Garner, nem talál majd hitelre az amerikai lakosság körében, amikor azt állítja, hogy egy idegen űrhajó személyzete elrabolta és három • hónapig fogságban tartotta. A Weekly World News c. bulvárlap jövendőmondója látni véli, hogy az „NDK-ban egy számítógép vezérelte robotjóst fognak szerkeszteni. Ez az újfajta robot azt jövendöli, hogy a Szovjetunióban bevezetik a szabadpiacon alapuló gazdasági rendszert, és hogy a régóta elveszett Atlantis romjai egy földrengés nyomán kiemelkednek az Atlanti-óceánból. Ugyanez a gépezet — az amerikai lap szerint — azt állítja, hogy egy szuperintelligens emberfajta száll majd alá a jövő évben a Tibeti-hegyekből. Ami a jövő esztendő személyi híreit illeti: Rainier monacói herceg feleségül veszi Jacqueline Onassist, John Kennedy özvegyét, Marion Brando egy Twiggy nevű manökent, Edward Kennedy pedig egy ismeretlen hölgyet. Diana hercegnőnek megszületik harmadik gyermeke, Caroline Kennedy-Schaloss- berg pedig először lesz anyává. Liz Taylor azonban márciusig nem megy újra férjhez. Ezek lesznek a szupermarketekben árusított amerikai bulvárlapok szerint 1987 legfontosabb eseményei. Sajnos — vagy szerencsére — a hivatásos amerikai jövendőmondók jóslatai általában nem szoktak beválni. 1985 végén például azt jövendölték, hogy Rainier monacói herceg Liz Taylort veszi feleségül, amerikai tudósok megtalálják a rák biztos gyógyszerét, és az USA légierői bevallják, hogy évek óta egy idegen bolygóról érkezett űrhajót rejtegetnek egy elhagyott hangárban. 1973 végén azonban igazuk lett a jósoknak. Kijelentették, hogy Nixon a Water- gate-botrány miatt le fog mondani. Ez be is következett. Igaz, ehhez nem kellett különösebb jóstehetség.
