Észak-Magyarország, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-21 / 17. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1987. január 21., szerda A CARL ZEISS JENA cég planetáriuma (balról) a Nap, a Hold és a bolygók pontos mozgását is bemutatja az állócsillagos égbolthoz viszonyítva. Mellette a cég másik különlegessége: egy asztográf. Mikroelektronikai vezérlésű planetárium 1985-ben új planetáriumot avattak a kanadai Edmon- tonban. Még ugyanebben az évben Jénában is elkészült egy hasonló, modern csillag- vizsgáló. Gyártója természeteseti a világhírű CARL ZEISS JENA optikai kombinát. Az új korszerű nagyberendezés az elsőként 1923- ban felállított „az ég megfigyelését szolgáló technikai csodamű” negyedik generációjához tartozik. Miben különbözik a COS- MORAMA, az új planetárium az elődeitől? Az egész berendezést mikroelektronika vezérli, és teljesen automatizáltan működik. 25 méteres átmérőjű kupolája alól, 30 fővetítőkészülék segítségével kereken kilencezer állócsillag tanulmányozható, így megfelelő nagyságban és világosan a Tejút, különböző csillaghalmazok és csillagképek. A planetáriumhoz olyan berendezések is tartoznak, amelyek teljesen új hatásokat tesznek lehetővé. Ilyen például az a hatás, amely a látogatóban azt az érzést kelti, mintha ő maga közeledne egy bolygóhoz. Sok érdekességet jelent az égbolt elsötétítését valósághűen szimuláló látvány, nemkülönben a színes koordináCosmorama - a ZEISS újdonsága ta vonalak és csillagképek, valamint a bolygók fényváltozásainak megfigyelése. Fényszegény csillagok is láthatókká válnak. Újdonságnak számít a gyorsaság szabályozó mű lényeges fejlesztése, amelynek köszönhetően egy Földkörüli űrrepülés szinte a természetes idő eltelte alatt szimulálható. Mint a korábbiak, az új planetárium is lehetővé teszi az égbolt mozgásainak minden tetszés szerinti helyzetben történő megfigyelését. A két első után már készül Jénában a harmadik hasonló nagyplanetárium berendezése, amelyet az idén, Berlin alapításának 750. évfordulója ünnepségei keretében avatnak majd fel az NDK fővárosában. A föld sok nagyvárosában találkozhatunk jénai csillagvizsgálókkal, hiszen az NDK a világ legnagyobb planetárium exportőrje. A CARL ZEISS JENA név a csillagászati berendezéseken túlmenően is világszerte ismert. A gyár a precíziós optika és mechanika területén is kiváló eredményekkel büszkélkedhet. Gyártmányait a mikroelektronika legújabb eszközeivel tökéletesíti, és a teljes automatizálásra törekszik. Csúcs- technológiával készülnek a ZEISS mikroszkópok és fo- tolitográfiai műszerek. A ZEXSS-gyártmányok jelentős helyet foglalnak el az űrkutatásban is. Kiemelkedik közülük az MKF—6 típusú multispektrális fényképezőgép, amelyeket a szovjet űrhajókon használnak. A fényképezőgépeket különböző adatelemző berendezésekkel egészítették ki. 1976 és 1983 között húsz űrhajó személyzete dolgozott ezzel a technikával, s ez idő alatt mintegy 500 millió négyzetkilométernyi földfelületet fényképeztek le vele. Ugyanezt a feladatot száz, különlegesen felszerelt repülőgép negyven év alatt tudta volna elvégezni. g- i„Kéne csinálni egy jó kis zenekart!” — e címen tanakodott össze a nyolcvanas évek elején néhány miskolci fiatalember. így alakult meg az Index együttes. Az évek során jöttek rá, hogy tulajdonképpen mire is vállalkoztak; hogy a közönség kegyeiért nagyon meg kell küzdeni. Sokat dolgoztak, s ma már OBI- vizsgával rendelkező profi- csapat lett belőlük. Ezzel persze nincs vége semminek, hiszen itt már „élesben” megy a küzdelem. Még számon tartják, hogy amatőr korukban a Ki mit tud? megyei döntőjén elsők lettek, igazán azonban arra büszkék, hogy a pusztavacsi békefesztiválon tízezrek előtt játszhattak. Aztán volt a dombóvári országos rock- fesztivál nagy sikerrel, első hellyel. Negyven saját szerzeményük van, a miskolci rádió zenei kívánságműsorában gyakran szerepelnek. Meghívták őket felvételre a Magyar Rádió 22-es stúdiójába is. Sokat koncerteznek, ezeket az eseményeket ünnepnapként tartják számon az együttes tagjai. Ünnepre készülnek most is. Január 26-án, hétfőn este 6 órától a Diósgyőri Vasas Művelődési Házban az ötéves fennállás alkalmából mutatják be műsorukat, amelyről rádiófelvétel is készül. A koncerten Seres Zsolt (szólógitár), Szklenárik János (basszus- gitár), Kiss István és Kjor- mos Zoltán (dob), Farkas Péter (szaxofon), Cseh Imre (ének) és Kolencsik Imre (billentyűsök) lép színpadra. (A Magyar Televízió Stúdió ’87 című magazinműsorában január 13-án riport szerepelt a Miskolci Nemzeti Színházról. Ebben a színház két rendezője — Szőke István és Szűcs János — válaszolt Érdi Sándor kérdéseire, amelyek a színház helyét a városban, illetve a színház és a város társadalmának kapcsolatát tudakolták. A beszélgetésből kialakult kép meglehetősen felemás, visszás, sok tekintetben vitatható. A város társadalmában igen nagy visszatetszést keltett, s azóta is szóbeszéd tárgya. Többen keresték meg szerkesztőségünket is véleményükkel. Az adás a városon kívül is visszhangra talált, és Markaly Gábor budapesti színművész, aki korábban hat éven át volt a Miskolci Nemzeti Színház tagja, ugyancsak hozzászólni kívánt az elhangzottakhoz. Lapunkhoz küldött cikkét az alábbiakban közöljük, hozzátéve, hogy annak írásakor, illetve feladásakor még nem ismerhette a lapunk szombati, január 17-i számában megjelent reflektálást, s ez a magyarázata cikkünk és az ő írása közötti helyenkénti átfedéseknek. Most pedig következzék a hozzászólás, amelynek a szerző a. fenti címet adta: Több megálló távolságra.) A döbbenet kötözött a fotelomhoz 1987. január 13- án este, amikor a televízióban a Stúdió ’87 műsora ment Érdi Sándor vezetésével, s annak a végén elhangzott egy hármas beszélgetés Érdi Sándor, Szőke István és Szűcs János között. A beszélgetés Miskolc folyt a színházban, a részt vevők közül a két utóbbi a színház rendezője, s ebben a minőségben volt jelen. A téma a színház, közelebbről a Miskolci Nemzeti Színház, meg még egykét ezzel összefüggő döbbenetes dolog. A másnapi ismétléskor magnóra vettem a beszélgetést, a szalag nálam van, tehát az objektivitás ebből a szempontból biztosított. Hat évig voltam Miskolcon színész. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a világirodalom legszebb és legkülönbfélébb szerepeit játszhattam el Hamlettól Bóni grófig, Mis- kint hercegtől Trofimovig. Most látom, hogy milyen kegyesen bánt velem a színház. Ügy érzem, illetékesnek vélhetem magam Miskolc-ügyben, és arra is, hogy a tévéadásban elhangzottakra reflektáljak. Megalázónak tartom ezt a műsort Miskolc közönségével szemben, a városban töltött hatéves színészi múltammal, színész kollégáimmal, halót, taimmal — Upor Péter, Csiszér András, Fehér Tibor — szemben is. Az idézetekre hagyatkozom, s azokra refektálok. Szűcs János mondta: „A színház Miskolcon is olyan, mint minden másutt, semmivel sem jobb, semmivel sem rosszabb.” Nekem erről egy folyó jut eszembe, meg egy görög filozófus. Állítólag még tojásban sincs két egyforma; ez valami új filózófia alapja lenne? Szűcs János folytatta: „Talán egy előnyünk van (Csak egy ? Jaj, de szerények!), hogy mi itt, házon belül jól érezzük magunkat (És a közönség, mert az fontosabb?!), tehát házon belül nincs acsarkodás, fúrás-faragás, mifene”. Ez a legérdekesebb kategória, minden belefér, meg esztétikus is! Még mindig Szűcs Jánost idézem: „Már a Széchenyi utcán vagyunk, akkor az már nem igazán jó. Ez a város nem igazán város, hanem egy teremtett város. Nincsenek hagyományai, nincsenek kultúrha- gyományai, vagy alig vannak.” Ha már nem lokál- patrióta Szűcs János, legalább játszaná el, hiszen a színházat népszerűsítő műsorban szól, és mi az, hogy teremtett város? Melyiket nem teremtették? Azt kellett volna mondani, hogy különlegesen fejlődő város, rendhagyó a maga nemében, de történelmi maggal, s vannak hagyományai, csak utána kell nézni. A sör nagy szerepet kapott a beszélgetésben. Tizenöt üveg sörről esett szó, ami furcsa antialkoholista propaganda. Ezt is Szűcs János mondta: „Olyan olcsó ma Magyarországon a színházjegy, hát végül két üveg sör ára, muximum, hogy ezt akár el is lehet felejteni. Ha ehhez hozzátesszük még azt a harmadik üveg sört, amit a szünetben megiszik ...” Vajon miért kell feltételezni, hogy csak alkoholisták járnak színházba? Vagy, miért kell úgy lebecsülni a saját munkánkat, hogy csak így lehet elviselni? A riporter szerint tíz-tizenkét sör árát már nem tudja megfizetni a néző, mi hát a megoldás? Szűcs János szerint: „Semmi. Megoldás ugyanis nem a színházon belül van. Mi mindig elhitetjük magunkkal, mi színháziak, hogy mi valami olyan különlegesen mások vagyunk, mint egyebek.” Az igazi színházi ember valóban más, de nem kell magával elhitetnie, visszatükrözik azt az arcok az utcán és a teli nézőtéren. A harcot mindennap persze újra kell kezdeni. Még mindig Szűcs János megállapítása: „A színház nem tudja önmaga értékére emelni önmaga árát". Ez vajon, hány üveg sör lenne? A színházban a közönség emel nap mint nap értékmércét. Erre kell odafigyelni. A bonyolult anyagi helyzetről Szűcs János ennyit tud mondani: „Mint magyar értelmiségi, hozzá tudok szólni, de mint magyar színházi ember, nem merek.” Ehhez, azt hiszem, nem kell kommentár. Az adás további részében a színház és a közönség kapcsolatáról esett szó. Véleményem szerint, egy társadalmi bizottságnak, vagy tanácsnak kellene felmérni a város igényét a színházzal szemben, de Szőke István véleménye elutasító: „Hát nézd, nekem egy műszaki értelmiségivel való aktív kapcsolat vagy barátság, hát nem hiányzik. A közös témánk valójában az éppen aktuális művészeti eseményeken tovább nemigen vezethetne. Legalábbis részemről.” Vajon miért feltételezi, hogy egy műszaki értelmiségi színházi ömlengésekre lenne kíváncsi? Ha én műszaki értelmiségi leülnék, e vélemény után kikerülném Szőke Istvánt. Különösen, hogy így folytatta: „Miért kellene a munkámon az előadáson kívül olyan borzalmas kapcsolatot tartani a várossal?” Szűcs János még elmondta, hogy a városból csak a Széchenyi utcát ismeri, négy megálló- nyi távolságra, soha nem volt Tapolcán, Lillafüreden, nincs rá ideje, csak dolgozik, egyebet nem csinál. Amikor én a miskolci színház tagja voltam, ott volt még Eger, voltak tájelőadások, éjszakai próbák az akkor alapított házi színpadon, és a nagyon nehéz magánélet. Kisfiam inkubátorban volt sokáig, otthon csak velem aludt el Pesten. Kevés pihenőidőnk volt. önálló estek szerte a megyében, közönségtalálkozók. Enélkül nem megy a kapcsolatépítés. De nem lehet túl vonzó a néző számára, ha a riporternek arra a megjegyzésére, hogy nem kis dolog, ha a közönség bejön a színházba, Szőke István így reflektál: „Nagyon sok, ae ezt csinálják meg, nem kérem tőlük, ez a dolguk.” Felháborodásomban írtam a fentieket. De úgy érzem, kötelességem is volt. Sok sikert kívánok a városnak és a színháznak. Tisztelettel és szeretettel köszöntőm azokat a nézőket, barátaimat, akik annak idején megtisztelték jelenlétükkel a színházat és engem. Markaly Gábor Alsózsolcai törekvések Klubkönyvtár és számítástechnika Alsózsolcán két éve működik klubkönyvtár, ahol elsősorban a fiataloknak szerveznek olyan programokat, amelyek segítik szabadidejük kulturált eltöltését. Az általános iskolások számára a könyvtárban rendszeresen tartanak irodalmi és egyéb foglalkozásokat. A diákok megismerték a lehetőségeket, és szabadidejükben ma már gyakran betérnek lemezhallgatásra is. A könyvtárosok törekednek az idős emberek olvasás iránti igényeinek kielégítésére is. Az öregek napközi otthonában tartózkodók részére helybe viszik és cserélik a könyveket. Az idős, vagy beteg emberekhez úttörők is segítenek eljuttatni az olvasnivalót. Horváth Szabolcsúé, a klubkönyvtár vezetője az elmúlt évi munkájukat összegezve elmondta: — Tavaly többször rendeztünk diákcentrumot. Nagyszámú hallgatóság előtt tartott úti beszámolót Csíkos József a Himalája-expedíció tagja, a Bio-kertészet lehetőségeiről tartott előadást Fás János szakmérnök. Az ilyen rendezvények alkalmával a jövőben a témához kapcsolódó könyvekből vásárt is rendezünk. Márciusban a magyar nyelv hete alkalmából Deme László professzor volt a vendégünk. Tánckört is indítottunk, mely azóta sikeresen működik. A költészet napján szavaló- és mesemondó versenyt is tartottunk. Természetbarát szövetség közreműködésével szervezett túrán több, mint kétszáz gyerek vett részt. Az idén mind a két általános iskolában beindul a számítástechnikai oktatás. A számítógépeket és a tartozékokat a klubban helyezzük el, így lehetőségünk lesz az általános iskolásokon kívül a középiskolások, illetve a dolgozó fiatalok részvételével, a számítástechnikai klubok, szakkörök beindítására. Alsózsolcán az új esztendőben is terveznek kül- és belpolitikai fórumokat, íróolvasó találkozókat és továbbra is tartanak bábelőadásokat. A természetbarát szövetséggel közösen túrákat szerveznek. A szombatonként tartott zenés klub- foglalkozások, valamint a könyvtári lemezhallgatások és játékok továbbra is állandó programot kínálnak a nagyközség lakóinak. (Digi) m ■ Ötéves az Index
