Észak-Magyarország, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-17 / 14. szám

Beteget vizsgál Bistei Jánosné ápolónő (balra) és dr. Kö­röndi Klára szemész. Fotó: Fojtán László Nem túlzás azt állítani, hogy a megyei kórház sze­mészeti osztályának mun­káját alapvetően meghatá­rozza a Blaskovics László nevét viselő szocialista brigád. Már csak azért is, mert a 34 tag között orvo­sokat, nővéreket, asszisz­tenseket és kisegítő mun­kakörben foglalkoztatotta­kat is találunk, tehát va­lamennyi szakma képvise­lője részt vesz a brigád akcióiban. Bistei Jánosné 1975 óta, a megalakulás évétől irá­nyítja a kollektíva munká­ját. Zászlójukra tűzték a gyógyító munka segítését is. — Két éven keresztül végeztük társadalmi mun­kában a bölcsődés gyere­kek kancsalsági vizsgála­tát — kapcsolódott a be­szélgetésbe dr. Köröndi Klára szemészorvos. — Az volt a szándékunk, hogy már a korai stádiumban felfedezzük a betegséget, mert igy sokkal eredmé­nyesebb a gyógyítása. Nem titkolt célunk volt az is, hogy lassan rászoktassuk a szülőket, a pedagógusokat arra, hogy figyeljék a gye­rekeket és minél koráb­ban végezhessék el a szük­séges vizsgálatokat. — Több ezer gyereket néztünk meg a két év alatt, sokuknál idejében fölfedeztük a betegséget — folytatta a tájékoztatást a brigádvezető. — Emellett a felnőttek részére is vé­geztünk lakossági szűrése­ket Miskolcon és öt kör­nyékbeli községben. Ezek­ben az esetekben a zöld hályog vizsgálata volt a cél. Megalakítottuk a kan- csalklubot, ahol orvosok, optikusok, szülők, pedagó­gusok beszélhetik meg a legfontosabb kérdéseket és teendőket. Valamennyi ak­ciót a brigád szervezte. Mi kezdeményeztük azt is, hogy egy napi bérünket ajánljuk fel a vértranszfú­ziós állomás építésére. Mintegy 7000 forint gyűlt össze, ami nem nagy ösz- szeg, de ki mutasson pél­dát. ha nem egy egészség­ügyi szakmában tevékeny­kedő szocialista brigád? A szörpkészítők is... A Ságvári Endre nevét viselő szocialista brigád az Erdei Termék Vállalat leg­jobb kollektívái közé tar­tozik. Szörpkészítőknek ne­vezik magukat, mert a 11 tag közül valamennyi a miskolci gyáregység szörp­gyártó technológiai során dolgozik. Forgács Lajosné még csak egy éve vezetője a brigádnak, ennek ellenére nagyon szép eredmények­ről tud beszámolni. Első helyen a munkát említi, a folyamatos termelés bizto­sítását. A legnagyobb ér­demet itt szerezte a kol­lektíva. A piaci igényektől függően önként is túlóráz­nak, vagy vállalják a szombati és vasárnapi mű­szakot. A termelésben nyújtott teljesítményük és társadalmi munkájuk ered­ményeként már kétszer nyertek el az ezüst foko­zatot, erre az esztendőre pedig az aranyat tűzték ki célul. A mindennapi munka mellett persze jut idő a szórakozásra is. Rendszeres színházlátogatók és min­den évben együtt járják az országot. Palackozzák a narancs juice-t az Erdei Termék Vállalat miskolci gyáregységében. Emberségből példát... A diósgyőri Lenin Ko­hászati Művek az elsők között csatlakozott a fel­híváshoz. Kalóczkai Ist­vánná, a nagyüzem sze­mélyzeti és szociális igaz­gatója mondja: — Igen nagy öröm szá­momra is, hogy ennyire egyetértettek az emberek ezzel a felajánlással. Vala­mennyiünk nevében büsz­kén mondhatom, hogy az a másfél millió .forint —, ami ’83—’84—’85-ben ösz- szegyűlt, és amit befizet­tünk erre a nemes célra — bizonyítja a diósgyőri ko­hászok segítőkészségét. A mi üzemünk, a kohászat veszélyes üzem. Itt mindig számolhatunk előre nem látható balesetekkel, ve­szélyekkel. Persze, nem vé­letlen a kohászok ilyen ki­állása: van 75-szörös vér­adónk, 15-en ötvennél is többször, 32-en negyven­szer, 72-en pedig harminc­szor adtak vért. A Lenin Kohászati Művekben — éppen a megyei vértransz­fúziós állomás építésének ideje alatt — évente mint­egy három és fél ezren adtak vért. A kohászok büszkék arra, hogy 80 olyan készenléti véradójuk van, akiket bármikor elő lehet keríteni, nem csupán a munkahelyen, hanem a lakáson is. Az LKM vörös­keresztes szervezete a meg­hirdetett vállalati akción túl a megyében kibocsátott 10 forintos címletű bélye­gekből további 98 ezer forintot gyűjtött össze a megyei vértranszfúziós ál­lomás megépítésére. Erre szükség van! A nagy munkáshagyo­mányokra visszatekintő Di­ósgyőri Gépgyárban min­dig nehéz feladat volt olyan célt elfogadtatni, amely nem egyértelmű. Most nem volt gond. A 780 szocialista brigád képvise­letében jelenlévő küldöttek sámára egy pillanatig sem volt kétséges, hogy a kom­munista műszakok bevéte­lét a szép cél érdekére, annak megvalósítására for­dítják. „Erre szükség van” — mondták —, az emberi élet a legfontosabb. Czirbus János, a DIGÉP személyzeti és szociális igazgatója szerényen csak annyit közölt, amikor az eredményekről kérdeztem: — A szocialista brigádok hétezer tagja a felhívást követően már két év alatt teljesítette azt, amit vál­lalt. Az összeg nem cse­kély, 1 millió 200 ezer fo­rint. Persze, a Diósgyőri Gép­gyárról tudni kell, hogy az ország egyik legjobb vöröskeresztes tagsága mű­ködik itt, Bukszár József- né titkár irányításával. Szerencsi postások Az nem biztos, hogy a postás kétszer csönget, de az fix, hogy háromszor se­gít ... A szerencsi posta- hivatal 85 dolgozója három éven át egy-egy napi ke­resetével támogatta e fon­tos egészségügyi létesít­mény megépítését. Nem előzmény nélküli a társadalmi munkának ez a formája a szerencsieknél. Az ő „tégláikból” is épült a tornacsarnok, pártoló tagjai a város szépítő egy­letének, s beszállnak a szá­mítógép iskola-akcióba is. Más kérdés, hogy a frissen várossá lett Szerencs már kinőtte az ódon épületet. A tervek már elkészültek. A kilencvenes évek elejére új, korszerű postát emel­nek Hegyalja kapujában. Ezt nemcsak a hivatalve­zető, Kozsik Ferenc vár­ja, jianem a felvételesek, kézbesítők, telefonkezelők is, köztük Bodnár Hajnal­ka, Iglár Sándorné, Erdé­lyi Józsefné, Kutas József- né, Mészáros Józsejné, Za­vodnyik Györgyné, Frajter Lajosné, Szabó Ferencné, Polombi Barnabásné és Angel Péterné is... Rajtuk nem múlna az avatás, ha a postaépítésre társadalmi munkát szerveznének. Az ózdiak milliója Az Ózdi Kohászati Üze­mek több ezer fős kollektí­vája ebből a társadalmi munkaakcióból is alaposan kivette részét. Három év alatt az ÓKÜ 1,2 millió forintot utalt át a vérellá­tó állomás számlájára, ta­valy ez az összeg négyszáz- ezer forint volt. Élen jártak a munkában a többszörös véradók is, ők tudván iga­zán, hogy mit jelent a vér, ha életmentésről van szó: Kiss László, a nagyolvasz­tó gyáregység kohó elegy- üzemi dolgozója, aki 75- ször adott már vért, az öt­venszeres véradó Hevér Zoltán, vagy a negyven- szeres véradó Ujpál István. A brigádok közül érdemes megemlíteni a tekercselő üzem Április 4. szocialista brigádját, az Ybl Miklós és a Dobó István brigádokat. Óidon, a kohászatnál. Élen jártak a véradók. A főorvos szenvedélyei Dr. Boda Pál 65 évesen, 1977-ben ment nyugdíjba. Azóta sem dolgozik keve­sebbet, de máshol és más­képp is igyekszik eleget tenni szakmai és emberi hivatásának. A sátoraljaúj­helyi kórház pincéjében akadtunk össze. Sílécek, ba­kancsok között, egy naple­mente előtti lesiklásra ké­szülve. A nyugalmazott, de nyughatatlan gyermekgyó­gyász főorvos, a legjelesebb egyéni befizetőként, 15 ezer forinttal járult hozzá a vérellátó megépítéséhez. — Fizettem volna többet is, de az adminisztráció út­vesztőiben elgurultak a fo­rintok ... Az orvos — az én világnézetem szerint — arra született, hogy gyó­gyítson, segítsen és hasz­náljon. Miskolcon érettségizett, debreceni egyetemi évei alatt sportolt. Sízett, at- letizált, teniszezett, s bele­kóstolt a vitorlázó repülés­be is. Most, nyugdíjasként, a véradóállomáson dolgo­zik, gyerekeket oktat a síelés tudományára (fenyő­tűlevélen és havon), két fia és három unokája van. A betegség eddig elkerülte. Többnyire gyalog jár. Nála az autót a Trabant jelenti. Belefér az orvosi táska, a tető elbírja a síléceket. A főorvost meghívták a vérellátó állomás avatásá­ra. Nyakkendőt kötött és ünneplőbe öltöztette a szí­vét. Az ünnepségen a neve is elhangzott. Példaként, dicséretként. Kár, Hogy nem hallotta. Miskolcra jö­vet ugyanis baj történt az újhelyi különítmény kocsi­jával. Késve érkeztek ... De, végül is, semmiről sem maradtak le. B. I.- Túl a* avatáson, túl a szá­mokon, túl a teljesített órákon és a befizetett forintokon; el­mondhatom, hogy szép munka volt. Szivet, lelket melengető az a tudat, hogy az emberek, a kollektívák okos célok érde­kében mozgósíthatók. Egyértel­mű segíteni- és tenniakaróst tapasztaltom mindenütt. Ez a közös vállalás a köz javát szol­gálja. Úgy is, hogy az állomás biztonságosabbá teszi a beteg­ellátást, úgy is, hogy példát mutatott... Most, hogy a mű elkészült, a birtokbavétel, az üzembe helyezés ügyes-bajos dolgai folynak. S végezetül, de nem utolsósorban és nem utoljára: köszönet, köszönet a segítségért mindenkinek! A távolság nem akadály A földrajzi távolság nem lehet akadálya egy nemes cél megvalósításának. A Miskolctól száz kilométer­re lévő Borsodnádasdi Le­mezgyár kollektívája az egyik leggálánsabb segítője volt a vértranszfúziós ál­lomás létrehozásának. Há­rom éven át minden alka­lommal jelentős összeget fizettek erre a célra a kommunista műszakok bé­réből. A dolgozók javas­lata alapján 300 ezer fo­rintot utaltak át. mivel kétkezi munkával nem tudtak segíteni az építke­zésben. Nyugdíjason is nyughatatla- nul... A sajóbábonyi ÉszakmagyarOyUt ajánlottak fel, illetve fizet­gi Vegyiművek szocialista brigfyi er,r® ,a c^lraV,»„,r , . , .JJa munkában az ÉMV valameny­mar korábban is több sikeres ^ szocialista brigádja részt vett, adónapot szerveztek és a dolíT'összesen 2459-en dolgoztak. A megértették az egészségügy io'v|kacsapatok tevékenységét úgy fejlődésének szükségességét. A Nézték meg - mondja a ver- hívás megjelenése után az ÉM^Kfklelős Bácskai Mihály , hogy kori 105 szocialista brigádja dj**« saját munkaterületén tevé- kozott az építés támogatói C^edjen. így az A-gyárreszleg hez, és elhatározták, hogy fl’"goz°i gyógyszer és növényvédő zösségi célokra szervezett kory közbeeső termékeket, a V-gyár- nista műszakok jövedelmének ; ^e6ben dolgozó munkacsapatok részét a megnyitott számlára , exPortra is szánt növényvédő tik be Fékét, a Z-gyárrészlegben tevé­Már 1983-ban, az első évben ?kedő brigádok pedig a gyár műszak jövedelméből összesen fő terménycsoportját, a mű­ezer forintot, a második, illet^Bokat, ebben is elsősorban a harmadik évben pedig 75—75 ,llUretán lágyhabokat állították forintot, így összesen 250 ez£ Az újhelyi mentősöknél... Osvóth András és Frankó László. Tizennyolc brigád, 230 ezer forint. Három év alatt, csaknem kétmillió forint. A bányászok most is kitettek magukért. indult el? A legkorábbi d< l&izló egészségügyi miniu- mentumokban az áll, hogy mondott beszédet. A szó BVK nagyüzemi Vötöskere ás értelmében: életfontos- vexetősége javasolta, hogy i intézménnyel lettünk gaz­megyében lévő üzemek, ifi óbbak, mények szocialista brigádja növfd krónika számokat, té- megye lakói társadalmi mur lét közöl. De másról is, vol és anyagiakkal segH hő! is van szó! Minden elő, hogy ez a beruházás ml Kifér a statisztikába. Nem­valósulhasson. A Borsodi Sz « anyagiakban és eszközök- bányák Vállalat szakszerve 9 gyarapodtunk, hanem jó­bizalmi testületi ülésén a t ^kollektív tapasztalatokban, kaslyuki Bányaüzemben Sí Szert végzett közös munka iózsef ifjúsági szocialista ütt-tartá, megőrző és megör- gádja javaslatára a bort 6ő ötömében is. Ezt vallja szénbányászok felajánló ttok1 lóláb Albert, a Borsod-Abo- mogotásukcit.” A vérellátó < íemplén Megyei Tanács el­tömés alapkövét 1984. ápril 'helyettese, a társadalmi bon tették le. Az avatást Ifikét koordináló operativ bi» december 3-án tartották. Míság elnöke Is. » 641-350258-4064. számla javára kereken 25 mil­lió forintot fizetett be 19B3-tól 680 borsodi vállalat, intézmény és 341 brigád, s szá­mos magánszemély. A megyei vértranszfúziós állomás felépí­tésének támogatására mozgósí­tó felhívás 1983. január 30-án jelent meg lapunkban. Az elsők között csatlakozott az ak­cióhoz a Belkereskedelmi Szál­lítási Vállalót, a KOKOV, o Tiszai Erőmű Vállalat, a MÁV Miskolci Igazgatósága, a Cse­pel Művek sárospataki gyáregy­sége, a Megyei Beruházási Vál­lalat, a Semmelweis Kórház... Hosszú a lista, Így az itteni nem lehet teljes. Hogy honnan Vizilgpk a vérért Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság ha­tásköre szinte a fél ország- ra kiterjed. Feladatuk nem látványos, viszont amikor települések, városok gátja­it védik árvíz idején — csak rájuk figyel az or­szág. — A Borsod—Heves— Nógrád megyében szolgá­latot teljesítő „vizesek” az első szóra vállalták — több, mint 2400-an —, hogy egynapi munkabérü­ket felajánlják a megyei vértranszfúziós állomás mielőbbi megépítéséhez. A felajánlásokban és azok teljesítésében élen jártak a tokaji Kőbánya- és Vízi- szállítási Üzem, az I., V., VI. szakaszmérnökség dol­gozói. HamaröHöznek — Sajnos, nem tudom adni. F(os ok közül elég legyen csupán ment át a régi épületbe. pt említeni: a fővonalas telefon­— Próbálja meg kicsit ké‘ és az aggregátornak a hiányát, hívni, nincs itt. Bizonyára az ú?ákettő nélkülözhetetlen az itte- lomáson van. zavartalan munkához. Hiszen Ilyen és hasonló válaszokat, jak úgymond minimális feltétele, világosításokat” kaphatnak ga jjf legyen az épületben fővonalas ionban mostanság mindazok, és olyan aggregátor, amely az megyei vérellátó állomás dolg^hkimaradás esetén biztonságot val szerelnének beszélni. Hog)'r,í a vér hűtésében, illetőleg an- ennek a magyarázata?... Nos, j tárolásában, az előírt hőfokon, zel kapcsolatban a helyszínén 3’utóbbival kapcsolatban biztató vetkezőket tudhattam meg: Aggregátort beszerelő szakembe­A csaknem másfél hónappal! nyilatkozata, akik szerint a pró- előtt ünnepélyesen felavatott ^emelést hamarosan megkezdhe- ellátóban alig tizenöt dolgozóval Ez azt jelenti, hogy január vé- lálkoztam. Beleértve azokat is, 1 már: beköltözhetne a vérellátó a kérésre átjöttek a régi álloiknem hetven dolgozója az új ról. A víruslaboratóriumon kíviA'kahélyre. szerivel valamennyi helyiségük la még azonban a régi állomá- avagy kevéske bútorral, tovább Vfelfiik le a vért a donoroktól. A szerelésre, tartozékra váró . .gé »szökött helyen dolgozzák fel és kel, csendesen- várja leendő, „b íítméfiyezik a vért, amely csu- kosait”. Ez a várakozás a jelejw éj*yétlen műveletre utazik át az rint meglehetősen hosszadalmaf állóiriáson levő víruslaborató- De hát miért is nem költM>a; a próbaminták elkészítésé­iig át a szakemberek ebbe a Bejnöhétaen éz az utaztatás és . . , szakemberek ingazasa — a regi szintes, impozáns epületbe, aFa;» új épület között — már nem nek mielőbbi megépítéséhez oly? sokáig ... Az önkéntesek, a tár­kollektíva, brigád vállalat és eLalmi munkások mindenesetre járult hozzá önzetlen társadtettek vállalásaiknak! munkájával, felajánlásával?..*! (monos)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents