Észak-Magyarország, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-17 / 14. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1987. január 17., szombat Járhatók megyénk útjai Nagy problémát okoznak a hóeltakaritásban az útszélen gazdát­lanul hagyott autók. Az úttisztító gépek nem tudják végezni mun­kájukat. (Folytatás az 1. oldalról) zat nem károsodott. Ha pe­dig szükség volt rá, igénybe vettünk más eszközöket, el­sősorban a rendőrségi rá­diókat. — Milyen károkkal jár, ha egy település hosszabb- rövidebb ideig elzártan él a világtól? — Senkit sem hagyhatunk magára. Ha a közutat a hó elzárja, legelőször a község­ben élők ellátása szenved csorbát, ugyanakkor a mun­kásjáratok kényszerű leállá­sa miatt az ország gazda­sági károkat szenved, hiszen a bejárókra, a munkáskéz­re minden üzemben szükség van. Mentőnek, orvosnak fel­tétlenül be kell jutni a te­lepülésre, ha szükség van rájuk. Mielőbb biztosítanunk kell a közlekedést, ezért kértünk segítséget az üze­mektől, termelőszövetkeze­tektől, a honvédségtől. A se­gítséget szinte kivétel nél­kül megkaptuk. A szovjet és magyar katonák saját esz­közeikkel, önként felajánlot­ták a segítséget. Sokat kö­szönhetünk a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság­nak, a nagyüzemeknek, kö­zöttük is a Tiszai Vegyi Kombinátnak. A KISZ-fia- talok, az ifjúgárdisták szin­tén megmutatták, mire ké­pesek, ha a bajban hívják őket. Egyáltalában: a hó el­leni küzdelem ismét bizo­nyíték volt az emberi helyt­állásra, az összefogás ere­jére. * A vasúti közlekedésben lassan helyreáll a megszo­kott rend. Tegnap délelőtt már nemcsak a személyszál­lító vonatok közlekedtek az országban, hanem megin­dult a teherforgalom, és Bu­dapestről, valamint a vidé­ki városokból már gyorsvo­natok is közlekednek. A me­gyei helyközi vonatok ki­sebb, általában 15—20 per­ces késéssel érték el célju­kat, míg a szegedi gyors másfél órás késéssel érkezett meg a Tiszai pályaudvarra. * A megyeszékhely zöldség­ellátása a hét elején akado­zott, péntekre—szombatra az üzleteket már feltöltötték főznivalóval. A kemény fagy sem tett kárt a káposztá­ban, burgonyában, zöldség­ben. Megfelelő mennyiség van az ilyenkor különösen fontos savanyú káposztából, de van fejes és vöröská­poszta, valamint elegendő citrom és grape-fruit is. A hét végére kinyitott az Ag- ro-Skála Búza téri gyümölcs­sori pavilonja, s megfelelő mennyiségben kínálják a mindennapi főznivalót. A piac asztalsorain is többen árultak már tegnap. A vas­gyári csarnok kereskedőinek többsége is kinyitott a meg­enyhült hétvégére. * A Lenin Kohászati Mű­vek városi fútőmúvében megerősített ügyeletet tarta­nak: szinte teljes terhelés­sel dolgoznak az ötven és száz gigakalóriás kazánok. A dél-avasi lakótelep és a bel­város lakásainak meleget biztosító fűtőmű 140 fokos vize egy bonyolult rend­szeren keresztül jut ‘a helyi hőközpontokba. A Borsod- távhő napi programozása szerint a jelenlegi kapaci­tás elegendő a lakások meg­felelő fűtéséhez. Voltak ugyan panaszok, de ezeket orvosolták. A kazánok ma­ximális terheléssel dolgoz­nak, de az esetleg fokozó­dó hideg esetén van tarta­lékuk. * Miskolc sétálóutcáján, a Szemere és a Széchenyi ut­ca találkozásánál hatalmas munkagödör tátong. Az Észak-magyarországi Álla­mi Építőipari Vállalat mun­kásai folytatják a Széchenyi út rekonstrukcióját. Ladá­nyi Lajos művezetőt a munka menetéről kérdeztük. — Január elején kezdtük az út felbontását és a hé­ten már le is betonoztuk a csatorna alját. Ez a felszi­várgó talajvíz rongálásaitól védi meg az ivóvízvezeté­keket. A jövő héten a szi­getelés után, újabb beton­réteget helyezünk az aljzat­ra és utána az oldalfalakra is. A gödröt a hónap végé­re szeretnénk végleg bete­metni. A munkát egyébként május végére kell befejez­nünk. — Az időjárás mennyiben befolyásolta az előrehala­dást? — A hét elején, a nappa­li mínusz húsz fok megvi­selt bennünket. Egyrészt a munkásaink szenvedtek a hidegtől, másrészt pedig a fagyott föld keménysége lassította a munkát. — Volt-e olyan nap a hé­ten, amikor szünetet kellett elrendelni? — Nem. Egész héten fo­lyamatosan dolgoztunk. Sze­rencsére munkásaink is meg­érkeztek vidékről, így nem volt különösebb probléma. Biztató évkezdés a kohászatban Az afganisztáni hazafias front határozata Az. Afganisztáni Nemzeti Hazafias Front kongresszu­sa határozatában a megbé­kélés politikáját életbevágó fontosságúnak nyilvánította az ország népe számára: A tömegszervezet kongresszu­sának határozatait pénteken hozták nyilvánosságra. A front a nemzeti megbé­kélés elérését célzó teendő­ket „hazafias kötelességnek és a nép iránti kötelesség­nek” tekinti, s a kongresz- szus kijelölte a tömegszer­vezet ebből fakadó fő fel­adatait. A tanácskozás résztvevői felhívást intéztek azokhoz az afgán honfitársakhoz, akik az ellenség megtévesztő pro­pagandájának hatására hagyták el az országot, és azokhoz is, akik csatlakoz­tak az értelmetlen testvér­háborúhoz. A fegyveres harc beszüntetésére, a vérontás befejezésére és hazatérésre kérte őket, hogy a nyugalom megteremtésével az ország felvirágoztatásán munkál­kodjanak. A kongresszus reményét fejezte ki, hogy a pakisztá­ni és iráni vezetés elkerüli a beavatkozást Afganisztán belügyeibe és megakadályoz­za az ellenséges csoportok betörését afgán területekre. Afganisztán jószomszédság­ra és együttműködésre tö­rekszik a térség minden ál­lamával — hangoztatták. Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkárhoz intézett üzenetükben a tanácskozás küldöttei köszönetüket és há­lájukat fejezték ki a világ- szervezetnek azért a fárado­zásért, amelyet képviselői az Afganisztán körüli hely­zet politikai megoldására fejtettek ki. (Folytatás az 1. oldalról) ponti döntések hatásaként az előző évhez viszonyítva jelentősen javította gazdál­kodási eredményét. Az ével amortizáció bevonásával, ugyancsak „0” szaldós ered­ménnyel zárta. Javította kapcsolatait a belföldi fel­használókkal, bővítette koo­perációját — elsősorban fél­termékcserével —, a Lenin Kohászati Művekkel. Meg­kezdte gazdaságtalan terme­lésének gyorsított visszafej­lesztését, leállította az uni- verzál hengersort és a régi drótsort, valamint egy Sie­mens—Martin kemencét. Előkészítette további beren­dezések 1987. évi leállítását. Kidolgozta termékszerkezet­átalakítási programjához kapcsolódóan munkaerő-gaz­dálkodási és átképzési ter­vét. A vb vitájában dr. Vörös Árpád miniszterhelyettes hangsúlyozta, hogy kevés helyen céloztak meg ilyen szerkezetváltást, mint a két kohászati vállalatnál. Min­dent el kell követni annak érdekében, hogy a szerke­zetváltás maradéktalanul megvalósuljon. Ez példa le­het a többi vállalat számá­ra is. Dr. Vörös Árpád, az Ipari Minisztérium nevében elismeréssel szólt a két vál­lalat eddigi erőfeszítéseiről. Mint mondotta: kedvező ütemben születtek meg az ÁTB-döntéshez kapcsolódó intézkedések. A lényeg azon­ban az, hogy az intézkedé­sek megfelelő eredménnyel járjanak. A végrehajtó bizottság ülését vezető Fejti György, a megyei pártbizottság első titkára, szintén pozitív ta­pasztalatokról szólt. Megál­lapította, hogy az ÁTB dön­tését követően a viták elle­nére a tisztulás irányában haladnak a dolgok. 1986- ban biztató elmozdulás tör­tént. Mindkét nagyüzem realizálta az Ipari Minisz­tériummal kötött megálla­podás főbb pontjait. Az Í987. évi starthelyzet jobb a ta* valyinál, azonban az ÁTBi- döntés végrehajtásának az idei év az igazi próbája. A vitában külön hangsúlyt ka­pott, hogy megfelelő körül­tekintéssel kell előkészíteni és lebonyolítani a szükséges átcsoportosításokat. A vb a két kohászati vállalat jelenj tését elfogadta és állást fog­lalt a további feladatokról. A megyei párt-vb a Uh vábbiakban jelentést tár­gyalt meg a kábeltelevíziói- zás megyei tapasztalatairól és megszabta ezzel kapcsot latban a pártszervek fel­adatait, végül tájékoztatót fogadott el a Miskolc KörT zeti Tv-stúdió létesítésével kapcsolatos előkészületekről1. ____________________ b VSZ-tanácskozás Budapesten Budapesten ülést tartott január 15—16-án a Varsói Szerződés tagállamainak az európai fegyveres erők és hagyományos fegyverzet csökkentésével foglalkozó szakértői munkacsoportja; Áttekintették a fegyveres erők és a hagyományos fegy­verzet összeurópai méretű csökkentésével kapcsolatos kérdéseket. Baráti találkozók a HNF Országos Tanácsánál Két év eleji baráti tálálko- zót rendeztek pénteken a Hazafias Népfront Országos Tanácsának székházában. Pozsgay Imre főtitkár és a mozgalom más vezető tiszt­ségviselői előbb a magyar- országi nemzetiségek demok­ratikus szövetségeinek elnö­keivel, főtitkáraival és a nem­zetiségi lapok főszerkesztői­vel tárgyaltak. Később a Szovjet Kultúra és Tudo­mány Háza, valamint a Bol­gár Népköztársaság, a Cseh­szlovák Szocialista Köztár­saság, a Lengyel Népköztár­saság és a Német Demokra­tikus Köztársaság kulturális és tájékoztató központjainak vezetőit fogadták. A népfront főtitkára tá­jékoztatást adott a mozga­lom azon feladatairól, ame­lyeknek a megoldásával az ország és a társadalom idei céljainak eléréséhez kíván hozzájárulni a népfront. A szívélyes, baráti légkörű eszmecseréken elismeréssel emlékeztek meg a vendégek a múlt esztendőben közösen elért eredményekről, s köt szünetüket fejezték ki a nép­frontmozgalom különbözq testületéitől és aktivistáinak sokaságától kapott támoga-1 tásért. Megerősítették együtt-' működési készségüket, s ki­fejezték reményüket, hogy a közös célokért végzett mun­ka, az idén, ha lehet, még a korábbiaknál is eredmé­nyesebb lesz. Izraeli atomfegyverkezés 1973 őszén, a negyedik arab—izraeli háború utolsó napjaiban, az izraeli légierő egyik Phantomja a navigá­ciós berendezés hibája mi­att kivált kötelékéből, és visszaindult bázisára. Az irányítás nélkül maradt pi­lóta délről, a Negev felől kívánt ráfordulni a helyes irányra. Lehetséges, hogy még a szemébe ötlött a kő­sivatag mélyén a furcsa, oda nem illő épületcsoport — hó­fehér kupola, alacsony, szé­lesen elterülő csarnokok, hű­tőtornyok —, sok ideje azon­ban nem maradt a csodál­kozásra: a létesítmény mel­lett beásott légvédelmi üteg habozás nélkül lelőtte az el­tévedt saját gépet, nem pa­zarolva az időt az azonosí­tásra. Hogy a Negev-sivatag for­ró, kráterekkel és szakadé­kokkal szabdalt katlanja mit is rejt valójában, amit akár ilyen áron is megvé­denék az illetéktelen sze­mektől, azt a külföld jó hu­szonöt éven keresztül csak találgathatta, bár a speku­lációk általában nem jártak messze a valóságtól. Bizo­nyossággal azonban csak 1986 végén szolgált egy ma­gas, sovány, kopaszodó fia­talember, akinek szavaiból és bizonyított adataiból a világ tudósai és szakértői egybehangzó véleményt szűr­tek le: Izraelnek — a felte­véseknek megfelelően —, valóban van atomarzenálja, s' az jóval nagyobb és erő­sebb, mint azt a korábbi, gyéren csordogáló informá­cióforrások sejteni enged­ték. A 32 éves Mordeháj Va- nunu 1985-ig dolgozott a tit­kos dimonai reaktor Ma- chon—2 nevű részlegében, amely — hat emelettel a föld színe alatt — plutó­nium előállításával foglalko­zott. Vanunut 1985-ben a kormány takarékossági programjának keretében bo­csátották el a telepről, s mint utóbb kiderült, ez hi­bás lépés volt. Vanunu ugyanis meglehetős határo­zottsággal vett elégtételt: az emlékezetében és feljegyzé­seiben őrzött adatok, vala­mint hatvan fotó segítségé­vel, a londoni Sunday Times hasábjain egyszerűen fel­fedte hazája hét lakat alatt tartott, legtitkosabb titkát. A beszámoló szerint a franciák segítségével 1964- re felépült reaktor évente 40 kilogramm plutónium előállítására alkalmas; ez a mennyiség 10 nukleáris rob­banótöltethez elegendő. Va­nunu elbeszélését amerikai és brit tudósok szedték ízek­re, s arra a következtetésre jutottak, hogy az adatok hitelt érdemlőek. Ezt csak alátámasztja, hogy Izrael nem is tett kísérletet az egy­kori dimonai alkalmazott történetének megcáfolására. Ted Taylor, a nukleáris fegyverek egyik vezető ame­rikai szakértője a beszámo­lót „tartalmilag következe­tesnek, a fényképeket és a szóbeli leírást teljesen meg­egyezőnek” találta. Gary Mulhollin, a wis- consini egyetem professzora, a nukleáris fegyverek elter­jedésének szakértője Vanu­nu beszámolóját összevetet­te a saját, egyéb forrásokra támaszkodó kutatásaival, s megállapította,, hogy az ada­tok alátámasztják az ő ered­ményeit. A washingtoni kül­ügyminisztérium szerint az a tény, hogy Izrael vette a fáradságot a volt technikus felkutatására és hazavitelé­re, „azt látszik megerősíte­ni, hogy Vanunu igazat mon­dott”. Akárhogy is van, a várat­lan bőségben ismertté vált adatok alapján már a leg­óvatosabb becslések is száz­ra teszik az Izrael által va­lószínűleg birtokolt nukleá­ris töltetek számát, amelyek amerikai szakértők szerint akár a légierő F—16-osai- val, akár a saját fejlesztésű, Jerikó—2 típusú, 650 kilo­méter hatósugarú ballisz­tikus rakétákkal célba jut­tathatók. Kairó, Amman, Bejrút és Damaszkusz bő­ven belül van az Izrael bármely pontja köré húzha­tó, 650 kilométeres körön — hangsúlyozza az AP hírügy­nökség értékelése. A 100 atomtöltet azonban számos tudós és szakértő szerint csak az alsó határa Izrael lehetséges nukleáris arzenáljának, s sokan való­színűbbnek tartják a kétszá­zas töltetszámot, abból kiin­dulva, hogy Dimonában már húsz éve állítanak elő évi tíz bombához elegendő plu­tóniumot. Taylor szerint azonban még kétszáznál több töltet létezése is elkép­zelhető, mivel a fényképek rendkívül fejlett gyártási el­járásokról árulkodnak, ame­lyekkel csökkenteni lehet a szükséges plutóniummennyi­séget. Vanunu leleplezései előtt az amerikai szakértők Izrael atomfegyvereinek le­hetséges számát 20 és 40 közé becsülték. Taylor emel­lett a fényképeken olyan vegyi anyagot — litium- deuteridet — vélt felfedez­ni, amely alkalmas az atom­töltetek robbanóerejének fo­kozására, akár 20Ö kiloton- náig is. A Hirosimát elpusz­tító amerikai bomba 15 ki- lotonnás volt. Az ügy pontosan olyan kínos az Atlanti-óceán nyu­gati, mint a Földközi-ten­ger keleti partjain. Washing­ton deklarált politikája, hogy elejét vegye a nukleá­ris fegyverek elterjedésének a hagyományos atomhatal­mak határain túl, s a kor­mány általában megvonja a hivatalos segélyeket az atom­fegyver kifejlesztésével fog­lalkozó országoktól. Márpe­dig Izraelben a nemzeti jö­vedelem szerves részét és százalékosan is kifejezhető hányadát képezi az Egye­sült Államokból érkező mil­liárdos évi segélycsomag, ezért ott most gyakran idé­zik Ben Gurion néhai kor­mányfő 1960-ban tett ígére­tét, miszerint Izrael — ha szert is tesz rá — soha nem alkalmaz elsőként atomfegy­vert. Horn Gyula Indonéziában Horn Gyula külügyi ál­lamtitkár január 11. és 14. között látogatást tett Indo­néziában. Fogadta őt Ali Wardhana tárcaközi együtt­működési miniszter (gazda­sági, pénzügyi, ipari és fej­lesztési ügyek irányítója), Mochtar Kusumaatmadja külügyminiszter, továbbá megbeszélést folytatott a ter­vezési és a kereskedelmi mi­niszterekkel, valamint a kül­ügyminisztérium több vezető képviselőjével. Horn Gyula felkereste az ASEAN főtitkárát is. A tár­gyalások során áttekintették a magyar—indonéz kapcso­latok helyzetét, azok továb­bi fejlesztésének lehetőségeit és véleménycserét folytat­tak a nemzetközi helyzet időszerű kérdéséről, különös tekintettel a délkelet-ázsiai térség problémáira. Horn Gyula konzultációval egybekötött előadást tartott az Indonéz Külügyi Intézet­ben a Magyar Népköztársa­ság külpolitikájáról. Horn Gyula útja során érintette Malaysiát, ahol Rais bin Ya- tim külügyminiszterrel át­tekintették a magyar—ma- laysiai kapcsolatok fejlesz­tésének időszerű kérdéseit.

Next

/
Thumbnails
Contents