Észak-Magyarország, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-03 / 2. szám
1987. január 3., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Másfél év telt el azóta, hogy létrejöttek az elöljáróságok, a községi közös tanácsok nem székhely társközségei lakosságának népképviseleti, önkormányzati testületéi. Közismert, hogy az elöljáróságok megalakulását nagy várakozás előzte meg, ebből fakadóan tevékenységük kibontakozását élénk érdeklődés kísérte, s ez a figyelem a mai napig sem csökkent. Eljött az ideje annak, hogy összegezzük az első legfontosabb tapasztalatokat, elemezzük munkájukat és értékeljük, hogy — működésük mennyiben felelt, illetve felel meg a politikai és jogi követelményeknek; — hogyan teljesítik képviseleti jogosítványaikat; — miként látják és minősítik saját helyzetüket, társadalompolitikai és gazdasági tevékenységük lehetőségeit; — végeredményben: sikerült-e az érintett települések felelős, közhatalmi jogosítványokkal is rendelkező, tényleges gazdáivá válniuk? Nyugodt lelkiismerettel megállapíthatjuk, hogy a választások jó politikai előkészítésének, a választó- polgárok reális értékítéletének eredményeként az elöljáróságok tagjainak kor, végzettség, foglalkozás szerinti összetétele kedvezően alakult. Néhány jellemző adat: a 940 elöljárósági tag 25%-a 35 éven aluli, 67%-a középkorosztálybeli, 90%-uk aktív kereső, 58n/0-uk fizikai foglalkozású, 11%-uk közvetlen termelésirányító és 12%-uk vezető beosztású. 43%-uk rendelkezik közép-, illetve felsőfokú végzettséggel. Pozitívnak minősül, hogy többségükben (53" o) több cikluson keresztül már tanácstagok voltak — közülük többen valamilyen tisztséget is betöltötték — így az eredményes közéleti szereplés legfontosabb követelményei, nehézségei ismertek előttük. Az elöljáróságok tagjai köztiszteletben álló, a lakosság bizalmát élvező, helyi közéleti személyiségek. Előbbiek mellett — vagy éppen arra alapozottan — elismeréssel kell szólni arról, hogy az elöljáróságok és különösen az elöljárók valamennyien szinte teljes mélységben ismerik településük helyzetét, az ottani társadalmi, gazdasági viszonyokat, az embereket, azok gondjait, problémáit. Nem egy elöljáró a szó igazi értelmében lokálpatrióta, funkcióját megtisztelő megbízatásnak tekinti és a tenni akarás vezérli. Természetesnek minősül —— mint minden új intézmény vagy rendszer működésbe hozása esetén tapasztalható —, hogy a kezdeti lépések tájékozódó jellegűek, több kisebb-na- gyobb bizonytalansági tényezővel, akadállyal kellett és kell szembenézni. Az elöljáróságokkal szemben jelentkező elvárások, társadalompolitikai követelmények megkívánták, hogy ezen új testület tagjai alakítsák ki célkitűzéseiket, reális elképzeléseiket, dolgozzák ki lehetőleg konkrét — a gazdasági lehetőségeket is figyelembe vevő — programjukat, gondolják át, és határozzák meg a működésükre vonatkozó legfontosabb kérdéseket. Állást kellett foglalniuk azokban a kérdéskörökben is, ahol a társközség gyarapítása, szebbé tétele, a környezet javítása céljából kérni kívánják a lakosság önzetlen segítségét, társadalmi munkáját. Mindezek ’ kiemelkedően fontossá tették a kapcsolattartás kérdését, az illetékes Dolitikai, társadalmi, gazdasági szervezetekkel, s nem utolsósorban a közös tanáccsal. Értékelve az eddigi taBorsod-Abaúj-Zemplén megyében pasztalatokat, megállapítható, hogy megyénkben a pártszervek és -szervezetek nagyon fontos segítséget. nyújtottak irányításukkal és operatív módon is ahhoz, hogy az elöljáróságok működése beinduljon és megfeleljen a velük szemben támasztott követelményeknek. Sokat tettek elismertségük, növelése érdekében is. Az elöljáróságok döntő többsége igen jó, korrekt, szinte mindennapos kapcsolatot alakított ki a Hazafias Népfront szerveivel. A tőlük kapott támogatásról az elöljárók kedvezően nyilatkoztak. Kialakulóban van — néhány esetben már a fejlődés stádiumába lépett — a gazdálkodó szervezetekkel való érdemi kapcsolat. A tanácsi tisztségviselőkkel és az apparátussal kialakított kontaktus — néhány kisebb hiányosságtól eltekintve — rendszeresnek, az együttműködést elősegítenek minősül. A kölcsönös informálódást nagymértékben elősegíti az a tény is, hogy az elöljáróságok tagjai közül 270-en tagjai a helyi végrehajtó bizottságoknak, s nem egy esetben előfordult, hogy a vb a társközségben tartotta ülését, ami ugyancsak a kölcsönös tájékoztatás egy fontos formája. Az elöljáróságok érdemi működésének eddigi tapasztalatai az előbbiekben jelzett ténylegesen meglévő kedvezőségek elismerése mellett differenciált. Ennek természetszerűen több oka van, így többek között — meghatározó az elöljáróság összetétele, az elöljárósági tagok gyakorlati tapasztaltsága, vagy éppen tapasztalatlansága; — alapvető az elöljárók személyisége, rátermettsége, határozottsága is; — nem utolsósorban befolyásoló tényező az is, hogy milyen az érintett társközség tényleges helyzete. A vázolt tényezők eredményeként elöljáróságonként mutatkoznak eltérések a tevékenység tartalmát és eredményességét illetően. Tényként állíthatjuk, hogy számos helyen felélénkült a közösségi élet, nagyobb az összefogás, a közösségért való tenni akarás, de vannak olyan települések is, ahol az állampolgárok többet vártak és várnak tőlük. Igen lényeges kérdésnek minősül, hogy miként alakult az elöljáróságok érdekképviseleti tevékenysége. Ennek fejlődését és eredményességét jelzi, hogy megalakulásuk óta 69 elöljáróság tett javaslatot a társközséget érintő kérdésben testületi napirendre. Az elöljáróságok többsége foglalkozott a VII. ötéves tervi elképzelésekkel, s ennek során nem egy módosító, kiegészítő indítványt terjesztettek elő. A rendelkezésre álló adatok szerint az elöljáróságok 161 esetben nyilvánítottak véleményt tanács, vb, illetve szakigazgatási szerv részére, a társközségek lakosságát érintő kérdésben. A társközségek érdekében 93 esetben interpelláltak, 106 esetben tárgyaltak, konzultáltak nem tanácsi szervek vezetőivel, illetve azok képviselőivel. Az információcserén túl több esetben sikerült a gazdasági szervezetek segítségét, támogatását megnyerniük. Említést érdemel még, hogy 31 esetben került sor az elöljáróságok részéről falugyűlés összehívására. Az előbbiek is bizonyítják, hogy az elmúlt több mint egy év alatt az elöljáróságok jelentős része az adott település közéletében kezdeményező, meghatározó tényezővé vált. Közreműködői, több esetben önálló szervezői az állami és társadalmi ünnepségeknek. Különböző saját kezdeményezésű rendezvényeket is tartottak, mint pl. felszabadulási sakkverseny, labdarúgótorna, majális, hagyományokat ápoló kultúrműsor, öregek találkozója, író-olvasó találkozó. Az elöljáróságok tevékenységének legkézzelfoghatóbb eredményei a társadalmi munkavégzés területén jelentkeztek. A települések jelentős részében a lakosság eredményesen vette ki részét a településfejlesztési társadalmi munkából. Megyei szinten az 1986. I. félévi adatok szerint a nem székhely társközségekben megvalósult lakossági társadalmi munka értéke 21 959/M Ft. Ennek keretében pl. új gázcseretelepek, ravatalozók épültek, bővült a járda- és vezetékes ivó- vízhálózat, sportpályák, játszóterek létesültek, több kulturális jellegű közintézmény felújítása valósult meg, rendeződött, szépült és tisztult a környezet. Az elöljáróságok működési rendjét illetően arról szólhatunk, hogy az összességében kialakult, igazodik a helyi lehetőségekhez, körülményekhez. Az elöljáróságok munkájának dologi, technikai feltételeiről a tanácsok — néhány helyen ideiglenesen szükségmegoldással — gondoskodtak, folyamatos javításukat pedig napirenden tartják. Megyénkben rendezett az elöljáróságok döntési, egyetértési és véleményezési jogköre, és összességében eredményesen alakul ellátásuk is. A döntési jogkörök egy részével — elsősorban a segélyezési jogkörrel — már eddig is hatékonyan éltek az elöljáróságok. (Közel 3000 esetben döntöttek.) Ezzel kapcsolatban rá kell mutatni arra, hogy a szociális segély iránti kérelmek elbírálására vonatkozó miniszteri utasitás a gyakorlati tapasztalatok szerint nem nyerte el az elöljáróságok tetszését. Kötöttségei (tartásra köteles hozzátartozók felkutatása, jövedelemigazolás beszerzése, környezettanulmányfelvételi kötelezettség) egyrészt nehezítik a gyorsított eljárás lefolytatását, holott ez elsődleges fontosságú tényező, másrészt több esetben ellentétben áll a természetes igazságérzetükkel. Még nem teljesen kiforrott az elöljáróságok munkájának gazdasági megalapozása. Ebben számottevő szerepe van annak, hogy a közös tanácsoknál is az anyagi eszközök felhasználási lehetőségei jelentősen determináltak. (Fejlesztés, intézmény-működtetés, igazgatási szolgáltatás stb., a közös tanács tervében szerepelnek, s ott kell a fedezetet biztosítani.) Az elöljáróságok megalakulásával nem nőtt a közös tanácsok anyagi eszközeinek mennyisége. Feladatként jelentkezik az elöljáróságok működése, gazdasági megalapozásának fokozatos megteremtése. Az elöljáróságok működésének tapasztalatai bizonyították, hogy a társközségek érdekeinek képviseletében ezen új intézmény már a kezdeti szakaszban is jelentős előrelépést eredményezett. Kezdeményezői a közös érdekeket szolgáló célok meghatározásának. Vezetik és szervezik a társközség közösségi életét, biztosítják a közvetlen kapcsolatot az állampolgárokkal, tevékeny részesei a lakosság tájékoztatásának. Tevékenységükben jelentkezik és egyre inkább fejlődik az önkormányzati jelleg. A megyei tanács végrehajtó bizottsága az elöljáróságok működésének tapasztalatairól szóló előterjesztett tájékoztató jelentést megtárgyalta és megállapította, hogy az elöljáróság intézménye bevált, létrehozásuk szükséges és helyes volt. A népképviseleti, önkormányzati jelleg további kibontakoztatása, az államigazgatási jellegű feladatok szakszerű ellátásának biztosítása megkívánja, hogy az elöljáróságok tenni akarását a tanácsi tisztségviselők minden rendelkezésre álló lehetőség felhasználásával segítsék elő. A végrehajtó bizottság szükségesnek tartja, hogy a községi közös tanácsok elnökei megkülönböztetett figyelmet fordítsanak az elöljáróságok működéséhez szükséges tárgyi, technikai feltételek további javítására, helyileg a lehető legteljesebb információcsere lehetőségének biztosítására. Be kell vonni az elöljárókat a nem tanácsi szervek képviselőivel folytatandó azon tárgyalásokba, amelyek tárgya érinti a társközségek helyzetét, ellátását. Az elöljárók legyenek meghi- vottai az appartáusi értekezleteknek. Elő kell segíteni, hogy az elöljárók ismertté váljanak a nem tanácsi szervek előtt és különös gondot kell fordítani az elöljáróságok által felvetett javaslatok, indítványok korrekt és időbeni megválaszolására. A megyei tanács vb szakigazgatási szerveinek, a helyi tanácstestületeknek megkülönböztetett figyelmet kell fordítaniuk az elöljáróságokra annak érdekében, hogv ez az intézmény a iövőben feilődiön. és tovább’ pozitív hatást gyakoroljon a társközségek helyzetére. Dr. Kardos Sándor a megyei tanács vb-titkára A Lufthansa társaság földi és repülősiemélyiete, összesen 15 000 egyenruha viselésére kötelezett dolgozója új eleganciával fogadja 1987-ben az utasokat. A müncheni divattervező, Jürgen Weiss által tervezett egyenruha vonala klasszikusan sportos, finoman elegáns. A bírálatok természetrajzáról Társaságban beszélgetve munkahelyi problémákról mostanában gyakran a megyei és az országos gondokra terelődik a szó. De ilyenkor is érzékeljük, hogy napjainkban mennyire felerősödtek a kritikai hangok, s ugyanakkor érezhető néha demagógia is. Magam is tapasztaltam több beszélgetés során, hogy néhány vitatkozó partnerem torzító szemüvegen keresztül, a valóság egy-egy szeletét kiemelve, krónikus információhiánnyal küzdve, egyedi esetekből általánosítva, kívülről bírálta dolgainkat. Természetes, hogy nemcsak egy baráti beszélgetésben, hanem a különféle fórumokon is helye van a jogos bírálatnak. Persze a megalapozatlan és jogtalan bírálatot vissza kell utasítani. Egy kommunistának ez kötelessége. Arról nem is szólva, hogy gazdasági, társadalmi életünk hibáit nemcsak ők „fedezték fel”, hanem a különböző párt- és állami szervek a legszélesebb nyilvánosság előtt sokszor ismertették. Sőt önkritikát gyakorolva a jobbítás módjait is keresték. Megfelelő javaslatok, határozatok, tervek is vannak a hogyan továbbra azért, hogy mindannyiunknak — a bírálóknak is — jobb legyen. A közelmúlt rangos tanácskozásaira, a Központi Bizottság, az Országgyűlés legutóbbi ülésére, a különböző megyei párt- és állami szervek fórumainak tanácskozásaira nem a hatáskeltés, hanem a józan mérlegeléssel párosuló, konkrét javaslatok megbeszélése volt a jellemző. A fórumok eszmecseréjének vezérlő elve nem az önmarcangolás, hanem a reális önkritikával és kritikával párosuló jobbító szándék és cselekvésre való mozgósítás szándéka volt. Mi a holnap és a holnapután legfontosabb feladata? Tettekre és gyakorlati eredményekre kell váltani a hasznos javaslatokat és kezdeményezéseket. És azt, ami hetente felvetődik különböző információs jelentésekben; következetesebben végre kell hajtani a jó határozatokat. Naponta tapasztaljuk, hogy a felerősödött kritikai légkörben, a naponta zajló politikai vitákban nehéz a szocializmus elkötelezett híveinek, elsősorban a kommunistáknak bizonyítani politikánk helyességét. A hosz- szú idő óta tartó válságos időszak szerény eredményei és eredménytelenségei után vannak, akik megkérdőjelezik politikánk helyességét. De a kétségekkel és demagóg megjegyzésekkel is terhelt vitákban dialektikusán és történelmi szemlélettel, a világba is kitekintve kell választ adni a jogos kérdésekre. Nehezebb a dolgunk, de többnyire olyan emberekkel kell vitatkozni — és ez bármilyen ellentmondásnak is tűnik, jó dolog —, akik szinte mindent a szocializmusnak köszönhetnek, még a „bátor” kritikai hangot is. Többségük az „érted haragszom, nem ellened” köiltői igazsága szellemében vitatkozik. Ha néha el is véti a mértéket, vagy nem találja meg a megfelelő hangnemet. Nehézségeink leküzdésére fontos feltétel, hogy tényleges hibáinknak mi «legyünk az első és legkövetkezetesebb bírálói — elsősorban a saját portánkon. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy demagóg bírálók faragjanak egyoldalú, megalapozatlan érveket a szocializmus ellen. Bátorítanunk kell a jobbító cselekvéssel párosuló kritikát, de legyünk elég bátrak a következetesen hatásvadászó, torzító „bírálatokkal” szemben. (Petra) \
