Észak-Magyarország, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-11 / 291. szám
1986. december 11., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Fehérbe öltöztek az asszonyok Kozmetikai üzemet létesíteni a szántóföld végében — merész vállalkozásnak tűnik. A Nagybarcai Bánvölgye Mezőgazdasági Termelőszövetkezet vezetése azonban éppen arról híres, hogy bátran vállal kockázatot, ha a szövetkezet gyarapodásáról van szó. Az irodától alig öt percnyi járásra áll az a kőből épített bányalóistálló, amelyet néhány hónap alatt varázsoltak át „boszorkány- konyhává”. Tóth Zoltánné, a kozmetikai üzem vezetője kalauzol bennünket az épületben, bár idegenvezetésre alig van szükség, hiszen az üzem mindössze négy kisebb helyiségből áll. A keverő a kozmetikai melléküzemág lelke. Patikai tisztaság, plafonig csempé- zett falak, ezüstösen csillogó gőzüstök, fáradhatatlan habkeverő gép. Csupa — kozme. tikai üzemhez képest — olcsó berendezés, mégis milliókat hoznak a szövetkezetnek. Itt mérlegelik az anyagokat, amelyek pontos keverési arány szerint kerülnek a gépekbe. A szigorú technológiai előírások betartása után a töltőhelyiség félautomatája segítségével nyolc óra alatt 1500 flakont töltenek meg a fehérkendős, fehérköpenyes asszonyok. Ide elkelne egy zárt rendszerű automata töltőgép, hogy hatékonyabb lehessen a termelés. Az igényeket egyelőre így is ki tudják elégíteni. Ha mégis nőne a megrendelés, akkor három műszakot szerveznének, lenne hozzá munkaerő. Az anyag- és a készáruraktár után a termékeket vettük szemügyre. Az Azalea kozmetikai család öt tagja, a hidratáló és az éjszakai krémek, a sampon, a habfürdő, valamint a testápoló tej jól kiegészítik egymást. A szerek illatosak, a tégelyek ízlésesek, mintha évtizedes hagyományok után jutott volna a tsz ilyen végeredményre. Pedig szemernyi tapasztalatuk sem volt ezen a téren. Bár, ha utána gondolok, a granulátum feldolgozásához sem értettek, ma mégis az egyik legtöbb nyereséget hozó melléküzemáguk a műanyag termékeket gyártó Grafol Rt. — Az alapanyagok honnan származnak? — Az NSZK-ból, Belgiumból és Ausztriából, a termékek illatát adó parfüm is osztrák eredetű, a Dragoco cég gyártmánya. A csomagolóanyagok belföldiek — válaszol az üzemvezető. — Ma még szokatlan a tény: kozmetikai cikk, mint tsz-termék. — A tagok közül is sokan idegenkedve fogadták a vezetés ötletét, de amikor a körültekintő vizsgálatok után kiderült, hogy ez másfél-két év után tiszta nyereséget jelent, nem ágáltak ellene. A szövetkezetben pontos számításokat végeztek, mert tudták, hogy nagy a konkurenciaharc a kozmetikai piacon. A számok szerint érdemes volt belevágni, így rövid idő alatt megszületett a döntés és megépült az üzem. — Még ma is kevesen tudják, hogy az Azalcát a megyében gyártják. — Nem vertük nagydobra a dolgot, amíg be nem bizonyosodott, hogy termékeink piacképesek. A közönség jól fogadta, mért július elseje óta mintegy 10 millió forintot forgalmaztunk. A kereskedelmi cégek érdeklődése is fokozódik, amit bizonyít, hogy a jövő évre már 20 millió forint értékben kapunk megrendelést. Ennek hiánytalanul eleget kell tennünk, és akkor a következő év végére, vagy 1988 elejére már tiszta nyereséggel is számolhatunk. — Ha így lesz, akkor újabb fejlesztésekre is sor kerül? — Ezt a szövetkezet vezetése és a tagság dönti el. Az biztos, hogy amennyit ki lehet hozni ebből az üzemből forintban, azt a tsz kihozza. Az eddigi eredmények reményteljesek, ezért újabb termékek gyártására is gondolhatunk, hiszen ebben az üzemben egyik napról a másikra át lehet állni, ha a piac azt kívánja. Márpedig a jövőben csak azok a cégek maradnak talpon, amelyek rugalmasak. Fónagy I. Apák és fiúk A gazdasági-társadalmi fejlődés megtorpanásának okai közt gyakran szóba kerül a nemzedékváltás folyamatosságának hiánya. A vezetés megújulási készségére sokak szerint kedvezőtlenül hat annak korösszetétele, elöregedése. A fiatalok többsége beilleszkedik, szinte elbúvik a beosztott szerepkörébe, csupán az összehasonlítások, a számadások alkalmával lázadozik. „Apáink huszonévesen vezető pozícióba kerültek, nekünk meg várnunk kell, amíg az ő korosztályuk nyugdíjba vonul, és csak azután kerülhetünk sorra.” Az éles megfogalmazás a maga túlzásaival együtt plasztikusan érzékelteti a különbségeket apák és fiúk előmeneteli lehetőségeiben. A tárgyilagos helyzetértékeléshez tartozik: az apák ifjúságának sok minden kedvezett. A biológiai érettséget gyorsan követte a felnőtté válás. Az iskolapadokat nem sokáig koptatták, a tanító- mester szerepét az élet vette át. A történelem gyors sodrása — különösen a felszabadítást követő években — felgyorsította a nemzedékváltást. Az új világ építéséhez új emberek kellettek, s az embert próbáló feladatok megoldása közben edződtek a káderek. Az ifjúság társadalmi súlyának, szerepének bizonyos fokú csökkenése napjainkban viszont világjelenség. Miközben a biológiai érettség meggyorsult, a munkakezdés, a társadalmi érettség, a felnőtté válás jelentősen kitolódott. Növekszik a tanulási idő. Az átlagos életkor növekedésével együtt az össz- népességen belül nő az idősek, és csökken a fiatalok aránya. Az ezredfordulón például a 30 éven aluliak 650 ezerrel lesznek kevesebben. A 60 éven felüliek pedig 200 ezerrel többen, mint 1980-ban. (A - népesség abszolút száma a demográfusok szerint ugyanezen időszakban 350 ezerrel csökken.) A világ változása tehát apáikétól eleve különböző sorsot, kifutási lehetőséget kínál a fiúknak. A lehetőségek, a feladatok azonban nem csökkentek. Az apák az indulásnál még úgy gondolhatták, hogy úttörő vállalkozásukkal elvégzik az országépítő munka nehezét, s utódaiknak nemcsak helyzete, hanem munkája is könnyebb lesz. Ki hitte volna akkor, hogy maga az útkeresés is több nemzedékre szóló, a feladatok pedig nem egyszerűsödnek, hanem mind bonyolultabbak és nehezebbek lesznek. Jócskán maradt tehát tennivalója napjaink ifjúságának. Alkothat, bizonyíthat, helytállása létkérdés. A munka, a gazdálkodás külső és belső feltételei gyorsan változnak. A vezetés minden szintjén stílus- (módszer-) és irányváltásra van szükség. A megújulási folyamat része a vezetők cserélődése, fiatal szakemberek bátor előreléptetése, annál is inkább, mivel a külföldi és a hazai tapasztalatok szerint a 35—45 közötti műszaki, gazdasági vezetőkben van a legtöbb vállalkozó szellem és fogékonyság az új dolgok, a változások iránt. A mondás szerint teher alatt nő a pálma. A fiatalok megméretésének egyetlen módja a munka, a teljesítmény. Bízzák meg őket bátran erőt, képességeket próbára tevő feladatokkal. Ha szükséges, menet közben segítsék őket, de egyúttal teremtsenek számukra önálló mozgásteret, kifutási lehetőséget. Miután a vállalatok, az intézmények remélhetőleg végleg megszabadultak a központi irányítás szoros pórázától, a kicsinyes gyámkodástól, a belső mechanizmus korszerűsítésére van szükség. Arra, hogy a vállalatok, az intézmények részlegei, kisebb egységei szintén megszabaduljanak a belső tervlebontás. a túlszabályozás, az utasításos rendszer, a „kézi vezérlés” gúzsba kötő nyűgeitől. Csak így bizonyíthatja öntevékenységét, vállalkozókészségét a beosztott ifjú vezető. Mind szélesebb körben pályázati úton töltik be a különböző vezetői tisztségeket, Erősödik a kádermunka demokratizmusa. Az életkort állapotként, és nem valamiféle privilégiumként mérlegelik. A pályázatok elbírálásánál a tehetséget, a rátermettséget, a demokratikus vezetői képességeket tartják mérvadónak, és nem az életkort. Tapasztalatból tudjuk, hogy az idősebb vezető is lehet .dinamikus, vállalkozó szellemű, s a fiatal pedig öregesen tempós és maradi. Azonos képességű pályázók közül viszont többnyire a fiatalabbat választják. A kádermunka erősödő demokratizmusa, ahogyan azt a termelőszövetkezeti mozgalom tapasztalatai félreérthetetlenül bizonyítják, kedvez a fiatal szakemberek bátor előreléptetésének, a természetes kiválasztódásnak. A szocialista társadalom fejlődésének voltak olyan időszakai, amelyek a kialakult vezetői összetétel fenntartásának, megerősítésének kedveztek. A mostani időszak egyáltalán nem ilyen. A nemzedékváltás felgyorsításához persze nem elegendő a szándék, az elhatározás, az is szükséges, hogy a fiatalok „mutassák meg magukat". Persze, senki ne önmutogatásra, a tanácskozások „előénekeseire” gondoljon, hanem kitartó munkára, önképzésre, idegen nyelvek tanulására, vagyis a felkészülési idő elmélyült hasznosítására, a szükséges ismeretek és gyakorlati tapasztalatok elsajátítására. Természetesen a vezetői posztokon a jövőben sem szakbarbárokra, hanem sokoldalú, érdeklődő, közéleti emberekre van szükség. És a megfelelő vezetői kvalitás (szervező-, meggyőző-, döntő-, akaratátvivő készség) ugyancsak nélkülözhetetlen. Vagyis a vezetők kiválasztásánál a hármas követelmény továbbra is érvényes. Az életkor nem lehet előny, és nem lehet hátrány, hanem állapot. A pályázatok elbírálásánál a tehetséget, a rátermettséget mindenkinél azonos mércével lehet csak mérni. K. J. Fürdőszoba-elemek... Egysíkú minden. Idén sem lesz nyereség, de a BAÉV házgyá rára a jövőben is szükség van. i Nincs szükség közvéle- [ mény-kutatásra ahhoz, hogy i megtudjuk: miként véleked- 1 nek a nagy- és kisvárosok , lakótelepein élők a panel- ' házakról, s egyáltalán mit J szól a panelhez a város- i lakó. Enyhe kifejezés, ha j azt mondjuk: nincs elra- i gadtatva tőle. Pedig hát a J panel a huszadik század , első felének „remeke”, a 1 nagyarányú lakásépitkezés ! enélkül elképzelhetetlen lett ■ volna. Akinek lakásra len- | ne szüksége, az örülne a i panelnek is. Aki viszont pa- [ nelházban lakik, az másho- i vá vágyik. i Az első házgyári panelből épült tízemeletes ház Miskolcon, a hatvanas évek végén készült el. Akkor újdonság volt, minden bizonynyal tetszett is sokaknak, bár szürkesége nemigen színesítette a Vörösmarty utca egyébként sem túl vidám arculatát. Azóta nagyon sok ház épült a megyeszékhelyen, Kazincbarcikán, Leninvárosban, Özdon házgyári technológiával. Tóth Zoltán, a Borsod Megyei Állami Építőipari Vállalat alsózsolcai házgyárának igazgatója azt mondja: — Szerintem nem, vagy inkább nemcsak a panellel van gond. Tény, ellenszenvvel viseltetik a városlakó a panellel szemben, de ez — vélem — elsősorban annak köszönhető, hogy a tervek szerint úgy építkeztek a panelből, ahogy. A dél-avasi lakótelep senkinek sem tetszik — zsúfoltsága miatt, jóformán egymás ablakán belátnak a szomszédok. Ám, a diósgyőri városközpont már tágasabb: levegő, tér, fű, fa, park van a két házsor között. Más, szebb, mint az Avas. Ilyenkor kevésbé jut az ember eszébe, hogy lám, ez is panel... Ae alsózsolcai házgyárat 1968-ban építették, kapacitása akkor évi 4200 lakásra elegendő panel volt. Teljesítménye felső határát soha nem érte el. Amikor még jól ment a gyárnak, s amikor még volt pénze a tanácsoknak építtetni, akkor is körülbelül négyezer lakáshoz való panelt gyártottak. 1975-ig futott az első széria, ebből a fajtából készült a diósgyőri városközpont, a Győri kapui lakások jó része s a bulgárföldi lakótelepen is ebből építkeztek. Abban az évben termékszerkezetváltás volt a házgyárban, új elemmel jelentek meg az építkezéseken a BÁÉV-esek. Ez az új elem az, amit ma is használnak. Az első sorozat tehát hét évig volt életképes, a másodikból már tizenkettedik éve építkeznek ... Mondom a házgyári igazgatónak, hogy már nagyon unjuk ezt a panelt is: — Elfogadom, amit az előbb említett, hogy a tervekkel van az elsődleges baj, s ha nem épülnének sűrűn egymás mellé, mögé a házak, akkor más lenne a városkép. Mégis, szerintem ideje lett volna már váltani... — Ezen kár vitatkozni, ez valóban így van — ismeri el Tóth Zoltán is. — De — s a háta mögé mutat —, így is lehet panelből lakást építeni. És csak a szakember mondja meg, hogy abból készült ... Az igazgatói szék mögött, a falon egy fénykép függ. Egyszintes házak, erkétíyei. Szépek. És valóban panelből készültek?! — Nos, tény, lehet szépen is építkezni, otthonosabb lakásokat készíteni panelből. Ugyanabból az elemből, mint amiből az avasi betonrengeteg, a leninvárosi, a kazincbarcikai, vagy az ózdi lakótelepek készültek. Igaz, ezek a városrésznyi lakótelepek a tömeges lakásigény kielégítésére hivatottak, míg azok, az otthonosabb házak, inkább egyedi igényeket elégítettek ki. Ám, az is tény: évekkel korábban már váltanunk kellett volna. Mit mondjak: elkéstünk. S ez azért is baj, mert termelésünk egyre csökken, s többen épp ezért mívesebb panellakásokat várnak el tőlünk ... Az alsózsolcai házgyár 1983-ban lett először veszteséges, s bár nem jutott, s a mostani kilátások szerint nem is jut jó néhány felszámolt társa sorsára, de nyereséget az idén sem produkál. — 'A nyolcvanas évek elején kapacitásunk bő kétharmadát használhattuk csak ki, megrendelések hiányában — magyarázza az igazgató. — Ám később még rosszabb lett a helyzet. 1984-ben csak kétezer, rá egy évre kétezer-ötszáz lakással egyenértékű panelt készítettünk, idén pedig kétezer alatt vagyunk. Az előzetes értesülések szerint jövőre minden eddiginél kevesebb lakás készül a megyében. Zz bennünket is arra figyelmeztetett — sajnos későn —, hogy váltsunk. Ez az esztendő a termékszerkezetváltás ideje volt, bár új gyártmányaink csak jövőre jelennek meg az építkezéseken. Három ilyen termékünk van, s mind annak jegyében született, hogy eltűnjön lakótelepeinkről a paneljelleg. Licenc alapján gyártjuk az úgynevezett Durisol biobeton falazóelemet, ezzel kívánunk betörni a magánerős építkezés piacára. Az Északtervvel közösen új rúd- és lapelemes vázrendszert fejlesztettünk ki, amely variálhatósága révén lakás és kommunális intézmények építésére egyaránt használható. Szebb, színesebb, esz- tétikusabb, mint a korábbi vázrendszerünk. Rendelkezünk egy új panelcsaláddal is, amely nagyobb alapterületű lakások építését teszi lehetővé: az eddigi 3,6 méteres fesztávolságot 4,8 méterre tudjuk növelni. Jövőre, valószínűen az év második felében már olyan panelházak épülnek Borsodban, amelyeket homlokzatukról már nehéz lesz felismerni. Legalábbis ebben bízunk ... Szeretnénk azt is, hogy az új termékek bevezetését ne kövesse áremelkedés. Tudjuk jól, igen magasak a lakásárak, a panellakások árai is, ezt még magasabbra srófolni már nem szabad. Ámbátor, azt el kell mondani, hogy a mostani panel árának több, mint kétharmada az alapanyagok árából tevődik össze... És az alapanyagok jövőre — értesüléseink szerint — igencsak megdrágulnak. Ettől függetlenül, mi nem tervezünk áremelést. — Kevesebb lakást keli tehát az elkövetkező években építeniük, s ez feltételezi, hogy jobb lesz a minőség ... — Mi itt úgy érezzük — mondja az igazgató —, hogy a BÁÉV-lakások minőségével eddig se volt sok gond, s bízom benne, hogy a szerkezetváltást követően még jobb minőségű lakásokat adhatunk át megrendelőinknek. — Végezetül még egy kérdés, amely vélem, sokakat érdekel; meddig lakható egy panelház? — Eleinte azt mondták a tervezők; fél évszázadig. De szerintem lényegesen hosz- szabb ideig élhet egy panelház, ha megfelelő időben látnak hozzá a karbantartásához. Miskolcon lassan húszéves lesz a panel, s az akkor készült épületek szerkezeti vizsgálatát rövid időn belül meg kell kezdeni. Azért, hogy később már ne legyen késő ... (illésy) Fanelkésiités ... Jövőre már másat, szebbet készítenek. Fotó: Balogh Imre
