Észak-Magyarország, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-06 / 287. szám

1986. december 6., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 Toborzó Az MíVSC cselgáncs szak­osztálya toborzót hirdet azoknak az 1975—1978 között született fiúknak a részére, akik kedvet éreznek maguk­ban a sportág iránt. Jelent­kezni kedden és csütörtökön lehet 18 órától az MVSC tornacsarnokában. sígondok A napokban hosszabb be­szélgetést folytattam Ku- pecz Lászlóval, a Miskolc Városi Tanács V. B. testne­velési és sportosztályának vezetőjével. A tervezett — és elmaradó — kézilabda Express Kupáról diskurál- tunk és elmondtam észrevé­teleimet. Köztudott, hogy az eseményt azért kellett lefúj­ni, mert a négy meghívott együttes közül a Rába ETO, a Veszprém és a Tisza Vo­lán gyakorlatilag az utolsó pillanatban visszalépett, kü­lönböző, nehezen elfogadható okokra hivatkozva. Az osz­tályvezető kesergett, mert a torna elmaradása jelentős bevételkiesést eredményez, sőt a szervezőket (a sport- osztályt és az Express Ifjú­sági és Diák Utazási Iroda Borsod Megyei Kirendeltsé­gét) kár is éri, mert már készítették a műsorfüzetet, lefoglalták a szállásokat, és nyilván beszereztek egyet s mást, hogy a csapatok itt- tartózkodását kellemesebbé tegyék. Nem lehet tudni, hogy a háttérben milyen erők munkálkodtak. A tor­na szervezőit a jó szándék vezérelle.'^Felkészülési lehe­tőséget akartak biztosítani, a csapatok számára, a nézők­nek pedig igazi csemegét szerettek volna nyújtani, de — számomra úgy tűnik — más kárára. Az közismert, hogy a me­gyei szövetség évekkel ez­előtt meghirdette a Borsodi Nagydíjat, melyre a bajnok­ságban élen végzetteket hív­ta és hívja meg. A férfi- és női tornákra — évente visz- szatérő rendszerességgel — január—februárban (esetleg márciusban) került sor, és így lesz ez jövőre is. A há­zigazdák, hogy az eseményt a csapatok és tagjaik részére vonzóbbá tegyék, pénzdíjat ajánlottak' fel. A városi szövetség az öt­letet átvette a Borsodi Nagy­díj szervezőitől, sőt tovább­fejlesztette. Ugyancsak az. itthoni NB I-es pontvadá­szat 1—4. helyezettjét kíván­ták meghívni, de győztes találkozónként már a dup­láját kínálták a 8500 forint­nak. Ha tehát létrejön a torna, akkor — ugyanazok a játékosok — az Expfess Ku­pán a kétszeresét keresik a nagydíjon „inkasszálható- nak”, s ez komoly veszé­lyekkel járhatott volna az utóbbira. Mert ha egy gárda decemberben .13 ezer forin­tot kap, nem fog újra eljön­ni 6500-ért. Cseppet sem csodálkoztam azon. hogy a megyei szövet­ség illetékesei nem tapsoltak a városi kezdeményezésnek. * A közelmúltban Borsod- szirákon jártam, és a terme­lőszövetkezet egyik dolgozó­jától, Vanczák Zoltántól ér­dekes dolgokat hallottam. Ezennel továbbadom, s a témát az illetékes sportve­zetés figyelmébe ajánlom. A sziráki tsz Miskolc-Göröm- bölyön lovasiskolát működ­tet, a pálya évről évre szé- pül-bővül. Miskolcon egy minden igényt kielégítő lő­tér megvalósításához is hoz­záfogtak, s ha már lehet lo­vagolni és lőni, az öttusá­hoz már „csak” az úszás, a vívás és a terepfutás kell. Úszni Miskolc-Tapolcán, vív­ni akár a városi sportcsar­nokban, az egyetemi kör­csarnokban, de akármelyik iskolai tornateremben is le­het. A futáshoz pedig a bük­ki vagy tapolcai hegyek- dombok szinte kínálják ma­gukat. A „kezdőrúgást” a borsodsziráki termelőszövet­kezet tenné meg, s elképze­léseik szerint az „üzletbe” beszállhatna a Honvéd Papp József SE, mint „fegyverrel bíró” klub is. Elképzelésü­ket az elkövetkezendő na­pokban, hetekben formába öntik, felkeresik a megyei és a miskolci sportvezető­ket. Hogy javaslatuk milyen sorsra jut, pillanatnyilag nem lehet tudni. Azt viszont mindenképpen „díjazni” kell, hogy van ötletük és szeret­nék Borsodban meghonosí­tani az öttusát. * Sokat beszélünk arról, hogy Magyarországon renge­teg gonddal és nehézséggel küzd az amatőr símozgalom. Ez részben azért van így, mert a boltokban nem lehet jó minőségű felszereléseket kapni, a választék kívánni­valót hagy maga után. he­gyeinkben csak elvétve ta­lálható minden igényt kielé­gítő sícentrum, nincsenek olcsó szálláshelyek, és akár vég nélkül sorolhatnám. Ör­vendetes, hogy a közelmúlt­ban megalakult Magyar Sí- zők Egyesülete tenni akar e kedvezőtlen irányzat visz- szaszorítása érdekében Az MSE feladatának tekinti a hazai síterepek alapvető lé­tesítményeinek megteremté­sét, azok igény és szükség szerinti folyamatos üzemel­tetését. Nemes szándékához támogatást kér az országos, a megyei, a városi és a kör­zeti állami és társadalmi szervektől. Az egyesület sa­ját tagjainak előnyöket is nyújt. Utazási és szállásked­vezménnyel, szervizszolgá­lattal, kölcsönzési lehetőség­gel, információval, sítábor­ral, oktatással siet azok se­gítségére, akik már kifejez­ték belépési szándékukat, A tagsági díj 18 éven aluliak­nak és nyugdíjasoknak évi 120. felnőtteknek pedig 240 forint. Az egyesületet Buda­pesten. a Dózsa György u. 1—2. (telefonszám: 140-808) alatt lehet felkeresni, de a tagsági kártyák a Volán- tourist irodáiban is besze­rezhetők. Hívnak és várnak minden­kit. akik szeretnek síelni, vagy kedvezőbb feltételeket akarnak teremteni gyereke­ik sportolásához és részt kívánnak venni az egyesü­let feladatainak megoldásá­ban. Kolodzcy Tamás A DVTK őszi „mélyrepüléséről” senki nem számított — Sajnos, mellékvágány­ß z őszi labdarúgóidény ne­gatív meglepetését a sportág második vona­lában a DVTK csapatának sze­replése jelentette. Az egykor szebb napokat látott gárda olyan „látványos" zuhanórepü­lést mutatott be, amilyenre kevés példa akad. Tizenkilenc fordulót követően a piros-fe­hérek a táblázat 18. helyén szerénykednek. Mindössze 3 esetben hagyták el győztesen a pályát, 8-szor végeztek dön­tetlenre, s 8 vereséget szen­vedtek. Tőlük senki nem rúgott kevesebb (16) gólt, hálójuk ugyanakkor elég gyakran (28- szor) rezdült. A 14 pont rop­pant kevés, s gyötrelmes ta­vaszt sejtet. Vajon hogyan jut­hatott ilyen mélyre a patinás múltú együttes? Milyen össze­tevők játszottak szerepet ab­ban, hogy a giárda sorozatban képtelen volt megfelelni a szurkolói igényeknek? Többek között ezekre a kérdésekre ke­restük a választ, amikor be­szélgetésre invitáltuk Gál Béla vezető edzőt. — Engedjen meg egy sze­mélyes kérdést: nem bánta meg, hogy leült a diósgyőri kispadra? — Jobb lett volna hat év­vel korábban, vagy ennyivel később dirigálni a '‘Csapatot. Ha csak az eszemre hallga­tok, talán visszavonulót fú­jok a nyáron. De engem sokkal szorosabb szálak fűz­nek a klubhoz, így a szívem is diktált, amikor vállalkoz­tam a feladatra. — Az őszi eredményeié kevés okot adnak a szurko­lóknak az örömre ... — Sajnos, ez vitathatat­lan. A legutóbbi bajnokság­ban a negyedik helyen vé­geztünk. A változások után valamennyien tisztában vol­tunk azzal, hogy nehezebb szezon következik, ilj'en mér­tékű visszaesésre azonban senki nem számított. — Mikor többent rá. hogy igencsak komoly problémák­kal kell viaskodnia? — A sorozatmérkőzések bennünket jobban igénybe vettek, mint ellenfeleinket. Alacsonyabb osztályból ér­kezett labdarúgóink képtele­nek voltak rövid idő alatt átállni a nagyobb követel­ményekhez, ráadásul az oda­adás és a felelősségérzet sem jellemezte őket. Szinte nem játszottunk kétszer azonos összetételben, az ősszel 23(!) játékos kapott lehetőséget a bizonyításra. Kezdetben még szükség volt a bevonulás előtt állókra, távozásukkal űr keletkezett. — Meglehetősen heterogén korátlagú együttes a DVTK. Nem játszott ez bele a gon­dok elmélyülésébe? — önkritikusan be kell vallanom, hogy ebben a kérdésben jó ideig homály­ban tapogatóztam. Most már tudom, hogy a terhelés ará­nyait jobban lehet és kell is porciózni. A fiatalok, Mida, Hanyecz és Molnár figyelme hamar lankadt, tartósan egyenletes teljesítményre még képtelenek voltak. Az újonnan érkezettek többsé­ge gyenge fizikai alappal jött, s egy idő után jelez­ték a fáradtságot. — Az augusztusi rajt előt­ti beszélgetésünk során azt mondta, hogy vezéregyéni­séget kell találni Diósgyő­rött! A „posztra" Fükö Sán­dort szemelte ki. Hogyan vált be ez az elképzelés? ra tévedtem ... Füko a pá­lyán nem tudott bizonyítani, képtelen volt előrelendíteni a csapatjátékot. így a töb­biek fenntartással fogadták, amit mondott. Az igazi „ve­zér" ugjmnis a magánélet­ben, a pályán, az edzéseken és az öltözőben egyaránt pél­damutató módon él és tevé­kenykedik. — Milyen elképzeléssel vágtak neki az őszi idény­nek? — Szerettünk volna 22 pontot összegyűjteni. A 9 hazai mérkőzésünkön azon­ban mindössze 10 pontot szereztünk, az idegenbeli összecsapásokon pedig 4 pont lett a miénk. Diósgyőrött csak kétszer nyertünk, hat­szor játszottunk döntetlenre, s egyszer kikaptunk. Főleg a sok döntetlen elkeserítő, négyszer is 0-0 lett az ered­mény. Két-három esetben képtelenek voltunk megőriz­ni előnyünket, nyerő pozí­cióból vesztettünk pontot. A kép ezek után persze lesúj- tónak tűnik. — Tegyük hozzá: az is el­gondolkoztató. hogy az együt­tes hazai környezetben mind­össze 6 (!) gólt lőtt. idegen­ben ugyanakkor 10-szer bi­zonylat eredményesnek. A ..házi gólkirály" a beállás (!) Leskó lett 3 góllal... A tá­madók cgyszer-cgyszer lőt­tek gólt. s ezek ismeretében az sem lepte meg a szur­kolókat, hogy a csapatnak nem alakult ki saját stílu­sa... — A tényekkel értelmet­len dolog lenne hadakozni. Ugyanakkor azért megjegy­zem, hogy az ősszel minden összejött... Változott az összetételünk, nem találtuk meg a helyes szerkezetet, s az ellenfelek megérezték, hogy lehet keresnivalójuk velünk szemben. Ha bekap­tuk az első gólt, bénultság lett úrrá a társaságon, a kis- padig sugárzott, hogy alig­ha várható tőlünk válasz. Tisztában vagyok viszont az­zal: balszerencsére csak az hivatkozhat, aki mögött pro­duktum is áll! — A Csepel elleni hazai 0-3-ra végződött összecsapás után igen megviseltnek tűnt, még a félreállás is megfor­dult a fejében. Miért másí­totta meg mégis a szándé­kát? — A találkozó előtt 3 na­pos edzőtáborozáson vettünk részt, ahol elbeszélgettem a futballistákkal. Űgv tapasz­taltam, átérzik a csapat hely­zetének tarthatatlanságát, s ígéretet tettek a javításra. A mérkőzésen aztán ebből sem­mit nem kaptam vissza ... Első elkeseredésemben való­ban le akartam mondani. Aztán aludtam rá egyet, s a maradás mellett döntöttem. Akik vezető edzőnek szer­ződtettek, azok bíztak ben­nem, s úgy véltem, megfe­lelően ismerem körülmé­nyeinket. Együtt kerültünk bajba, vállvetve, közös erő­vel kell onnan kikászálód­nunk is! — Az eredeti célkitűzés ezek után módosul? — Ez természetesen elke­rülhetetlen. De véleményem szerint, ez a csapat semmi­képpen sem a 18. a máso­dik vonalban szereplők kö­zött. A tíz hazai találkozón kell javítanunk a gyászos őszi bizonyítványt. a szakvezető véleménye utón pedig né­hány észrevétel. Igazolódott, hogy a nyári átigazolási időszakban a DVTK „zsákbamacskát" vett, ráadásul az alacso­nyabb osztályból érkezettek képességeit ala­posan túlértékelték! Barna és Kölln, de még Munkácsi sem tudott gyökeret verni a csa­patban, sőt, egyesek nem rendelték alá élet­vitelüket sem a labdarúgásnak. Akkor is „mu­togatták magukat", amikor a kertek alatt kellett volna közlekedniük. Amikor elérkezett a vészhelyzet, már remegett a láb, a pasz- szivitás lett a jellemző. Az idősebbekkel kap­csolatban már többször elmondtuk: őket el­marasztalás nem érheti, hiszen éveken ke­resztül bizonyítottak. Nem az ő hibájuk, hogy nincs mögöttük olyan utánpótlás, amelynek tagjai kopogtatnának az öltöző ajtaján. Nyílt titok, hogy felmerültek anyagi gon­dok is Diósgyőrött. A Dzurjákért kapott pénz elfogyott, hiszen az IBUSZ-lakásokat, r. a szerződéskötési juttatásokat ebből fedezték. Eredetileg másra szánták, de így alakult . . . Mindez korántsem felemelő, de jóval ag­gasztóbb, hogy az együttesnek nem volt ar­culata, elképzelése, ötletszerűen próbálko­zott. Menet közben megszerezték Huszárt és Csományt, ez utóbbi aztán alig jutott szó­hoz. . . Az átgondoltság hiánya? Kapkodás? Ki tudja... Tény azonban: 19 mérkőzés kel­lő alapot ad arra, hogy a látottakból kö­vetkeztetéseket vonjunk le. Ezek pillanatnyi­lag eléggé elszomorítóak, s csak remélni le­het a változást. A szakvezető szerint csapa­ta többre képes annál, mint amit eddig nyúj­tott. Jó lenne, ha ezt a tavaszi menetelés so­rán igazolná, mert arra még gondolni sem merünk, hogy a jelenlegi társaság esetleg csak ennyire képes . . . Doros László ASZTALITENISZ. Hél is­kolából 14 együttes vett részt a Miskolc város fel- szabadulásának tiszteletére rendezett asztalitenisz csa­patversenyen. Az eseményt a 101. Számú Szakmunkás- képző Intézet Diák Sportkö­re rendezte. Eredmények, leányok: 1. 101. sz. DSK, 2. Építőipari Szakközépiskola DSK, 3. Egészségügyi Szak­iskola. Fiúk: 1. Pereces, 104. sz. DSK, 2. 101. sz. DSK, 3. Kereskedelmi és Vendéglátó­ipari Szakmunkásképző. TEKE. Már a hét közben lejátszotta sorpn következő bajnoki mérkőzését a BÉVSC NB Il-es férfi tekecsapata. A miskolciak Egerben, az Ágria Bútor ellen nyertek 5-3 arányban (2480-2459). Egyénileg: Németh 433, Lip- ták 429, Székely 416. SAKK. A Miskolc Városi Sakkszövetség felszabadulási villámtornát rendez decem­ber 7-én, vasárnap délelőtt 9 órai kezdettel. Az esemé­nyen bárki részt vehet, órát és készletet az érdeklődők vigyenek magukkal. A ver­senyre a Szabadság tér 5. szám alatt kerül sor. TEREMFOCI. A Szendrői Medosz ma és holnap kis­pályás labdarúgótornát ren­dez. A kétnapos eseményen 12 együttes vesz részt. A mérkőzéseket a szendrői ál­talános iskola tornacsarno­kában mindkét napon 9 órától lehet megtekinteni. Edzők továbbképzése A Borsod Megyei Labdarúgó Szövetség edzöbizottsága de­cember 8-án. hétfőn rendezi meg egésznapos szakmai • to­vábbképző tanfolyamát. Az elő­adásokra a KlOSZ-székház ta­nácstermében kerül sor (Szé­chenyi út 70.. a Centrum Áru­házzal szemben). A szervezők neves előadókat, hívtak meg. Többek között itt lesz Temesvári Miklós, aki az idei mexikói labdarúgó-világ­bajnokság szakmai tapasztala­tairól számol be, s a fejlődés további irányait kutatja. Bizo­nyára élénk lesz az érdeklődés, hiszen Verebes József a kor­szerű játékról, a letámadásos taktika kialakításáról. begya­korlásáról beszél a jelenlévők­nek. A továbbképzés hétfőn E órakor kezdődik.

Next

/
Thumbnails
Contents