Észak-Magyarország, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-28 / 304. szám

1986. december 28., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 „Kéjgáz” és társai Ha gyógyszerről esik szó, többnyire tablettákra, folya­dékokra, kenőcsökre és más szilárd, folyékony vagy lágy halmazállapotú anyagokra gondolunk. Pedig néhány gáz halmazállapotú anyag is fon­tos gyógyszer. A gáznemű gyógyszerek közül az úgynevezett „kéj­gáz” volt az első, amit alkal­maztak. Már a múlt Század első felében kipróbálták. Ez a vegyület (dinitrogén-oxid) ma is használatos altatógáz, népszerű nevét onnan kapta, hogy hatása alatt általában erotikus ólmok jelentkeznek. Ugyancsak az altatókészülé­kek útján kerül az emberi szervezetbe a széndioxid. Ez ugyanis — meghatározott százalékban adagolva — lég­zésfokozó hatású. Erről egyébként könnyen meg is győződhetünk: ha egy olyan teremben, ahol sok ember gyűlt össze, és nem megfe­lelő a szellőzés, huzamos ideig tartózkodunk, akkor ott lassan elfogy az oxigén, és növekszik a levegő szén­dioxid-tartalma. Ennek hatá­sára az itt ülők légzése sza­porábbá válik: így próbál védekezni a szervezet auto­matizmusa az egyre csökke­nő oxigénbevitel ellen. Ez persze csak egy bizonyos ha­tárig tart; ezt a határt túl­lépve, fulladásos jelenségek lépnek fel. Amint az az előzőekből is kitűnt: a szervezet nélkülöz­hetetlen tápláló eleme az oxigén. Ezt a gázt még a XVIII. század utolsó harma­dában fedezte fel — egymás­tól függetlenül — két tudós: Priestley és Scheele. Utóbbi még azt is meghatározta, hogy százalékosan mennyi oxigén van a levegőben. Bár az általa megadott adat ma már tudjuk, nem volt pon­tos. meghatározási módszere a maga korában igen jelen­tős volt. A tudománytörténet fintora, hogy az oxigén el­nevezést sem egyikük, sem másikuk, hanem egy harma­dik tudós: Lavoisier adta az új gáznak. A tudósok már akkoriban is rájöttek arra, hogy oxigén hiányában a gyertyaláng el­alszik, a kísérleti egerek el­pusztulnak. Innen már nem vezetett hosszú . út addig, hogy felismerjék: az ember számára is nélkülözhetetlen a mindenkori oxigénellátás. A mai vegyipar sok oxi­gént állít elő, elsősorban ipa­ri célra, de természetesen ki­elégítik a gyógyászat igényeit is. Ha a levegőt hűtéssel cseppfolyósítják, akkor kö­rülbelül mínusz 200 C-fokon kiszűrhető belőle a szilárddá fagyott széndioxid. A nitro­gén —196 C-foknál forr és elpárolog, a visszamaradt oxigén pedig már majdnem tiszta. Ennek forráspontja mínusz 183 C-fok. Erős acél­palackokba sűrítve hozzák forgalomba, a gyógyászati oxigént — mint minden gyógyszert — szigorú minő­ségi vizsgálatnak vetik alá. Az ilyen oxigén nem lehet sem lúgos, sem savas, és gya­korlatilag nem tartalmazhat szén-dioxidot, szén-monoxi- dot, haloidokat, oxidáló anya­gokat. Mivel oxigén nélkül nincs emberi élet, előfordul, hogy a szív vagy a tüdő bizonyos megbetegedéseinél csak igen bőséges oxigénkínálat útján lehet az életet fenntartani. Ha ez az állapot tartós, ak­kor ma már a beteg számára biztosítja az egészségügy ezt az ellátást. Annak a beteg­nek a számára, akinek a szakmailag, illetve területi­leg illetékes orvos ezt a gyógyszert rendeli, az oxi­génellátást' az általa kivá­lasztott (nagyobb városban kijelölt) gyógyszertárban biz­tosítják. ' A beteg első alkalommal kap egy exigénpalackot 10 g oxigéntartalommal, egy re- duktort, a csatlakozó vezeté­ket, és egy műanyagból ké­szült belégző gumit. Egyide­jűleg kitölt egy kötelezvényt két példányban, amelyből egyet visszakap. A palack ára 2000 Ft, ennek 15 száza­lékát kell kifizetni, továbbá 800 Ft betétdíjat a több mint 3000 Ft értékű reduktorért. Ezt az összeget, ha a felsze­relés használata a későbbi­ekben szükségtelenné válik, a beteg hiánytalanul vissza is kapja. A kötelezvény ar­ról is szól, hogy amennyiben nem tudná visszaszolgáltatni e tárgyakat, megtéríti min­denkori értékük és a kifize­tett betétdíj közötti különb­séget. Már csak azért is gon­dosan, vigyázva kell bánni ezzel a felszereléssel. Magát a folyamatos oxigénellátást térítés már nem is terheli. Bár minden felhasználó kap egy figyelmeztető hasz­nálati utasítást, a helytelen alkalmazásból eredő balese­tek megelőzésére, s a leg­fontosabbakat itt is feltün­tetjük. Nem szabad az elzá­rószelepet hirtelen nyitni, a palackot napon vagy hőfor­rás közelében tartani. Szi­gorúan tilos a csavarmene­tet, szelepet stb. zsírozni, olajozni, mert ezt a zsiradé­kot a hirtelen oxidálás el­égeti és robbanás keletkez­het. A nyomáscsökkentő re- duktor használata kötelező. Sajnálatosan előfordul egyes esetekben, hogy ami­kor nincs többé iszükség áz otthoni oxigénellátásra, a be­teg hozzátartozói nem viszik vissza a palackot és a nyo­máscsökkentő-berendezést a gyógyszertárba. A feleslege­sen kinnlévő eszközök meg­nehezítik az újabb betegek házi oxigénellátását. Dr. K. K. ilj aszfalt és tetőszigetelő anyag A Zalai Kőolajipari Válla­lat és a Zalaegerszegi Köz­úti Építő Vállalat több ku­tatóintézettel együttműködve újfajta bitumen előállításán dolgozik. A terméknek al­kalmasnak kell lennie olyan vékony aszfalt készítésére, amiből 2—4 centiméter vas­tagságú réteg felel meg a hagyományos líhr-12 centi- méteres útburkolatnak. Ez­zel, a számítások szerint, 30 —40 százalékos költségmeg­takarítás érhető el. A Zala­egerszegi Bitumengyárban előállított bitumennel tíz kü­lönböző útszakaszon végezték el a kísérleti aszfaltozást az idén, s most azt vizsgálják, hogyan viseli el a forgalmat a vékony aszfalt. Kísérleteznek az eddiginél jobb tetőszigetelő anyag elő­állításával is. A kutatások eredménye egy pasztaszerű és egy folyékony anyag, ame­lyeket próbaként a Zalai Kő­olajipari Vállalat épületeinek tetőszigetelésére használtak fel. így a gyártó közvetlen tapasztalatokat szerez arról, hogyan viseli el az új szige­telőanyag az időjárás válto­zásait. Elmúlt. Szép csöndesen. Most megint várhatunk egy esztendőt, hogy járkál­junk, szaladgáljunk aján­dékok után, hogy ismét el­teljen, elmúljon csöndesen... Alant néhány villanás, melyek még a karácsony előtti „rohamot” idézik. * — A nyakkendőn kívül még mit vettél apádnak? — Mit, mit! Még egy nyakkendőt. . . * — Nézze meg! Csak lök­dös, csak tolakszik ... hé! Jó ember! Ugyan hagyja már abba! A kutya... Hát láttak már ilyet?! Jut még magának is abból... Azért még nem kéne agyonnyom­nia! Valaki hátul: — Mit árulnak ott? Ne­tán banánt, mannát, -Le­go t, vagy mi a csudát? — Uram! Nem tudja? Most érkezett ötvenvala- hány ezer forintos színes tévé. Csak azt... * — Nahát! Szörnyű ez a város ... Semmit nem lehet itt kapni! Az ember keres egy egyszerű kis gyémánt- berakásos mellényt, azt hi­szi, van? Keresem a gye­reknek azt az ugrálós-be­szélős-röhögős-fésülkö- dős-alvós, számítógéppel vezérelhető kis babát; nincs ... Már a legegysze­rűbb játékok is hiányoznak a polcokról... — Én mór tavaly meg­vettem a mostani karácso­nyi ajándékokat! — Akkor most mit ro­hangálsz össze-vissza a vá­rosban? — Mert most meg a jö­vő évit vásárolom meg ... * — Na, látja, kedves ba­rátom, ez az ami engem nem nagyon zavar. Hogy tudniillik nem mindig le­het papírzsebkendőt kap­ni. Miért? Mert az unoká­im évről évre egy tucatot vesznek nekem karácsony­ra ... Hogy az elég-e? Ajaj, méghogy ... Ugyanis tizenhárom unokám van ... (mészáros) Víztükörben ... a baskói templom Fotó: Laczó József Emberi tényezők alatt lé­nyegében a vezetés és a ve­zetők viszonyát, tevékenysé­gét, képességeit, hozzáérté­sét, felelősségét, erőfeszítése­it, a munkahelyi kollektívák együttműködését, a vezetési stílust, vezetői tekintélyt ért­jük. A vezetési és szervezési tevékenység jelentőségét mu­tatja többek között, hogy a munkatermelékenység min­den egyszázalékos növeke­dése 0,5 százalékban a tu­dományos-technikai fejlő­désnek, 0,4 százalékban a vezetésnek, 0,1 százalékban a szervezeti korszerűsítésnek eredménye. Pártunk XIII. kongresszu­sa a gazdaságpolitika meg­valósításában a hangsúlyt a magyar gazdaság teljesítőké­pességének növelésére, a ha­tékonyság fokozására helyez­te. A gazdasági növekedés élénkítéséhez a természeti és pénzügyi forrásaink szűkö­sek, egyetlen kitörési lehető­ségünk az emberi tényezők jobb hasznosítása. Ennek fel­tételeit a KB világosan kör­vonalazta: gazdálkodási, ve­zetési stílust kell váltani, vállalkozóvá fejleszteni, a teljesítményelvet komolyan venni, a hatékonyságot javí­tani, szigorú takarékosság, minőség, munka- és üzem- szervezés fejlesztése, a sze­lektív műszaki fejlesztés. A termelő kapacitás és a munkaidő jobb kihasználá­sának jelentőségét egyetlen adattal szeretném illusztrál­ni: egy munkanap a nemze­ti jövedelmünket 3 és fél milliárd forinttal növelheti, vagy csökkentheti. A legfej­lettebb technika, technológia sem segíthet a termelékeny­ség javulásában, ha nincs meg a működtetéshez szük­séges emberi tudás, felelős­ség és kulturáltság. Napja­ink sürgető Jeladata az ér­tékalkotó munka rangjának helyreállítása, az emberi té­nyezők mozgósítása. A gazdasági környezet fel­gyorsult változásainak kö­vetkeztében nagy jelentősé­ge van például a több szak­ma elsajátításának, a rugal­mas munkaszervezeti for­máknak: a komplex brigá­doknak, a munkaidő jobb kihasználásának, a munka­helyi kultúra, a rend, a szer­vezettség, az anyag- és ener­gia-megtakarításra való ösz­tönzésnek, a döntések gyors és jó végrehajtásának. A munkások munkahelyi igé­nyei alapvetően megegyez­nek a fejlődés diktálta köve­telményekkel. Szociológiai felmérések bizonyítják, hogy legfontosabbnak a munkatár­sakkal való jó viszonyt, a dolgozókkal törődő vezetést, a nagyobb keresetet, a mun­ka tartalmi elemeinek gaz­dagítását tartják. Az viszont nem jó, hogy a tanulást, a felkészültség gyarapítását kevésbé tartják fontosnak. Különösen káros a tudás le­értékelődése, a megszokott- ság napjainkban, amikor az információrobbanás korsza­kát éljük, s a megszerzett ismeretek 4—5 év alatt el­avulnak. Sajnos a vállalatok zöme sem ösztönzi megfele­lően a továbbképzést, az in­formációbővítést, pedig ha­tékonyan dolgozni jó infor­máltság nélkül nem lehet. A szocialista vezetőnek a gazdálkodás hatékonyságá­nak növelése érdekében fontos személyiség- és kö­zösségfejlesztő feladatai is vannak. Milyen személyiség- jegyek fejlesztését igényli a gazdaság? A problémákkal való szembenézés, a problé­mák megoldásához való kö­zeledésmódban kell másnak lenni. Rugalmas, újszerű megközelítésre, alternatívák­ban való gondolkodásra van szükség a rutin ellenében, ötletekben gazdagon, hajlé­konyán közelíteni a .felada­tokhoz megfelelő felkészült­séggel, s nem csupán az „egy probléma = egy megoldás” gondoilkodásával. A komp­lex szemlélet szükséges ah­hoz, hogy a problémákat al­kotó módon kezelhessük, de ehhez fel kell ismerni az ellentmondásokat és higgad­tan kezelni azokat, keres­ve az új és új módozatokat. Egyszóval a kreatív gon­dolkodás kifejlesztéséről van szó. A jó közösségi vezető legfontosabb kritériuma kö­zé tartozik, hogy emberi kapcsolatai bensőségesek, szívesen fordulnak hozzá ta­nácsért, fellépése meggyőző erejű, tud mozgósítani, lel­kesíteni, szerény, de — kö­zösségben is megőrzi méltó­ságát, bízik önmagában és munkatársaiban. Nem előíté­let, külsőségek, jelenségek alapján értékel, hanem a va­lóság alapján. A kapcsolatteremtés szem­pontjából kiemelten fontos a vezetési stílus és módszer. Azt, hogy melyik a legjobb vezetési stílus, a körülmé­nyek, a szervezet jellege, a vezetettek helyzete, a felada­tok jellege dönti el. A jó ve­zető képes kilépni még a megszokott stílusából is, ha a helyzet azt követeli. Nem­csak a feladatra való orien­táltság fontos, hanem a kap­csolatorientáltság is. Az em­berek cselekvését befolyásoló tényezők ismerete nagyon fontos a vezetők számára, hogy megfelelő motiválással ösztönözni tudja őket a jobb telj esítmény ekre. Fontos szerepet játszik a társadalmi környezet is. Er­ről szólt Gorbacsov elvtárs az SZKP XXVII. kongresz- szusán. „Bármennyit beszél­jünk is a viselkedés kultú­rájáról, falra hányt borsó marad, ha nem támasztja alá a termelés, az együttélés, az emberi kapcsolatok magas fokú kultúrájáért folytatott gyakorlati harc. Írjunk akár­mennyi cikket is a társadal­mi igazságosságról, a rend­ről és a fegyelemről, a cik­keknek nem lesz foganatjuk, ha elmaradnak a dolgozó kollektívák aktív tettei, ha elmarad a törvény követke­zetes alkalmazása”. A társadalmi környezet szocialista alakításának leg­főbb eszköze a szocialista demokrácia, a nyilvánosság, az okos és őszinte szó, a kri­tika és önkritika erősítése, a vezetők és vezetettek köl­csönös egymásrautaltságának elismerése. A pártszerveze­tek és vezetők feladata őr­ködni a szocialista elvek, ér­tékek, normák betartásán, formálni a munkahelyi kö­zösségeket, mert a jó közös­ség megsokszorozza az egyén képességeit, teljesítményét. Nem véletlen, hogy Ja­pánban, ahol ma a legma­gasabb szervezési színvonal­ról beszélhetünk, a vezetési módszerek a csoportmunka fejlesztésére irányulnak, s a döntési folyamat alulról föl­felé épül fel. Ily módon job­ban kialakítható a döntések­kel kapcsolatos egyetértés és a dolgozók hatékonyabban mozgósíthatók a végrehajtás­ra, másrészt a kollektív böl­csesség révén jobb döntések születhetnek. Ezáltal bizto­sítják a tanulási lehetőséget, a vezetői utánpótlás kivá­lasztódását a munkások so­raiból. A szocialista vezetők is felhasználhatják munká­jukban a sikeres külföldi ve­zetési módszereket természe­tesen más tartalommal, más társadalmi háttérben. Az MTE Szervezési és Ve­zetési Tudományos Társasá­gának megyei szervezete a korszerű vezetési módszerek terjesztésével, klubok és tanfolyamok szervezésével kívánja ezt elősegíteni. Ren­dezvényeinkre várjuk a ve­zetőket, a vállalati tanácsta­gokat, hogy közös erőfeszí­téssel elősegítsük a vezetés- elmélet és a vezetési gyakor­lat jobb összhangját. Dr. Bogár Károly Az emberi tényezők szerepe o gazdálkodásban

Next

/
Thumbnails
Contents