Észak-Magyarország, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-13 / 293. szám
1986. december 13., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Tudományos, politikai és gazdasági körökben, irányítói és végrehajtói területeken egyaránt élénk vita folyik a gazdaságirányítási rendszer reformja, továbbvitelének üteme, megvalósítási módjai, hatásai körül. A gazdasági reformmal párhuzamosan egyre több szó esik a politikai rendszer továbbfejlesztésének szükségességéről is. Ebben központi helyet foglal el a párt szerepének, helyének, munkastílusának az új gazdasági körülményekkel összhangban levő megfogalmazása, kialakítása. A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésével kapcsolatban a KB 1984. április 17-i állásfoglalása meghatározta a párt szerepét a gazdasági építőmunkában. A „gazdaságpolitikai elvek helyi érvényesítése, a végrehajtás politikai eszközökkel való segítése" hogyanja, a helyi gazdaságpolitikai gyakorlat helyes útjának megtalálása azonban élénken foglalkoztatja a párttagságot és a közvélemény egy részét. Mind elméletileg, mind a gyakorlatban sok a tisztázásra váró kérdés, a több helyen érezhető elbizonytalanodás leküzdésében erős az útmutatás iránti igény. • Országosan folyik a kutatómunka, de a mindennapok dolgai, döntései nem várhatják meg ezek eredményeit. Ezért is fogadták örömmel Miskolc és város- környéke 16 gazdálkodó szervezetének kommunistái azt a brigádvizsgálatot, amelyet a Miskolc Városi Pártbizottság indított 1986 első felében. A vizsgálat több száz ember párbeszédévé, tapasztalatcseréjévé szélesedett, hiszen a vizsgálatot végzők maguk is gyakorló párttitkárok, valamilyen szintű gazdásági vezetők, tömegszervezeti vezetőségi tagok voltak, akiknek naponta hasonló problémákkal kell megküzdeniük. így a párt-végrehajtóbizottság elé novemberiben olyan jelentés került, amelyben mintegy 60—70 gazdasági egység pártszervezetének gyakorlata, felfogása tükröződött, mely megpróbálta csokorba szedni azokat a javaslatokat, amelyék az őszinte, aktív vélemények, jó és rossz tapasztalatok alapján — jelenlegi helyzetünkben — leginkább ajánlhatok a különböző pártszervek és -szervezetek részére vezérfonalul a gazdasághoz való viszonyuk meghatározásához. A végrehajtó bizottság vitája nyomán egyértelműbbé váltak az elvek, ugyanakkor azt is hangsúlyozták, hogy a gazdasági munka önállóságának növekedésével szükségszerűen együtt kell hogy járjon a politikai munka önállóságának, kezdeményezőkészségének, rugalmas alkalmazkodókészségének szélesítése, a módszerele konkrét helyzetekhez igazodó sokszínűsége. Akik tehát általános módszertani kódexet vártak, fellapozható „megoldásgyűjteményt”, — csalódni fognak. A vizsgálat alapján a párt vezető szerepének érvényesülését sokan úgy értik, hogy nehéz gazdasági helyzetünkből az áttörési pontok megtalálását, a kezdeményezést a párttól várják, elsősorban központilag, de helyben is. Ez érezhető volt abból is, hogy sok gazdasági vezető, nem „vonalasságból”, hanem napi munkájának tapasztalatai alapján hangsúlyozta a pártszervezetek szerepét a helyi feladatok megoldásában. A vb állás- foglalása az volt, hogy a gazdasági kérdésekkel való foglalkozás területe nem lehet lehatárolt jogi-hatásköri kérdés, szükségességét mindig az adott terület, gazdálkodó egység politikai viszonyai, közérzete, a felszínre kerülő ellentmondások mélysége szabja meg. Általában ajánlható, hogy a pártszervek elsősorban a súlyponti, stratégiai kérdéseket tűzzék napirendjükre, de ha adott esetben elkerülhetetlen egy- egy operatív intézkedés politikai hatásaival való foglalkozás, a véleményalkotás, megoldás kezdeményezése, javaslattétel, akkor ezt is meg kell tenni. Sohasem a gazdasági intézkedés meghozatalával, mert ez a felelősség elmosásához vezet. A változás szükségességét pártszerveink és -szervezeteink többsége felismerte, s munkamódszerében alkalmazkodni igyekszik hozzá. Ez a folyamat azonban nem töretlen, magán hordja az útkeresés ellentmondásait. A gazdaság, a gazdálkodás minden pártszervezet munka- programjában a napirendek arányát tekintve is központi helyet foglal el. Jelentősek a különbségek viszont a feldolgozásban, a megközelítés politikusságá- ban, és a gazdasági folyamatokra való ráhatásban attól függően, hogy az adott szervezet az irányítás melyik szintjén dolgozik, illetve az adott gazdálkodó egység önállósága milyen fokú. Általános jelenség, hogy alulról fölfelé csökkenő a konkrétság, növekszik viszont a politizáló, szintetizáló jelleg. Az elemzések szakmai alátámasztását — elsősorban pártbizottságok és pártvezetőségek esetében — jól működő munkabizottságok, brigádvizsgálatok, nem párttag szakemberek bevonása segíti. Az alapszervezetek szintjén azonban gyakran elmarad a politikai hatások elemzése, amelyet nem pótol a gazdasági vezetők által elkészített tájékoztatók, jelentések sokszor konkrét termelési kérdéseket boncolgató, gyakorlatias megközelítése. Ha az alapszervezetek hoznak is gazdaságpolitikai határozatot, azok a célkitűzések megfogalmazásában sokszor vagy az általánosság szintjén maradnák, vagy konkrét gazdasági lépéseket szentesítenek, emelnek a helyi politika rangjára. A felelősök meghatározása is e két végletben mozog: esetenként túl általános, .megfoghatatlan, másutt a gazdasági vezetőknek feladatot szabnak, a munkásokhoz (párttagökhoz is!) csak kéréssel fordulnak. Több pártbizottságnál találkoztunk azzal a jó gyakorlattal, hogy már a tervezés időszakéiban részt vettek a vállalati koncepciók kialakításában, véleményezésében, s ajánlásokban hívják fel a figyelmet a helyi politikai közérzetet befolyásoló legfontosabb irányok kialakítására. Nem vált azonban még általánossá a több lehetőséget tartalmazó javaslatok kidolgozása, illetve annak igénylése, ilyennel egy-két helyen: December 4. Drótművek, Északmagyarországi Vegyiművek, sörgyár, magasabb pártfó- rumölinak dokumentációiban találkoztunk. Ahhoz, hogy ezek megalapozot- tabbak legyenek, az eddigieknél élőbb napi politizálásra van szükség. A döntést követő gazdaság- politikai agitáció csak akkor lehet eredményes, ha .már előtte minél szélesebb körben kikérik a párttagok s a dolgozók véleményét. Sok elégedetlenség forrása, ha ez elmarad, vagy a kikért vélemények után nincs visz- szacsatolás, hogy miért nem valósítható meg az adott javaslat, vagy miért pont az a döntés született meg. A tapasztalatok szerint még jó gazdaságpolitikai döntések, határozatok esetén is érezhető bizonyos „álszemérem”. Egyes testületi-taggyűlési anyagok, határozatok „bizalmas” jellegének félreértelmezése gátja lehet annak, hogy a pártonkívüliefcben tudatosuljon; mit és miért támogat a pártszervezet, mit kér, mire mozgósít. Le kell dönteni azokat a formai korlátokat, amelyek akadályozzák a párt álláspontjának széles körű megismertetését, az egységes értelmezést. Természetesen követendő példák is akadtak (például a DIGÉP p.ártcso- porthíradója, a Masterfil pamutfonóipari pártbizottság belső információs rendszere), de válasznak kell tekinteni a közérdekű kérdésekre, a pártinformáci- ókfoan felvetettekre a sajtó, rádió, a helyi gazdasági vezetés útján, vagy más csatornán visszajuttatott információt is. A leginkább vitatott kérdéskör a pártszervezetek szerepe a népgazdasági érdekek érvényre juttatásában, különösen, ha a gazdaságpolitikai célok helyi érdekekkel ütköznek. A helyi, területi pártszervezetek részére ez valós, megoldandó konfliktust jelent, amelyben általában a jövőt képviselő érdek mellé kell állniuk, sok esetben vállalva a pillanatnyi érdekek szemszögéből népszerűtlen változásokat (például egyes egységek visz- szafejlesztése, átcsoportosítások, differenciálás, nagyobb követelmények, vgmk-!k rendeltetésszerű foglalkoztatása stb.). Ez a gyakorlat még nem mindenütt megy, könnyebb a konfliktusok elkerülése, elfojtása, vagy magasabb szintekre terelése, mint a hatékony kompromisszumok megkeresése. Természetesen a népgazdasági érdekek közvetítése alapvetően a szabályozás dolga, ezért a pártszervezeteiknek kötelességük jelezni mindazokat a felsőbb intézkedéseket, anomáliákat, melyek a népgazdasági érdekkel ellentétes gazdasági magatartást váltanak ki. Hiszen hosszabb távon, csupán politikai érvekkel nem lehet az ösztönzők ellen hatni, valamint az sem várható el a pártszervezetektől, hogy tartósan elszigetelődjenek saját kollektívájuktól. Az érdekviszonyok kezelésében nélkülözhetetlen azők alapos, konkrét ismerete, ami megint visszavezet a napi politizálás fontosságához. Nem lehet egyetérteni azzal a sajnos gyakran tapasztalható felfogással, mely a személyes függőség vagy tájékozatlanság miatt a passzivitást választja a várható vitára, ellenállásra, a szabályozás vélt vagy valós ellentmondásaira hivatkozva meg sem próbálja a politikai elvek melletti érvelést, vagy a helytelenül felismert vállalati érdekek védelmét saját feladatának tartván, nyomást gyakorol a felsőbb szervekre kedvező intézkedések megtételéért. Az esetenként jogos és őszinte kritika, amely a felsőbb szerveket éri, többször feleslegesen párosul a belső tehetetlenségi erő takargáfásával! A gazdaságpolitika célkitűzéseinek megvalósítását a pártellenőrzés feladata számon kérni. A vb önkritikus megállapítása szerint ez munkánk leggyengébb láncszeme. A pártellenőrzés szinte kizárólag alkalmazott formája a beszámoltatás, ami felsőbb szinteken brigádvizsgálatokkal is kiegészül. Nagyon sok helyen a belső minősítés az, hogy ezék formálisak, gazdasági hatásuk alig érzékelhető. Természetesen konkrét határidőt és felelősök megjelölését tartalmazó határozatok is kellenek ahhoz, hogy a számonkérés — a végrehajtás elmulasztása esetén — ne maradjon következményék nélkül. Nagyobb következetességet és gyorsaságot, „olajozottabb kényszerpályát” igényelnek a párttagók a felső szintű határozatok végrehajtásában is. Ebben a pártmegbízatások formalizmusának csökkentésén, a pártcsoportok szerepének erősítésén, a választott szervekbe delegált kommunisták felkészítésén és tevékenységük értékelésén, a személyes példamutatás megkövetelésén át sokféle út vezet, tartalmi és formai elemeit tekintve egyaránt megújulásra szorul. Az ellenőrzésnek permanens folyamattá kell válnia, a helyi pártszervezeteknek jobban kell támaszkodniuk az állami ellenőrző szervek és belső ellenőrök munkájára, a társadalmi kontroll szélesítésére, nyilvánosságára. Mindez akkor vezethet sikerre, ha kádermunkánkban is bekövetkezik a KB márciusi határozatában foglalt szemléleti és gyakorlati váltás. Ha az eddigieknél jobban érvényesül a káderhatáskört, kinevezést gyakorló szervek, emberek felelőssége a káderekért, megvalósul a folyamatos minősítés, a hibákra időben felhívó-segí- tő odafigyelés. A szükséges vezetői rotációt nem bukásként, hanem fejlődésünk természetes velejárójaként értelmező szemlélet formálásában a {jártszervezeteknek is sok tennivalójuk van. A követelmények kidolgozásához, a megítéléshez, a munka értékeléséhez nemcsak a gazdasági, hanem a politikai munkát végző káderek folyamatos képzésére, önállóságuk erősítése mellett a szükséges támogatásra, az időszerű feladatokra való felkészítésükre, az összegyűjtött tapasztalatok elemzésére, közkinccsé tételére, minél több módszerbeli és elvi konzultációra van szükség. Ez a felsőbb pártszervek feladata, köztük a miénk is. A felülről kezdeményezett gazdasági, politikai, társadalmi reformok csak akkor lehetnek sikeresék, ha magukba integrálják az alulról jövő kezdeményezéseket. Ez pedig csak erős pártalapszervezetekkel, jól felkészült alapszervezeti titkárokkal és aktivistákkal érhető el. A párt vezető szerepe altikor érvényesül igazán, ha a helyi pártszervezet jól végzett munkája alapján szerez tekintélyt saját környezetében. Timár Vilmos az MSZMP Miskolc Városi Bizottságának titkára Zeneiskola Szigetváron Eredeti szépségében helyreállított - XVIII. században épült - barokk rendházban kezdték meg az idei tanévet a szigetvári zeneiskola oktatói és tanulói. A boltíves-árkádos ház tucatnyi szobájában folyik a zeneoktatás. Az iskolának két koncertterme is van, az 50 személyest a házi hangversenyek részére, egy 120 személyes termet nyilvános ének-zenei előadásokra használnak. alapozó felelősséggel Idén a korábbi évekhez képest nagyobb figyelmet, nyilvánosságot kaptak az úttörőmozgalom eseményei. Az Üttörőszövetség 40. születésnapja nemcsak a mai gyerekek, hanem sok felnőtt ünnepe is volt; azoké, akik szívesen emlékeznek vissza első mozgalmi élményeikre, s azoké, akik ma is szervezői, segítői a gyerekek közösségeinek. Az ünnep arra is újból felhívta a figyelmet; a gyerekek mozgalma fontos és rangos helyet foglal el társadalmunkban. Ez a megítélés ösztönöz bennünket arra, hogy rendszeresen elemezzük a társadalmi folyamatok közvetlen és közvetett hatását a gyerekekre, s ennek ismeretében fogalmazzuk meg feladatainkat, pontosítsuk az úttörőmozgalom funkcióit, a jövő nemzedékek életében betöltendő helyét. Különösen aktuális ezeknek a tennivalóknak az elvégzése most, amikor országos konferenciát tart mozgalmunk, amelyen az úttörővezetők megvitatják: hol tartunk céljaink megvalósulásában, milyen teendőink vannak a gyerekek érdekeit, nevelését szolgáló munkánkban. Olyan úttörőmozgalom mellett köteleztük el magunkat, amely nagyobb teret, vonzóbb programot kínál a gyerekeknek, jobban épít aktivitásukra, amely bővíti társadalmi kapcsolatait, s amelyben mind több gyerekszerető felnőtt talál feladatot. Ezt a programot kívánjuk továbbra is folytatni. Munkánkat növekvő társadalmi figyelem kíséri, s úttörőcsapataink is fokozódó aktivitással vesznek részt lakóhelyük életében. Peda- gógus-úttörővezetőink áldozatkész tevékenysége mellett egyre jobban számíthatunk a szülők, a nyugdíjasok, a fegyveres alakulatok, az üzemek, intézmények részvételére mindennapi munkánkban, a gyerekek közösségeiben. Gyerekszerető felnőttekre, akik érdeklődési körüknek, szakmájuknak megfelelően vállalnak időszakos vagy rendszeres feladatot. Közösségeink továbbra is a lakóhelyi közélet aktív és hasznos résztvevői szeretnének lenni. Hiszen a gyerekek társadalmi gyakorlatra való felkészítése egész társadalmunk jövőt alapozó közös felelőssége, s nem mehet végbe másként, csak ha — életkoruknak megfelelően — részesei, formálói lehetnek hétköznapjainknak. A családokkal, az iskolával, a közvetlen társadalmi környezettel való összehangolt nevelőmunka szervezésére csak a nagy önállósággal rendelkező úttörőcsapat képes. A gyerekek igényeinek ismeretében az úttörőcsapatban jöhet létre olyan tevékenységrendszer, amelyben minden gyerek érdekes programot, vonzó elfoglaltságo! találhat. Munkánkat jelentősen befolyásolja a szeptemberber életbe lépett oktatási törvény. Az Üttörőszövetség felelős részt vállalt kimunkálásában, s közreműködik s nevelés-oktatás fejlesztési folyamatában. Fejlődésünk egyik fontos feltételének tekintjük, hogy az úttörőcsapatok döntő többségének otthont adó iskolák belső légköre javuljon, működése nyitottabb, demokratikusabb legyen. Olyan nagy tradíciókkal rendelkező szervezet esetében, mint amilyen az Űttö- rőszövetség, jogos az az igény, hogy őrizze hagyományait, és ezzel egyidejűleg legyen képes a megújulásra, a megváltozott körülményekhez való igazodásra. Mozgalmunk megoldandó feladatai természetesen nem választhatók el mindazoktól a tennivalóktól, amelyek a gazdaságban, a kultúrában, a nevelés-oktatásban, a mindennapi érintkezésben valamennyiünkre várnak. Éppen ezért tartjuk fontos feladatunknak, hogy nagyobb részt vállaljunk egy fizikailag és szellemileg teherbíróbb gyerekkorosztály nevelésében. Többet kell tennünk az egészséges életmód megalapozásában, a közösségi együttélés, az együttműködés készségeinek elsajátításában. Több lehetőséget kell teremtenünk arra, hogy a gyerekek megmutathassák, mire képesek az értékteremtő munkában, a művészeti alkotásokban, a sportban, saját életük szervezésében. Nagyobb megbecsülést kell adnunk azoknak a fiataloknak és felnőtteknek, akik önként, szívesen és hozzáértéssel segítik a gyerekek közösségeit. Tennivalóink jobb elvégzése érdekében kívánjuk megújítani szervezetünk alapdokumentumait, kibocsátani új alapszabályunkat. Ez hozzásegít bennünket ahhoz, hogy eszközeink még inkább összhangba kerüljenek átfogó törekvéseinkkel. Azzal a felelősséggel dolgozunk, hogy tudjuk: munkánkról nap mint nap véleményt mondanak a szülők, a pedagógusok, a felnőttek. De számunkra a döntő minősítés a gyerekeké. Az ő ítéletük persze sokszor nem szavakban fogalmazódik meg, hanem abban, hogy szívesen vannak-e az úttörőközösségekben, hogy Az együttlét, az együttes tevékenység iránti vágyukat kielégítik-e az úttörőkeretek, hogy tettrekészségüket képesek vagyunk-e hasznos célokra szervezni. Ennek a felelősségnek a jegyében kezdi ma tanácskozását Salgótarjánban az úttörővezetők IX. országos konferenciája. Friss Péter, a Magyar Üttörök Szövetsége titkára
