Észak-Magyarország, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-05 / 261. szám

1986. november 5., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 A „szuperszonikus” gép a Gömöri pályaudvarról in­dul, s halad északi irányba. Az arra utazók rá-rácsodál- koznak. Ez, s a nyomában haladó gépek láncolata olyan munkát tud végezni, amely­re emberek százai is képte­lenek. — Jöhet a mező! — hang­zik a rádió adó-vevőből a munkavezető utasítása. A Platov vágányfektető gép gyomrából az előrenyúló gém alatt a csörlő 24 méteres sínmezőt húz előre. A csi­gákon surrogó drótkötelek a vendégsíneket; a ráerősítetl betonaljakkal együtt a jól előkészített ágyazatra enge­dik. — Jöhet. 24 méterre előbb­re! — közli a hang a Platov gépkezelőjével. A motor erő­teljesen felzúg, s az önjáró daru a hozzákapcsolt speciá­lis — sínmezőkkel megra­kott — kocsisor lassan előre­gördül. Üjabb utasítás, s a korábbihoz kapcsolt új sín­mezőn a gépmonstrum me­gint'elörelendül. A Gömöri pályaudvaron már ott vannak a zúzott kő­vel megrakott vagonok. Az aláverő, majd a szintező aláverőgépek tömörítik a belonaljak közé, alá, s a vá­gányt a megfelelő szintre emelik. Ezután szerelik, „gombolják” be az ideigle­nesek helyére a hegesztett, több száz méter hosszúságú síneket;. — A Gömöri pályaudvar és a repülőtéri állomás kö­zötti jobb oldali vágány át­építését — mondja Sasvári Sándor, a MÁV Miskolci Építési Főnökség műszaki vezetője —, október 6-án kezdtük, s november 6-án fejezzük be. Ezután kerül sor a repülőtéri kitérők cse­réjére. Ezzel december 6-ra végzünk. E nappal kezdődő­en kétévi munkánk ered­ményeként a Gömöri pálya­udvar és a kazincbarcikai vonalszakaszon az új, a hé­zag nélküli vágányokon — a jelenlegi 40 helyett — 80 —100 kilométeres sebesség­gel is haladhatnak a sze­mély- és tehervonatok. A jövő évben Kazincbarciká­nál kezdjük, s Putnok felé haladunk a vágányok, s a hidak korszerűsítésével. A VII. ötéves program szerint az évtized végéig Ózdig kell eljutnunk. Ehhez adottak a gépi feltételek, a dolgozók­ban és a vezetőkben az aka­rat. Az, előrehaladás üteme a MÁV, s a népgazdaság anyagi erejétől, lehetőségei­től függ. Az eocén-program kereté­ben— a Miskolci Vasútigaz- gatóság első önálló fővállal­kozásában megrendelésre — rekordidőben, 300 nap alatt megépítették, villamosítot­ták, automatizálták a Mező- keresztes—Mezőnyárád állo­más és a bükkábrányi kül- fejtéses bánya közötti ipar­vasutat. Emellett bővítették az állomási vágányhálózatot. A főnökség dolgozói több hidat és átereszt, s közel 5 kilométer hosszú vágányt építettek. Ezzel igen nagy megtakarítást tettek lehető­vé. Az új iparvasutat június 13-án adták át rendeltetésé­nek. E gyorsan végzett mun­kának nagy haszna van. Előzőleg ugyanis a lignitet közúton fuvarozták Tisza- palkonyára az erőműbe. Eh­hez naponta közel 180—200 tehergépkocsira volt szükség. Most pedig a bükkábrányi kisállomásról naponta egy- egy hatvan kocsiból álló sze­relvény indul útnak lignit­tel megpakolva az erőműbe. Ez több százezer forint meg­takarítást tesz lehetővé. A másik, hasonló célú vál­lalkozás: a Nagyút és a Vi- sonta közötti pályaszakaszon 4 kilométer hosszúságban korszerűsítették a vasúti vá­gányt. A jövő évben itt is folytatják a rekonstrukciót. A főnökség szakemberei évek óta munkálkodnak a körfű- tőházban is. A gőzösök egy­kori otthonát mintegy 100 milliós költséggel korszerű dízelmozdony-javító csarnok­ká alakítják át. — Mi újság Hatvanban? A helység nevének emlí­tésére több dolgozó és ve­zető megrezzen. Egyikük be­vallja: Ha ezt hallom, az in­farktus kerülget. A hatvani vasúti csomó­pont ugyanis Észak- és Kelet-Magyarország forgal­mának kapuja. Ez a „küszöb” meglehetősen nagy javításra szorul. A miskolci igazga­tóság területén ez az egyet­len, ahol kézi erővel állít­ják a váltókat, s ahol az expressz is csak negyvennel haladhatott át az elavult vágányhálózaton. A nagy rekonstrukciót két éve kezdték. A hídépítők az idén fejezték be a 13 vá­gány alatt áthaladó közmű­alagút építését. Sok vágány­zár kellett ahhoz, hogy a vasútépítők 3 kilométernyi hosszúságban korszerűsíthet­ték a vágányhálózatot. Egy kicsit rá is tettek. Az idén a tervezettől kilenccel több, húsz csoportkitérőt építene!? át. Minden munkát úgy kell végezniük, hogy a forgalom­ban ez ne jelentsen nagy akadályokat. A vágányzár és a folyamatos közlekedés biz­tosítása — miután ez sok szervezet munkájának egy­behangolását követeli meg — valójában idegőrlő mun­ka. — A jövő évben kezdjük a látványos munkákat — mondja Sasvári Sándor. — Három magasított peront építünk, megkezdjük, s 1987- ben fejezzük be az aluljáró építését. A műszaki vezető nem mondja ugyan ki, de a sza­vaiból kicsendül, bízik ben­ne, hogy a látványos építke­zések megértőbbé teszik az utasokat, a megrendelőket. Újítók tanácskozása Október végén a műszaki hónap lezárásaként tartot­ták meg az újítási tanács­kozást a Beton- és Vasbe­tonipari Művek miskolci gyárában. ,A gyár mindhá­rom telepén külön-külön ötletnapokat rendeztek, és a szóban elmondott javaslato­kat az értékelő bizottság a helyszínen bírálta el. A mű­szaki hónapban kiemelten foglalkoztak az újításokkal, a miskolci gyárban begyűj­tött és elfogadott újításokat 500 forint jutalomban része­sítették. A tanácskozáson Galvácsné Turóczi Ibolya iparjogvédelmi előadó be­számolt az elért eredmé­nyekről, Korompai Iván mű­szaki igazgatóhelyettes pedig elmondta az újításokkal kapcsolatos gondokat, prob­lémákat. Ezután többen hoz­zászóltak, javaslatokat tet­tek, hogyan lehetne a hosz- szú átfutási időt csökkente­ni. Befejezésképpen Nagy Árpád gyárigazgató emlék­lapot adott át öt dolgozó­nak kiemelkedő műszaki te­vékenységükért. Fűszerpaprika­mérleg Befejeződött a fűszerpap­rika szedése a szegedi táj­körzetben. A Szegedi Pap­rikafeldolgozó Vállalat ter­meltetési osztályának leg­frissebb összesítő adatai sze­rint a szárazság ellenére jó közepes termést takarítottak be. Az idei termés 12 000 tonnával haladja meg a ta­valyit, és minősége felül­múlja a sokévi átlagot: az első osztályú áru aránya több mint 80 százalék. Az ösztönző rendelkezé­sek, így az átvételi árak emelése, valamint a terme­lés, a feldolgozás és az ér­tékesítés összehangolása az erre a célra létrehozott gaz­dasági társaság révén, fo­kozták a termelési kedvet. Erről tanúskodik, hogy a paprika termőterülete a táj­körzetben az idén 30 száza­lékkal nagyobb volt a tava­lyinál. Ez az 5000 hektár olyan optimális méretű te­rület, amelyen bármilyen természeti viszonyok között elegendő mennyiségű papri­kát tudnak termelni, és amelyről idejében, veszteség- mentesen tudják betakaríta­ni a megtermelt árut. A kistermelők közül a ta­nyavilágban élők még köve­tik a hagyományt: a papri­kacsöveket hosszúkás necc- zsákokba rakva utóérlelik az udvari ágasokon vagy a há­zak, gazdasági épületek ere­szei alatt. Az ily módon szikkasztott, utóérlelt ter­mésből lesz a legpirosabb, kitűnő minőségű őrlemény. "Ezért magasabb átvételi árat is fizetnek érte. — Tulajdonképpen két le­hetőség között választhat­tunk. Vagy megteremtvén a feltételeket, beruházunk, vagy minden marad a régi­ben. S bármennyire is igyek­szünk, a tevékenység ered­ményességét kiszolgáltatjuk másoknak — mondja Sza- niszló Sándor, a Sárospataki Kossuth Termelőszövetkezet elnöke. A sárospataki termelőszö­vetkezet jelenleg közel 1 millió 400 ezer pecsenye- csirkét nevel fel, s a jövő elképzelései szerint pedig majd 2 milliót. — Eredményesen — egé­szít ki az elnök —, sőt, a tevékenységet az elkövetke­zendőkben fejleszteni sze­retnénk. A lehetőségeink ugyanis erre adottak. Ha valaki broilerhizlalás- sal foglalkozik, az azt is je­leníti: naposcsibét fogad, s hét hét hizlalás múltán kész­árut értékesít. A hét hét azt sugallja, a tevékenységben kicsi a kockázat. Azaz, ha a technológiai fegyelmet be­tartják, s nincs semmiféle állategészségügyi probléma, rövid idő alatt jó pénzt hoz e munka. — Ez így jól hangzik, de messze nem igaz — mondja az elnök. — Hiába a legszi­gorúbb technológiai fegye­lem megtartása, hiába az el­végzett lelkiismeretes mun­ka, avagy a genetikailag is jó állomány, ha a pénzterem­tés építőköveivel, a takar­mányok minőségével baj van. Ezért mondtam a beszélgetés legelején, hogy bármennyire is igyekszünk mi itt, Sáros­patakon a jó minőségű és nyereséget termelő broiler előállításával, ha a tőlünk független okok elfújhatják a sikereinket. S most nem azt mondom, hogy azok a ta­karmányok, amelyeket mi korábban feletettünk, való­ban rosszak is voltak, csu­pán azt szeretném érzékel­tetni, hogy ez, mármint a kiszolgáltatottság, a hizlalás legnagyobb kockázati ténye­zője, amellyel számolni kell. Következésképpen tehát úgy gondolkodtunk: ha mi épí­tünk egy keverőt és a saját készítésű lápokkal etetjük a csirkéket, a minőséget mind a takarmány, mind pedig a pecsenyecsirke vonatkozásá- sában -kézben tarthatjuk. A szövetkezet VI. ötéves tervfeladataiban nem szere­pelt a keverőüzem létesíté­se. De mert megépült, a VII. ötéves terv beruházási elképzelései a keverőüzem­hez kapcsolódó magtár épí­tésének gondolatával kez­dődnék. Tizenhatmillióba ke­rült az egyik, s tizenhatmil­lióba kerül majd a másik, az a bizonyos magtár. Meg­éri? Szaniszló Sándor elnök: — Ügy látszik, a csibe is a hazait kedveli. Amióta az itt kevert tápokkal etetjük az állatokat, húsz dekával ja­vult az értékesítési átlag­súly. Ez több millió csirke esetében óriási értéket je­len. Ezen túlmenően az ér­tékesítési, tehát 49 napos nevelési korig közel 20 de­kával kevesebb tápot etet­tünk fel. Ez a 20 deka egy csibénél nem hangzik sok­A szokásosnál is többen vásároltak tegnap, kedden a hejőkeresztúri élelmiszerüz­letben. Ennek az volt a ma­gyarázata, hogy megnyílt a közelmúltban felújított ke­reskedelmi egység. A Dél­borsodi Áfész üzemeltetésé­ben levő élelmiszerüzletet és a vele egy épületben talál­ható vendéglátó egységet nemcsak újjá varázsolták, hanem jelentősen bővítették Hétfőn kezdődött, s no­vember 12-ig tart Tokajban, a Tokaji Ferenc Gimnáziumi ban a „Hidrológus napok” rendezvénysorozat. A prog­ramban több előadás szere­pel. Így egyebek között, szó lesz a vízi élővilágról, a vá­nak. De több millió eseté­ben?. Summa summárum, a keverő jó üzletnek bizo­nyult. Beilleszkedik gazdál­kodási térképünkbe, hatá­saként pedig tovább fej­leszthetjük a pecsenyecsir- ke-ágazatunkat. Épületünk is van, szinte kínálja magát a lehetőség a kétmilliós bő­vítésre. S ez csupán az érem egyik Oldala. A másik: ez­zel a keverővei hiányt pótol­tunk, térségünkben űrt töl­töttünk ki. Vállaltuk ugyan­is, hogy a bodrogközi kis­üzemek tápigényét is kielé­gítjük, csakúgy, mint a bi­zalommal hozzánk forduló nagyüzemekét is. A keverő­vei mindenféle tápot elő tu­dunk állítani. Az agárdi Ag- rokomplex termelési rend­szertől kapjuk a különféle koncentrátumokat, valamint segítséget az alapanyag vá­sárlásához. A tápjaink kö­zül különösen a baromfi- és a sertéstáp kelendő mind a nagyüzemben, mind pedig a háztájiban. S hogy ne tűn­jék mindez dicsekvésnek, vagy szócséplésnek, állításo­mat bizonyítandó említem meg, fél év alatt 5 milliós takarmányforgalmat bonyo­lítottunk le takarmánybolt­jainkban. A sárospataki tsz keverő­üzeme rekord gyorsasággal készült el. A megyében és azon túl is hamar híre kelt, s tegyük hozzá, jó híre. Még­is, mostanság mind több szó esik arról, hogy a tápok mi­nősége jó, ám valami baj van a granulátumokkal. — Gyorsan döntöttünk a keverőüzem sorsáról — ma­gyarázza az elnök. — Ám, amikor úgy határoztunk, lesz keverőüzemünk, a zöld út, nálunk gyorsaságot is je­lent. Ez a magyarázata an­nak, hogy az üzem fél év alatt felépült. Mindez per­sze azzal is járt, hogy a be­rendezéseink nem minden esetben tökéletesek. Amikor még csak tervezgettünk, szó­ba került például egy teljesen automatizált rendszer beépí­tése is. Ám csak 16 millió forintunk volt, következés­képpen megalkudtunk. Ma­radt a vezérlőasztalos félau­tomata berendezés, de min­denhol nyitva hagytuk a to­vábbfejlesztés lehetőségét. Valóban tény, hogy gondunk van a granulálóval, s ezért mondom; a keverőnk nem minden szempontból töké­letes. Tudjuk viszont, hol a hiba. Mi itt a Kossuth Ter­melőszövetkezetben kénye­sek vagyunk a minőségre. Állíthatom, hogy a granu­lálási is jó minőségben vé­gezzük az elkövetkezendők­ben. Nem kívánjuk, hogy a keverőüzem nyereséget hoz­zon, igaz, a veszteségét sem tűrjük. Szeretnénk, ha ez az üzem mindig — a felhasz­nálók örömére, az állatte­nyésztők sikerére — jó és megbízható tápokat állítana elő. az eladóteret, alkalmassá té­ve az önkiszolgálásra. A ré­gi, korszerűtlen, mindössze néhány négyzetméter alapte­rületű boltból mintegy 100 négyzetméter eladótérrel rendelkező élelmiszerüzletet alakítottak ki. A mintegy kétmillió forint költséggel elvégzett épület­felújításhoz, illetve -korsze­rűsítéshez a megyei tanács jelentős anyagi támogatást biztosított. rosiasodás és a vízgazdálko­dás kapcsolatáról. Színesíti a rendezvényt „Vízgazdálkodás és környezetvédelem” cím­mel egy vetélkedő, továbbá kubai élménybeszámoló és videofilm-vetítés is. Csorba Barnabás Korszerű oktatógép Új berendezést állítottak a munkavédelmi oktatás szolgá­latába az Ózdi Kohászati Üzemekben. A kollektiv okta­tórendszer korszerű elektro­nikával, formatervezett kivi­telben készült, amely meg­bízhatóan működik. Fotó: Kerékgyártó Mihály Balogh Andrea Hidrológus napok \

Next

/
Thumbnails
Contents