Észak-Magyarország, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-13 / 267. szám

1986. november 13., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Beszélgetés Hartman Bálinttal, a Mezőgazdasági Szövetkezetek Megyei Szövetsége titkárával Túl a megyei küldött- közgyűlésen, a Termelőszö­vetkezetek Országos Taná­csa V. kongresszusa előtt rövid számvetést kértünk Hartman Bálinttól, a Te- szöv titkárától.. Mi is tör­tént a megye mezőgazdasá­gi szövetkezeteinek életé­ben az elmúlt kongresszus óta eltelt öt esztendőben? — A TOT IV. kongresz- szusának idején a kedvező világpiaci helyzet, valamint az agrártermelésben mind­inkább előtérbe kerülő ipa­rosodó jelleg okán a mező- gazdaság a népgazdaság lendületben levő ágazata volt. Természetes tehát, hogy akkor bizakodva te­kintettünk a jövőbe. Saj­nos, az elmúlt években a világ mezőgazdasági túl­termelése következtében a külpiacokon az árak csök­kentek, mezőgazdasági ter­mékeink értékesítési pozí­ciója folyamatosan romlott. Jóllehet, itthon az V. öt­éves tervidőszakhoz képest a VI. ötéves tervidőszak­ban lényeges előrelépés ta­pasztalható, mind a terme­lésben, mind a műszaki technikákban, mind pedig a gazdálkodással összefüg­gő egyéb tényezőkben, a mezőgazdasági szövetkeze­tek fejlődésükben mégis megtorpantak. Okként leg­többször a szigorodó szabá­lyozást, a növekvő elvo­nást említettük, s mindez igaz is, de Borsod-Abaúj- Zemplén megye mezőgazda- sági szövetkezeteinek elsze­gényedésében más tényezők is közrejátszottak. A prob­léma megértéséhez vissza kell nyúlnunk az 1970—80- as évekig. Megyénk közös nagyüzemei ugyanis ekkor kezdték nagy arányban ki­építeni az ipari mellékte­vékenységeiket, s ez az építő munka az elmúlt kongresszus alatt élte fény­korát. A Mezőgazdasági Szövetkezetek Megyei Szö­vetsége, azaz a Teszöv aktívan közreműködött a különféle melléktevékeny­ségek megszervezésében, kiépítésében, az ipar és mezőgazdaság partneri ta­lálkozásában. A tevékeny­ségek fejlesztése, bővítése következtében, 1982-ben a megye szövetkezeteinek nyeresége meghaladta az egymilliárd forintot. Ez a megye történetében rekord- méretű nyereség, bizony megtévesztett mindannyi­unkat, a mezőgazdaság szol­gálatában álló szakembere­ket. Tény, hogy mindin­kább kezdtek előjönni a „gyermekbetegségek”, ám ezekre nem figyeltünk fel, s ezzel óriási hibát követ­tünk el. A szövetség nem fordított elegendő figyelmet az ellenőrzésre, annak megszervezésére és irányí­tására, a melléküzemági te­vékenységek rendszerezésé­re. Ezzel egy időben a sza­bályozás is szigorodott, s kevesebb nyereséghányad maradt a szövetkezetekben a kiegészítő tevékenységek után. összességében 1983- ban jelentős veszteségek keletkeztek, amelyek hi­deg zuhanyként értek ben­nünket. Egy évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ma­gunkhoz térjünk, s ráéb­redjünk, van bőséggel ten­nivalónk. Ám mire a szö­vetség megszervezte az el­lenőrzést, mikorra az ipari tevékenységeket rendszer­be foglalta, kiderült, hogy néhány szövetkezetét szél­hámosok és szerencsevadá­szok kihasználtak, s keltet­ték az országban rossz hí­rünket. — A küldöttgyűlés han­gulatán már a bizakodás volt érezhető. A felszólalók többsége a megújulás re­ményében kiutat találó len­dületről beszélt. — Azt hiszem, túljutot­tunk a mélyponton. Ebben a mozgalom élni akarásán túl az is szerepet játszott, hogy más, külső szervek­től is sok segítséget kap­tunk. Feltétlenül meg kell említeni a megyei pártbi­zottság elmúlt évi átfogó vizsgálatát, amely a gond­jaink reális feltárásában segédkezett, s amelynek összegzése, feladata ma már pártbizottsági határozat. S nem szabad figyelmen kí­vül hagynunk a szabályo­zók kedvezőbb alakulását sem. Tény viszont, hogy a megye szövetkezetei az el­múlt évek során eladósod­tak, hitelekkel leterhelőd­tek. Felméréseink szerint a megyében 49 olyan terme­lőszövetkezet létezik, ahol az eladósodás mértéke meghaladja a szövetkezeti összvagyont. Ezeknél a me­zőgazdasági nagyüzemeknél a biztos létet és jövőt csak az jelentheti, ha segítséget kapnak hiteleik visszafize­tésére. Az eladósodáson túl, annak következményeként, nagy gondot jelent, hogy a közös gazdaságok a fej­lesztésben lépéshátrányba kerültek. Hogy mást ne em­lítsek, a megye műszaki ellátottsága nemcsak az or­szágos átlag alatt marad, de a borsodi állami gazda­ságok műszaki színvonalá­nak felét sem éri el. S ha már az eladósodásnál tartunk, ebben a megyében sajnos több szövetkezetét érintett a felszámolás ve­szélye. Az októberi megyei küldöttközgyűlés azonban megfogalmazta, semmikép­pen sem lehet olyan fejlő­dési irányt megszabni, amely végül a felszámolás­hoz vezet. Kimondtuk, szükség van ennek a me­gyének a mezőgazdasági szövetkezeteire is, bár eb­ben a szövetkezeti egyesü­léseknek, önkéntes összeol­vadásoknak továbbra is lé­te van. — Mit várnak az V. kongresszustól, s hogyan látják a szövetségben a me­gye szövetkezeteinek jövő­jét? — A megyei küldöttköz­gyűlésen megpróbáltuk ösz- szefoglalni tevékenységün­ket, s megvonni az elmúlt ötévi gazdálkodás mérle­gét. Elmondtuk a vélemé­nyünket a TOT irányelvei­ről is. Azt hiszem, a szö­vetség beszámolójában reá­lis, hű képet tükröztünk vissza a szövetkezeti moz­galom jelenlegi helyzetéről, múltjáról. A hozzászólók sem gondolhatták ezt a kér­dést másként, hiszen a küldöttgyűlésen nem a be­számoló ellen kértek szót, hanem egyes megállapítá­sait egészítették ki, tovább boncolgatván a meglevő problémákat. Mit várunk a kongresszustól? Elsősor­ban azt, hogy a mai nehéz helyzetben feladatot fogal­maz meg, s utat mutat. A küldöttközgyűlés küldöttei már az új generáció képvi­selői. Az elmúlt kongresz- szus óta ugyanis a megye szövetkezeti vezetőinek 60 százaléka cserélődött ki, de a mozgalmon belül is meg­történt a nagy generáció­váltás, s ma már annyi a szövetkezeti nyugdíjas, mint ahány az aktív tag. A szövetség úgy ítéli meg, hogy a különféle termelés­re ható kedvezőtlen körül­mény mellett a nagyará­nyú vezetőváltás is aka­dályt jelentett a folyamatos termelés biztosításában. Reméljük viszont, hogy a kongresszus kapcsán a ké­sőbbiekben úgy a személyi kérdésekben, mint a veze­tésbeli problémákban, a pénzgazdálkodásban, a gaz­dálkodás teljes területén sikerül egy konszolidáltabb légkört megteremteni. Bí­zunk abban, hogy a külön­böző állami, kormányzati szervek is felismerik, a megye mezőgazdaságának jelenlegi állapotát nem le­het tovább fenntartani. Igaz, látványos fejlődésre nem számíthatunk, de úgy gondoljuk, megteremtőd­nek azok a körülmények, amelyek lehetővé teszik a szövetkezetek további mű­ködését, elősegítik munká­jának jobbulását. Balogh Andrea Gazdasági konierencia Ózdon Műszaki-gazdasági konfe­rencián értékelték az Ózdi Kohászati,Üzemek háromne­gyed évi teljesítményét. A napokban megtartott tanács­kozáson Pethes András ve­zérigazgató ismertette a ja­nuártól szeptemberig tartó időszak sikereit, kudarcait, s szólt a még hátralevő he­tek tennivalóiról. Bár a három hazai alap- vertikumú kohászati vállalat közül kétségkívül az ózdi van a legnehezebb helyzet­ben, az év kilenc hónapjá­nak gazdasági eredményei kedvező képről árulkodnak. Jelentősen csökkent a nyers- vasgyártásban a fajlagos kokszfogyasztás (az elmúlt évi hasonló időszakhoz ké­pest 146 millió forintot ta­karítottak meg), a MÁV- nak kocsiálláspénz elmén 125 millió forinttal keve­sebbet fizettek ki, s a kö­zelmúltban átadott salakfel­dolgozó mű kapacitásának ki­használása révén 250 millió forint eredményjavulást könyvelhettek el. Az anyag- és energiatakarékosság te­rületén a megtakarítás csak­nem 300 millió forintot tesz ki. összességében az ÓKÜ az elmúlt évhez képest több. mint félmilliárd forinttal ja­vította eredményét. Nem kétséges, a kohászok sokat dolgoztak a sikerért Ózdon, de ennek ellenére nem valószínű, hogy veszte­ségmentesen zárja az évet az ÓKÜ. A vezérigazgató és számos hozzászóló felhívta a figyelmet arra, hogy minden területen mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a hetedik ötéves terv első esztendeje a nehéz gazdasá­gi körülmények közepette is biztató eredményekkel zá­ruljon. A Mezőgép Miskolci Gyárának forgácsolóüze- Görgőkészités lánctalpasokhoz... Nyugodt a mében. Több, mint hatvanmillió forint érték- légkör, ben exportálnak. Leváltotta az igazgatót a Miskolci Mezőgép Vállalat vállalati tanácsa. Bár a mostani igazgató finomab­ban és hivatalosan fogal­maz: a cég korábbi veze­tőjét a vállalati tanács nem erősítette meg tisztjében. Ez a lényegen mit sem vál­toztat. Ez év elején tért át új irányításra a Mezőgép, s február 10-én tartotta ala­kuló ülését a vállalati ta­nács, amely elfogadta a szervezési és működési sza­bályzatot, majd az igazgató személyéről döntött. Az igazgató röviddel ezt köve­tően nyugdíjba vonult, a vállalati tanács pedig pá­lyázatot írt ki: igazgató ke­restetik a Mezőgép élére. Valószínű, sokan tudták, hogy a cég — a mai nehéz gazdasági körülmények kö­zepette is — jól működik (épp ezért volt meglepő úgyszólván mindenkinek, hogy a régi direktor nem kapott bizalmat), s nem ke­vesebben, mint kilencen éreztek magukban - kurázsit az igazgatóságra. A kilenc pályázó közül öt, különbö­ző okok miatt nem fordul­hatott be a célegyenesbe, maradtak négyen. Ketten úgymond kívülről jött em­berek voltak, ketten, a párt­vezetőség titkára és a mű­szaki igazgató-helyettes me­zőgépes volt. Nemigen fér­hetett ahhoz kétség: a ve­télkedés kettejük között dől majd el. És végül is így lett: a vállalati tanács Nagy Já­nosra, a pártvezetőség tit­kárára huszonegy szavaza­tot adott, jtpíg Szűcs István műszaki igazgató-helyettes hat voksot kapott. Ez év jú­lius 24-én Nagy János szo­bát cserélt. A Mezőgép új igazgatója 49 éves, huszon- hetedik éve dolgozik a vál­lalatnál, különböző beosztá­sokban ténykedett ez ideig. Mostani megbízatása öt év­re szól. 1986. novembere. Az igaz­gatói szobában meglehető­sen hűvös, mondhatni hideg van. Nagy János meg is jegyzi: ő nem szereti a me­leget. — Térjünk vissza még egy rövid időre a pályázat­ra; miért döntött úgy, hogy megpróbálkozik az igazga­tósággal? — Ez az elhatározás nem bennem született meg első­ként. Kollégáim, munkatár­saim noszogattak, biztattak, próbáljam meg, ők bíznak bennem. Aztán már én is úgy gondoltam: miért ne! Itt dolgozom több mint két és fél évtizede, jól ismerem a vállalatot, engem is jól ismernek, biztos tudnék tenni a cég érdekében. Szó­val ezek az okok motiváltak akkor, amikor benyújtot­tam jelentkezésemet. — És hát végül is: siker­rel járt. ön korábban a pártvezetöség titkára volt. Mi volt a véleménye önnek, illetve a maga által képvi­selt testületnek a vállalati tanács azon döntéséről, hogy nem erősítették meg tiszté­ben a régi igazgatót? — Nem akarok rosszat szólni elődömről — hiszen sokat köszönhet neki a cég —, ennek értelmét sem lá­tom ma már. Amennyit el­mondhatok: a pártvezetöség jogosnak tartotta a tanács döntését. — Jó. Erről tehát ennyit. Milyen a kapcsolata pályá­zatbeli vetélytársával, a mű­szaki igazgatóhelyettessel? — Ügy érzem, mindketten egyet akarunk; azt, hogy minél jobb legyen a válla­latnak. B cél érdekében tény­kedünk. Egyébként ő is, én is tudtam; kettőnk közül csak egyikünkből lehet igaz­gató. Munkahengersxerelés .. . Több, mint nyolcsiáimillió forint a ter­melési értékük Fotó: Balogh Imre — Meglehetősen nehéz helyzetben lett azzá. Hiszen a Mezőgép a hetedik ötéves tervnek majdhogynem első számú vezető nélkül vágott neki. Februártól, július vé­géig nem volt aki igazgas­sa a céget. — Én sohasem voltam füg­getlenített funkcionárius, a párttitkári megbízatást osz­tályvezetői állásom mellett láttam el. Éreztem, láttam, tudtam, hogy mi a gond. Va­ló igaz, rossz volt az évkez­det, amit csak betetőzött a majd féléves igazgatónélkü­liség. Nem arról volt szó, hogy nem volt megrendelé­sünk, sokkal inkább a nem megfelelő alapanyag-ellátás akadályozta a folyamatos munkavégzést. A vállalatnak öt gyáregysége van, a mis- kolcin kívül Mezőcsáton, Mezőkövesden, Encsen és Sá­toraljaújhelyen, s csaknem másfél ezer embert foglal­koztatunk. Nyilvánvaló, őket érzékenyen érintette az, hogy nem megy minden a meg­szokott kerékvágásban. Egyébként egy évvel ezelőtt, amikor megszűnt a Mezőgép Tröszt, s önállóak lettünk, már előtűntek a figyelmezte­tő jelek, de akkor ezt, még kevesen vették komolyan. Jól futott a szekér, s ami pedig a felszín alatt volt, arról nemigen esett szó... A harmadik negyedévben aztán belelendültünk, szinte emberfelettit produkáltak a dolgozók, s behoztuk lema­radásunkat. Ebben nyilván­valóan közrejátszott az is, hogy megszűnt a bizonyta­lanság, nyugodt lett a lég­kör. — Mit vállalt erre az évre a Mezőgép? — Nem keveset; több, mint nyolcszázmillió forint termelési érték elérését tűz­tük ki célul, úgy, hogy' elér­jük az ötvenkétmillió fo­rint nyereségünket. Hiszem, bízom benne, meg is lesz. Egyébként 35 millió forintos tervezett tőkés exportunkat több, mint hatvanmillióra szeretnénk emelni, erre jó lehetőségünk van. Mezőgaz­dasági alkatrészeket, jármű­rugókat, hűtőket, emelőket, részegységeket, speciális ter­mékeket és hidraulikákat gyártunk. Termékeink kere­settek itthon és külföldön is. — Végül: bár még csak bő negyedéve igazgató, de azért megkérdem: nem bán­ta meg? — Erre egyértelműen ma még nem lehet válaszolni. Jól érzem magam, ámbátor mint mindenkinek, nyilván­valóan nekem is vannak el­lenségeim. De úgy látom, több a támogatóm, mint az ellendrukkerem. Azt aján­lom, erre a kérdésre térjünk vissza, mondjuk egy év múlva... Illésy Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents