Észak-Magyarország, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-29 / 281. szám
1986. november 29., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 13 Rejtvény Tevemama az újszülöttjéről szomorúan mondja: Új könyvekről — röviden A folytatást megtalálod a vízszintes 1. és a függőleges 9. sz. sorokban! 4 2 M 3 4 T 5 e 7 & 8 io © M © U © <4 IS © te 1 ír I« 49 © 20 © 2i K © 22 © © 23 z+ 25 Ü 2» 27 18 © 10© 30 VÍZSZINTES: 1. A beküldendő szöveg első része. 10. ...a város... 11. Fordított kétjegyű mássalhangzó. 12. Azonos magánhangzók. 13. Pályaudvar rövidítve. 14. ... gyereknek anya sem érti a szavát. 16. Azonos mássalhangzók. 17. Vizet ad. 19. Toll. 20. Határozott névelő. 21. Csüdje egynemű betűi. 22. Petőfi Sándor: Anyám .... 23. Az abc eleje. 24. Petya vége. 26. Helyhatározó- szó. 29. Ritka férfinév. 30. A rendíthetetlen ... katona — Andersen meséje. FÜGGŐLEGES: 1. Anyókát. 2. Rágcsáló állat. 3. Idős nő, gúnyosan. 4. Személyes névmás tárgvas alakja. 5. Halotti is van, disznó is van ... 6. Enyhén öszCsorbo Piroska: PETI NAPLÓJÁBÓL szeütközö. 7. Szamárhang fele. 8. Csökken. 9. A vízszintes 1. sz. szöveg folytatása. 15. Csomag népiesen. 16. Teszel. 18. Sára Sándor. 25. Személyes névmás; 27. Harun ... Rasid. 28. Fordított orosz személyes névmás. Beküldendő: a vízszintes 1. és a függőleges 9. sz. alatti meghatározás. Beküldési határidő: december 3. A korábban közölt rejtvény helyes megfejtése: Szeged. Könyvutalványt nyertek: Juhász Csilla, Szerencs; Kovács Krisztián, Leninvá- ros: ifj. Novák Ferenc, Kazincbarcika; Ozsváth Pál, Taktaharkány. A könyvutalványokat postán küldjük el. Talán nincs olyan gyerek, akinek ne lenne egy vagy több barátja. Azt is elmondhatja bárki, hogyan alakult ki barátságuk: egyszerűen, szinte észrevétlenül, vagy éppen kisebb-nagyobb zökkenőkkel. Ez mindig attól függ, hogy ki, kivel kerül baráti közelségbe. Thury Zsuzsa Mostohatestvérek című regényének két főhőse családi okok miatt egy lakásba kerül. A tizenhárom éves, elkényeztetett Lillának és a hasonló korú Terinek — aki egyszerű szülők gyermeke, és életvidám természetű — az új házasság miatt együtt kell élniük. A szülők a nagymamára bízták a két lányt, akinek főtt a feje miattuk és rengeteget kellett velük bajlódnia. A regény legizgalmasabb, legérdekesebb része: hogyan nyerte meg a nagymama és nyíltszívű unokája a csatát a kényes Lillával szemben, s hogyan kezdett kialakulni a két lány baráti kapcsolata. A könyvet elsősorban a tizenkét éven felüli leányolvasóknak ajánljuk. (Móra Kiadó) Szeretitek a történelmet? Akkor feltétlenül olvassátok el Varga Domokos Ös napkelet című könyvét, amely az írott történelem kezdetének a korába vezet el benneteket. Az első nagy folyamparti (Tigris és Eufrátesz) kultúra a sumérok nevéhez fűződik. Emléküket nemcsak régészeti leletek, hanem mítoszok, mondák is megőrizték. Ezekből következtethetünk a történelmi események valóságára. Többek között az egyiptomi birodalmak világára is. Ugyanakkor a szekeres-lovas népek — közöttük a hurrik, a hettiták, az asszírok, a perzsák és • a szkíták — életének, harcainak, hódításainak a küzdelmeibe is bepillanthattok. Az utolsó fejezet a kínai állam kezdetét, az Indus völgyének ősi kultúráját, Nagy Sándor birodalmát és a föníciaiak szerepét ismerteti. Minden felső tagozatos tanulónak ajánljuk. (Móra Kiadó) Budapest utcáin 1895-ben gördült végig az első. belső égésű motorral hajtott automobil, amelyet Hatschek Béla készített és vezetett. Ezt a technikatörténeti adatot Bálint Sándor Autózásunk hőskora című könyvéből vettük. A könyvet elsősorban azoknak a hetedikes, nyolcadikos fiúknak ajánljuk, akiket érdekel az autózás, a technika. (Gondolat Kiadó) Teve ... ennek az állatnak a nevében csak egyféle magánhangzó szerepel, az e. Tudod-e, hogy a mi nyelvünkben ez a magánhangzó fordul elő a leggyakrabban? A külföldiek azt mondják, hogy beszédünk úgy hangzik a fülüknek, mintha me- kegnénk. Nemcsak a köznyelvi beszéd van tele e betűvel, de bőven idézhetünk rá irodalmi példát is, például Petőfi ismert versének néhány sorát: „ó természet, ó dicső természet / Reggel < > ! \V mely nyelv merne versenyezni véled?” Karinthy Frigyes író anyanyelvűnknek ebből a feltűnő, játékos sajátosságából egy külön nyelvet teremtett. Jk ’ 1 > \ Nevet is adott neki: eszpe; v Reggel összeharagudtunk anyával, mert kirakta nekem a vastag nadrágot, és én a rövidet akartam felvenni, amin a piros egér van. Persze nem lehetett, anya mérgeskedett, hogy tél van, csak nyáron vehetek rövidet Én akkor még jobban akartam az egerest. Anya kiabált, aztán sírt: — Nem értelek Petikém! Miért a rövidet, hiszen oly hideg tél van!? Anya olyan okos, mért nem tudja mégse — én pontosan azért akartam a rövid nadrágot, hogy ma nyár legyen! Berta néniéknél Nem szeretek Berta nénihez járni, biztosan lecsöpögi valami a ruhámat és azt is mindig megkérdezi, hogy hány éves vagyok. Én nem tehetek róla, ha még mindig csak annyi mint tegnap meg tegnapelőtt. Berta néni nem tud semmi érdekeset, például hogy mitől nőtt ki a teve púpja, és hány szeplő van az Eszter orrán, vagy hogy miért nincs szárnyam és tnart nőm nőnek lék a torta nénit csak a* Aráétli. hogy mit tanultcen az csodában. rente nyelv. S neki is látott, hogy eszperente szótárba foglalja a világot, azaz minden dolgot csupa e betűvel határozott meg. így hangzik Karinthy szótárában a rádió: „Szerkezet, melyben kedves zene, szellemes csevelv kellene legyen, de nem ez megy, mert recseg, serceg, hereg s nyekereg .. Orosz mesénkben szerepelt egy teve s egy gyerek. Ezeket le sem kell fordítani, eszperente szavak. Hát a kesztyű és az olló? , Kesztyű — Tenyeredet, kezedet ebbe teszed, s meleg lesz, egy cseppet sem dermed meg... Olló = Szerkezet, mellyel rengeteget szelhetsz, nyeshetsz ... Ugye, nem is olyan nehéz? Próbáld meghatározni esz- perentéül a következő szavakat: iskola, diák, család, televízió... Egyedül is, barátaiddal is játszhatod — s kellő gyakorlat után beszélhetsz is eszperente nyelven! Jó szórakozást kíván ehhez a Gyermekoldal (= Szemed kedves eledele, benne mese s lelhetsz benne verset.; nevethesz, kellemes perceket szerezhetsz s fejthetsz! Ezzel benevezhetsz — s nyerhetsz! Tedd meg: szemeddel edd meg. fejtsd meg. Teljen kedved benne!) szerkesztője Tudod-e, hogy... ... a kesztyű eredetileg összetett szó volt, valamikor azt jelentette kézre tevő — csak mára ez az ösz- szetétel már elhomályosult, s egyszerű szavaink között tartjuk számon a kesztyű-t. ... mivel melegítették a kezüket régen a szegény gyerekek, akiknek nem tellett kesztyűre? A zsebükbe friss, forró sült burgonyát tettek iskolába indulás előtt, s ha a hidegben elgémberedett a kezük, azzal melengették. ... a teve eredetére és történetére vonatkozó ismereteink még mindig hiányosak. A kétpúpú tevét valahol Belső-Ázsiában háziasították, a legrégibb adatok erről az i. e. 3—2. évezredből származnak. ... a kétpúpú teve a hideggel szemben érzéketlen, nagyon jól alkalmazkodott a zord vidékek éghajlatához. Vedlés idején a kifésült szőréből takarókat, szőnyegeket készítenek. Egy teve évente 5—20 kg teveszőrt ad. ... az egypúpú teve — másik nevén a dromedár — elsősorban a forró éghajlatú, száraz vidékek éghajlatához alkalmazkodott és a kétpúpúnál is hosszabb ideig bírja a szomjazást, alkalomadtán a sivatagi mocsarak sós vizével is beéri. A teveszőr kesztyű Egyszer az édesanyám finom, meleg gyapjúkesztyűt kötött nekem. Az egyik már teljesen elkészült, a másik még csak félig, amikor elfogyott a gyapjúfonál. Kinn az utcán hideg volt, az udvarunkat belepte a hó. Kesztyű nélkül nem engedtek ki a szüleim, féltettek a megfázástól. Naphosszat csak üldögéltem és néztem az ablakon át, hogyan ugrálnak és veszekednek a cinkék egy nyírfaágon — biztosan nem tudtak megosztozni egy bogárkán. Édesanyám látta rajtam, hogy kifelé vágyakozom, és így vigasztalt: — Várj holnapig kisfiam! Reggel elmegyek Dása nénihez, kérek tőle még gyapjúfonalat! — Hm — gondoltam magamban — könnyű neki azt mondani, hogy várjak holnapig ... csakhogy én még ma szeretnék kimenni! Az udvaron Fegya bácsi, az őr közeledett a házunk felé. Neki persze nem volt kesztyű a kezén — csak engem nem engednek ki kesztyű nélkül! Fegya bácsi közben belépett, leveregette magáról a havat egy seprűvel és így szólt: — Marija Ivanovna! Meghozták a fát, kinn van a tevéken. Akar-e venni! Jó nyírfa! Édesanyám felöltözött és kiment Fegya bácsival megnézni a fát. Én az ablakon kukucskáltam kifelé, szerettem volna látni a tevéket. Az egyik szekérről már lerakták a fát, a tevét pedig kivezették és odakötötték a kerítéshez. Nagy, lon- csos szőrű állat volt, a púpjai úgy magasodtak ki a testéből, mint zsombékok a mocsárból. Az orra egészen zúzmarás volt, s úgy tűnt, mintha a szája egész idő alatt mozogna, talán rágcsált valamit. Én csak bámultam rá. Egyszer csak a fejembe ötlött egy gondolat : — Ha édesanyámnak nincs elég gyapjúfonala, hogy megkösse a másik kesztyűmet is teljesen, megnyírom én ezt a tevét! Persze, csak egy kicsit, nehogy megfázzon! Gyorsan magamra öltöttem a kabátomat és a csizmámat. Az ollót a komódon találtam egy doboz tetején, ahol mindenféle tűk 5s gombok is hevertek. Kimentem az udvarra. Odaóvakodtam a tevéhez és megsimogattam az oldalát. A teve meg se mozdult, gyanakodva rám-rám sandított és egyre rágcsált. Én meg felmásztam a kocsi- rúdra, onnan meg a két púpja közé. A teve ekkor megfordult, hogy megnézze, ki nyüzsög a tetején. — Szörnyűség! Most levet a hátáról a földre! — ijedeztem. — No hiszen, lesz nekem nemulass! — De azért csöndesen megmarkoltam az ollót, és kezdtem nyirbálni az első púpját. Nem az egészet, csak a legtetejét, ahol a legvastagabb volt a gyapjú. Már egész zsebre- valót vágtam, s nekikezd- tem a másik púpot is megnyírni, hogy egyformák legyenek. Ekkor azonban a teve odafordult hozzám és szagolgatni kezdte a csizmámat. Megrémültem, hogy most aztán megharapja a lábamat! De csak megnyalta és rágcsált tovább. Megnyírtam a másik púpot is, lemásztam a földre és gyorsan befutottam a házba. Levágtam egy szelet kenyeret, megsóztam és odavittem a tevének köszönetképpen, amiért gyapjút adott nekem. A teve először csak a sót nyalta le, aztán megette a kenyeret is. Édesanyám is visszajött a hátsó udvarból. A fát már leszedték és a másik tevét is kivezették. Az enyémet eloldozták és elindultak. Édesanyám megdorgált: — Mit csinálsz fiam? Megfázol sapka nélkül! Igaza volt, a sapkát bizony elfelejtettem felvenni. Ekkor előhúztam a zsebemből a lenyírt gyapjút és megmutattam édesanyámnak. Egész halom gyapjú volt, teljesen olyan, mint amiből a kesztyűm készült — csak éppen a színe volt vörös. Édesanyám csodálkozott, amikor elmeséltem, hogyan „kaptam” a gyapjút a tevétől. Fonalat is sodort belőle gyorsan — egész gombolyaggal lett. A kesztyűt befejezni a fele is bőven elég lett volna, még maradt is belőle! Most már az új kesztyűmben járok ki. A balkezes olyan, mint bármely más kesztyű — de a jobbkezes a teveszőrből való! A feléig vörös színű és amikor ránézek, mindig az a teve jut az eszembe róla. Oroszból fordította: rríkélt Csilla _! i
