Észak-Magyarország, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-27 / 279. szám

1986. november 27., csütörtök

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7

sport

S z é

1

A napokban vastag borítékot kézbesített ■ részünkre a posta. Megkaptuk a Borsod Megyei Atlétikai Szövetség szervezeti és működési szabályzatát. A nyolcoldalas anyag elolvasása után jóleső érzéssel állapítottuk meg, hogy egy társadalmi alapon működő sportági szakmai szerv milyen komolyan veszi rendeltetését, funkcióját. S mert személyesen ismerjük az elnökség valamennyi tagját, biztosak vagyunk benne: mindent megtesznek annak érdekében, hogy elképzeléseiket, terveiket — ha úgy tetszik, az írásba foglaltakat —, megvalósítsák! Mire vállalkoznak? Íme címszavakban: beszámoltatják a városi szövetségeket, a megyében működő atlétikai szakosztályok vezetőit; gondoskodnak a megyei tanács vb testnevelési és sportosztályának hatáskörébe tartozó döntések szakmai előkészítéséről; a költségvetés takarékos és célszerű felhasználásáról; a sportágon belüli közös érdek érvényesítéséről, a feladatok összehangolt, kölcsönös megértésen és együttműködésen alapuló végrehajtásáról. A szabályzat rögzíti a testület tagjainak jogát és kötelességét, kitér az apró részletekre is. Érezhető, hogy hozzáértő, elkötelezett, a sportág iránt mindenre kapható aktívák készítették.

Szabó Ferencet (Miskolc, Vándor S. u. 21. ■ 2 2.) a kézilabdázás iránti elkötelezettsége sarkallta arra, hogy papírra vesse gondolatait. Megtekintette a városi sportcsarnokban megrendezett közép- iskolás bajnokság megyei döntőjét, és megállapította: „Az ifjúsági korú leányok jó bázisra találtak a Miskolci Spartacusban, de a fiúkra semmi biztató nem vár. Nincs egy szakosztály sem, amelyik a tehetséges srácok java részét úgy összefogná, hogy egyben perspektívát is ígérne. A Borsodi Bányász és a Borsodi Építők Volán ifjúsági együttese az 1-es Számú Szakközépiskolára, a 101-es Számú SzakmunkásJavában tart a Miskolcon megrendezésre kerülő mesterjelölt sakkverseny. A résztvevők eddig három fordulón jutottak túl. Eredmények, 1. forduló: Keczer —Balogh 1:0, clr. Herczeg—Káló 1:0, Varga—Korompai 1:0, Bánhegyi—Vanczák 0:1, Orgován— Gönczi 0:1, Acs—Királyházi 1:0.

2. forduló: Balogh—Királyházi 0,5:0,5, Gönczi—Acs elhalasztva, Vanczák—Orgován 0,5:0«5, Korompai—Bánhegyi 1:0, Káló— Varga 0:1, Keczer—dr. Herczcg 0:1.

képzőre és a Gépipari Szak- középiskolára építkezik. A többi iskola tehetséges fiataljai — 16 éves koruk után — eltűnnek, mert nincs hová menniük. Miskolc az ország második legnépszerűbb

sportágának, a kézilabdának nem ad fejlődési lehetőséget, nem biztosítja a mennyiségből a minőségbe való átmenetet.”

A levélíró joggal aggódik. A megyeszékhely valóban nem rendelkezik sem NB I-es, sem NB I B-s férficsapattal. s a harmadik vonalat, az NB Il-t tulajdonképpen csak egy hajszál választja el a tömegsporttól. A javulás jelei a távlatban sem nagyon fedezhetők fel, a Borsodi Építők Volán az útkeresés idejét éli, s hasonlókat mondhatunk a Borsodi Bányászról is. Igazságtalan lenne azonban csupán e két egyesülettől számon kérni azt, hogy miért halódik Miskolc kézilabdasportja. A sportvezetés elhatározása önmagában kevés, szükség lenne tehetős bázisokra, nem kevés pénzre, lakásokra, sportállásokra. Az egyre nehezedő gazdasági helyzetben viszont a felsoroltakra ritkán adódik alkalom, s ha igen, akkor sem a kézilabda az első. A sportág férfi szakágának városi helyzete — mondjuk ki — jóval nem kecsegtet. Az orvoslásához elsősorban az kell, hogy beszéljünk a „betegről”, s ebbe a folyamatba beleillik Szabó Ferenc levele is. Sorait továbbítottuk a városi tanács illetékes osztályához — biztosan találnak benne hasznosítható javaslatokat, ötleteket.

Tollat fogtak a sárospataki sportrajongók ■ is, akik megállapítják: „A városban a tömeg- és minőségi sport sajnos sokad- rangú kérdés. Igény pedig mindkettőre lenne. Sokan szeretnének sportolni, de erre nagyon kevés a lehetőség. A Sárospataki TC-nek papíron 7 szakosztálya van, valóságban azonban csak három működik. A labdarúgók a megyei II. osztályban,

5. forduló: dr. HerczcR—Balogh 1:0, varga—Keczer 1:(), Bánhegyi—Káló 0,5:0,5, Orgován —Korompai 1:0, Acs—Vanczák 0:1, Királyházi—Gönczi 0:1.

Az élcsoport állása: 1—2. dr. Herczeg és Varga 3—3 ponttal. 3. Vanczák 2,5, 4. Gönczi 2.

Megkezdődött a II. osztályú egyéni sakkbajnokság is. Játéknapok: hétfőn és pénteken 16.30 órától, a KlOSZ-székház nagytermében.

a kézilabdázók a megyei bajnokság B-csoportjában szerepelnek, a sakkozóktól pedig az is szép teljesítmény, hogy egyáltalán léteznek. Az Olimpiai ötpróba pataki rendezése megbukott, és az is sajnálatos: az egykor sok csapatot megmozgató kispályás labdarúgó-bajnokság is a múlté. Vízisportéletről nem beszélhetünk, a hét tornaterem közül rendezvényekre pedig csak egy alkalmas. Hiányoznak a szakképzett edzők, olyan szakosztály pedig nem létezik, amelyikben a nők is sportolhatnának. Kérjük önöket, segítsenek! Ha csak egy riport erejéig folytatnák gondolatainkat, megmozgathatnák az ősi diákváros halódó sportéletét ..

Vitathatatlan: Sárospatak nevének említésekor még véletlenül sem jut eszünkbe a sport. Köszönjük a szíves invitálást, a közeljövőben igyekszünk felderíteni, hogy miért nem hallatják „hangjukat” a város egyesületei, versenyzői.

Üdvözöljük kollégánk, Vass István Zoltán ■ kezdeményezését, a sportsegély-akciót. A népszerű rádióriporter mondta: „Még a nyáron értesültem Vadászná, az egykori kiváló kézilabdázó súlyos betegségéről, akkor született meg bennem az akció gondolata. Sok sportoló kerül betegség, vagy baleset miatt nehéz helyzetbe, és segítség nélkül áll. Többek támogatásával sikerült beindítani az "-akciót-«. Tudjuk, hogy szerény lehetőségeinkkel nem segíthetünk minden rászorulón. A segélyből volt és jelenlegi válogatottak, illetve indokolt esetben I. osztályú sportolók, vagy családtagjaik részesülhetnek. Az egyszeri összeg, vagy folyamatos támogatás odaítéléséről bizottság dönt, de minden esetben a nyilvánosságot is tájékoztatják az alapra befolyt pénz felhasználásáról.”

A nemes kezdeményezéshez nem szükséges kommentár.

Kolodzcy Tamás

jegyzetek

Az Észak-Magyarország tippjei

1. BLAU-WE1 SS—HAMBURG. Jelentős tudásbeli különbség van a csapatok között, a hazaiak esetleg egy pontot szerezhetnek.

2. BAYERN MÜNCHEN—STUTTGART. A müncheniek nem engedhetik el a listavezető Leverkusent, ezért nyerni fognak.

3. MONCHENGLADBACH—FC KÖLN. A kupamérkőzés fáradalmai ellenére is a Heynckes-legénység a találkozó esélyese.

4. KASSEL—AACHEN. Török József új csapatának igen kellenek a pontok, viszont az Aachen erős gárdát alkot.

5. WATTENSCHEID—BRAUNSCHWEIG. Mindkét együttes többet tud attól, amit eddig mutatott.

6. FORTUNA KÖLN—FREIBURG. A tavalyi bronzérmes árnyéka önmagának, de tovább nem játszhat a tűzzel, nyernie kell.

7. SALMROHR—SOLINGEN. Az újonc menthetetlennek tűnik, de egy-két felvillanásával azért még számolhatnák a totózók.

8. ST. PAULI—KARLSRUHE. A hamburgi újoncgárda stabilan teljesített eddig, ezúttal sem érheti hazai pályán fiaskó.

9. SAARBRÜCKEN—HANNOVER. A vendégek kiemelkednek a mezőnyből, tetemes az előnyük, de sok gólt rúg a hazai csapat is. Pontosztozkodás, várható.

10. EMPOLI—FIORENTINA. Az újoncok még nem játszottak döntetlenre, ez szokatlan Olaszországban, mégsem vehető biztosra a pontosztozkodás.

11. SAMPDORIA—ASCOLI. Az utóbbi hetekben nagyon feljött a genovai gárda, idegenben azonban ért már el egy-két váratlan eredményt az Ascoli.

12. TORINO—MILAN. A szerdai UEFA-mérkőzés után a torinóiak alighanem megelégszenek az egyik ponttal.

13. CATANIA—GENOA. Pontszűkében van a Catania, de a Genoa a feljutásért áll versenyben, nem biztos a hazai siker.

+1. ROMA—JUVENTUS. Erre a mérkőzésre figyel vasárnap egész Olaszország. A fővárosiak most elkaphatják a „zebrákat”.

2 X 1 1

1 2 X 1 1

2 1 X 1 X 2 X 1 2 2 1 X X

X 1 1 1 1

_______!

A

z elsősegélynyújtás telért egy alapos fizikai erőpróbával

Az elmúlt hét végén a miskolci várost sportcsarnok adott otthont az egészségügyi dolgozók hagyományos, immár hetedik alkalommal megrendezett sportnapjának. A programban tréfás gyakorlatok szerepeltek, s a műjégpályán is megfordultak a résztvevők. Képeink a

sportvetélkedő érdekesebb pillanatait elevenítik fel.

ffililfák József felvételei

A palacsintasütővel történő labdaterelgetés sem tartozott az egyszerű feladatok közé

„Életem legszebb szezonja”

1977 óta nem volt év végi díjkiosztó Magyarországon anélkül, hogy Kesjár Csaba bajnoki aranyérmet ne vett volna át: előbb ötször gokartban, majd 1982-től Forma Easterben, idén pedig a hegyi gyorsasági bajnokság abszolút győzteseként. Ebben az esztendőben Ausztriában is bajnok lett, Forma Ford 2000-ben. Egy még fiatal sportember igazán imponáló eredménylistája ez, s egy karrier kezdete.

— Szeretsz győzni? — kérdeztük a magyar autósport legnagyobb ígéretétől.

— Persze! Ki nem szeret első lenni? — mosolyodik el a máris két országban népszerű Kesjár Csaba. — Ám ez mégsem ilyen egyszerű. Nem az ellenfelek legyőzése az öröm forrása, hanem a saját teljesítményem felett érzett elégedettség. Még akkor is, ha érzem, nem volt tökéletes, amit csináltam. A kisebb-nagyobb hibák bosz- szantanak, ám ezek elemzésével lehet előrébb lépni, igyekezni, hogy ne ismétlődjenek meg.

— Mi a legfontosabb egy gyorsasági pályaversenyző számára a volán mögött?

— Számomra a pontosság. Ha egy tizenöt körös versenyben mind a tizenöt körben ugyanolyan időt sikerülne autózni, miközben minden kanyart milliméterre azonos íveken teljesítek, az lenne maga a tökély. Igaz, ez még a nálam sokkal jobbaknak sem igen sikerül. Törekszem erre, persze a biztonság határain innen. Azért is jó az élen haladni, mert nem zavarnak a többiek.

— Ez a siker titka?

— Ez. Meg az, hogy mindezt azért lehetőleg jó tempóban kell' előadni. A be- kormányzástól a kanyarból kigyorsításig és aztán az egyenesekben is. S mindezt anélkül, hogy megtörne az ív, amin a kocsi száguld. Talán a lágyság és a harmónia a másik két fontos szó.

— Milyen érzés volt Ausztriában magyar himnuszt hallgatni?

— El lehet képzelni, hogy felemelő. Ám ez sem ilyen egyszerű. Néhány pillanattal azelőtt még a versenyautóban ül az ember, s minden idegszálával a lehető legjobb megoldásokat keresi. Kikapcsolni ebből az állapotból igen nehéz, nekem egy fél óráig is eltart. A dobogó tetején állva — de ha nem sikerül győzni, akkor is — újraélem a versenyt és megpróbálom ösz- szegezni a történteket.

— Mit jelent ez az ösz- szegzés valójában?

— össze kell vetni az eredményt, s azt, hogy mit tettem érte. Vannak értékesebb sikerek, s olyanok, amelyek után kevésbé vagyok elégedett önmagámmal. Egyébként alaptermészetem, hogy elégedetlen legyek saját teljesítményemmel. Ta- 1 Ián ez az, ami hajt, hogy javítsak, legyőzzem saját magam és az ellenfeleket.

— Idén jobban sikerült ez, mint a korábbi években?

— Nem biztos, de tény; soha nem hittem, hogy olyan . nagv nevek előtt sikerül befutnom, mint amilyeneket legyőztem ebben az évben. Az is serkentett, hogy a feladatok," a kihívás sokkal nagyobb volt, mint bármikor eddigi pályafutásom során. Ügy érzem, sikeres szezont tudhatok magam mö- • gött, s ha erre gondolok, kis elégedettség vesz rajtam erőt. Elmondhatom: életem legszebb szezonja volt.

Eddig. Mert Kesjár Csaba tehetsége, igyekezete újabb sikereket ígér.

Kesjár Csaba Zellwegben, ai Osterreichringen egy kanyarban