Észak-Magyarország, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-24 / 276. szám

1986. november 24., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Munkanap? Szabadnap? Ismerősöm felesége — bár még csak november - végét. Írjuk — már most azon gon­dolkodik, hogy is lesz az év végi családi menetrend? Miilyen ételek kerülnek az ünnepi asztalra, ki mit kap karácsonyra ajándékba, hol töltsék, ünnepeljék az ó- és az új esztendő utolsó, illet­ve első óráit . . . Még pór nap, s kezdődik az ünnepi roham. A keres­kedelem már elkezdte erre a felkészülést, tárt kapukkal várják a vásárlókat. És per­sze teli polcokkal. Megkez­dődik a beszerző körút, az üzletről üzletre vándorlás, a tolongás és a többi . . . Az­tán karácsony estére min­den elcsendesedik . . . Ismerősöm felesége persze nem feledkezett meg az ilyenkor szokásos napcserék­ről — munkanap?, szabad­nap?, pihenőnap? — sem. Ilyentájt, év vége félé hal­mozódnak a munkahelyeken is a tennivalók. Csúcs van ott is. Tetszik, nem tetszik, mondható: mindenütt, min­den munkanapot, minden munkaórát konkrét cselek­véssel kell kitölteni. Hiszen a terveket teljesíteni kell. Bár ez az esztendő minden egyes munkanapjára vonat­kozik, csak hát ezek az esz­tendő végi „bevett” szoká­sok . . . Szóval tenni, dolgozni kell az ünnepek előtt is, az ün­nepek után is. Még akkor is, ha a naptár szerinti szombat és vasárnap mun­kanappá válik. Mert ilyen lesz most is. Az Állami Bér- és Mun­kaügyi Hivatal most is sza­bályozta az év utolsó mun­ka- és szabadnapjait. E sze­rint: december 24-e szabad­nap, míg 25-én és 26-án fi­zetett munkaszüneti nap lesz. Ezek a napok a nap­tári menetrend szerint szer­da, csütörtök és péntek. Cserébe ezekért december 27-tö'l 30-ig, vagyis szom­battól keddig mindennap dolgozni kell majd. Tehát mindahányon ezek szerint igazítjuk programun­kat. Mert ünnepelni, ünne­pet tartani jó és kell, de mindeközben a munkáról sem feledkezhetünk meg . . . Mészáros István Bútor Szerencsről A szerencsi óvodában a gyerekek nemsokára már használhatják az itt készitett gyermekbútorokat. Új varroda Alsóbereckiben Az Alsóberecki Községi Tanács kezdeményezésével és közreműködésével varro­dái nyitottak a karcsai „Dózsa” Tsz-ben. A varro­dai főágazat november 20- tól mintegy húsz női dolgo­zót foglalkoztat, s többnyire exportra termel. Az üzem létrehozásával a helyi munkaerő foglalkozta­tását segítik, s a tanács to­vábbi lehetőségeket keres, hogy a tsz üresen álló gaz­dasági épületei célszerű hasz­nosításával a férfiak elhe­lyezkedését is segítse. A szerencsi Lenin Tsz ez év eleje óta bútoripari tevé­kenységét is folytat. Az on- di termelési telepen levő üzemükben dohányzóasztalo­kat, ágyneműtartókat, postai irodabútorokat .készítenek. Nemsokára elkezdik a Fan­tázia szekrénysor gyártása', is. Szerződésük van az Avas Bútorgyárral, így a bútorok egy része az Avas termék- családhoz tartozik. A bútor­üzemben. amely eredetileg baromfiistálló, majd transz­formátorgyártó üzemcsarnok volt, 24-en dolgoznak, egy műszakban, s évi 20 milliós termelési értéket, állítanak elő. Tervezik a második műszak megindítását is, va­lamint saját tervezésű ter­mékek gyártását. G.vermék- bútoraik már kiállításon is szerepeltek, jó eredménnyel. Ez évben még nem várnak nyereséget a bútorüzemtől a szerencsiek, de mint azt Czakó ©éla tsz-elnök mond­ta: ha az indulási évben nincs veszteség, az már ko­moly eredmény. I). K. A kistermelő még az in­formációszerzésben is igény­li a rendszeres együttműkö­dést ! Bizonyság erre, az a minap lezajlott mezőköves­di tanácskozás, amelyen a megye sertéstenyésztő szak­csoportjainak vezetői, tagjai vettek részt meglepően nagy számban. Olyan emberek ülték körül a tanácskozóte­rem asztalait, akik elköte­lezettjei a sertéstenyésztés­nek. Ám azt is tudják: szán­dék, akarat, egyoldalú cse­lekvés kevés a sikerhez! Mint annyi más, a sertéste­nyésztés sem megy egyedül, partnerek, méghozzá korrekt, megbízható partnerek nélkül. Rezdülésük, érzékenységük — ezt a kövesdi szakmai összejövetel jól szemléltette — a barométer érzékenysé­géhez hasonlítható: a háztáji és kisegítő gazdaságok egé­szére vonatkozó tüneti ké­pet mutatják. Ennek pontos ismerete nél­kül pedig szinte elképzelhe­tetlen az MSZMP XIII. kongresszusán megfogalma­zott, e szférára vonatkozó feladatok teljesítése. Márpe­dig a kongresszus határozot­tan leszögezte: „A kisáruter- melőknek ... hosszabb tá­von is szerepük van a szo­cialista társadalom életében, a társadalmi igények kielé­gítésében.” Ezzel szemben az elmúlt évben az voll ta­pasztalható, hogy a háztáji egyes ágazatainak jövedel­mezősége csökkent, az integ­rátorok érdeklődése mérsék­lődött. Ezek. valamint egyéb más okok következtében 1984-tőJ egy korábban nem tapasztalt változást figyel­hettünk meg e területen: több mint százezerrel csök­ken országosan az integrált kistermelők száma. Ezzel összefüggésben megnöveke­dett a termelői panaszok száma, sok kritika érte a ta­karmányok, tenyésztő- és szaporítóanyagok minőségét, a felvásárlás szervezetlensé­gét, a minősítés objektivitá­sát. A kedvezőtlen időjárás mellett e negatív tényezők számlájára írható, hogy 1985- ben a korábbi esztendőhöz képest 3,7 milliárd forinttal csökkent országosan a ház­táji és kisegítő gazdaságok bruttó termelési értéke. A pontos ténymegállapí­tás — szögezte le a mező­kövesdi tanácskozás is —, a gondok, bajok orvoslásában első, egyben döntő lépés. De nem elégséges lépés! Ahhoz, hogy a háztáji termelése to­vábbra is mezőgazdaságunk fontos, szerves része marad­jon, sok a teendő, elsősor­ban az együttműködés terén. Az eredményes partneri kap­csolat, az árutermelő jelleg erősítése érdekében, a mező­gazdasági nagyüzemek, ái'é- szek, feldolgozó és forgal­mazó vállalatok, valamint a kistermelők együttműködéséi feltétlenül erősíteni kell, mindenekelőtt a kapcsolatok sokszínűségének, formagaz­dagságának fenntartásával. A továbbfejlesztés kívánatos iránya. — hangoztatták Kö- vesden a Mészöv képviselői, Simkó László főtanácsos, és Kovács István főelőadó —, egyrészt a szerződéses kap­csolatok szélesítése, másrészt a hosszabb távra szóló ter­melési és értékesítési garan­ciákat jobban vállaló szer­ződéses rendszer kialakítása. De, az általánostól eltérő újszerű megoldásokat is szükséges támogatnunk a gazdaságilag elmaradott tér­ségek (például Cserehát, Bodrogköz, Taktaközj ház­táji és kisegítő gazdálkodá­sának fejlesztése, .az ott működő szövetkezetek bizo­nyos tehermentesítése érde­kében! E helyeken bátrab­ban kell a háztáji termelés rendelkezésére bocsátani a nagyüzemi szántó-. ültet­vény- és legelöterületeket, a nagyüzemileg gazdaságosan nem üzemeltethető gazdasági épületeket. A sertéstenyésztés mező­kövesdi tanácskozását meg­rendező Mészöv nem feled­kezett meg arról sem, hogy a korszerű háztáji termelés új, magasabb követelménye­ket támaszt a kutatással, a műszaki, biológiai fejlesztés­sel szemben is. E tanácsko­záson Bredács Béla. a me­gyei állattenyésztési állomás igazgatója szakmai előadás­ban ismertette az intenzív, árutermelő sertéstenyésztés biológiai, műszaki feltétel- rendszerét, a sertés típusától kezdve a tápok beltartalmi értékén át. az objektív mi­nősítésig. Ezek a tények egyben arra is felhívták, fel­hívják a kistermelők figyel­mét, hogy a partneri kap­csolatban a lépéskényszer közös, vagyis a tenyésztőnek is alkalmazkodnia kell a pi­ac követelményeihez. Ott hangzott el Kövesden (megnyugtató volt hallani, egyben a háztáji gazdálko­dás egy-másíél évtizedes te­vékenységének a dicsérete is volt), hogy nálunk ma a húS elsősorban nem közellátási, hanem már exporttéma. Ám ez. egyben a közös munkál­kodás némiképp újszerű irá­nyát szabja meg, írja elő termelőnek, termeltetőnek egyaránt. Az export csak minőségi áruval teljesíthető és lehet eredményes! H. I. az energiagazdálkodásban — az olaj magas ára és a nagy behozatal miatt — az olaj­nak más energiahordozókkal való helyettesítésére töre­kedtünk. így például, elő­térbe került a szén. a föld­gáz, a villamos energia fo­kozottabb felhasználása. Ké­sőbb kiderült, hogy egyik energiahordozóban sem va­gyunk túlságosan gazdagok, s villamos energiából pedig jelentős importra szorulunk. Főként akkor döbbentünk rá az energiával, s a különbö­ző energiahordozókkal való ésszerű takarékosság fontos­ságára, amikor tavaly ja­nuárban és az azt követő hetekben, a több év átla­gát felülmúló hideg követ­keztében időszakos áram- és energiahordozó-hiány lé­pett fel a gazdaságban, s kényszerű korlátozásokat kellett bevezetni az energia­felhasználásban. Azóta, mint azt a VII. öt­éves tervtörvény is kimond­ja, az előző esztendők kor­mányprogramjától eltérően az abszolút energiamegta­karítás a gazdálkodás egyik sarkalatos kérdésévé vált. Az ország érdeke ugyanis mindéképpen az, hogy - a villamos energiával együtt a klasszikus tüzelőanyagokból — szénből, olajból, föld­gázból is minél többet meg­takarítsunk. * Most, amikor a tél kü­szöbén vagyunk, emlékeze­tünkbe tolulnak a két évvel ezelőtti hideg napok izgal­mai. A villamosenergia-el- látást biztosító áramszolgál­tató vállalatok ugyan idő­ben megkezdték a felké­szülést az őszi-téli csúcsfo­gyasztásra. ám nemcsak raj­tuk áll a zavartalan áram­ellátás. Ök ugyanis csak az­zal az energiával tudnak gazdálkodni, amely rendel­kezésükre áll. amennyit a hazai erőművek fejlesztenek, és amennyit a népgazdaság importból biztosítani tud. Az Észak-magvarországi Áramszolgáltató Vállalat (Émász), mint ismeretes, az ország egyhalodán. vagy­is egész Borsod. Heves, Nóg- rád megyében, továbbá Pest és Szabolcs megye egy-egy részén gondoskodik a villa­mos energia biztosításáról. E szolgáltatás keretében egyebek közölt ügyel a há­lózatok állandó üzemképes­ségére, elvégzi az időszakos, s rendszeres karbantartáso­kat, elhárítja a bekövetke­zett üzemzavarokat. Termé­szetesen, minden évben fel­készül az őszi-téli áram­szolgáltatási csúcsra. — A korábbi évekhez ha­sonlóan ezúttal is intézke­dési tervben rögzítettük a legfontosabb tennivalóinkat — mondja Vályi Béla, az Émász üzemviteli főosz­tályvezetője. — Nagy szük­ség van erre, hiszen a fo­gyasztási területünkön — amelynek nagysága tizenöt és fél ezer négyzetkilométer­re tehető — a legnagyobb csúcsterhelés decemberben, illetve a jövő év januárjá­ban várható. Ennek mértéke becslésünk szerint 1060 me­gawatt lesz, amely az 1985 —86-os tél 1040 megawat­tos terheléséhez képest 1,9 százalékos növekedést jelent, A szolgáltatás sokrétűsé­gét bizonyítja az Émász hálózati állományának né­hány jellemző adata. — Területünkön egyebek ' között huszonhét különböző : középfeszültségű transzfor­mátorállomás működik, a kisfeszültségű hálózat hosz- sza meghaladja a kilenc és fél ezer kilométert, míg a ; középfeszültségű hálózaté a nyolcezer-hétszáz kilométert ; — tájékoztat Simon Kálmán \ műszaki fejlesztési főosz- I tályvezető. — Ezenkívül több, mint 3600 komimmá- ' lis transzformátorállomás i üzemel, a közvilágítási lám- ; pahelyek száma megközelíti a másfél százezret, amelyből hatvanezer korszerű fény­forrásnak számit. — Mennyi energiát fo­gyasztanak az Émász terü­letén ? — Az idén várhatóan hat- milliárd-hatszázmillió kilo- ; wattóra villamos energiái ér- i tékesítünk, amelyből laká­sok részére, háztartásoknak valamivel egymilliárd kilo- I wattórán felül jut — közli j Vályi Béla. — Érdekes meg- ; említeni, hogy az Émász i területén nyilvántartott fo- j gvasztók közül mintegy öt- j százötvenezer lakástulajdo- ,i nos, illetve bérlő. E nagy j szám ellenére a villamos energia zömét, csaknem két­harmadát az ipar használja fel. s csak egy kis részt, mintegy tizenöt százalékát igénylik a háztartások. — Visszatérve az eredeti , gondolathoz, hogyan sike- j rült az idei felkészülés? — Ami bennünket, az Émászt illet, minden egyes, 1 az intézkedési tervben fog- ; lalt feladatot teljesítettük, illetve folyamatosan telje- ii sítjük — mondja az üzem- j| viteli főosztályvezető. — j Többek között elvégeztük a ; villamos hálózati berendező- ij sek karbantartását, meg- >i szüntettük a nagy- és kö- ii zépfeszültségű hálózatokon >| felfedezett rendellenessége- ;■! két, felülvizsgáltuk a hírköz- I lő berendezéseket, amelyek íj fontos szerepet töltenek be az > üzemzavar-elhárításban és az j üzemviteli munka zavartalan | biztosításában. — Mindent egybevetve, i úgy ítéljük meg, hogy ha ! lesz elegendő energia, mű- i szaki, üzemviteli szempont- j, ból biztosítani tudjuk nagy- :■ számú fogyasztóink zavar- ; tálán áramellátását — sum- t mázta véleményét Vályi Bé- ' la. Megkérdeztük az egyik ! nagy energiafejlesztő válla- j lat. a Tiszai Erőmű vezér- j igazgatóját, Zagyvái Bélát i is, akitől arra kértünk vá- j laszt. milyen kapacitással j termelnek. — Munkánkat zavartalanul ! végezzük, minden feltétellel I rendelkezünk, amely az elő- j irányzott energiatermeléshez | szükséges — mondta a ve- | zérigazgató. — Többek kö- i zött 18—20 napra elegendő, ; mintegy 125 ezer tonnányi ; szénkészletünk van. de nincs hiány olajból sem. A Magyar Villamos Művek Tröszt ■ rendelkezése alapján az idén j is a tavalyi értéknek meg- I felelő energiát fejlesztünk, j Ez azt jelenti, hogy a szén- ! hidrogén tüzelésű erőmű 4,2 ! —4,3 milliárd kilowattóra teljesítményt produkál, míg a régi, széntüzelésű tisza- ] palkonyai erőművünk 1,3 j milliárd villamosenergia,- j fejlesztéssel járul hozzá az ( országos és a helyi igények J kielégítéséhez. Lovas Lajos ( Formatervezett üzlethálózat A Zöldért utódjaként nyílt Vitamin Porta üzletek for­matervezéséről kiállítás nyílt a Skála Coop vállalkozásá­ban Budapesten, a tMagyar Kereskedelmi Kamara Ipari Formatervezési Tájékoztató Központjában. Az új bolthálózatot alig fél év alatt alakították ki. j A Skála tervezi, hogy a budapesti egységek után vi­déken is hasonló üzleteket nyit. A kiállítás január 2-ig, hétfőtől péntekig, naponta 10-től 17 óráig tekinthető meg.

Next

/
Thumbnails
Contents