Észak-Magyarország, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-03 / 259. szám

1986. november 3., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Egy kóla mellett - zárásig A téma — minden félre­értés elkerülése végett mon­dom - nem vendéglátóipari. Van Miskolc belvárosában egy presszó, amely a nosz­talgiával emlegetett Rorá- riusz bezárása óta szinte egyetlen hely volt, ahol egy kávé mellett nyugodtan el lehetett beszélgetni. Miért tagadnánk, hogy erre is igény van? Nem hívunk mindenkit a lakásunkba, mert erre sem idő, sem al­kalom, de fél órát—órát szí­vesen elüldögélünk(nénk) valahol, ahol csend van, kellemes környezet, nem fe­szélyez semmi. Kevés ilyen hely van Miskolcon, s - néhány hete — eggyel még kevesebb. Kezdődött azzal, hogy betették ezt a pénz­bedobósra működő zenedo­bozt. Miért riasztó ez? (A vendégek egy részét már ez elűzte.) Azért, mert nem mindenki hallgat egy még olyan divatos slágert sem négyszer-ötször egy órán be­lül, maximális hangerővel. Az ellmúlt hetekben azon­ban tovább romlott a hely­zet. Beszokott a presszóba a nagyreményű ifjúság — hm, fogalmazzunk tapintatosan — egy bizonyos rétege. Ti­zenévesekről van szó, fiúk­ról, lányokról, akik az isko­lából, tanműhelyből egyene­seit idejönnek, s záróráig a szó' szoros értelmében ural­ják a terepet. Rendelni ugyan csak egy kólát szok­tak, de a legdrágább ciga­retták füstjét fújják egymás arcába, maguk alá szórva a hamut és a csikket. Semmi gond nem lenne (a ven­déglátóipar érdekeiről most ne essék szó), ha — úgy­mond - a „hely szellemé­nek” megfelelően viselked­nének. De ők - életkori sa­játosság? - hangosak és agresszívak. így aztán az a törzsközönség, amely még néhány hete is itt fogyasz­totta el a délutáni kávéját, süteményét, riadtan elmene­kül, távol marad. A dolog szót sem érde­melne, ha ez a- jelenség, illetve megoldás minden ér­dekeltet kielégítene. Az egyik megközelítési szem­pont — lévén szó fiatalokról — pedagógiai. Ennyi szabad­idejük lenne ezeknek a fia­taloknak? Mikor írják le a holnapi leckét? A pincérek egyszersmind kitűnő ember­ismerők, ha úgy tetszik szo­ciológusok is. Tudják, hogy ezeket a gyerekeket (mert azok!) nem várja otthon senki a panellakásban, s ami szomorúbb: nem is számoltatják el az idejük­kel, pénzükkel. Már ez sem magánügy, mert társadalmi jelenség. Megoldása sem a vendéglátóipar dolga, mint ahogyan nem is a rendőrsé­gé. Semmi értelme a nosz­talgikus „bezzeg a mi időnkben” moralizálgatás- nak sem. (Gimnazista ko­runkban eszünkbe sem ju­tott, meg se mertük tenni ezt, hogy estig tanyázzunk a presszókban.) De próbál­juk megérteni a fiatalokat is! Érthető, hogy a maguk társaságában — a kortárs- csoportban — érzik a leg­jobban magukat. Ez az igény valóságos és elemi. Kielégítése kulturált, szolid keretek között egyszerre a vendéglátóiparé és az ifjú­sági szervezeteké. Hajdanán létezett egy Fórum nevű ifjúsági presszó, ahol vala­melyes programot és peda­gógiai felügyeletet is biz­tosítottak. Érdemes lenne ezt valamilyen formában felújí­tani. Talán üzletnek se len­ne olyan rossz. Egy időben szinte kampány volt a szó­rakoztatásról, „mint olyan­ról” írni, szónokolni, érte­kezni. A téma nem évült el azzal, hogy lekerült a napi­rendről. Mit mondjak? — s ezt sluszpoénnak szánom: sajnálom a Drink bárban unatkozó, rendetlenkedő fia­talokat. Tartalmasabb, értel­mesebb délutánokat, estéket kívánok nekik. horpácsi Árulkodó szívhangok Az orvosok régóta isme­rik a szívhangokat, de csak a múlt század elején talál­ták fel a sztetoszkópot, amellyel pontosabb megfi­gyeléseket lehet végezni. A szívhangok változásaiból a betegségre való következte­tés elveit csak a múlt szá­zad végén dolgozták ki. Ez egybeesik a szívhangok elektromos módszerrel való megfigyelésével. Ám sokat kellett fejlődnie a vérke­ringés-kutatásnak és a mé­rési módszereknek, amíg a szivhangok kimutatásától el­jutottak napjaink korszerű elektronikus szívhangvizs- gáló készülékéig. Ezeket a készülékeket fonokardiográ- foknak nevezik, mivel a szív működése során kelet­kezett hangokat felrajzolják, így a fonokardiogramot (PKG) biztosabban lehet ér­tékelni, mint az „elillanó hangokat”, és megbízhatób­ban lehet a felrajzolt gör­bében rejlő információkat hasznosítani. A fonokardiográfiás vizs­gálat menete a következő: a beteget csendes szobában le­fektetik, és mellkasára fel­helyezik a szívhangmikro- font. Ebben a beteg mell­kasának mechanikus rezgé­seit egy műanyag rudacska közvetíti a hangérzékeny kvarckristályhoz. A kristá­lyon a hangrezgések ütemé­ben elektromos feszültség­különbség jelentkezik. Ezt a feszültséget felerősítik, majd elektronikus írószerkezettel felrajzolják a jelek időbeli változását. Sok orvosnak az a véle­ménye, hogy a fonokardiog- ráfia lényegében a fonen- doszkópos hallgatózás „gépe­sítése”. A fonokardiogram azonban olyan rezgésszámú hangokat is észlel, amelye­ket emberi füllel nem lehet hallani, A tapasztalatok sze­rint ezek az imfrahangtar- tományba eső rezgések fon­tos diagnosztikai informáci­ót hordoznak, vagyis a fo- nokardiográfia kiegészíti a füllel való hallgatózást. Mesterséges gyémántok Mesterséges, gyémántok — fianit, gránát, zafír, rubin — előállításához szükséges berendezés sorozatgyártása kezdődött meg a Szovjet­unióban. Ezeket az olcsón előállít­ható anyagokat ma már szé­les körben alkalmazzák a rádióelektronikában, műszer- gyártásban és az elektro­technikai iparban. Helyet­tesítik a különösen nagy és alacsony hőmérsékleten, erős elektromágneses és gravitá­ciós mezőkben, agresszív közegben működő műszerek­ben korábban alkalmazott természetes gyémántot. Fia- nitből készülnek a lézerhez szükséges lencsék. Ugyan­csak fianitből készülnek a szemsebészet és a mikrose- bészet számára nélkülözhe­tetlen szikék. Az ékszeré­szek várakozásai is igazo­lódtak, hiszen a különféle vegyi adalékokkal 26-féle árnyalatban állítható elő fi­anit. Edesvízkutatás a világiri Szovjet mesterséges hol­dak fedélzetéről készített felvételek alapján a tudó­sok Kazahsztán területén, a Balhas-tótól délre, váratla­nul tektonikus eredetű — édesvizet tartalmazó — re­pedéseket fedeztek fel grá­nitsziklák mélyén. Az űrfel­vételek ma már a szovjet geológusok megbízható se­gítőtársaivá váltak, amelyek elemzése Kazahsztán terü­letén több színesfémlelőhely, valamint kőolaj- és földgáz­hozamú geológiai réteg fel­tárását tette lehetővé. A raktárban ... Negyedmilliárd forint értékű por­celánt gyártanak az idén Nem kétséges, a herendi után a hollóházi porcelán a legismertebb határon belül, s túl egyaránt. A hegyközi gyár több, mint ezer em­bernek nyújt munkát, s bár az utóbbi években igen nehéz helyzetben dolgozott a cég, mára már- kilábaltak a hullámvölgyből. Tavaly, a pénzügyi veszteségek miatt szanálták a porcelángyárat, az idén viszont 11 millió forint nyereség elérését tűzték ki célul. Az üzemben 370 kézi fes­tő dolgozik, s azok a legke­resettebb portékák, amelyek az ő kezük alól kikerülnek. A Pannónia étkészlet, a különböző tányérok, vázák, szobrok keresettek az ame­rikai kontinensen, s Nyu­A Pannónia étkészlet kézi festéssel készül... Fotó: Balogh Imre gat-Európa piacain. A ter­mékek majd egyötödét ex­portálják, de aZ érdeklődés a hollóházi porcelánok iránt egyre inkább nő. Ez, külö­nösen a Forma—1. autóver­senyre készített vázák, tró­feák után vált érezhetővé. A porcelángyár ebben az évben negyedmilliárd fo­rint termelési érték elérését tűzte ki célul, s minden re­ményük megvan arra, hogy az év hátralévő két hónap­jában célkitűzéseik teljesül­jenek. Szász Endre-motivumokkal díszítik a Helia D kozmetikumok tégelyeit. Herczeg Ferencre emlékeznek Diósgyőrben Egy neves amerikai új­ságírót kalauzoltam Miskol­con, s a kohászat felé me­net említettem, hogy most a Herczeg Ferenc utcában járunk. A sok országot meg­tapasztalt, sqk: ismerettel rendelkező vendég rögtön kapcsolt... A híres író? Büszkén igazítottam ki: a híres gyárigazgató, h Herczeg Ferenc nyolcvan évvel ezelőtt, 1906. novem­ber 4-én született. A Marx téri posta falán elhelyezeti emléktábláját kedden ko- szorúzzák meg. Ö volt a di­ósgyőri kohászat 33. vezető­je. Nem minden gyárveze­tőről neveztek el utcát, nem mindegyik gyárvezető emlé­ke olyan élénk és annyira kikezdhetetlen, mint az övé. A fővárosban tanulta ki a lakatos szakmát, külföldet járt, s korán bekapcsoló­dott a szakszervezeti moz­galomba. Negyvennégyben a nyilasok bebörtönözték, a di­ósgyőri nagyüzem vezető igazgatói tisztére 1947. de­cember 1-én nevezték ki. 1952-től az Országos Terv­hivatal elnökhelyettese, 1955-ben a kohó- és gép­ipari miniszter helyettese. Fiatalon, 1960-ban halt meg. Jeles, virtusos idők jár­tak akkor, a munkásigazga­tó diósgyőri évei alatt. Az 1947-től kezdődő hároméves terv jelentős fejlődést, hozott a gyár életében. Űj kohó épült, bővült a Martin, el­kezdődött a középhengermű Herczeg Ferenc fél évtizedig igazgatta a gyárat. építése. Sikernek számított, hogy 1949-re a nyersvaster- melés 40, a kovácsolt ter­mékek 66, az acélöntvény- gyártás 62, a csavaráru-ter­melés 82 százalékkal haladta meg az 1938-as szintet. A gyár 1949. december 27-én telje­sítette a hároméves tervet. A gyár lélegzett, a város élt. A fényes szellők idő­szaka volt ez: felszabadult örömmel és lelkesedéssel, s még gyógyításra váró se­bekkel. 1947. december. Miskolc három éve szabad. Az MKP új jelszava: „Arccal a ter­melés felé!” A múzeumban Döbröczöni Kálmán nagy si­kerű kiállítása, a Kossuth moziban az utolsó évtized legszebb filmje, az Ander­sen Nexö regényéből készült Szürke fény. (A nézőtér kellemesen fűtve.) A Sza­bad Magyarország valame­lyik pályázatán ötven sze­rencsés előfizető préselt kályha könyökcsövet nyert. A világvevő rádiók a jazz- zenétől és Gerő Ernő sza­vaitól hangosak. Az utcák még romosak. A Lánchíd újjáépítésének javára Miku­lás-bált rendeznek a Palota­szállóban, belépő három fo­rint. A rovott múltú takarí­tónő betörőiskolát nyit; Két­évi fegyház az ózdi fasisz­ta vezérigazgatónak; Hasz­nált nyakkendőit tökéletesen kijavítjuk; Keresem fia­mat ... Feketézések, gyil­kosságok, balesetek; Álmá­ban szétverték a fejét; 120 mázsa búza a strandkabin­ban; — Lopják a facseme­téket az Avasról. Ezt az adathalmazt az MKP észak-magyarországi lapjának, a Szabad Magyar- országnak 1947 decemberi számából gyűjtöttük ki. (Egy szám ára negyven fillér, a kalendárium egy forint.) Mint Fekete Mihály, Borsod vármegye főispánja mondta a felszabadulás emlékére rendezett antifasiszta dísz- közgyűlésen, 1947. decem­ber 12-én: „Soha nem sza­bad felejteni a múltat.” Milyen ember volt Her­czeg Ferenc? Két, volt kol­légájával beszélgettem. Mindketten nyugdíjasok. Egyikük meséli: „Követke­zetesen, emberségesen gon­dolkozott, viselkedett és cse­lekedett. Szerette a sportot, maga is jó kiállású, magas férfi volt. Sokat adott arra, hogy közvetlen információi legyenek a gyárról, a »gyár- isták« hangulatáról. Szinte a műhelyekben lakott, s egy kis tereferére szívesen be­ült az Árnyaskertbe is.” A másik kortárs, akit Herczeg személyesen nevezett ki a munkaügyi főosztály veze­tőjévé, így emlékezik: „Nem hagyta kihűlni az ügyeket, gyorsan intézkedett, segített,; ha kellett. Kollégáit gyak-s ran elkísérte a Szikra mo­ziba is, a vállalati rendez-; vényekre. Szívesen táncolt,' s partnereit nemcsak a ve­zetők közül választotta.” • A korabeli sajtó nagycik-, két közöl róla, „Munkás­igazgató a Vasgyárban” cím­mel. Herczeg Ferenc máig tanulsággal bíró beszédéből idézek: „... itt minden le­hetőség adva van. A mun­kások magas fokú képzett­sége is ezt követeli: a racio­nalizálást végrehajtjuk, de nem úgy, mint a múltban, a régi rendszer urai, illetve gyárosai. Mi tekintettel le­szünk a munkásság teljesí-' tőképességére, de arra kell törekednünk, hogy a holt idő csökkenjen és ésszerű megoldásokkal a gépek ka­pacitását teljes mértékben kihasználjuk... A munkás­egység teljes kiépítése na­gyon szükséges. Munkásegy­ség nélkül nincs olyan ter­melés, amilyenre töreke­dünk. Minden tudásommal és akaratommal harcolni fo­gok azok ellen, akik a mun­kások együttműködését aka­dályozni akarják.” B. I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents