Észak-Magyarország, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-03 / 259. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! II hét vége megyénkben Nyújtott műszak a földeken ■ Cukorrépa-betakarítás. Szép őszünk volt az idén — mondogatjuk mi, városlakók, s a mezőgazdászok is rábológatnak: csak túlontúl száraz — teszik hozzá. Mert ami igaz, az igaz; a kellemes időben felgyorsultak az érések, s így a betakarítást is hamarabb, no meg gyorsabban végezhették. A kiszáradt talajon ugyanakkor felporozva nyögtek-törtek a földművelő gépek. Persze magágyban van már az újabb kenyeret adó búza, ám a csírázás nehézkes, a kelés vontatott, csakúgy mint a többi őszi vetésű növénynél. Az őszi hajrá érződik most a határban. Nyújtott, sőt három műszakban is dolgoznak a földeken, hogy minél hamarabb végezzenek az évad utolsó nagy munkájával, a mélyszántással. Dolgoztak tehát a földművesek az elmúlt szombaton és vasárnap is. Erről kaptunk tájékoztatást a megye öt termelőszövetkezetéből. Dr. Kerekes Béla, a bocsi Haladás Termelőszövetkezet termelési főmérnöke: — A betakarításhoz kedvező idő következtében szövetkezetünkben már október 18-án befejeztük a szemes kukorica aratását. Rá két napra pedig az őszi búza vetésével is végeztünk. Ekkortól a dolgozók átcsoportosításával éjjel-nappal folytatjuk a mélyszántást. A feladat nem kevés, hiszen november közepéig összesen 1500 hektár területet kell megjárnia az öt nagy teljesítményű erőgépünknek. A mostani aszály miatt ugyanakkor a földjeink rendkívül szárazak és kemények, így azon túlmenően, hogy sok a géptörés és meghibásodás, lényegesen megnövekedett a gépek energiaigénye is. Egyébként figyelembe véve a mostani időjárást, dolgozóinkat ellátjuk védőitallal is, no és természetesen az éjjeli műszak mellé ügyeletet szerveztünk. Farkas Lajos, a mikóhá- zi Aranykalász Termelőszövetkezet főmérnöke: A szemes- és silókukorica-betakarítással mi is időben végeztünk. Elvetettük az őszi káposztarepcét és a búzát is, sőt a mélyszántás felénél tartunk. Mégis! Ez a mostani aszályos időjárás csak a betakarításnak kedvezett. A száraz talajon a vetés drágább lett, s\ ez csak az egyik gond. Területünkön tulajdonképpen augusztus 25-e óta nem hullott számottevő csapadék, s ez azt jelenti, az elvetett repce hiányosan kelt ki, de az őszi búzánál is hasonló a helyzet. Félő, hogy — amennyiben a vetések nem erősödnek meg — később, télen nagyobb mérvű kipusztulás is bekövetkezhet. Az őszi vetésű növények kelése komoly gondokat okozott a karcsai Dózsa Termelőszövetkezetben is. Dr. Megay Oktáv: — Augusztus vége és szeptember eleje között a még jó minőségű talajba vetettük el a tervezett területen az őszi káposztarepcét. Szeptemberre azonban talajaink teljesen kiszáradtak, a 887 hektár repcéből úgyszólván semmi sem kelt ki, ezért 260, hektárt rögtön átvetettünk búzával. Egyébként a már rossz talajon a búza vetéselőkészítése rendkívüli erőfeszítéseket követelt és a szokásosnál lényegesen magasabb költségekkel járt. Összességében: a száraz ősz előnyös volt a betakarításra és szerves- trágyázásra, ám a kiszáradt talajt ma már nehezen járják a gépek. Ez az oka, hogy még csak 300 hektáron tudtuk elvégezni a mélyszántást és hátravan több mint kétezer hektár, amelynek megmunkálása várhatóan szövetkezetünknek nagy gondot okoz. Az őszi talajmunkák jelentik a legnehezebb feladatot a tibolddaróci Rákóczi Termelőszövetkezetben is. Budák Miklós, főmezőgazdász: — Az elmúlt napokban a teljes műszaki kapacitás igénybevételével folytak az őszi talajmunkák, a vetések, valamint a szemescirok betakarítása. A munkálatokban 13 erőgép és vezetői, 8 gyalogmunkás, műszaki vezetők, valamint a szőlőágazat és a növénytermelés szakemberei is részt vettek. A munkacsúcs eredményeként ma már elmondhatom, hogy befejeződött az 500 hektárra tervezett őszi búza vetése, elvégeztük 200 hektár szántóföldön a talajjavító meszezést, valamint 600 hektár tavaszi vetésű növény alá a talaj- elmunkálást. Az időjárás próbára tette az embert éppúgy, mint az alkalmazott műszaki technikákat. Különösen vetéskor történt sok meghibásodás, mert a nálunk is használatos korszerű IH-típusú vetőgép érzékenyebb konstrukció, igy most sok törési-kopási problémával kellett szembenéznünk. Sajnos ez évben a megfelelő magágykészítés, talajelmunkálás pótlólagos ráfordításokat igényeltek. A többmenetes talajmunkák, a megnövekedett vonóerőigény mindmind többletköltséget okozott, így a mezei leltár értéke szokatlanul magas lesz. Végéhez közelednek az őszi határmunkákkal a szendrői Szabad Föld Termelőszövetkezetben is. Gulyás György, elnökhelyettes: — Természetesen szövetkezetünkben is időben tudtunk végezni a kukorica betakarításával és szárításával, s elvetettük 530 hektáron az őszi búzát is. Közel félezer hektár mélyszántása vár még ránk, no és az alapműtrágyázás, szervestrágyázás, valamint 300 hektárnyi mélyszántás utáni tárcsás elmunkálás. Azután ha végeztünk a határbéli munkákkal, minden erőnket a téli gépjavításokra összpontosítjuk. Mindemellett esőre várunk. Félő ugyanis, ha több eső mostanában nem jön, a csírázásnak indult búza tönkremegy a földben. (bca) Hamarabb elhagyja a gyárat a tehervagon A hosszú ideje tartó kohászati recesszió miatt meglehetősen nehéz helyzetben van az Ózdi Kohászati Üzemek. A vállalatnak épp ezért minden kis lehetőséget meg kell ragadnia ahhoz, hogy kedvezőbb legyen az év végi értékelésnél a kép. Egy ilyen apró lehetőség: jelentékeny mértékben csökkentették a tehervagonok állásidejét, a vasúti kocsik hamarabb elhagyják a gyár területét. Az intézkedés hatására ez ideig 100 millió forinttal kevesebb bírságot róttak ki az ÓKÜ-re, mint az elmúlt év azonos időszakában. A kohászati üzemek szállítási gyáregységében kidolgozták azokat a módszereket, hogy mi módon lehetne gyorsabbá, hatékonyabbá tenni a kocsirakodást. Az átlagos kocsitartózkodási időt ez évben 32 órában szabták meg, de kikötötték, Jiogy prémiumot és céljutalmat csak akkor fizetnek a dolgozóknak, ha még ettől is rövidebb idő alatt kipakolják, illetve megrakják és útnak indítják a vagonokat. Épp ezért a rakodók dolgoznak hétvégeken is, hiszen zsebük bánja, ha az előírtnál hosszabb ideig tartózkodik a vagon a gyárban. Egyébként ezt a 32 órát 29,5 órára csökkentették le, a külföldi kocsik pedig mindössze 13 órát vesztegelnek az ÓKÜ-ben. KMBHMMtil ESZAKMAGYARDRSZÁG AZ MSZMP BORSOD-ABAŰJ-ZEMPLÉN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XUI. évfolyam, 259. szám Ara: 1,80 Ft Hétfő, 1986. november 3. A Szovjetunió kész a politikai párbeszéd elmélyítésére Nyugat-Európa országaival Az SZKP KB Politikai Bizottsága október 30-án megtartott ülésén a szovjet külpolitika legutóbbi eseményeinek sorában mindenekelőtt jóváhagyta azokat a tárgyalásokat, amelyeket Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára folytatott Kim ír Szénnél, a Koreai Munkapárt KB főtitkárával, a KNDK elnökével. A Politikai Bizottság áttekintette a szovjet vezetők Poul Schlüter dán miniszterelnökkel folytatott megbeszéléseinek eredményeit, megelégedéssel szólt a kétoldalú kapcsolatok fejlődéséről és hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió kész mind az európai kérdéskört, mind pedig a nemzetközi helyzetet, elsősorban a leszerelést illetően a politikai párbeszéd elmélyítésére Nyugat-Európa országaival. A Politikai Bizottság áttekintette a Szovjetunió 1987. évi gazdasági és társadalomfejlesztési tervének, valamint az 1987. évre szóló állami költségvetésnek a tervezetét. A testület alapvetően jóváhagyta mind a tervet, mind pedig a költségvetés-tervezetet, s úgy döntött, hogy mindkét dokumentumot a Legfelsőbb Tanács következő ülésszaka elé terjeszti. A továbbiakban a Politikai Bizottság meghallgatta az SZKP KB mellett működő Pártellenőrzési Bizottság jelentését az SZKP XXVII. kongresszusához intézett 13 500 panaszos levélben foglaltak kivizsgálásáról, s megállapította, hogy a levelek egy sor hiányosságot fedtek fel a pártszerveknek a kommunisták nevelésében és a fegyelem megszilárdításában kifejtett tevékenységében. Végezetül a Politikai Bizottság áttekintette az Admiral Nahimov személyszállító hajót Novorosszijszk közelében ért szerencsétlenség okainak kivizsgálására alakított kormánybizottság jelentését. A katasztrófát — a vizsgálat tanúsága szerint — a két hajó kapitányának vészes hanyagsága, a tengeri közlekedés szabályainak durva megsértése okozta. A katasztrófát közvetlenül okozó két hajóskapitányt őrizetbe vették és büntetőjogi úton felelősségre vonták. November 7-re készül az ország A nagy októberi szocialista forradalom 69. évfordulójának megünneplésére készül az ország: a világtörténelmet formáló esemény felidézése lehetőséget teremt csaknem két emberöltőnvi idő változásainak áttekintésére, a társadalmi fejlődés eredményeinek értékelésére, a tennivalók számbavételére. A városok, falvak zászlódísze, a november 7-ét köszöntő plakátok, transzparensek a szocialista forradalom győzelmének tiszte- \ légnek. A következő napokban országszerte ünnepségeket rendeznek, s koszorúkat helyeznek el a szovjet hősi emlékműveknél. A gazdaság, a tudomány, a kultúra területén kiemelkedő dolgozók tevékenységét számos intézménynél kitüntetésekkel ismerik el november 7-e alkalmából. Az ünnepet megelőzően, november 6-án, csütörtökön délután az Országház előtt katonai tiszteletadással felvonják az állami zászlót. A gellérthegyi Felszabadulási Emlékmű előtt a Magyar Népköztársaság nemzeti lobogója és a nemzetközi munkásmozgalom vörös zászlaja emelkedik a magasba. Az ünnep előestéjén Szabó István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a TOT elnöke mond beszédet, amelyet a Kossuth rádió és a televízió 19.15 órától közvetít. A Parlament előtt, a Kossuth Lajos téren november 7-én, pénteken délben zenés őrségváltás lesz az állami zászlónál. E napon tartanak koszorúzás: ünnepséget a Lenin-szobornál, a Felvonulási téren: népünk nevében leróják kegyeletüket a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Minisztertanács, a társadalmi . és tömegszervezetek, a fegyveres erők és testületek képviselői. Az Országházban az Elnöki Tanács a nagy októberi szocialista forradalom 69. évfordulója alkalmából kitüntetéseket adományoz párt-, társadalmi és tömegszervezetek tisztségviselőinek és aktivistáinak. Mind több vállalati vezetőnek okoz ismétlődő fejtörést, hogyan tarthatja meg biztosabban a munkaerőt, hogyan lehet a ma belépő pályakezdő mérnököt, az újfelvételest vagy a végző ipari tanulót a vállalathoz kötni. Nyilvánvaló, ezt a törekvést csak akkor koronázza siker, ha a vállalat és a dolgozó érdekei nagyjából fedik egymást. Ha a munkakörülmény, az érdekeltség, a légkör és az elvégzendő feladat egyaránt vonzó, továbbá a juttatások és a teljesítmény, illetve a jogkör és a felelősség mértéke is összhangban áll egymással. Általánosságban könnyű ezt megállapítani, elvárni, de a gyakorlatban érvényesíteni annál nehezebb. A magas kereseti lehetőséggel csábitó állás- hirdetéseket olvasva (és tudva, hogy az effajta toborzás hatékonysága csekély) köztudott; nem csupán bérkérdésről van szó. Jól tükrözik a helyzet ösz- szetettségét azok a vállalati felmérések, amelyeket a kilépő dolgozók megkérdezésével, az ő indokaikból állítanak össze. Az állásváltoztatás fő okai között — mindjárt a bérezés elégtelensége után — a munkahelyi bánásmódot, a szervezetlenséget vagy a kedvezőtlen műszakbeosztást, az érvényesülés, az egyéni értékelés anomáliáit jelölik meg a távozók. A hangnem, a törődés, a dolgozók véleményének figyelembevétele, a csoportvezetőtől a vezér- igazgatóig, alapvető vezetői követelmény, mégis a valóságban a kelleténél kevesebbet gyakorolják. Köztudott pedig az is, hogy a dolgozó nemcsak a jövedelmével, hanem a munkájával, annak hasznosságával is lehet elégedetlen. Mit szóljon az a fiatal kőműves például, akit a brigád lényegében segédmunkásként foglalkoztat? Ha a csoportnorma jóvoltából vastag is a fizetési borítéka, csak ide- ig-óráig viseli el a méltatlan helyzetet, lekezelő bánásmódot, s az első adandó alkalommal törvényszerűen más beosztást vagy vállalatot keres magának. Olyat, ahol alkotó munkáját és a szaktudását veszik igénybe és fizetik meg. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a munkahelyi vezető időnként kényszeredetten érdeklődjön emberei hogy léte felől, s megértéssel kezelje magánéleti gondjaikat, hanem olyan vállalati légkör kialakításáról, ahol minden alkalmazott a szó teljes értelmében munkatársnak érezheti magát. Vagyis olyan kapcsolatok alakulhassanak ki műhelyekben, irodákban, építkezéseken, hogy a vezető szakmunkásoktól a kisegítőkig mindenki részesülhessen a jól végzett munka örömében, s a hangnemtől a bérezésig kézzelfoghatóan tapasztalja: itt számítanak rá, s meghallgatják észrevételeit is. A fentieket bizonyítja az a közismert tény, hogy a vállalatok legrégibb, legáldozatosabb dolgozói, a törzsgárda zöme az összeszokott, egymásra is figyelő közösségekben találhatók. Ahol a munkaközi, szakmai kapcsolatokon kívül igen gyakran baráti szálak, közös élmények is összefűzik az embereket. S ezeket az összetartó kollektívákat többnyire így hívják: szocialista brigád.
