Észak-Magyarország, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-01 / 258. szám
1986. november 1., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 Ritka „ Ritka „rekordot” állított fel Billy Abercromby, a St. Mirren labdarúgója a Motherwell elleni bajnokin. A rendkívül kemény összecsapások egyik kiemelkedően durva „kettős belépője” után Abercrombyt és Kirket (Motherwell) leküldték a pályáról. Néhány pillanattal később a bíró büntetőt adott a St. Mirren ellen. A levonulóban levő Abercromby odarohant a játékvezetőhöz Széljegyzetek 1 Olvasom, hogy a magyar labdarúgó-válogatott korábbi menedzsere pert indított az ismert író ellen. Nem, ■ nem az egy csapásra híressé vált könyvében megfogalmazottak miatt (noha abban „adott rendesen” az egyesek által tálcán hordozott, de azt meg nem szolgáló sportvezetőnek), hanem az egyik „névtelen” holland lapban megjelent kijelentése miatt. Ebben — állítólag — elhangzott, hogy a magyar együttes néhány tagja eladta az utolsó selejtező mérkőzést, s így Hollandia játszhatott a belgákkal „osztályozót”. Az író ezt tagadja, rossz fordításra hivatkozik, s elhatárolja magát a neki tulajdonított mondatoktól, vádaskodástól. Ettől függetlenül az ügy bíróságra került, s bizonyára, sokan figyelik majd érdeklődve a fejleményeket. Megvallom, különösebben nem izgat a per végkim'enetele. Valakinek majd igazat adnak, még azt is el tudom képzelni, hogy kompromisszum születik. Egyvalami azonban határozottan zavar. Amióta megjelent a bevezetőben említett könyv, úton-útfélen olvasom a lekicsinylő nyilatkozatokat, hallom a megjegyzéseket. Csak egyvalamit nem találok: vitát. Pedig milyen jó lenne olvasni arról, hogy X. Y. szópárbajra hívta a szerzőt, s valódi érvekkel késztette tévedése beismerésére. Ehelyett azonban vagdalkózást vélek felfedezni. A minap a kormányszóvivő magánvéleménye is napvilágot látott. Nem idézem szó szerint, a lényege az volt, hogy sajnálatosnak azt tartja: a sportág jelenlegi helyzetében még mindig nagyon sokan élnek meg jól a labdarúgásból. Ezzel a magam részéről csak egyetérteni tudok. S talán annyit fennék hozzá: nem az író a futball ellensége, hanem a labdarúgás. S ezért feleslegesen terelődik el a szó újólag a lényegről... 2 Ha már a legnépszerűbb sportágnál tartok: sokallom az élvonalban szereplő futballisták és edzők keresetét. ■ A képes heti sportlápból tudtam meg, milyen jövedelemmel rendelkezik a fővárosi együttesnél „csodát” művelő szakember. Négyszázötvenezer forint „tuti”, s erre még jön az év végi prémium. Kerekítve, jóval a félmillió forinton felülire rúg az összeg, ami havonta ötvenezret jelent. Tudom, nem túlzottan etikus mások keresetében vájkálni, de amíg ment a magyar futball szekere (hej, de régen is volt ez az idő!), senki nem foglalkozott ezzel a témával. Igaz, akkoriban nem is dobolták ki, melyik csapat, mennyiért játssza ezt vagy azt a mérkőzést. Mostanában már nem csinálnak titkot belőle, s úgy vélem, jogom van egyet nem értésemet kifejezni ezzel kapcsolatban. Napjainkban társadalmunkban az egyik sarkalatos elv: mindenkit végzett munkája után fizessenek. Aki többet tesz az asztalra, részesüljön abból nagyobb arányban. iNos, az élvonal 16 edzője közül megítélésem szerint legalább egy tucat az égadta világon még semmit nem bizonyított (legfeljebb azt, hogy nem váltja meg a világot, de még saját csapatát sem)! Középszerű, vagy attól is gyengébb teljesítményekért viszont busás jövedelmeket vágnak zsebre. Ha véletlenül rosszra fordul a „lapjárás”, keresnek másik csapatot, s kezdenek mindent elölről. Így telnek- múlnak az évek, s kerülnek közelebb a nyugdíjkorhatárhoz. Tisztelet a kivételnek, mégis megkockáztatom: ugyan kiktől lessék el a játékosok a sportág minden csínját-bínját? Az edzők féltik a kenyerüket, kevesen vállalkoznak közülük alkotásra, toldoznak-foldoznak, s panaszkodnak a játékos- állomány általuk szerénynek minősített tudására. Berzenkedem a labdarúgók fizetsége ellen is, mert nincs arányban a produkció az érte kapott fizetséggel. Egyetlen szavam sem lenne, ha szombatonként-vasárnaponként szórakoztatnának, s minden ember jó érzésekkel távozhatna a stadionokból. De most már ott tartunk, hogy büntetésnek számít egy-egy találkozó megtekintése ... Szerintem a korábbi MDSZ-vezetés akkor követte el a döntő hibát, amikor indokolatlanul megemelte a juttatásokat, s ölbe tett kézzel várta a viszonzást. Talán az új testület tagjai ebben a kérdésben is hallatják majd hangjukat. 3 S ezek után valami másról, valami szívderítőről. Súlyemelőink készülnek a szófiai világbajnokságra, ■ amely kemény próbatételnek ígérkezik, hiszen a sportág fellegvárában mindenki bizonyítani akar, nagyobb tülekedés várható tehát az érmekért, mint a múltban. A leninvárosi Szanyi Andor ebben az évben korántsem készülhetett úgy a világversenyre, mint korábban. Az év első fele számára a katonaságot jelentette, s az angyalbőrben azért (talán tudat alatt?) mégsem úgy gyakorol egy sportoló, mint általában. A leszerelést követően fokozott erőbedobással vetette magát a munkába, igyekezett pótolni a mulasztottakat. De hogy a háromszoros felnőtt világbajnok útja továbbra se legyen rózsákkal telehintve, arról egy sérülés gondoskodott. Újabb másfél hónapos kihagyás... Aki járatos a sportág berkeiben, pontosan tisztában van azzal: itt minden elveszített napnak jelentősége van. A súlyokat ugyanis fel kell emelni, a tonnákat meg kell mozgatni. Ha ma elmulaszt valamit az ember, azt egy nappal később már képtelenség behozni. Akkor ugyanis ott az újabb feladat, amit teljesíteni kell. Nos, Szanyi mindezek ellenére nem esett kétségbe. A minap módom volt szót váltani vele, s szavaiból sugárzott az elszántság, az olyan ember magabiztossága, aki tisztában van azzal, mit miért csinál. Szanyi jó versenyzői alkat, mindig akkor adja ki magából a legtöbbet, amikor arra a legégetőbb szükség van. Ha Szófiában valami szépet tudna produkálni, akkor az az akaraterő diadala lenne. S talán két hét múlva háttérbe kerül a per, nem lesz téma a futballban dúló harc, mert akad ok az ünneplésre. Doros László rekord” és nyomdafestéket nem tűrő megjegyzést tett. Előkerült az újabb piros cédula. A Motherwell kihagyta a 11-est. A kétszeresen kiállított csapatkapitány ismét visszajött a gyepre és gúnyos kijelentésekkel tovább ingerelte a játékvezetőt, Haladéktalanul megkapta a harmadik piros lapot is. A kérdés: hány piros lapot vesznek figyelembe a fegyelmi tárgyaláson? . .. Somod!: marad az eltiltás A MÖSZ elnökségi ülésén tárgyalták Somodi Ferenc szupernehézsúlyú Európa- bajnok fellebbezését. Ismeretes, hogy a magyar bajnokság döntője után az egyik pontozóval „nézeteltérése” támadt. Ezért 1987. december 31-ig minden hazai és nemzetközi szerepléstől eltiltották. A fegyelmi bizottság korábbi döntését helybenhagyták, így Somodi a következő év végéig nem léphet szorí- tóba. Ez gyakorlatilag azt is jelentheti, hogy az 1955-ben született, tehát már 30 esztendős Somodi valószínűleg be is fejezi pályafutását, a hírek szerint egyébként is a visszavonulás gondolatával foglalkozott. Az Egyesült Államokban tartja kongresszusát a hivatásos ökölvívókat tömörítő világszövetség, a WBA. További két évre a venezuelai Gilberto Mendoza maradt a WBA elnöke, aki 1982-től tölti be ezt a tisztséget. Csütörtökön titkos szavazással úgy döntött a kongresszus, hogy mindaddig, amíg Dél-Afrika nem szünteti meg faji megkülönböztető politikáját, az országban nem rendezhetnek a WBA hatáskörébe tartozó hivatásos ökölvívó-mérkőzést. A dél-afrikai hivatásos versenyzők országukon kívül továbbra is szorítóba léphetnek. A szavazásra szenvedélyes, több mint hatórás vita után került sor. Harminc küldött szavazott a javaslat mellett, 18 pedig ellene. A házi leiadatot szépen „megírták” Hol játszanak tavasztól az ózdi kézilabdázók? A férfikézilabda NB I/B 1986-os küzdelemsorozatának végén a következőképpen festett a tabella élcsoportja: 1. Solymári Pemü 44, 2. Ózdi Kohász 38, 3. Üjpesti Dózsa 34. Az első két helyezett feljutott a legmagasabb osztályba. Ügy is fogalmazhatunk, hogy az ózdiak önmagukat korrigálták, helyrehozták egy esztendővel ezelőtti „bakijukat”. — Amikor tavaly kiestünk az élvonalból, nagyon elkeseredtünk — mondta Be- reczky György edző. — A hatévi N:B I-es tagság után természetesen roppant nehezen viseltük el a búcsút. Hetekre volt szükségünk ahhoz, hogy magunkhoz térjünk. Aztán ösz- szeszedtük gondolatainkat és egyértelműen leszögeztük: más célunk nem is lehet, mint a visszakerülés! — Feljutásukat valóban nem veszélyeztették a riválisok. némi túlzással kijelenthetjük: besétáltak az élvonalba. Ettől függetlenül sokan felkapták a fejüket akkor, amikor idegenben meglepetésszerű vereségeket szenvedtek. Olyan csapatokkal szemben maradtak alul, amelyekkel a gyengébbek is könnyen elbántak ... — Valóban „érdekes” dolgokat csináltunk. Az elsőket hazai környezetben és vendégként is biztosan legyűrtük. Talán azért, mert ismertük őket, mert a sorsdöntő mérkőzésekre alaposan rákészültünk. A kiszámíthatatlan gárdák viszont egyszer-kétszer megtréfálták az Ózdi Kohászt. — Szakmai szempontok alapján mérlegelve: miben múlták felül a mezőnyt? — Mindenekelőtt kondi- cionálisan! Erőnlétünk kiemelkedően jó volt. Technikailag szintén semmi gondunk nem akadt. Az NB I- es adottságokkal rendelkező játékosok csak házi feladatukat írták meg, hatalmas kudarc lett volna, ha mondjuk, elvérzünk ... Jómagam egyszer vesztettem el az önbizalmamat. Amikor a nyáron Cseri — elnézést a fogalmazásért — cserben hagyott minket. Ha nálunk marad, akkor már az őszi szezon előtt beülhettünk volna egy kényelmes karosszékbe. A pontvadászat néhány napja befejeződött, a játékosok viszont még nem vetovász vezéregyénisége volt az Ózdi Kohász csapatának. hették ki jól megérdemelt szabadságukat. A Magyar Népköztársasági Kupában ugyanis sikerrel vették az eddigi akadályokat, s a legjobb nyolc közé jutásért a Bp. Honvéddal csapnak ösz- sze. Az 1987-es bajnokságig nagyon sok idő van hátra. Erősíteni magától értetődően szeretnének. Igen ám, de a kézilabdázók nem kedvelik Ózdot, ennek következtében inkább elvándorolnak a kohászvárosiból, mintsem gyökeret vernek. Az elmúlt években egy komplett csapatra való játékost veszítettek. Az idén például a már említett Cseri, aztán egy másik ász, Huszti mondott búcsút a fekete-fehéreknek. — Nem az anyagi kérdések miatt! — folytatta Be- reczky György. — Akik nálunk játszanak, keresnek annyit, mint amennyit az NB I-ben máshol osztanak. Sőt, lakást talán hamarabb tudunk adni... A sportolók azonban nem érik be ennyivel. Abból indulnak ki, hogy az Ózdi Kohásznak nincs csarnoka, és a szabadban, bitumenen kell játszaniuk. Nem látnak perspektívát, kibontakozást. — Mit csinálnak akkor, ha a Magyar Kézilabda Szövetség terembe kényszeríti az együttest? — A kézilabda teremsport, ezt tudomásul kell venniük. Az MKSZ-nek igaza van. A játékosok sem szívesen szaladgálnak a kőkemény bitumenen, könnyen megsérülnek és még sorolhatnám. Éreztük is, hogy talán minden érdekelt azért szurkolt, hogy fel ne jussunk, mert velünk megint csak gond lesz. Van az éremnek azonban egy másik oldala is. Kétezres szurkológárdánkról nem mondhatunk le! A Vörös Hadsereg úti iskolába 200-an férnek be. Miskolcra nem megyünk, mert sohasem élveztük a közönség szimpátiáját. Aztán hogy nézne ki, ha átmennénk Egerbe? Marad tehát az iskola — vagy a „szabad ég”. Húsba vágó ügy ez, az MKSZ-nek, az Ózdi Kohásznak és a szurkolóknak egyaránt. — Olyan híreket hallottunk, hogy hamarosan hozzákezdenek egy fedett csarnok építéséhez! — A városban már politikai ügy a leendő létesítmény témája. A helyi vezetés, a bázisszerv, a sport- szerető lakosság, egyszóval mindenki akarja! Ha most kezdenének hozzá, akkor sem tudnánk benne játszani csak mondjuk, ’89-ben. Hirtelenjében más megoldás is elképzelhető. Az egyesület a közelmúltban kapott egy elfogadható ajánlatot valamelyik ktsz-től. Hat hónap alatt, viszonylag olcsón befednék bitumenes pályánkat. De szép lenne! Végezetül ejtsünk szót a személyi kérdésekről is. Be- reczky György szerződése az esztendő végén lejár, még nem dőlt el, hogy marad-e, vagy távozik. A feljutást kiharcoló csapatból — Bo- csák, Kovács L., Gráf, Lovász, Bánrévi, Jakab, Fekete, Réti, Üveges, Kurusta, Debnár, Imre, Kovács I., Kerekes — Fekete és Gráf a visszavonulás gondolatával foglalkozik. Hivatalosan el is búcsúztak, de talán egy esztendőt még vállalnak. Kovács I. Pécsre igazol, a Cseri-dosszié még nincs lezárva ... Van tehát mit tenni a soron következő rajtig. Kolodzey Tamás Kezdődik az őszi hajrá Javítanak-e a borsodiak? A kérdésre pozitív választ remélnek a labdarúgás borsodi barátai, ugyanis az elmúlt hét vége igencsak rosz- szul sikerült a második vonalban szereplő együtteseknek. A DVTK a harmatgyenge Szekszárdtól kapott ki úgy, hogy pillanatnyi esélye sem volt, az ózdiak pedig ismét hazai környezetben botlottak. A DVTK berkeiben igencsak felkorbácsolod tak a hét elején az indulatok. Érthető, mert a gárda immár tartósan a kiesés ellen kényszerül hadakozni, s ez aligha lehet idegnyugtató bárki számára. A vasgyári társaság ezúttal a Szolnok gárdáját fogadja. Az elmúlt években a szolnokiak általában remegő lábakkal léptek pályára Diósgyőrött, s rendre vereséget is szenvedtek. Az alaphelyzet azonban változott, a gödörben levő DVTK most egyáltalán nem mehet biztosra. Nem első esetben írjuk le: ha a hazaiak nem érzik át az összecsapás fonFükő magasra emelt kézzel ujjong csapata gólja után. Holnap vajon lesz-e oka az örömre? tosságát, ismét kellemetlenség érheti őket. Mindez valószínűleg a labdarúgók könyökén jön ki, de eddig sajnálatos módon mégsem jutott el a tudatukig ... Ha viszont tényleg csak ennyire képesek, akkor ..., nos, akkor igen nagy a baj. Az ózdiak lassan besorolnak a mezőny hátsó régiójához tartozó csapatok sorába. Vasárnap délután alighanem tovább folytatódik ez a hátrálás, ugyanis az eddig jóval a várakozás felett teljesítő Veszprémi SE vendégeként kellene helytállniuk a fekete-fehéreknek. Nem lesz egyszerű dolog! Érdekes módon az ózdi szakvezetés a vereségeket követően rázendített a szokásos nótára. Meg kell erősíteni a csapatot, játékost kell igazolni! — nyilatkozta legutóbb Bánkúti mester. Véleményünk szerint ez is egy módja (nem biztos viszont, hogy a legcélravezetőbb) a talpraállásnak, de van egy szimpatikusabb is. Ez pedig: a meglevő állománnyal olyan szintű és minőségű munkát végeztetni, hogy ne legyen gond a helytállás. Diósgyőrött Fekete M., Veszprémben pedig Segovits fújja majd a sípot a vasárnap délután 1 órakor kezdődő mérkőzésen. Az NB II. további mérkőzései: Metripond SE—Bajai SK, Bp. Volán—Szek- szárd, Keszthely—Szarvas, Nyíregyháza—S2EOL- DELEP SE, Csepel SC—Ganz- MÁVAG, Kaposvár—Nagykanizsa, Váci Izzó—Budafok, Komló—Salgótarján. * Forduló lesz a labdarúgás élvonalában is. A szombati műsor ezúttal teljes, mind a nyolc mérkőzést ezen a napon rendezik. Kiemelkedik a programból az MTK-VM kispesti, a Vasas székesfehérvári és a Rába ETO Üllői úti vendégszereplése. A párosítás: ZTE—Eger SE, Siófok—Dunaújváros, Bp. Honvéd—MTK-VM, Ü. Dózsa—DMVSC, Haladás VSE— PMSC, Békéscsaba—Tatabánya, FTC—Rába ETO, Videoton—Vasas.
