Észak-Magyarország, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-10 / 239. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1986. október 10., péntek őszi megyei könyvhetek Könyvet minden házba A szövetkezeti könyvterjesztés hagyományos akciója az őszi megyei könyvhetek, hiszen a falusi emberekhez kézközeibe elsősorban a szövetkezeti mozgalom viszi ma is a könyvet, az ő boltjaikban vásárolhatják meg. Az Állami Könyv- terjesztő Vállalat és a Művelt Nép bolthálózata a fővárosra, illetve jobbára a vidék városaira korlátozódik. i Ügy gondolom, ezt a ren- , dezvénysorozatot elsősorban csak a „vonzáskörzete” különbözteti meg más, nagy, könyves akcióinktól. De éppen ezért válik nagyon fontossá számunkra ma is. Azért, mert nem mondunk le, mert nem mondhatunk le arról a célkitűzésünkről, hogy a könyvet — mint a mindennapi kenyeret — eljuttassuk minden család otthonába. Ne csak a kalendáriumot, amely mindig is ott 1 volt a parasztember otthoná- , ba, hanem mindazokat a i szépirodalmi és ismeretterjesztő munkákat, amelyek hozzátartoznak a mai ember műveltségképéhez, amelyek segíthetik, hogy jobban, szebben, könnyebben éljen. Az őszi megyei könyvhetek ideje közeleg — ezt mutatják a sokasodó meghívók. Sőt, bár a hivatalos megnyitó még odább egy kicsit — majd csak október 17-én érkezik el —, rendez- '<■ vényekről már tudósítha- I tunk. A könyves ünneppel párhuzamos szövetkezeti kulturális hetek még prog- ramdúsabbá tették az eseményt. Így került már sor : Ongán Fecske Csaba költő- olvasó találkozójára, s 5 ugyanővele Sajóvámoson. Mindkét helyen — akárcsak majd október 16-án Bükk- : aranyoson — az Unió Afész szervezésében tartják a találkozót. A szervező nem változik Gergely Mihály József Attila díjas író beszélgetésein sem. Október 23- > án, 24-én és 25-én sorrendben Hernádnémeti, Sajóhíd- * vég és Girincs könyvbarátaival találkozik majd az = író. Példákat sorolhatnánk ■ még, hiszen a szövetkezetek j' készültek — s most is ké- ; - szülnek — a maguk köny- ’’ vés ünnepére. A falusi könyvterjesztésben például országosan is példamutató eredményeket ért el eddig a mezőkövesdiek könyvesboltja, amely szövetkezeti kezelésben működik. A cél most úgy hangzik, hogy jó lenne az október 31-ig tartó rendezvénysorozat idején egy-egy napot minden faluban könyves nappá tenni. Hogy ez sikerül-e teljes mértékben, nem tudom. De az is valami, ha legalább jó néhány községben meg tudják valósítani ezt a könyves napot. Ügy, hogy az emlékezetes, élményt adó legyen. Ebben a könyvtárak is segítik a szövetkezetieket, többnyire hellyel, de szervezéssel is. Példája ez az együttműködésnek, a jó cél érdekében. Gondolom, méltatlanul kevés szó esik arról a munkáról, amelyet a közművelődésben és a közművelődésért végeznek a szövetkezetek. Elsősorban persze saját tagságuk körében. Korábbi években több alkalommal vehettem részt például szavalóversenyeken, irodalmi rendezvényeken. Almi ebben hasznos volt, az az, hogy általában sikerült bevonniuk a velük kapcsolatban álló iskolákat is. A kapcsolódás elsősorban az ifjúsági szövetkezeti mozgalomnál lehetséges, de túl is nő ezen. Hiszen nagyon sok településen a szövetkezetek a falu lakosságának nagy részét érdekeltté teszik. Hatáskörük tehát nagy, s ezzel kapcsolatosan feladatuk és felelősségük is. Huszonhatodik alkalommal rendezik meg ezen az őszön a megyei könyvheteket a szövetkezetek. Hagyománya van, múltja van a rendezvénynek. És hitem szerint jövője is, noha általában hajlamosak vagyunk megkérdőjelezni régi akcióinkat. Abban, hogy egyszer valóban olvasó nép legyünk, a szövetkezeti könyvterjesztés és akciói is nagyon sokat tehetnek. Nemcsak emberközelbe hozott találkozóikkal, hanem elsősorban azzal, hogy a könyvet viszik ki az emberek közé. (csutorás) Hangversenyelőzetes Hétfőn a színházban a Liszt Ferenc Kamarazenekar . Indul a hangverseny- • évad. A Téli bérlet sorozatban a Miskolci Nemzeti Színházban október 13-án tartják (este fél 8 órai kezdettel) a nyitó koncertet. A Liszt Ferenc Kamarazenekar játékát hallgathatják a zenebarátok (hangversenymester Rolla János), műsorukon Mendelssohn h- moll szimfóniája, Liszt Malédictionja és Mendelssohn Oktett, Op. 20. című műve szerepel. Az esten zongorán Czékely István működik közre (képünkön). A fiatal zongoraművész 1960-ban született Dunaújvárosban, muzsikus családban. ötéves kora óta zongorázik, a Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskolán végezte tanulmányait. 1977-ben első díjat nyert a fiatal zongora- művészek soproni nemzetközi .versenyén, 1979-ben a párizsi Long-Thibaud versenyen oklevelet kapott. Negyedik helyen végzett 1981- ben a budapesti Liszt—Bartók zongoraversenyen. Ezt követően elnyerte a Cziffra- alapítvány ösztöndíját, majd a salamancai (Spanyolország) nemzetközi verseny első díját. Számos külföldi hangversenyteremben játszott, többek között Francia- országban, Angliában, Belgiumban, Ausztriában és Japánban aratott méltó sikert játékával. Női mezítelenség - kínai filmben A kínai film történetében először jelent meg meztelenül színésznő a filmvásznon. A pekingi mozikban most kerül bemutatásra a Hsziao-Hsziao, Hunan lánya című film, amely a feudalizmus korában játszódik, s a nemi vágy elfojtásáról szól, — mint azt a China Daily című angol nyelvű kínai lap hírül adta. A film Sen Cung-ven 1929-ben megjelent regényén alapul, s mint a lap írta, példája a kínai filmművészetben érvényesülő új kifejezési szabadságnak. Nem érdektelen a film története: a falu lakói megbüntetnek egy fiatal özvegyet, mert az viszonyt kezdett a falusi kováccsal. Büntetésként teljesen lemeztelenítik és egy tóba fojtják, a kovácsnak pedig eltörik a lábát. Hötelevízió Az elektromágneses, hullámok infravörös tartományának sugárzását (hősugárzást) regisztráló elektronikus műszert a „hőtelevíziónak” nevezték el. Ezt a műszert ma a legkülönbözőbb területeken, köztük Földünk távmegfigyelésénél is alkalmazzák. A hőtelevíziót speciális repülőgép fedélzetén helyezték el. amely különböző magasságokból ké" szí tett felvételeket. Segítségével meghatározható a felszíni és föld alatti hővezetékek, lakóépületek, „hőszö- kése”, elősegíti a víztározókat szennyező vállalatok felderítését. Folyóiratszemle Politikatudomány A folyóirat idei 1—2-es, 250 oldalas összevont száma témáiban változatos, tartalmas olvasnivalót kínál a politika fontos kérdései iránt érdeklődő olvasóknak. A Politika és Társadalom rovatban Kozma Ferenc a gazdaságpolitika mozgásteréről, dilemmáiról, Török L. Gábor a dolgozó fiatalok szocializációjáról ír. Érdekes tanulmányok elemzik a szovjet—nyugatnémet viszony kérdéseit és a kínai „négy modernizálás” problémáit. A folyóirat tanulmányokat közöl a nemzetközi munkás- mozgalom különböző kérdéseiről és hírt ad néhány fontos hazai tanácskozásról; így a szakszervezetek kongresz- szusáról és az Erdei Ferenc vándorgyűlésről. A folyóirat Műhely rovatában szűkebb pátriánk olvasóit is érintő, érdeklő témát tárgyal Pázmándi Gyula és Érsek László, akik a szellemi erőforrások helyzetét és problémáit vizsgálták a Borsodi Vegyi Kombinátban. A szerzők abból indulnak ki, hogy történetének első 20— 22 évében a kombinát az ex- ! tenzív fejlesztés mintapéldá- I 1 ja volt. E fejlesztés lényege az volt, hogy nagy volumenű, komplett gyárakat vásá- ! roltak és hozzátelepítették i [ az ország minden részéből i . ideáramló munkaerőt. A hetvenes évek végén a BVK is belépett az intenzív fejlesztés korszakába: új fejlesztési stratégiát dolgoztak ki, amelynek egyik tartópillére a termékszerkezet átalakítása volt. A szerzők azt vizsgálják: van-e elegendő „emberi tőkéje” a továbbfejlődéshez? Hogyan változott a helyzet az új stratégia óta? összhangban van-e az eredeti célkitűzés a mai erőforrásokkal? A tanulmányban leszögezik: a tudásintenzív, fejlesztésigényes technológiák megkövetelik, hogy fokozódó mértékben növeljék a gazdálkodó egységek szellemi tőkéjét. Az intenzív gazdasági fejlesztés elsősorban az intellektuális munka termelékenységének növelését követeli meg. Helyzetfelmérésükben vizsgálják a BVK nem fizikai, műszaki állományának, többek között a kombinát fejlesztési igazgatóságának létszámváltozásait. Véleményük szerint, ha néhány éven belül a magyar vegyipar átlagára, illetve átlaga fölé akarjuk emelni a hatékonyságot, akkor a jelenleginél magasabbra (25— 30 százalékra) kell emelni a nem fizikaiak létszámát. „A kiművelt emberfők gyarapításához pénz, szívós tenni akarás és szemléletváltozás szükséges. A sorrend nem mindegy, mert a szemléletváltozást csak az anyagi alapok átrendezésével lehet elérni, igehirdetéssel nem” — írják. A szerzők ismertetik azokat az intézkedéseket, amelyeket a kutató-fejlesztő területen dolgozó réteg helyzetének javítására hoztak a BVK-ban. A kombinát úgy döntött, hogy alacsony anyag- és energiaigényű, mérsékelt beruházással megvalósítható, tudásintenzív, az anyagi ráfordításokhoz képest nagy hozamú, innovatív típusú technológiák irányába fejleszt, mégpedig úgy, hogy a technológiákat nemcsak vásárolja, hanem saját maga is kifejleszti. E stratégia megköveteli a szellemi tőke nagyfokú gyarapítását, hatásfokának emelését. Igényli, hogy nagy tudású specialisták legyenek a teljes innovációs lánc minden részén. „Egy lánc olyan erős, amilyen a leggyengébb láncszeme” — hangsúlyozzák a szerzők. Különleges alapossággal kell tehát elemezni a teljes innovációs lánc minden egységének erősségét, szellemi potenciálját, különben olyan helyzet alakulhat ki, hogy az egyébként alapvetően helyes stratégiacéloknak az emberi erőforrás nem felel meg. P. J. Levelező nyelvtanfolyam A hagyományos nyelvoktatási fofmák mellett levelező tanfolyamon is elsajátíthatják az eszperantó nyelvet az érdeklődök a Magyar Eszperantó Szövetség segítségével. E forma előnye, s a nyelv elsajátításának eredményességéhez nagyban hozzájárul, hogy mindenki a neki megfelelő ütemben haladhat a tanulással. A tanárok kijavítva — postafordultával — visszaküldik a kitöltött feladatlapokat a hallgatóknak. Aki szükségesnek tartja, konzultáción vehet részt, ahol megbeszélik a felmerült problémákat és gyakorolják a helyes kiejtést. Az összejöveteleken levelezni kívánó külföldi eszperantisták címeihez is hozzájuthatnak azok, akik ilyen módon is gyakorolni szeretnék a nyelvet. A levelező oktatásról a Magyar Eszperantó Szövetség titkársága ad tájékoztatást a 141-078-as, vagy a 334-194- es számon. Végsí bécsi illái Évától „Eddig mindig megadatott, hogy mindaz, ami az életben nem sikerült, a színpadon valósítsam meg. Hogy ott boldog lehessek, hogy szerethessek, hogy szerethessenek, hogy királynő legyek, gazdag legyek, tündér legyek .. .” Ruttkai Éva így összegezte egyik utolsó interjújában hitvallását, amelynek szellemében élt és játszott. A Kossuth-díjas kiváló művészt, a Vígszínház tagját csütörtökön utolsó útjára kísérték családtagjai, pályatársai, barátai, ismerősei és tisztelőinek ezrei a Farkasréti temetőben. A művészetében is megismételhetetlen embertől, a színművészet örök Évájától, a világot mozgató, megfejthetetlen asszonyi titkot, bájt és kedvességet sugárzó embertől Vámos László, a Magyar Színházművészeti Szövetség főtitkára, a Nemzeti Színház főrendezője búcsúzott a Művelődési Minisztérium, Budapest Főváros Tanácsa, a Színházművészeti Szövetség és az egész magyar színésztársadalom nevében. Ma még nem tudjuk felmérni, mit veszítettünk — mondotta. Az emberi fantázia szegény elképzelni: mi lenne, ha elvonnák tőle az éltető napot, a vizet, a levegőt. Tőlünk most hirtelen elvették Évánkat, aki a madáchi Éva tizenegy arcát úgy formálta tovább, hogy mindig a paradicsomi Éva maradt. A tragikusan fenségestől a nevetséges kis- szerűségig mindenre volt színe, könnyedén, magától értetődően szökkent át korokon, stílusokon, a görögöktől napjainkig. Ruttkai Éva nem lett színésszé, ő színésznek született. Mindent tudott, amit a pályán tudni lehet. Parancsolj velem, tündérkirálynő — ezek voltak Ruttkai Éva első szavai a színpadon, s ő maga lett a magyar színházművészet koronázatlan tündérkirálynője — Darvas Iván Kossuth-díjas, Kiváló művész emlékezett így művésztársára, a Vígszínház társulata és a jelenkor színjátszásának művészei képviseletében. Sokesztendős közös művészi munka után szólt Ruttkai Éva játékáról úgy, hogy „mindannyiszor csak felemelte a jelenségeket, a legbonyolultabbakat és a legvésztjóslóbbakat, megforgatta őket a kezében, játszani kezdett velük és egyszeriben elveszítették durva, gonosz varázsukat, azok megszelídültek, átlényegültek művészetté. A sírnál, amelyet elborítottak a kegyelet koszorúi, az emlékezet virágai, Lukács Sándor Jászai-díjas színművész vett búcsút Ruttkai Évától, a Vígszínház társulata nevében. Bemutatkozás Diósgyőr-Majláthon Múzeumi kiállítás a LÁEV-nél A miskolci Herman Ottó Múzeum és a Lillafüredi Állami Erdei Vasútüzem jó kapcsolata évtizedes múltra tekint már vissza. E kapcsolat egyik jele — évről évre visszatérő, látható megnyilvánulása —, hogy a múzeum igazgatósága mindig bevonja a vasútüzemet az októberi múzeumi hónap rendezvényeibe, „kitelepül” annak központjába Diósgyőr-Maj- láthra, valójában „házhoz viszi” a múzeumi kultúrát a vasútüzem dolgozóihoz. Illetve hát ia sokszínű múzeumi életnek, tevékenységnek egy-egy mozdítható megnyilvánulását. így került sor a minap egy kihelyezett kiállítás megnyitására, s ebbe a keretbe tartozik az október 21-én tartandó előadás: Céhes emlékek Miskolcról. Erről majd Gyulai Éva történész muzeológus beszél az erdei vasutasoknak. Bemutatkozik a Herman Ottó Múzeum Fotótörténeti Gyűjteménye címmel nyílt meg a kiállítás. (Maga a gyűjtemény is új dolog, új szerv a múzeumi szervezeten belül, s a közeljövőben be is mutatjuk majd olvasóinknak, ismertetjük létrejöttének okait, későbbi terveit.) Ez a kiállítás valójában valamiféle „kisöccse” a Miskolci Galériában látható, nagyszabású miskolci fotográfiatörténeti kiállításnak, természetesen a lehetőségek adta szűkebb keretek között, szerényebb kiállításban és tartalommal, de mondandójával hasonló kort ível át mint Déryné utcai társa. A vasútüzem kultúrterme ad otthont a kamarakiállításnak. A nagyszámú fénykép sorrendben a fényképezés úttörőit, ,a híres Váncza- műtermet, az 1860 és 1900 között használatos fényképes vizitkártyákat mutatja be a sor elején, majd a század- forduló időszakát idéző kabinetképek és eseményfotog- ráfiák következnek, családi és riportfotók a század első harminc évéből. Itt vannak Szinay Istvánnak az 1878-as miskolci árvíz- pusztítását megörökítő képei, végül a harmincas évek amatőrképei és az 1945 utáni képek zárják a sort, egy üveges tárlóban pedig régi fényképezőgépek, albumok, szak- folyóiratok láthatók. Ha nagy léptékkel is, ha kicsit szűkszavúan, de egészében átfogja a kiállítás a fotográfia és annak miskolci jelenléte, története közel másfél évszázadát. Biztató, hogy milyen nagy számban jöttek el az érdeklődők a nyitóünnepségre. Mindenesetre az ülőhely kevésnek bizonyult, a terem zsúfolásig megtelt, amikor Kern József, a vasútüzem műszaki vezetője köszöntötte a megjelenteket. Rövid bevezetőt dr. Dobrik István művészettörténész tartott. Szólt — többek között — a fényképezés másfél évszázad előtti felfedezéséről, a fénykép útjáról, információs szerepéről és arról, hogy a fotográfia korok és események tanúja. Méltatta a múzeum fotótörténeti gyűjteménye létrejöttének jelentőségét, s kiemelte: ez az új szervezet — a Miskolci Galériában látható, a közelmúltban nyílt kiállítás mellett, s azzal azonos időben — itt, a LÁEV dolgozóinak körében mutatkozik be először. Tarczai Béla fotóművész A fotográfia Miskolc életében címmel tartott érdekes előadást. A fényképezés útjának ismertetésén túl alapvetően azt fejtegette, mit jelentett a fotográfia a város életében, a város szépségeinek feltárásában és megismertetésében, a város fontosságának, súlyának tudatosításában, érdekes eseményeinek megörökítésében és sokfelé történő tudatosításában. Felvázolta a miskolci fotográfia útját a vándorfényképészettől kezdődően, a múlt század hatvanas éveiben jelentkező állandó fotográfusok munkáján, a híresebb mesterek bemutatásán át a művészi fotográfiának kicsit kései, e század harmincas éveiben történt jelentkezéséig, kiemelve azok nemzetközi elismertségét, s szólt a miskolci művészi fotó 1960—70- es években jelentkező reneszánszáról. A részvevők nagy érdeklődéssel szemlélték a kiállítás anyagát, amelyet várhatóan a környékbeli lakosság és az iskolák tanulóifjúsága is megtekint. A kiállítás október 7-én nyílt meg és november 7-ig látogatható. <bm)
