Észak-Magyarország, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-06 / 235. szám

1986. október 6., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Néhány perc alatt csak­nem húszán gyűltek össze a csárdában. Farmerosok, öltö­nyösök, tanulók és már dol­gozók. Fiatalok, akik a mun­ka és a tanulás után legin­kább a szórakozással - és nem a házépítéssel, gyermek- neveléssel - vannak elfoglal­va. Kispénzűek, ugyanakkor igényesek. E két dolog moti­válta őket a tavaszon, ami­kor elhatározták: maguknak teremtik meg a feltételeket szabadidejük kulturált eltöl­téséhez, amely jelen esetben diszkózáshoz alkalmas hely kiválasztását, rendbehozatalát jelentette. A városban korábban egyetlen hely kínálkozott a táncra, a baráti beszélgeté­sekre, ismerkedésekre; a ho­tel szórakozóhelye. Jóllehet, a belépők ára igencsak bor­sosnak tűnt, mégis megfizet­tek. Nem volt más választá­suk. Egészen addig, amíg a közeli halászcsárda vezetőjé­nek, velük hasonló korú fiá­val meg nem egyeztek. Az egyezség mindkét fél számá­ra hasznos volt: a csárdá­ban megnőtt a forgalom, a srácok pedig pénztárcájukhoz jobban alkalmazkodó be­lépti dij ellenében rophatták a táncot. Ráadásul, a ma­guk betonozta kerthelyiség­ben, - a környezet csinosí­tása egyébként úgyszintén kezük munkáját dicséri —, valahogy jobban érezték ma­gukat. Augusztus elejéig, amikor is az illetékes hatóság betiltotta a diszkót. Az in­dok: „több esetben történő panasz, közrend-közbiztonság védelme, és a bűncselekmé­nyek megelőzése", végül: a meghosszabbitott nyitva tar­tási kérelem — amelyet a tanács megadott - jóváha­gyása hiányzik. A fiatalok döbbenten áll­tak a hír hallatán. Nem ér­tették, mi a magyarázata annak, hogy júniusban, júli­usban minden rendben volt, augusztusban pedig nem. Mi az oka annak, hogy csupán ekkor jöttek rá az ügyinté­zés hiányosságaira? És meg­oldásként, miért pont a leg­végsőt: a diszkó bezárását alkalmazták? Egyébként is: semmiféle rendbontás nem történt. Sőt, a nyáron éppen a csárdában szórakozó fia­talok segítettek azoknak a betörőknek az elfogásában, akik a szomszédos parkoló­ban egy külföldi kamion aj­tajának kinyitásán „fáradoz­tak" ... Kérdéseikre nem kaptak választ. Az ügyinté­zésnek ilyetén módja azon­ban bántotta őket. Ezért gyűjtöttek „tiltakozó" aláírá­sokat. Hogy az aláirásokat hová juttatták el? És hogy érke­zett-e azóta érdemi válasz? Nem tudom. A bezárás okait kutatva, az illetékes hatóság­nál azonban annyit megtud­tam: az engedélyeztetés hi­ányára többször is felhívták a csárda vezetőjének figyel­mét. Hiába tették. Ezért dön­töttek végül is úgy, hogy a diszkót bezárják. A döntés, a határozat he­lyességét, igazát, nincs jo­gunk vitatni. Az elintézés módját — amely több száz fiatalt érint — viszont igen. Csupán azért, mert manapság ritkán találkozunk olyan ösz- szetartó, lelkes fiatalokkal, akik önmagukkal és környe­zetükkel szemben igényesek. Jóllehet, történetünkben az igényesség „csupán" a szó­rakozásra vonatkozik, még­sem lebecsülendő, s kivált­képp nem megakadályozan­dó ... (monos) Ellentétes félidők az Encsi Bútorgyárban Nyitás a hazai piacon is Miskolcon Szolgáltató irodák alakottak Közérdekű bejelentéseket várnak Annak idején, a XI. Mis­kolci Ipari Kiállítás és Vá­sáron a BUBirV Encsi Bú­torgyára leginkább azzal keltett feltűnést a látogatók és szakemberek körében, hogy régi termékeiből egyet­len darabot sem vonultatott fel kiállítási területén. Pe­dig, mint korábban több­ször beszámoltunk róla, a gyár eddigi bútorai is köz­kedveltek voltak nemcsak a hazai, hanem külhoni pia­cokon is. Vagy talán még­sem teljesen ez volt a hely­zet? — erről érdeklődtünk a közelmúltban Juhász Béla főmérnöktől. — A kép rendkívül fele­más. Nem arról van szó, hogy eddigi garnitúráink nem állnák meg helyüket a vásárlók körében. A zömé­ben olcsó termékeinket még ipa is szívesen látják az ott­honokban. A hirtelen jött Váltásnak nagyrészt gazda­sági okai vannak. Az utób­bi években-hónapokban je­lentősen megdrágultak az alapanyagárak, a jelentkező többletköltséget viszont nem tudtuk érvényesíteni az árakban sem a külföldi, sem pedig a belföldi kereskede­lemben. Így termékeink zö­me ráfizetésessé vált. Emel- • lett természetesen azt is fi­gyelembe vettük, hogy a vá­sárlók igényei is változtak, mind többen érdeklődnek az egyszerű, főleg elemes bú­torcsaládok iránt. A képlet: a gyár számára is gazdasá­gos termékek előállítására kell törekedni a jövőben, mind a külföldi, mind pe-. dig a hazai piacon. A szo­cialista exportban az idei esztendő második felében igen nagy feladatok várnak a kollektívára. Mennyiségi Ülni a lőporos hordón ? A Miskolc Város Tanácsa feladatainak hatékonyabb el­végzése érdekében a város- gondnokság és a népfront szervezésében területi iro­dákat hoztak létre, melyek feladata a gyorsabb infor­mációáramlás biztosítása a lakosság és a tanács között. A területi szolgáltató iro­dák célja, hogy olyan kap­csolatrendszert alakítsanak ki a városi tanács és a vá­rost szerető, érte tenni aka­ró lakosság között, mely az elkövetkező időszakban a „városüzemeltetést” maga­sabb szintre emeli. A terü­leti irodák működésének lé­nyege, hogy az irodavezetők az információk begyűjtése érdekében a hét egy meg­határozott napján a körze­tükben ügyfélszolgálatot tar­tanak, 13—119 óra között. A felmerült problémákat a területi irodák vezetői, amennyiben lehetséges, a helyszínen megoldják, míg ia többirányú egyeztetést igénylőket az intézmény szakelőadóihoz továbbítják. Az ügyfélfogadáson elhang­zottakról minden esetben emlékeztetőt készítenek. Az irodákhoz bármilyen közér dekű vagy egyéni panaszok­kal, problémákkal, észrevé­telekkel lehet fordulni. A Hazafias Népfront négy körzetében működnek az irodák. Az első, a Tanács ház tér 2. alatt van, ahol minden szerdán Lórik István fogadja az ügyfeleket. A má sodik körzetben, a Testvér- városok útja 14-ben, csü­törtökönként Kalocsai Aladár ügyel. A harmadik körzet­ben, a Marx K. u. 49. alatt Pataki Iván fogad minden csütörtökön. A negyedik kör­zetben, a Vár u. 5-ben pe­dig Kovács István szerdán várja a panaszosokat. Lapunkban már hírt ad­tunk arról, hogy büntető el­járás folyik a csöbaji ter­melőszövetkezet volt elnöke, s több társa ügyében. Kiss János lett a közös gazdaság új elnöke. Egyál­talán nem tagadja, hogy lá­togatásunknak egy későbbi időpontban jobban örülne Valószínű ez összefügg az­zal, hogy helyzetét manap­ság senki nem tartja irigy­lésre méltónak. Ószintén br is vallja: — Nem hiszem, hogy so­kan áhítoznának a csobaji szövetkezet elnöki széke után. Mintegy 35 millió forintnyi veszteség várható: vagyis léket kapott a hajó. De végül is mi történt itt? A megelőző öt évben mindig nyereségesen zárt a gazdaság, s olyan látványo­san fejlődött, amelyre tör­ténetében még nem volt példa. Tóth János elnökhelyettes arcán látszik, hogy nem szí­vesén válaszol. — Kötve hiszem, hogy fö­lösleges vádaskodással, az előző vezetés bírálgatásával sokra mennénk. A helyze­tünket rózsásnak tényleg nem lehet nevezni. De más híján, ezt kell elfogadnunk, s innen kell kiindulnunk. Lehetőleg felfelé. SZEGÉNY EMBERT ... — Vagyis fátylat borítani a múltra? Elgondolkodott a kérdé­sen: — Azt még nem lehet. De előbb tisztán kell látni, hogy az ember az okokat felmérve lépni tudjon. Manapság divat egy-egy vezetőcsere után az előző vezetést szidni. Itt nem te­szik. Bár azt is tudják, az elkeseredés ezért a veszte­ségért az új vezetők nya­kába zúdul. — Egyáltalán mit lehet tenni ? összenéznek, majd szinte egymás szavába vágva mondják: — A bizalmat kell hely­reállítani ... Takarékosság ... Szakcsoportok felszámo­lása ... Persze csak azt. ame­lyik gyenge ... Spórolni, ahol lehet. .. Vigyázni a költségekkel... Akkor ta­lán ... Egyetlen szó nem hang­zott el arról, hogy ebből a válságból úgy is ki lehetne mászni, ha valamit fejlesz­tenének. Pedig ez lenne a természetes. Az elnök más­ról beszél: — Több mint tízmillió forintot vitt tőlünk el az idén az aszály. Szegény em­bert még az ág is húzza. Lényegesen jobban állnánk, ha 2,8 tonna helyett négy tonnát adott volna a búza, vagy ha a kukorica nem te­remne megint nívón alul. Rávettük tagjainkat, hogy bérben cukorrépát termesz­szenek. A legbiztonságosabb, belvízmentes dombhátakba vetettük. A szárazság itt fogta meg a répát a leg­jobban. Kétszáz családdal kell szembenéznünk, azt ál­lítva, hogy a legjobb szán­dék vezetett bennünket. A 35 millió forintos pénz­ügyi veszteség egyet jelent a szanálással. A szövetkezei mintegy tízmillió forintot tud a saját erejéből a ren­dezésbe bevonni, de ennek ára, hogy lemond a fejlesz­tésről. Várhatóan, a szakbi­zottság javasolta feltételek alapján megkapja a talpra- álláshoz a 25 millió forin­tos hitelt a szövetkezet, de ... AMIT VISSZA KELL FIZETNI got számlál, akkor a jogá­szok a bíróság előtt vissza­követelhetik a felvett pénzt. De ezeknek a pereknek nem sok értelme van. A proce­dúra hosszadalmas, a szövet­kezet számára előnytelen, a legtöbbször nem behajtható az előleg. Ésszerű lenne erről a jogigényről lemondani, ám akkor jön az illetékes hatóság, s megállapítja: a szövetkezet új vezetése nem tett meg mindent a veszte­ség felszámolásáért. És kö­vetkeznek a büntető szank­ciók. Viszont a hamis számlá­kért, az el nem végzett munkáért, a garanciális fel­adatokért még évekkel a felszámolás után is fizet a jogi személy, a felelős ter­melőszövetkezet. És ezt a pénzt, a bíróság ítéletét nem tudja sem a pozitív, sem a negatív oldalra beállítani a könyvelés. Nos, kicsit ma­gyarázata ez a jelenlegi cso­baji állapotnak, ahol idén tizennyolc szakcsoportból nyolcat szüntetnek meg. VISSZA A FÖLDHÖZ? ... de, ezt vissza kell fi­zetni. Tóth János: — Több mint tíz évem van a nyugdíjig, így való­színűleg „örököseim” — eb­ben a beosztásban "— is ugyanazzal fognak foglal­kozni, mint én, hogy a sza­nálási hitel törlesztését, a kamatainak fizetését mi­előbb teremtsék elő. Nem sok perspektívát látunk, le­het ez a mi hibánk. Hogy miért? Potenciális nyereségteremtő erő, vagy magyarán jövedelemteremtő forrás ebben a szövetkezet­ben is a melléküzemágak, ipari szakcsoportok voltak. Kezdetben be is váltották a hozzájuk fűzött reményeket, bár meg kell jegyezni, a szakcsoportok már a jöve­delmezőség kárára hódítot­tak tért. Az alacsonyabb adókulcs, a nagy önállóság — nemegyszer a közös gaz­daság terhére, mivel mint egyedüli jogi személy csak a szövetkezet kockáztatott — formaváltásra késztették a melléküzemágakat. Veze­tőik gyorsan megtalálták a kiskapukat, a szövetkezel alig védekezhetett, hiszen a szakcsoportok jogai, köte­lességei a mai napig nem egyértelműek. Nemcsak a csobaji, hanem más gazda­ság is beperelheti a fize­tésképtelen szakcsoportok tagjait a felvett előlegekért, ami persze javarészt a dol­gozók havi megélhetését szolgálta. Ha ez a csődbe ment szakcsoport kétszáz ta­— Ha ez ilyen egyszerű lenne! — mondja az elnök. Lőporos hordón ülünk. A nyereséget teremtő üzeme­inket nem akarjuk felszá­molni, de ezeknek a szak­csoportoknak a vezetői egy­más után adják be a fel­mondólevelet. öt százalék­kal nőtt az adó, ezt nem vállalják, inkább alakítanak egy újabb formációt, a kis­szövetkezetet. Valaha volt a mellék­üzemág. Azért hoztuk létre ezeket a szövetkezetekben, hogy a kedvezőtlen adott­ságú gazdaságok nyereségét növeljük. Pár évig be is töl­tötték e funkciójukat. De jött az új rendelet, amely mondjuk ki nyíltan, nem vált be. A szakcsoportoktól nagyobb nyereséget, haté­konyabb termelést reméltek, úgy, hogy alkalmazójuk­nak, a közös gazdaságok­nak növekedjen az eredmé­nye, s rugalmaságuknál fog­va, a népgazdaságban is hasz­nos szerepet töltsenek be. A jelenlegi rendőrségi vizsgá­latok, bírósági ítéletek bizo­nyítják, hogy beszabályozni, mederben tartani a folya­matot nem sikerült. — Maradna előrelépésként a föld, s az állatok! Itt vi­szont jóval szigorúbbak a szabályozók, így a ránk kényszerített takaró alól ki­bújni nehéz. —• Az elnök- helyettes egyértelműen fo­galmaz. — Volt itt hektá­ronként öttonnás búzater­tervünket, s ezzel együtt ár­bevételünket is szeretnénk a jelenlegi duplájára emelni. S ha ezt sikerrel oldjuk meg, még akkor sem érjük el a három évvel ezelőtti szintet. Előrelépni csak mi­nőséggel lehet, s ezt pénzre is tudjuk váltani az évvé­géig. Hasonló a helyzet a nyugatra készülő termékek­kel. December 31-ig mintegy 15 millió forintos árbevételt kell elérnünk. Ez kétszerese az egy évvel ezelőttinek, összességében a második fél évben 25 millió forintos ex­porttervet kell teljesítenünk ahhoz, hogy a hazai gyárt­mányokkal együtt az év vé­géig teljesíthető legyen a 340 millió forintos alapterv. — Eddigi felméréseink kedvező képet mutatnak. Az érdeklődés a Rita, a Frézia és a Rocco szekrénysorok iránt a legnagyobb. Ezeknél a bútoroknál a méretrend­szeren belül négy változatot dolgoztunk ki, melyen a kü­lönböző díszítőelemek alkal­mazását kel! érteni. A ked­vező fogacrtatást elsősorban annak tulajdoníthatjuk, hogy mind a négy szekrénysor előnyösen alkalmazható a pa­nelházak és kislakások szo­báiban is. Csákó—Fojtán més is. De a fojtogató bel­víz, s más adottságok azt bizonyítják, hogy biztonság­gal három év összefüggésé­ben nem termelhetünk töb­bet 3,5 tonnánál. Ez az arány a többi növényre is vonat­kozik. Magyarán itt nem le­het bízni a hozamnövelés­ben, mert ahhoz pénz, vá­sárolt kemikáliák kellené­nek, amelyek a belvíz gya­koriságából adódóan leg­többször a holtágakba, ta­lajvízbe, így a Tiszába ke­rülnének. Állattenyésztésün­ket megint adottságainkra szakosítottuk. Rá is fáz­tunk. A legelőre alapozott hústartás ma talán a leg­rosszabbul dotált állami ága­zat, (sajnos ezt mások is ta­núsíthatják — a szerk. megj.), az olcsó fű nem je­lent költségmegtakarítást, hiszen abrak, a silókukori­ca termesztése a belvíz mi­att nálunk a legdrágább. — Hogy mit lehet tenni? — most az elnök vonja meg a vállát. — Spórolni. Ami­kor itt főágazatvezető vol­tam, akkor odaszólhattam az elnöknek, hogy kellene egy­millió forint. Jól letolt, hogy nem a Rockefeller-alapít- vány tagja vagyunk, de cso­dák csodája meglett két nap múltán az egymillió. Ma, ha bejön a növénytermesz­tő, s kér egy alkatrészre kétezer forintot, összeül a felső vezetés, hogyan lehet­ne lefaragni ötszáz forintot. — A legnagyobb üzem­anyag-, műtrágya-, növény- védőszer-megtakaritással sem biztos, hogy mostoha adott­ságaink között hasznunk lesz. Ami az ipart illeti, ott nehezebb a helyzet, a gaz­daságosság megkövetelné, hogy felszámoljunk néhány olyan munkahelyet, amit ide telepítettünk. Van egy me­legüzemünk, ahol harminc ember dolgozik. Lényegében ide csábítottuk őket. Most pedig adjunk a kezükbe munkakönyvét ? — Az elnökhelyettes: — Rugalmasság, szerkezetvál­tás. Szép fogalmak. Mond­juk a fővárosban, ahol tu­catjával lenne a rosszul jö- . védelmező üzemeinkre is je- ‘ lentkező, hiszen sok más I célra is hasznosíthatnák eze-j két a gépeket. De itt? Néz- jl zen körül! Erről a mocsaras, belvi­zes tájról sokat írtunk. Di- í cséretet akkor, amikor az i itteni üzemek belevágtak a melléküzemágak, a szakcso­portok megteremtésébe. Hogy most miről kellene Ír­ni? Az állami megsegélye- zésről? Egy kedvező szaná­lási hitelről, ami utat nyit a fejlesztésre? Vezetői hoz­záállásról, kockázatvállalás­ról? Tagok, agronómusok összetartásáról? Kérdések, amelyekre válaszolni ma még nagyon nehéz. kármán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents