Észak-Magyarország, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-04 / 234. szám

1986. október 4., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15 Ü5 sport la EÍO—Torino Pénteken Zürichben meg­tartották áz európai labda­rúgó kupák második fordu­lójának sorsolását. Az UEFA Kupában a Rába ETO az olasz Torinóval találko­zik. Az első mérkőzést ok­tóber 22-én Torinóban vív­ják, a visszavágóra Győrben november 5-én kerül sor. A BEK slágermérkőzését a Real Madrid a Juventusszal vív­ja. A nyitány búcsút is jelentett Három miskolci együtt... Balra Koszován, középen Sziráczki, jobbra pedig Juhász látható az egymás ellen vívott harmadik futamban. Fotó: Mák Győzött a B. Bányász Borsodi Bányász—Győri Richards 18-16 (8-11). Mis­kolc, egyetemi körcsarnok, 300 néző. Vezette: Komár, Öcsai. NB I-es női találkozó. B. Bányász: Zsenticskóné — Enginé, Bocsiné 8, Angyal, Kovács L.-né, Feketéné 1, Kerék jártóné 4. Csere: Ko­vács M-né, Hoffmann 4, Be- reczkyné 1. Edző: Csík Já­nos. A győriek a 15. percben már 8-3-ra vezettek, aztán kiengedtek. A hazaiak szü­net után összeszedték magu­kat és fordítani tudtak. Jók: Bocsiné, Kerékjártóné. „MEGINT NEM SIKERÜLT!” — keseregnek a labdarú­gás megmaradt' hívei. „Sikerülhetett-e egyáltalán?” — te­szik fel a kérdést a pesszimisták. Hogy kinek van igaza? Kétségbevonhatatlanul ez roppant nehezen megállapítható, magam hajlok arra, hogy ez utóbbiak inkább a reális való­ság talaján állva formálnak véleményt. Igen, a magyar kupacsapatok bemutatkozáséról van szó, ami az idei évben sem változott pozitív módon a korábbi­akhoz képest. Négy indulóból három azonnal elköszönt a mezőnytől, s a későbbiekben legfeljebb a televízió képer­nyője előtt kísérhetik figyelemmel a történéseket. Már ha egyáltalán érdeklik őket az összecsapások... Előzetesünkben óva intettük együtteseinket a túlzott de­rűlátástól. Véleményünket az első forduló eredményei tá­masztották alá. Hogyan akart továbbjutni jugoszláv ellen­felével szemben a Vasas, amikor hazai környezetben sem tudta legyőzni? Sőt, a Fáy utcában is a Velezs vezetett 2-1- re... Ennek ellenére Kisteleki edző igencsak magas lóra ült. Érdemes idézni véleményét: „...a továbbjutás nem a megoldható, hanem a kötelező feladatok sorába tartozik! Van esélyünk, mert a jugoszlávok nem annyira jók, mint azt sikerült magukról elhitetni. Hosszabbításra kevés az esély, inkább egygólos győzelem tűnik reálisnak.” A Velezs a 76. percben 3-0-ra vezetett... A Vasas az első 45 percben a jugoszláv kapu közelébe sem került... Két gólját kizárólag annak köszönhette, hogy a biztos ve­zetés tudatában a mosztari gárda elkezdett szórakozni, trük- köztek, cifrázták a játékot. A jugoszláv lapok szerint a Vasasnak esélye sem volt, s a hazaiaknak fél óra elegendőnek bizonyult a döntéshez. Most vajon milyen magyarázattal rukkol elő az újonc él­vonalbeli szakvezető? Mert az lesz, ettől nem kell tartania senkinek. De vajon szembesíti-e valaki Kistelekit a mér- 'kőzést megelőző nyilatkozatával? ... Hasonló cipőbe „bújt” Vági István. Való igaz. a Rp. Hon­véd mestere nincs irigylésre méltó helyzetben. A Dániában elszenvedett 4-1-es vereség után azonban mégsem volt sze­rencsés úgy fogalmaznia: „...egyértelműen bízok a tovább­jutásban. A koppenhágai egyéni hibák nem ismétlődhetnek meg, sok múlik, az első tíz percen. Ha akkor rúgunk egy gólt, akkor díszelőadást ígérek." Nos, kár volt ígérnie. Díszelőadásról ugyanis szó nem volt. Góljaikat szerencsés körülmények között érték el (az elsőnél a labda irányt változtatott egy védőn, a másodiknál pedig egy rossz hazaadás kínálta fel a gólszerzést lehető­séget), játékban pedig szinte semmi biztatót nem mutattak. Tavalyelőtt a Grasshoppers, tavaly a Steaua, most a Brönd- by „húzta ki” a Bp. Honvéd nevét a további küzdelmekből. Egyik csapattól sem kell különösebben rettegniük az igazi nagyoknak. Ennyit ér tehát a magyar bajnoki elsőség? Minden bizonnyal, hiszen a tények önmagukért beszélnek. A pécsiekről tudtuk, hogy számukra inkább csak papí­ron létezik esély a Feyenoord ellen. Igaz, a holland fut­ball túljutott a zeniten, s nem tündököl, de abban a baj­nokságban azért van hajtás, iram, küzdeni tudás. Ennyi pillanatnyilag tökéletesen elegendő egy magyar együttessel szemben... Egyetlen gárda, a győri Rába ETO maradt csak talpon, s itt-ott máris túlzásba viszik egyesek a zöld-fehérek di­cséretét. Azért azt látni kell, hogy korántsem volt lebilin­cselő módon meggyőző a második körbe kerülésük. Minszk- ben alighanem összesen négyszer jártak a hazai kapu kö­zelében, igaz, ezekből szereztek négy gólt! A 90 percből 85-öt a Dinamo rohamozott, de a 16-osnál elfogyott a tu­domány. Győrött ismétlődött a kép, a szovjet játékosok azonban nem jeleskedtek a helyzetkihasználásban. Nem biz­tos, hogy ez a viszonylag szürke győri teljesítmény legkö­zelebb is elegendő lesz. Alaposan kupánvágtak tehát bennünket, s ezek után is­mét csak a tanulságok levonása marad számunkra. A sport­ág mélységes /válsága tovább tart, jottányit sem enyhült az elmúlt években, noha ezt többek egészen másképpen állí­tották be, s egy-két apró részsikert „ügyesen” felnagyítva, a születés körülményeitől nagyvonalúan eltekintve „doku­mentáltak”. Az. a sportág, amelyre idehaza toronymagasan a legtöbbet költünk, a legkevesebb eredménnyel viszonozza. A kupanap újólag csak megerősített bennünket abban a vé­leményünkben, hogy az európai középmezőny vége felé to- porgunk, s egyelőre nem látni a módját, hogyan lehetne innen kievickélni. A legtöbb külföldi országban másképpen csinálják, mint mifelénk. Következetesebben, tudatosabban, jóval átgondoltabban. .Fentiekre persze alighanem azzal vágnának vissza a szö­vetség illetékesei: de hoztunk ám a világbajnokságról 600 ezer dollárt! Tényleg hoztak. De az összeg nem fedezheti azokat a sú­lyos hibákat, morális problémákat, amelyek kolonoai lab­darúgásunknak. Sokan és sokszor beszéltek ezekről. Mind­hiába. Akik túl hangosaknak bizonyultak, mér nincsenek, a többiek pedig beálltak a sorba, mondván, jobb a békesség. VAJON KINEK? Az egyénnek talán, de a NAGY EGÉSZ­NEK semmiképpen. Tart a lelátók elnéptelenedése, a sivár, unalmas játszadozással képtelenség visszacsalogatni a szur­kolókat a pályákra. Ha ez a tendencia tartós marad, s inem változik, előbb-utóbb áthidalhatatlanná mélyül a sport­ágat híveitől elválasztó szakadék. Mindezt természetesen el­sődlegesen a labdarúgókkal kellene valahogyan megértetni, bár a jelek szerint őket ez a folyamat egyelőre cseppet sem idegesíti... Doros László Felzárkóztak a miskolciak A népkerti pálya adott otthont az idei páros salak­motoros országos bajnokság IV. fordulójának. Gyér ér­deklődés mellett került le­bonyolításra a viadal, amely­nek a végeredménye kisebb­fajta meglepetést jelentett. A korábbi fordulókban a miskolciak nem remekeltek, s az összesítésben sem ve­szélyeztették a dobogós he­lyezéssel büszkélkedő páro­sokat. Ezúttal azonban minden bejött a BÉVSC színeit kép­viselő Sziráczki J., Koszo­ván duónak. Pedig az ellen­felek között mindenki ott volt, aki számított. Csak a debreceniek nélkülözték Adorjánt, aki még mindig kivizsgálás alatt áll. A nyír­egyháziaktól azonban egy­aránt itt volt Petrikovics és Balogh is. Nos, Sziráczkiék ezen a versenyen nem ismertek le­hetetlent, nagyon jól együtt voltak, s teljesen megérde­melten nyertek. A lehetséges 30 pontból 27-et gyűjtötték be, s minden vetélytársukat megelőztek. A páros OB IV. fordulójának eredménye: 1. BÉVSC I. (Sziráczki J., Koszo­ván) 27, 2. Debreceni Volán (Tihanyi, Bódi) 24, 3. Nyír­egyházi Volán (Petrikovics, Balogh) 20 ponttal. Az összesítésben a debre­ceniek vezetnek a nyíregy­háziak előtt, a 3—4. helyen holtverseny alakult ki a mis­kolciak és a szegediek kö­zött. Laürájás, A MATBA CSOPORT AIXASA ifjúságiak 1. Gyöngyös 7 7 — 28- 3 2. Hatvan 7 6 1 — 16- 5 3. Olefin SC 7 6 — 1 25- 6 4. Edelény 7 5 1 1 14- 9 5. B. Bányász 7 3 4 — 15- 6 6. K.-barcika 7 4 1 2 13- 7 7. Nagybátony 7 4 1 2 13- 9 8. S. Kohász 7 4 — 3 14-13 9. S.-bábony 7 2 2 3 14-18 10. Bélapátfalva 7 3 — 4 12-20 11. Apc 7 1 2 4 10-17 12. DVTK II. 7 1 1 5 6- 9 13. Romhány 7 1 1 5 10-16 14. B.-i EVSC 7 1 1 5 4-12 15. Recsk 7 — 1 6 4-28 16. S. Síküveg. 7 — — 7 4-24 Nehéz sorozat előtt a DVTK Vasárnap délután 2 órá­tól 10 NB Il-es bajnoki ta­lálkozóra kerül sor a lab­darúgásban. A DVTK nehéz sorozatot kezd, hiszen Hód­mezővásárhelyen nem egy­szerű dolog a helytállás, aztán szerdán Kecskemé­ten az MNK-ban van­nak kötelezettségeik a pi­ros-fehéreknek, majd a kö­vetkező vasárnap a feljutás­ra pályázó Bp. Volán fo­gadja a vasgyáriakat. Hát ..., ha ezekből a mérkő­zésekből ötvenszázalékos eredménnyel „jönne ki” a DVTK, alighanem minden­ki elégedett lenne. Az ÖK- SE hazai környezetben pró­bálja szaporítani pontjait, 4 A közelmúltban beszél- "■ gettem az egyik mis­kolci klub ügyvezető elnöké­vel, aki részletesen szólt örömeikről és gondjaikról egyaránt. Segítségül hívott néhány statisztikai mutatót — a sportfőhatóság által ké­szített egyesületi rangsort tartalmazó könyvből —, s uram bocsá’ összehasonlítá­sokat is tett. Igazán nem bántóan, de vitathatatlan büszkeséggel. A hazai olim­piai, valamint nem olimpiai sportágak versenyszámaiban, az országos bajnokságokon elért 1—6. helyezések alap­ján „ítélt”. Mivel szót kapott, kifejthette nézeteit, s ami­kor mondandóját papírra ve­tettem, még véletlenül sem gondoltam arra, hogy egy másik klubnál vihart „kava­rok”. Az történt ugyanis, hogy a rangsorban tizenhét helyezéssel lejjebb levő, jó lehetőségekkel bíró egyesü­let elismert szaktekintélye a párhuzamba állítást sérel­mesnek találta. Sőt, írásom­ban tendenciát is felfedezni vélt, mondván: máskor is le­jegyeztem már rájuk nézve nem éppen hízelgő monda­tokat. A statisztika valóban száraz, olykor csálóka is, de mindig objektív. A nevezett kiadvány a nemzetközi és a hazai pontversenyt- tartal­mazza, az ominózus rész pe­dig a felnőtt, junior, ifjúsá­gi, serdülő és újonc OB-ken nyújtott szereplést tükrözi. Nincs mellébeszélés, az ada­tok egyértelműek. Nem az újságíró szüleményei. Sértő­döttség mégis van. Feltéte­lezem, hogy nem csupán rám, hanem beszélgetőpart­neremre is megharagudott a reklamáló. Akinek — meg­ítélésem szerint — inkább saját háza táján kellene az ellenfél a Nagykanizsai Olajbányász lesz. Kétségkívül az ózdiak helyzete tűnik kedvezőbb­nek. Jobban állnak a táb­lázaton, gyengébb ellenfe­let kapnak, egyértelműen feléjük billen a mérleg nyelve, s amennyiben csil­logtatják harcos erényei­ket, akkor Özdon tarthatják a két pontot. A DVTK-ra nagyon rá­férne egy apró sikerélmény. Kölln eltiltása lejárt, ő visszakerülhet a csapatba, annál is inkább, mert alig vizsgálódnia. Például feltár­hatná, hogy a valóban szín­vonalat jelentő országos küz­delemsorozatok összesítésé­ben miért csak negyvenha- todikok? O Nincs szándékomban megbántani Angyal Évát sem. A Borsodi Bá­nyász NB I-es kézilabda csa­patának játékosa korábban — ez köztudott — a Vasas­ban sportolt, és több mint kétszázszor (!) helyet ka­pott a válogatottban is. A piros-kékek egykori motor­ja egy esztendővel ezelőtt került a miskolci—sajó- szentpéteri együtteshez. Át­igazolása nem volt zökkenő- mentes, de végül pontot tet­tek ügyének végére. Mind­járt nyilatkozott is, elmond­ta: szívesen jött Miskolcra, jól érzi magát új csapatában, mert azt tapasztalja, hogy befogadták, segítik, aztán ki­váló a közösségi szellem, va­lamennyien akarják a sikert és így tovább. A napokban ismét hallatta szavát. Az or­szágos sportlapban fejtette ki nézetét azzal kapcsolat­ban, hogy egyesek gyanús­nak ítélték a Borsodi Bá­nyász hazai környezetben el­szenvedett vereségét, mert az ellenfél a Tatabányai Bá­nyász volt, s a dunántúliak a kiesés elkerüléséért küz­denek. Ezeket mondta: „A találkozó előtt éppen ar­ról beszéltünk edzőnkkel, Csík Jánossal, hogy ha ku­darc ér bennünket, nem fogjuk elkerülni az ilyes­fajta szóbeszédet. Hogy még­is okot adtunk rá? Ez csak azzal magyarázható, hogy akad igazi csatár. Persze, ha 11-esre kerül sor, akkor ne vállalja... A Hódmező­vásárhely kiegyensúlyozott, masszív, ütőképes társaság benyomását keltette az ed­digi találkozókon, bizony, ők az esélyesek. A pontszer­zés szép eredménynek szá­mítana. Ózdon Eőry, Hódmezővá­sárhelyen dr. Szőke bírás­kodik a holnap délután 2 órakor kezdődő mérkőzése­ken. További NB Il-es mérkő­zések: Keszthely—Bp. Vo­mi nem vagyunk olyan erő­szakosak mint a tatabányai­ak. Nem szeretném bántani játékostársaimat, de ez szá­momra teljesen érthetetlen, a Vasasban ugyanis máshoz szoktam hozzá. Egyedül hiá­ba hajtok, társaimra ez nem hat." Megtudtuk azt, is hogy Csík Jánost alaposan meg­viselte ez a szezon. Koráb­ban nem idegeskedett annyit, mint mostanában. Ideges, mert ő olyan típus, aki so­rozatban nem tudja elvisel­ni a kudarcot. Az Angyal Éva által elmondottakból egyértelműen kicseng: ő és a vezető edző már koránt­sem érzi olyan jól magát Miskolcon, mint mondjuk az esztendő elején. Egy kivéte­lével valamennyi hazai mér­kőzésüket láttam, így bátran le merem írni: Angyal Éva nem csupán egyedül hajt. Szorgoskodnak társai is, de a csapat jelenleg nem tud többet attól, amit hétről hét­re produkál. Nem játszik a válogatott Kondiné, a keret­tagsághoz közeli Vinczéné, aztán Dobayné, sokáig nél­külözték Nagynét, és ki- sebb-nagyobb sérülésekkel mások is kidőltek a sorból. Amikor Csík János szerző­dést kötött a Borsodi Bá­nyásszal, tudnia, számolnia kellett azzal, hogy a roppant fiatal átlagéletkorú gárdá­ból egyesek anyai szerepre is vállalkoznak, majd, a sérü­lések, betegségek pedig szin­tén könnyen elérik a kézi­labdázókat. Hogy a Vasas­ban ez másként történt, meg ők erőszakosabbak voltak? Van-e értelme a sokszoros Ián, Nyíregyháza—Baja, Cse­pel—Szekszárd, Komló— Szolnok, Kaposvár—Szarvas, Veszprémi SE—SZEOL DÉL­ÉP SE, Váci Izzó—Ganz- MÁVAG, Budafok—Salgótar­ján. * Fordulót rendeznek a hét végén az NB I-ben is. Ma öt mérkőzést játszanak, va­sárnapra három összecsapás marad. A párosítás: Debre­cen—Eger SE, Békéscsaba— Pécsi MSC, Haladás VSE— Siófok, Videoton—Újpesti Dózsa, Ferencváros—Duna­újváros (szombaton), Vasas —MTK-VM, Tatabánya— Rába ETO, Zalaegerszeg— Bp. Honvéd (vasárnap). aranyérmest, a Bajnokcsa­patok Európa Kupájában is meghatározó szerepet játszó gárdát a „kis” Borsodi Bá­nyásszal összehasonlítani? Döntse el ki-ki maga. Ami Csíkét illeti: még szövetségi kapitányként önmagát aján­lotta a borsodiaknak, akik kapva kaptak a lehetőségen. Most, amikor kiderült, hogy nem fenékig tejfel, termé­szetesen több gondja, prob­lémája van. Bízom benne, hogy nem fogja az egysze­rűbb megoldást választani és még (legalább) egy esz­tendeig vezényli majd a pi­ros-feketéket. Mert jövőre többen visszatérnek a pá­lyára, s bizonyára Angyal Éva sem érzi majd úgy, hogy egyedül hajt és Csík sem lesz ideges ... O Beindult a röplabda-, a kosárlabda- és a teke­szezon. A „röpösök” máso­dik osztályában kilenc, a kosarasokében hat, a kug- lizók él- és második vona­lában pedig négy borsodi gárda küzd a bajnoki pon­tokért. Szurkolóik nyilván kiváncsiak rájuk, s azt, hogy hol és mikor szerepelnek, gyakorlatilag sportműso­runkból tudhatják meg. A sorsolások beszerzése azon­ban az esetek jelentős ré­szében megoldhatatlan fel­adat elé állítja rovatunkat. Némelyik klubhoz ötször is telefonálunk, s csupán ígé­reteket kapunk. Vagy talán már az sem számít, hogy hányán biztatják kedvencei­ket, s mennyi a fizető né­zők száma? Esetleg nincs igény az előzetes közlésre? Teret nyert a közöny, a nemtörődömség? Kolodzcy Tamás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents