Észak-Magyarország, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-23 / 250. szám

1986. október 23., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 sport Sportnap Sárospatakon A VII. OSN keretében ok­tóber 25-én, szombaton Sá­rospatakon, a Művelődés Há­zában nagyszabású testneve­lési és sportbemutatóra ke­rül sor. A nézők általános, közép- és főiskolásokat, vala­mint a Sárospataki Torna Klub birkózóit, ökölvívóit, tornászait és vívóit láthatják. Lesz karate-, ritmikus sport­gimnasztikai és dzsessztánc- bemutató is. Az érdekesnek és látványosnak ígérkező műsor 17 órakor kezdődik majd. A programot asztalitenisz-, kispályás labdarúgó-, úszó- és futóversenyek, továbbá labdarúgó-mérkőzés teszi teljessé. Birkózó VB A budapesti, 24. szabad­fogású birkózó-világbajnok­ság szerdán zárónapjához érkezett. Az egész magyar táborban azonban még a kedd esti 48 kg-os döntő volt a legfőbb beszédtéma, mert Bíró László igazságta­lan vereséget szenvedett. Sokan kérdezték: hogyan le­hetséges ilyen bíráskodás? Tóth Lajos, a szabadfogású válogatott egyik edzője azt mondta: — Egyszer még a tust is meg lehetett volna ítélni Bíró javára, 3 pontot min­denképpen elvettek verseny­zőnktől. Még az a szeren­cse, hogy Bírót az esemé­nyek nem kedvetlenítették el, és már most fogadkozik: ott lesz a kötöttfogásúak legjobbjai között is. Az 5. helyért küzdött a délelőtti záróprogramban a 90 kg-os Tóth Gábor és a 130 kg-os Bállá József. A csepeli Tóth ellenfele a len­gyel Jerzy Niec volt, s a mérkőzés előtt a versenyző úgy fogalmazott, hogy nyu­godt, bizakodó. Sajnos, a szőnyegen nem az történt, amit mindenki várt, Niec magabiztosan küzdött és alig egy perc alatt tussal győzött. Ezzel Tóth 6. lett, megismételte tavalyi világ- bajnoki eredményét. A leg­nehezebbek kategóriájában a ferencvárosi Baliának a csehszlovák Radim Vokurka volt az akadály. Az Euró- pa-bajnok Bállá már az el­ső menetben majdnem tu­solta vetélytársát. A szünet­ben 3:0-ra vezetett, majd a második menetben négy pon­tot gyűjtött és ezzel 7:0 arányú pontozásos győzel­met aratott. Ezzel ötödik­ként ért véget számára a budapesti világbajnokság, s eredményével újabb két pon­tot gyűjtött, amivel felzár­kózott a hazai birkózó örökranglista élére. A sor­rend így a következő: 1—2. Rácz Lajos és Bállá József 63—63 pont, 3. Kozma Ist­ván 62 pont. Gedővárit átigazolták Gedővári Imre, a magyar kardválogatott tagja átiga­zolását kérte az Üjpesti Dó­zsából a Vasasba. Mivel a lila-fehérek nem adták ki, így az ügy a szövetség el­nöksége elé került, amely­nek ilyen esetekben joga van dönteni. A testület 17-1 arányban Gedővári átigazo­lása mellett foglalt állást, többek között azért, mert a magyar vívósportnak szük­sége van a versenyzőre, egy­éves kényszerpihenője nagy hátrányt jelentene. Gedő­vári a jövőben tehát a Va­sas színeiben indul. Ugyancsak vívással kap­csolatos az a hír, hogy Hu­nyadi Alfonz személyében új szakfelügyelő kezdte meg munkáját a szövetségben. ATLÉTIKA. Dobó Kupa. Serdülő B-korcsoportos kis- maratoni verseny, Eger. A 7,5 km-es távon Velinkó (Edelényi Bányász) 31.34-es idővel első lett. DR. LAKAT KÁROLY mesteredzővel találkoznak a Borsod Megyei Labdarúgó Szövetség edzőbizottságának tagjai. Az október 27-én, hétfőn a KlOSZ-székházban (Miskolc, Széchenyi út 70.) sorra kerülő előadás 16 óra 30-kor kezdődik. Érdeklődő­ket szívesen látnak. SAKK. Az M. Közúti Igaz­gatóság mesterjelölt-versenyt rendezett. A végeredmény: 1. Lőrincz (B. Távhő) 10,5, 2. Bagoly (SÜMSE) 10, 3. Vanczák (B. Távhő) 10. A közúti igazgatóságok közötti országos versenyt — melyre Balatonföldváron ke­rült sor — a Miskolci Köz­úti Igazgatóság nyerte. A csapat tagjai voltak: Pász­tor, Bagoly, Szádeczki K., Varga, Szabó. SÚLYEMELÉS. Pápán ke­rült megrendezésre az or­szágos ifjúsági súlyemelő­Csak röviden... bajnokság. A borsodi spor­tolók néhány igen értékes helyezést ás egy elsőséget értek el. Eredmények: 60 kg, bajnok: Balogh Attila (Ole­fin SC, edzője: Zöldi Mi­hály) 235 (100, 135), 2. Hi­mer (DVTK) 217,5 (97,5, 120), 85,2 kg: 2. Zsuga (Ka­zincbarcikai Vegyész) 300 (130, 170), +100 kg: 3. Tóth (Olefin SC) 287,5 (125, 162,5). RITMIKUS SPORTGIM- NASZTIKA. A Nemzeti Sportcsarnokban került meg­rendezésre az országos gyer­mek egyéni és csapatbajnok­ság, valamint a serdülő csa­patbajnokság. Nyolc egyesü­letből 44-en indultaik, s az esemény a kazincbarcikaiak sikersorozatát hozta. Ered­mények: gyermekek, csapat- bajnok: KVSE (Andrássy, Drótos, Tóth Sz., Lükő, Tóth B., Demkó, edzők: Mészáros Judit és Mártonné Pálvöl- gyi Dóra). Egyéni összetett, bajnok: Demkó Emese (KVSE). Serdülők: 2. KV­SE. ERŐSÍT A DVTK. Meg­állapodás született az Eger SE és a Diósgyőri VTK kö­zött Csomány Imre labdarú­gó átigazolásáról. Csomány- nyal az egri klub közös megegyezéssel szerződést bontott, s a játékos a DVTK- hoz igazolt. Szerződése 1988. június 30-ig szól. TÁJFUTÁS. A Balotaszól- lás környékén megrendezett országos váltóbajnokságon a DVTK együttese (Hegedűs, Magyar, Gerzsényi) szerezte meg az országos bajnoki cí­met a serdülő fiúk kategó­riájában. Az ifjúságiaknál a DVTK-nak a 4. hely jutott. Az országos nappali egyé­ni bajnokságon nem kísérte siker a diósgyőri tájfutók szereplését. Bonyhád kör­nyékén Rankasz negyedik, Frigyik pedig ötödik lett az ifjúságiak mezőnyében. Pilisborosjenő közelében került megrendezésre a kö­zépkorúak váltóbajnoksága. A küzdelemben a DVTK csapata (Juhász, Major, Ko­vács) szerezte meg az első helyet. TOTÓSAROK, 43. HÉT ■Ml Az Eszak-Magyarország tippjei 1. ASCOLI—COMO. Egyszer már hazai környezetben is nyerniük kell a pályaválasztóknak! 2. AVELLINO—UDINESE. Nagy te­her a vendégek vállán a kilencpon­tos levonás, ézt ledolgozni szinte képtelenség. 3. EIORENTINA—VERONA. Mind­két csapat szeszélyes, ezért velük kapcsolatban csak a háromesélyes tipp tűnik megnyugtatónak. 4. JUVENTUS—1NTERNAZIONALE. Kupaforduló után előtérben a dön­tetlen. esetleg a „zebrák” nyerhet­nek. 5. MILAN—BRESCIA. Erre a talál­kozóra illik a megállapítás: csak a gólkülönbség lehet kérdéses. 6. ROMA—NAPOLI. Maradonáék ezúttal minden bizonnyal beérnék az egyik pont megszerzésével is. 7. SAMPDORIA—EMPOLI. Kétszer nyert, négyszer veszített a vendég­csapat. Harcos felfogásban elcsíp­het egy pontot. Többre nincs kilátás. 8. AREZZO—MESSINA. Az újonc messinaiak hamar felvették a má­sodik vonal ritmusát, senkitől nem ijednek meg. 9. BARI—PESCARA. Egyenlő erők csatája, ilyenkor fokozott mérték­ben esik latba a hazai környezetből fakadó előny. 10. CATANIA—SAMBENEDETTESE. A vendégek gyakran játszanak dön­tetlent. de egyszer nekik is nyerni­ük kellene! 11. CREMONESE—GENOA. A má­sodik vonal legnagyobb érdeklődés­sel várt rangadója. Mindkét csapat veretlen, elképzelhető, hogy ennek őrzésére ügyelnek majd a leginkább. 12. LECCE—BOLOGNA. Esélyeseb­bek a hazaiak, a Bologna teljesít­ménye csak a közepest éri el. 13. TR1ESTIN A—MODENA. Egy újonc legyőzése nem okozhat gon­dot a trieszti gárdának. +f. ATALANTA—TORINO. Előtér­ben a döntetlen, mind a két félnek ez tűnik'a leginkább elérhető ered­ménynek. _J ____ 1 X X 1 2 1 X __1____ X 1 X 1 2 1 1 2 1 X 2 1 1 X _J__ X__ _ 1____ X A Kazincbarcikai Sütőipari Kinizsi vezetői és játékosai. Álló sor, balról: Kállai Béla szakosztály­vezető, Román, Szabó, Pecsenye András edző, Dorony, Bodnár S.-né, Fónagy, Ferkel Sándor in­téző, Molnár László egyesületi elnök. Középső sor, balról: Kovács L.-né, Juhász, Székely, Tábori, Bodnár J.-né. Ülnek, balról: Krehlik, Csabáné, Tóthné, Dombi. Kiesőjelöltből bajnokcsapat meghozta a gyümölcsér- olliil Egy esztendővel ezelőtt még azért szorítottak a Ka­zincbarcikai Sütőipari Kini­zsi NB Il-es női kézilabda­csapatának háza táján, hogy sikerüljön kiharcolniuk a bennmaradást. A napokban pedig bajno­ki címüket ünnepelték. Há­romszázhatvanöt nap — 360 fokos fordulat. És közben egy edzőcsere. A szezon előtt Pecsenye András kezébe ke­rült a „kormányrúd”. — Amikor kilencévi mun­kálkodás után saját elhatá­rozásomból elköszöntem a Borsodi Bányász élvonalbeli együttesétől — kezdte a szakvezető —_ egy időre be akartam fejezni az edzőskö- dést. Nekikeseredtem, bele­fáradtam. Aztán lehiggad­tam, s mivel hívtak a Kini­zsihez, igent mondtam. Bor­sodból, Miskolcról nem vágy­tam messzire, Barcikán ép­pen volt hely. Döntésem előtt figyelembe vettem, hogy a Bányász és a Kinizsi test­vérkapcsolatban állt egy­mással, továbbá az utóbbi gárda valamennyi tagját jól ismertem. — Nem félt attól, hogy ne­ves szakember létére meg­bukik? — Ez meg sem fordult a fejemben. — Hogyan látott munká­hoz? — A teljes mértékben amatőr, szórakozásból spor­toló lányokkal, asszonyokkal először azt próbáltam meg­értetni, hogy járjanak ed­zésre. Januárban előfordult olyan eset is, hogy mindösz- sze egy kapussal és két me­zőnyjátékossal találkoztam... A keret valamennyi tagjával elbeszélgettem és megpró­báltam megértetni velük: ha komolyan csinálják, akár bajnokok is lehetnek. Közös ígéretet tettünk és megfo­gadtuk: mindent megteszünk a jó szereplés érdekében. — Kiderült: úgy alakultak a dolgok, ahogyan azt meg­álmodtak! — Valóban így van, de azok a bizonyos „álmok” sok-sok vívódás közepette váltak valóra. Eredetileg a harmadik-nyolcadik hely va­lamelyikét akartuk „begyűj­teni”, aztán a rajt után lát­tuk, bátrabban is tervezhe­tünk. A kemény edzésmunka meghozta gyümölcsét! Erőn­létben magasan a mezőny fölé nőttünk és a technikai­taktikai szempontokat figye­lembe véve sem vallottunk szégyent. Véletlenül sem magamat akarom dicsérni, de egy esztendő alatt a csa­pat nagyon sokat magába szívott a kézilabdázás tudo­mányából. Az igazsághoz tartozik, hogy szerencsés kézzel hajtottam végre a szerkezeti változtatásokat, és akiknek lehetőséget adtam, kivétel nélkül hozták magu­kat. — A szakmabeliek pedig nem jósoltak fényes jövőt a Kinizsinek. Figyelembe vet­ték, hogy Szabó és Bányász­ná abbahagyta, aztán Hoff- mant kiadták a Borsodi Bányásznak ... — Mindhármukat pótol­ni tudtuk. Bányászná egyébként tavasszal még rendelkezésünkre állt. Hoíf- mant pedig az őszi szezon derekán engedtük át a sa- jószentpéterieknek, mert se­gíteni akartunk nekik. Két­ségtelen, hogy különösen az utóbbi távozásával ért nagy veszteség minket, de túl­emelkedtünk klubunk érde^ kén, és még nagyobb lelke­sedéssel harcoltunk. Utolsó tíz találkozónkat zsinórban nyertük. Közben megéltük, hogy a két-háromszáz főnyi szurkolótáborunk lelkes biz­tatásban részesített minket. A végén pedig olyan ünnep­lést csaptak a tiszteletünkre, hogy egyhamar nem felejt­jük el. — Annak idején, amikor a Bányásznál vette a kalapját, „néhányon” megkérdőjelez­ték hozzáértését, s azt mond­ták: azzal a garnitúrával a dobogó közelében kellett volna kikötniük, és nem a tizedik helyen. Most úgy érzi, hogy a Kinizsi diada­lával elégtételt szolgáltatott? — Hagyjuk ezt a témát. Inkább azt hoznám fel, hogy •. — akárcsak a piros-feketék­nél — Barcikán is felfedez­tem egy-két játékost, sőt né- hányan az ismeretlenség ho­mályából egyszeriben ref- I lektorfénybe kerültek. Ügy j, is fogalmazhatok, hogy egy jó szellemű, többet akaró, fejlődőképes, fiatal, de már- ’is rutinos gárda van a ke­zemben. Ez a tény igen öröm- ; teli! , i, y — A sikerből többen bizo- ' nyosan oroszlánrészt vállal­tak. Kikkel elégedett? — Végig egyenletes telje- ; sítménnyel örvendeztetett ( meg Tóthné, Kovács L.-né, Csabáné, Juhász, Tábori, Román, Bodnár J.-né, és amíg nálunk játszott, Hoff­man. Bányászná tavasszal hozta magát, Bodnár S.-né az utolsó hat találkozón sze­repelt, és a sorsdöntő pilla­natokban aranyat ért a keze. i Hasznát vettük Dimbinak is, aki a nyáron végzett a nyír­egyházi főiskolán, és hoz­zánk igazolt. — Képesnek tartja-e a gárdát arra, hogy az NB I. B-ben gyökeret verjen? — Ha nem így éreznék, venném a kalapom. Az két­ségtelen, hogy a magasabb osztályhoz biztosítani kell az anyagi, személyi és tárgyi feltételeket. Szeretném le­szögezni: mi maradéktalanul eleget tettünk vállalásunk­nak, most bázisvállalatun­kon, a város üzemein és vezetőin a sor! Pecsenye András szavai­hoz Kállai Béla szakosztály- vezető a következőket tette hozzá: — Ha sikerül a két-három, már kiszemelt kézilabdázót leigazolnunk, az NB I. B- ben sem érhet minket meg­lepetés. Reméljük, hogy a gazdasági egységek — első­sorban a sütőipari vállalat —, aztán a város politikai és sportvezetése mellénk áll majd. Támogatásukra szük­ségünk lesz, mert költségve­tésünket meg kell dupláz­nunk. Végül, de nem utolsó­sorban, köszönetét mondunk a Kun Béla úti általáhos is­kolának. Hazai meccseinket sporttelepükön vívtuk, és vendégszeretetüket az első perctől kezdve élveztük. A Kinizsi játékosai most megérdemelt szabadságukat töltik. A felkészülést novem­berben kezdik. Kolodzey Tamás Események a sportvilágból BRISBANE: A város ve­zetői bejelentették. hogy nem pályáznak az 1996. évi nyári olimpiai játékok meg­rendezésére. A polgármés- ter szerint legközelebb nem lenne szinte esélyük, mivel Athén és Párizs kilátásai jóval kedvezőbbek. AMSZTERDAM: Hazaér­kezett Hollandiából az a magyar válogatott, amely a vakok és gyengénlátók má­sodik goal-ball világbajnok­ságán vett részt. A VB-n 18 ország állt rajthoz s a ma­gvarok a B csoportból öt győzelemmel, egv döntetlen­len és két vereséggel jutot­tak a hatos döntőbe, ahol hatodikok lettek. BÉCS: Megkezdődött a női kosárlabda Duna Kupa osztrák—magyar fordulója. Mindkét magyar együttes győzött, a BEAC a DBB Wient verte 79-68-ra, míg a PVSK az UBC Wels ellen; nyert 81-55 arányban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents