Észak-Magyarország, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-02 / 232. szám
1986. október 2., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 Kosárlabda Újra utazik a DVTK sport Szorgalmasan készül a jövő heti bajnoki rajtra a DVTK NB I-es női kosárlabdacsapata. A piros-fehérek szeptember közepén a franciaországi Mirande-ban jártak és viszonozták Medgyesi Judit klubjának augusztusi látogatását. Az ottani első ligás együttessel közös edzőtáborozáson vettek részt és nemzetközi tornán is szerepeltek. — Hazaérkezésünk után Lengyelországba mentünk — mondta Zákány István technikai vezető. — Krakkóban ugyancsak nemzetközi tornán léptünk pályára és három találkozót vívtunk. A négy csapat vetélkedésében a másodikok lettünk. A hét második felében újra felkerekedünk és Csehszlovákiába utazunk. Ruzomberokban szintén nemzetközi torna vár ránk. Miért maradt el egy MNK-mérkőzés? int bevélel...” A Tiszaladányi Tsz SE labdarúgócsapata a Szerencs városkörzeti bajnokságban szerepel. A kedvezőtlen körülmények között gazdálkodó termelőszövetkezettől, valamint a tanácstól kapott szerény anyagiakra támaszkodva igyekeznek helytállni, s egyfajta módját nyújtani a vasárnap délutánonkénti szurkolói igény kielégítésének. Az egyesület állandó anyagi gondokkal küzd, a költségvetés szűkösen fedezi a felmerülő kiadásokat. E rövid bevezető azért nem érdektelen, mert érzékelteti, milyen problémákkal küszködnek mostanság az úgynevezett „kiscsapatok”. Tiszaladány együttese fentiek ellenére indult az 1986 —87. évi Magyar Népköztársasági Kupa sorozatban. Az első lépcsőben sikerült kivívnia a továbbjutást, pedig az ellenfelek között Sárospatak, Sátoraljaújhely és Rátka csapatai szerepeltek. Az országos táblára kerülést a Borsodi Építők Volán ellen kellett volna kiharcolniuk, ez azonban nem sikerült. Miért? Idézet dr. Liszkai Ferenc szakosztályvezető hozzánk írt leveléből: „...Nagy várakozás előzte meg a mérkőzést, községünkben még nem járt olyan együttes, mint a BEVSC. Titokban bíztunk a továbbjutásban, mert akkor esetleg NB-s együttest láthattak volna szurkolóink. Hatszáz néző jött ki a találkozóra, de mindhiába. Egyesületünk elesett 5000 forint bevételtől, ugyanakkor 1462 forintot kifizettünk a három játékvezetőnek, ök biztosan helyesen és rugalmasan jártak el, amikor megfosztottak bennünket a játéktól. Csak azt nem értjük, hogyan játszhattak a bajnokságban és az MNK-ban is eddig a lépcsőig más együttesek?! Joggal féltik a játékosok egészségét, de miért nem teszik ezt következetesen?” Eddig a panaszos levél, amelyből az olvasó égbekiáltó igazságtalanságra következtethet. Valóban így van ez? Ennek próbáltunk utánajárni. Annyit még: a tiszaladá- nyiak kifogásolták a játékvezető eljárását, de panaszukat a megyei labdarúgó szövetség fegyelmi bizottsága elutasította. S hogy miért maradt el a találkozó? Nos, azért, mert a versenykiírásban az szerepel: a játékosoknak sportorvosi engedéllyel kell rendelkezniük, a la- dányiaknak azonban a körzeti orvos adott igazolást, pontosabban játékengedélyt. Gát Zoltán, a megyei labdarúgó szövetség főtitkára, meglepődve értesült a panaszos levélről, majd így foglalta össze véleményét: — A bajnokságok kezdete előtt minden sportfelügyelőnek eljuttattuk a megyei versenykiírást, amelyben kötelezően előírtuk a sportorvosi engedély beszerzését. Később értesültünk arról, hogy a szerencsi városkörzeti bajnokságban szereplő együtteseknek Juhász Tibor sportfelügyelő engedélyezte a körzeti orvos igazolását, a bajnoki összecsapásokra. Ez azonban nem jogosít fel egy csapatot arra, hogy az MNK- ban is igy vegyen részt, mert ellenkezik a kiírásban foglaltakkal. Luterán játékvezető helyesen járt el, amikor nem engedte lejátszani a találkozót. Megértem a la- dányiakat, de ebben az ügyben hibát követtek el, s ezért kizárólag önmagukat okolhatják. Juhász Tibor, szerencsi városi sportfelügyelővel is sikerült szót váltanunk. — Valóban adtam engedélyt a városkörzeti bajnokságban induló együtteseknek a másféle igazolás használatára — mondta. — Lehet, hogy a megyei szövetségben ez megütközést és értetlenséget keltett, de tudomásul kell venni: másképpen nem lenne életképes ez a küzdelemsorozat! Az itteni csapatok ugyanis nem engedhetik meg maguknak, hogy egy napot eltöltsenek a Miskolcra való utazással, és a sportorvosi engedély beszerzésével. — Csakhogy így adódott a bevezetőben említett eset... — Szeretném leszögezni: a tiszaladányiaknak időben (!) a tudomására hoztam, hogy a körzeti orvosi igazolás elegendő a bajnokikon, de az MNK-ban nem érvényes! Figyelmeztettem őket, mégis beleestek a csapdába. Jól tudom, hogy a kiírás jogszabályként értelmezhető, tehát nincs kibúvó alóla. Ennyi történt tehát, és nem több. Hatszázan hiába gyűltek össze Tiszaladány- ban, előadást nem láthattak. Fentiek ismeretében kicsit más megvilágításba kerülnek azok a tények (?), amelyeket a bevezetőben említett levél tartalmaz. A hibát ugyanis a ladányi sportvezetés, vagy talán inkább szakosztályvezetés követte el, amely nem vett tudomást a kiírás egy pontjáról, hiába hívta fel a figyelmüket erre az illetékeseknek a helyi sportfelügyelő! Becsapottnak érzik magukat, ez csendül ki a levélből, de addig már nem jutnak el, hogy önvizsgálatot tartsanak. S arról is bölcsen hallgat ez a levél, hogy a játékvezető viszontagságos körülmények között távozott, meg később egy autószerelőhöz kényszerült a kocsijával. A kép ezekkel az „apróságokkal” válik teljessé. (doros) Az Eszak-Magvarország tippjei 1. FC HOMBURG—KAISERSLAUTERN. Egyre nehezebb helyzetbe kerülnek az újoncok, most sem sok jó vár rájuk. 2. LEVERKUSEN—BREMEN. A brémaiak nem a régiek, leszálló ágba kerültek, ráadásul' Völler megsérült legutóbb. 3. UERDINGEN—HAMBURG. Egyik csapat sem híve az óvatos játéknak, valamelyik fél kicsikarhatja a győzelmet. 4. BLAU WEISS—E. FRANKFURT. A dortmundi „hetest” nehéz kiheverni, győzelemre aligha gondolhat az újonc gárda. 5. KASSEL—OBERHAUSEN. A hazaiaknak minden egyes pont égetően fontos a felkapaszkodáshoz. 6. ST. PAULI—ULM. Két újonc egymás ellen, talán a megszokott környezet miatt esélyesebb a St. Pauli. 7. BIELEFELD—HANNOVER. Erősebbek a vendégek, de a patinás múltú Bielefeld képes felnőni a feladathoz. 8. FIORENTINA—UDINESE. Országos 1-esnek tűnik a találkozó, nem árt az óvatosság. 9. JUVENTUS—MILAN. Nagyon megindult a „szekér” a torinói zebrák alatt, ilyenkor senki nem gondol megtorpanásra. Pedig előfordulhat ... 10. NAPOLI—TORINO. Juniorék legutóbb hazai pályán maradtak alul az újonccal szemben, ezúttal mindenképpen javítaniuk kell. ti. VERONA—SAMPDOR1 A. Briegel elment. Elkjaer-Larsen is gondolkodik, a veronaiak így alighanem elszürkülnek. 12. CATANIA—LECCE. A hazaiak három mérkőzésből csak egyet nyertek, kettőt veszítettek. Most feléjük billen a mérleg nyelve, de pont- vesztésük sem tekinthető kizártnak. 13. TRIESTINA—LANEROSSI. A triesztieket nyomja a pontlevonás, de most erős az ellenfél, egy pont maradhat otthon. +1. INTER—ROMA. Ha Rummenigge felépül, s játszik, akkor hatékonyabb lehet a milánóiak támadójátéka. épkert, 15 óra: páros Ma délután ismét izgulhat- § nak Miskolcon, a népkerti sporttelepen a salakmotorozás hívei. A BÉVSC rendezésében bonyolítják le az idei páros országos bajnokság IV. fordulóját, amelynek küzdelmeiben 7 duó áll rajthoz. 's ... „Tanítani mentem, de én is min” Tavassy Viktor, a Honvéd Papp József SE alpesi és gyepsí szakágvezetője a közelmúltban Törökországban járt. Háromhetes ott-tartózkodása alatt tevékeny részt vállalt a török sísport alapjainak lerakásában. Az alábbiakban meséli el. benyomásait, élményeit, tapasztalatait — Joggal vetődhet fel a kérdés mindjárt az elején: hogyan kerül egy magyar szakember az európai—ázsiai országba? Nem is olyan régen kapcsolatfelvétel történt a magyar és a török szövetség között. Néhány magyar sportoló és vezető kint járt és utána a török illetékesek kérték a magyar sportszerveket: „adjanak” egy szakembert, aki képes arra, hogy átfogó szakmai tanácsokkal szolgáljon, és segíteni tud a pályák kijelölésében, a felkészítő edzőtáborok megszervezésében. Mindezt azért, mert szeretnék, ha bizonyos időn belül felzárkóznának az európai középmezőnyhöz. A szövetség rám gondolt. A felkérést óriási megtiszteltetésnek vettem, hiszen ezzel elismerték hozzáértésemet, és a Papp SE- ben hosszú évek óta végzett tevékenységemet. Nagyon örülök annak, hogy így alakult, s nem a nagy hagyományokkal rendelkező csehszlovák, lengyel, vagy éppen osztrák sísportban dolgozó kollégákat kérték fel. — Izgalmasan kezdődött. Kocsival indultunk, de nem Törökországba. Végigmentünk Ausztrián, „fél” Olaszországon, Jugoszlávián és Bulgárián. Olyan gyárakat néztünk meg, amelyekben síléceket készítenek, továbbá felszerelést vásároltunk és rendeltünk. Mire Törökországba érkeztünk, már egy könyvre való szakmai fogással lettem gazdagabb, mert ugyan tanítani mentem, de én is — tanultam. Munkámat a sípályák kijelölésével kezdtem. Volt ott több létesítmény, de a tervezésük, kialakításuk közben jelentős hibákat követtek el, így tulajdonképpen nem is tudták azokat rendeltetésének megfelelően használni. Érveltem, mutattam, magyaráztam, mert az általuk felépített pályák keskenyek voltak és dőlési szögük is sok kívánnivalót hagyott maga után. Bursában és környékén „ügyködtem”. Olyan helyeket kerestem, ahol gyorsan és olcsón lehet versenypálya kialakítására alkalmas hegyet-dombot találni. Egyébként ezt tanulná nem lehet, a tapasztalatomra és megérzésemre támaszkodtam. — A hetvenes évektől foglalkozom a gyepsível és hasznát vettem 16 esztendős „tudományomnak”. Másfél tucat gyereknek erőnléti edzőtábort vezettem. Nagyon meglepődtem azon, hogy sok edzőt rendeltek mellém. Néhányszor úgy éreztem magam, mint egy színész, hiszen állandóan fényképeztek, a képmagnót pedig szinte ki sem kapcsolták. Noha egy egyesület tagjait oktattam, de megtudtam, hogy a sportolók a tulajdonképpeni válogatott keretet alkotják. Mielőtt a gyakorlati részhez érkeztünk, 20 pár gyepsít kellett átépítenem. Ehhez a munkához minden kellékkel felszerelt mestereket bocsátottak rendelkezésemre. Mit tudnak a török síelők? Nem is lehet őket a magyar versenyzőkkel összehasonlítani. Az vitathatatlan, hogy akarnak, szorgalmasak, az új iránt fogékonyak, de látszik: kezdők, igencsak amatőrök. Mondjuk a felét ismerik annak. mint a mieink, pedig azt a legjobb akarattal sem lehet kijelenteni, hogy a magyar sízők, gyepsízők klasszisok. Abban viszont biztos vagyok, hogy pár esztendőn belül behozzák lemaradásukat és komolyan számolni kell majd velük. — A háromhetes „kirándulás” alatt úgy érzem, hogy sokat segítettem. Igyekeztem, lelkesedtem és lelkesítettem. Nem szerettem volna ugyanis, ha a hátam mögött esetleg megjegyzéseket tesznek ... Meg egy kicsit hiúsági kérdést is csináltam az „ügyből”. Itthon is adtam már tanácsot, szóltam és írtam a sportág fellendítése érdekében, mondandómnak azonban nem volt különösebb foganatja. Igaz, senki sem lehet próféta saját hazájában... — Megfigyeltem az ottani szokásokat és étkeztetési „fogásokat”. A könnyen emészthető, egyszerű ételeket fogyasztják. Az edzötá- I borok pedig egészen más jellegűek, mint nálunk. A fiatalok néhány foglalkozás után tábortűzihöz hasonló összejövetelt tartottak, sőt, még táncoltak is. Magyar- országon az utóbbi elképzelhetetlen. — Aki arra gondol, hogy tekintélyes összeget kaptam, téved. Anyagi ellenszolgáltatásban ugyanis nem részesültem. Végigjártam az országot, sőt, mint említettem, megfordultam Nyugat- Európában, teljes ellátás természetesen a dolgok ve• lejárója volt. A mellém rendelt kísérők pedig lesték a gondolataimat is. Cselekedeteikből azt vettem ki, hogy hálósak, tanácsaimért, munkámért ki is fejezték köszönetüket, elismerésüket. Hívtak, javasolták, hogy utazzak el hozzájuk télen, de szeretettel várnak nyáron is. Megállapodást természetesen nem köthettem, van itthon is elég elfoglaltságom, mind munkahelyemen, a Zöldértnél, mind pedig a Papp József Sünéi. Azt semmiképpen sem szeretném, ha szakmai tapasztalataim a feledés homályába kerülnének, ezért utamról, küldetésemről részletes beszámolót írók kiküldőmnek, az országos szövetségnek. Lejegyezte: Kolodzey Tamás Tegnap délután Diósgyőrött barátságos labdarúgó-mérkőzésre került sor, amelyen a házigazda DVTK az NB I-es élmezőnyben helyet foglaló Ferencvárossal mérte össze erejét. FTC—DVTK 2-0 (1-0). Vezette: Kurmai. FTC: Józsa — Szántó, Simon, Keller, Takács — Bánki, Kincses, Strau sz — Kvaszta, Dzurják, Dukon. DVTK: Nagy — Huszár, Leskó, Oláh, Mi da — Danes, Balogh, Szemere — Szlifka, Munkácsi. Kölln. A vendégcsapat könnyedén és tetszetősen futballozott, nem erőltette meg magát, így a diósgyőriek tulajdonképpen végig partiban voltak a zöld-fehérekkel. A fővárosiak első gólját Bánki, a másodikat pedig a csereként beállt Fischer szerezte. A hazaiak a 68. percben 11- eshez jutottak, ezt azonban Kölln elhibázta. A diósgyőrieknél szünet után szóhoz jutott Teodoru, Barna, SzíoLabdarúgás vák, Hanyecz és Szűcs, míg a ferencvárosiaknál a szakvezetés csaknem az egész kezdőcsapatot lecserélte. UEFA-KUPA MÉRKŐZÉS: DINAMO MINSZK—RÁBA ETO 1-0 (1-0). Rossz előjelekkel állt ki az első mérkőzésen idegenben 4-2-re győztes Rába ETO a Dinamo Minszk elleni UEFA Kupa visszavágóra: Hajszán nem vállalhatta a játékot, s másik két kulcsember, Szentes és Szabó is csak saját felelősségére léphetett pályára. Ugyanakkor a vendégeknél szerepelhetett a világbajnokságról is ismert kiváló középpályás Alejnyikov. A Rába ETO a következő ösz- szeállításban kezdte a játékot: Ulbert — Csonka, Hlagyvik, Horváth, Túrbék — Szabó, Kiss, Rubold, Preszeller — Szentes, Handel. Kezdés után rögtön minszki mezőny fölény alakult ki és a szovjet csapat a 16. percben megszerezte a vezetést. Kurjenyin adta előre meredeken a labdát a bal szélről és a védők csak nézték, hogy Rodnyonok közbe- ugrott. és nyolc méterről, nehéz szögből Ulbert mellett a kapu jobb oldalába helyezte a labdát (1-0). Továbbra is a szovjetek irányították a mérkőzést, a Rába alig tudta a saját 16-osáról kihozni a labdát. A második félidőben kiegyensúlyozottabb volt a játék, bár a vendégek ekkor is fölényben voltak. Az eredmény már nem változott, s így végül a két mérkőzés alapján feltétlenül megérdemelt a Rába ETO továbbjutása. Velezs Mosztar—Vasas 3-2 (0-0). A Honvéd és a PMSC mérkőzései lapzárta után fejeződtek be.
