Észak-Magyarország, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-16 / 244. szám

A Szovjetunió nem mond le a megegyezés lehetőségéről Gorbacsov televíziós beszéde a reykjavíki találkozóról Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára kedden este be­szédet mondott a szovjet televízió Vrém ja című adásában, s beszámolt Ronald Reaganncl, az Amerikai Egyesült Álla­mok elnökével Reykjavíkban tartott találkozójáról. Az aláb­biakban ismertetjük a beszéd rövidített szövegét: Jó estét Kedves Elvtársak! Tudják, hogy pár nappal ezelőtt befejeződött Izlan- don tartott találkozóm Ro­nald Reagannel, az Amerikai Egyesült Államok elnökével. A találkozó eredményeiről televíziós sajtókonferenciára került sor. Az ott elhangzot­tak és az újságírók kérdései­re adott válaszaim megje­lentek a sajtóban. Hazatérve, kötelességem­nek' tartom, hogy beszámol­jak a történtekről, és arról, hogyan értékeljük a reykja­víki találkozót. Az SZKP KB Politikai Bizottsága most vé­get ért ülésén megvitatta .az izlandi fővárosban tartott ta­lálkozó eredményeit. Szerdán jelenik meg a közlemény ar­ról, hogyan értékelte pár­tunk vezetése ezt a nagy po­litikai eseményt, amelynek következményei, meggyőző­désünk szerint, még hosszú-- időn át éreztetik hatásukat a / nemzetközi kapcsolatokban. / Reykjavik előtt sokat írtak és beszéltek a küszöbönálló találkozóról. Ahogy az ilyen esetekben rendszerint tör­ténni szokott, feltevések és eszmefuttatások sokasága lá­tott napvilágot. Ez természe­tes. Nem maradtak el a kü­lönböző spekulációk sem. Most a világ figyelmét a találkozó eredményei kötik le. .Mindenkit érdekel, hogy mi is történt, mit hozott a találkozó, s^milyen lesz utá­na a világ. Arra törekedtünk, hogy a reykjavíki találkozó közép- pontjálian a világpolitika legfontosabb kérdései állja­nak — a fegyverkezési haj­sza megszüntetése, a nukleá­ris: leszerelés. Pontosan így is történt. Mi az oka, hogy olyan szi­lárdan eltökéltek vagyunk ezekben a kérdésekben. Kül­földön gyakran elhangzik, hogy ez az eltökéltség belső nehézségeinkből fakad. Nyu­gaton az az elmélet, hogy a Szovjetunió végül is gazda­ságilag képtelen lesz elvisel­ni a fegyverkezési hajsza terhét, összeomlik, és meg­hajlik a Nyugat előtt. Ele­gendő tehát további nyomást gyakorolni rá és szilárdítani az erő pozícióját. Ez a vé­lemény egyébként elhangzott az Egyesült Államok elnöké­nek találkozónk után tett nyilatkozatában is. Már többször kellett szól­nom arról, hogy ezek a ter­vek nem csupán homokra épülnek, hanem veszélyesek is, mert végzetes politikai döntésekhez vezethetnek.-Saját gondjainkat jobban ismerjük másoknál. Vannak gondjaink, nyíltan szólunk' is róluk, megoldjuk őket. Van­nak erre vonatkozó terveink, megközelítési módjaink és megvan hozzá a párt és a nép közös akarata. A Szov­jetunió erejét ma a nép ösz- szeforrottsága. politikai akti­vitása, dinamizmusa adja. Hiszem, hogy ezek a ten­denciák tovább erősödnek, s ezek eredményeként tovább növekszik társadalmunk ere­je. Mindig képesek leszünk helytállni magunkért. A Szovjetuniónak megvan rá a képessége, hogy vá­laszt adjon bármilyen ki­hívásra, ha ez szükségessé válik. Tudják ezt a szovjet emberek, s tudnia kell az • egész világnak is. Nem akar­juk azonban az erőnket fi­togtatni, mert. az ilyesmi az atomkorszakban rendkívül veszedelmes. Szilárd meg­győződésünk, hogy a nem­zetközi kapcsolatok akut li­dérces állapota egy váratlan és végzetes válság veszélyét rejti magában. Gyakorlati lépésekre van szükség ahhoz, hogy eltávolodjunk a nuk­leáris szakadéktól. Közös szovjet—amerikai erőfeszíté­sekre, az egész nemzetközi közösség erőfeszítéseire van szükség ahhoz, hogy gyöke­resen megjavítsuk a nem­zetközi kapcsolatokat. E célok elérésg érdekében — még a találkozó előtt, azelőtt, hogy megkaptuk vol­na Reagan elnök beleegye­zését a találkozóba — a szovjet vezetésen belül ko­moly előkészítő munkát vé­geztünk. Ebben a munkában a Központi Bizottság Politi­kai Bizottságán és titkársá­gán kívül a külügyminiszté­rium és a honvédelmi mi­nisztérium, más országos fő­hatóságok, tudósok, katonai szakértők és különböző ipar­ágak szakemberei is részt vettek. A reykjavíki talál­kozóra kidolgozott álláspont a barátainkkal, a szocialista közösség országainak veze- tésével folytatott széles kö­rű és többszöri eszmecsere eredménye is volt. Arra törekedtünk, hogy el­vi tartalmat adjunk a talál­kozónak, s messze előremu­tató javaslatokat kívántunk tenni. \ Most pedig magáról a ta­lálkozóról. Hogyan zajlottak le ott az események? Erről nemcsak azért kell szólni, hogy elmondjuk az igazsá­got, amelynek elferdítését máris megkezdték reykjavíki tárgyalópartnereink, hanem főleg azért, hogy ismertes­sük önökkel, mit akarunk tenni ezután. Ronald Reagan elnökkel megtartott első tárgyalásom szombaton 10 óra ,. 30 perc­kor kezdődött. Az ilyenkor szokásos üdvözlések, az új­ságírókkal történt pár mon­datos beszélgetés után csu­pán a tolmácsok jelenlété­ben kettesben maradtunk. Véleménycserét folytattunk az általános helyzetről, arról, hogyan alakul országaink között a párbeszéd és kije­löltük azokat a kérdéseket, amelyeket meg kell vitat­nunk. Aztán megkértem az el­nököt, hallgassa meg konk­rét javaslataimat azokban a fő kérdésekben, amelyek megvitatására e találkozó létrejött. Ezekről már meg­lehetős részletességgel be­széltem a sajtóértekezleten, de most röviden mégis fel­idézném őket. Jelentős lépések egész cso­magtervét helyeztük a tár­gyalóasztalra. E javaslatok, ha elfogadják őket, uj kor­szak kezdetét jelentették vol­na az emberiség életében. A nukleáris fegyverektől men­tes korszak kezdetét. Ez a nemzetközi helyzet gyökeres megváltoztatásának lényege. Ennek meg is volt a reális lehetősége. Itt már nem a nukleáris fegyverzet korlá­tozásáról volt szó, mint a SALT I., SALT II. és más szerződésekben, hanem a nukleáris fegyverek viszony­lag rövid idő alatt történő felszámolásáról. Első javaslatunk a hadá­szati támadófegyverekre vo­natkozott. Kijelentettem, hogy a következő öt évben készek vagyunk ezek ötven­százalékos csökkentésére. A hadászati fegyvereket szá­razföldön, a vízben és a le­vegőben is felére csökken­tettük volna. A megállapo­dás megkönnyítése érdeké­ben nagy engedményt tet­tünk, feladva azt a korábbi követelésünket, hogy a ha­dászati egyensúlyban vegyük számításba a területünk el­érésére képes közepes hatótá­volságú amerikai rakétákat, és az előretolt állomásozta- tású amerikai nukleáris esz­közöket is. Készek voltunk figyelembe venni azt is, hogy az Egyesült Államokat aggasztják nehézrakétáink. A hadászati fegyverekről szóló javaslatot úgy fogal­maztuk meg, hogy közben szem előtt tartottuk e fegy­verek teljes felszámolását, ahogy ez év január 15-én ja­vasoltuk. (Folytatás a 3. oldalon) VILÁG "PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BORSOD-ABAÜJ-ZEMPLÉN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLll. évfolyam, 244. szám Ara: 1,80 Ft Csütörtök, 1986. október 16. Hazánkba érkezett az iráni minisztereik Megkezdődtek a hivatalos tárgyalások Mir Hoszein Muszavi, az Iráni Iszlám Köztársaság mi­niszterelnöke Lázár György­nek, a Minisztertanács elnö­kének meghívására szerdán hivatalos látogatásra hazánk­ba érkezett. A magas rangú vendéget és kíséretét Lázár György, Marjai József miniszterelnök­helyettes, és a kormány több más tagja fogadta az iráni és a magyar nemzeti lobo­gókkal díszített Ferihegyi re­pülőtéren, ahol csapatzászló­val felsorakozott a Magyar Néphadsereg díszszázada. Az ünnepélyes fogadtatáson je­len volt Kázmér Zsigmond, hazánk teheráni és Ali Ak- bar Farazi, Irán magyaror­szági nagykövete. A különgépből kilépő irá­ni miniszterelnököt Lázár György üdvözölte. A díszszá­zad parancsnoka jelentést tett a magas rangú vendég­nek, majd az iráni és a ma­gyar himnusz elhangzása után Mir Hoszein Muszavi Lázár György társaságában ellépett a felsorakozott kato­nák előtt. A katonai tisztelet- adás után a vendéglátók és a vendégek kölcsönösen be­mutatták egymásnak a je­lenlevő közéleti személyisé­geket, majd a vendégek szál­láshelyükre indultak. Délután az iráni kormány­fő megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét a Hősök terén, majd Mir Hoszein Mu­szavi és Lázár György veze­tésével plenáris tanácskozás kezdődött a Parlamentben. Az iráni küldöttség részéről Ali Reza Moajeri miniszter­elnök-helyettes. Abbasz Ali Hazánkba érkezett az iráni miniszterelnök. A képen; Mir Hoszein Muszavi és vendéglátója, Lázár György a repülőtéren. Zali mezőgazdasági minisz­ter, az iráni—magyar gazda­sági együttműködési vegyes bizottság társelnöke, Golam Reza Safei ipari miniszter, Ahmad Azizi, a Nemzetgyű­lés Külügyi Bizottságának elnöke, Ali Mohammed Bes- rati, a külügyminiszter első helyettese és Ali Akbar Fa­razi ült tárgyalóasztalhoz. A magyar tárgyaló csoport tag­jai: Marjai József, Hetényi István pénzügyminiszter, a magyar—iráni gazdasági együttműködési vegyes bi­zottság társelnöke, Kapolyi László ipari miniszter, Nagy Gábor külügyminiszter-he­lyettes, Melega Tibor külke­reskedelmi miniszterhelyet­tes és Kázmér Zsigmond. A plenáris tanácskozások után Lázár György és Mir Hoszein Muszavi szűk körű megbeszélést tartott, ame­lyen részt vett Ali Reza Moa­jeri, Abbasz Ali Zali, Ali Mohhamed Beserati, vala­mint Áli Akbar Farazi. Ma­gyar részről jelen volt Mar­jai József, Hetényi István, Nagy Gábor, Melega Tibor és Kázmér Zsigmond. A nyílt és szívélyes légkö­rű tárgyalásokon a két kor­mányfő egyetértőleg megálla­pította, hogy a két ország kapcsolatai az elmúlt évek­ben politikai és gazdasági téren számottevően fejlőd­tek. További lehetőség kí­nálkozik — a kölcsönös elő­nyök alapján — az együtt­működés bővítésére. Első­sorban a gazdasági és a ke­reskedelmi, valamint a mű­szaki-tudományos együttmű­ködés területén van lehétő­(Folytatás a 2. oldalon) Szerdán Bukarestben be­fejeződött a Varsói Szerző­dés Tagállamai Külügymi­niszteri Bizottságának kétna­pos ülése. A külügyminiszte­rek elemezték és értékelték a bizottság előző, márciusi I varsói ülése óta eltelt idő­szak fő nemzetközi politikai eseményeit és tendenciáit. Az ülésről közlemény je­lenik meg. Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, az RSZK elnöke szerdán fogadta a tagállamok külügyminisztereit. Dr. Vár- konyi Péter külügyminiszter, aki részt vett a Varsói Szer­ződés Tagállamai Külügymi­niszteri Bizottságának ülé­sén, szerdán hazaérkezett Bukarestből. Jeles esemény színhelye volt 107 évvel ezelőtt Diós- győr-Vasgyár: 11(79. július 8- án, az országban először itt csapoltak acélt Siemens— Martin kemencéből. És jeles esemény színhelye volt Di­ósgyőr-Vasgyár 1986. októ­ber 15-én: az ország három alapvertikumú vaskohászati üzeme közül itt szűnt meg először a Siemens—Martin acélgyártás. És e nappal megszűnt a diósgyőri kohá­szatban a martinászszakma. Sok, neves vendég érkezett tegnap a Lenin Kohászati Művekbe. Itt voljak a válla­lat korábbi vezetői, s itt vol­tak Borsod és Miskolc párt-, állami és társadalmi szervei­nek vezetői, képviselői. Dró­tos László vezérigazgató a meghívottakat előbb a kom­binált acélmű tanácstermé­be invitálta: a Nehézipari Műszaki Egyetem és az LKM vezetői itt tekintették át ko­rábban kötött együttműködé­si megállapodásukat, majd új tartalmú megállapodást írt alá az LKM vezérigazga­tója és dr. Farkas Ottó rek­torhelyettes. Ezen együttmű­ködés 24 témát ölel fel, amelyek a vállalat megúju­lását célzó műszaki, gazda­sági, szervezési, kutatási és fejlesztési feladatokat tartal­maznak. Az aláírást követően ipar­történeti eseménynek lehet­tek szemtanúi a kohászat dolgozói és a vendégek. Dél­után kettő órakor, műszak­váltáskor megszólalt a gyár dudája, s megjelent az utol­só adag izzó, fortyogó, szik­rázó acél az utolsó, még működőképes Siemens—Mar­tin kemence csapolónyílásán. (Folytatás a 2. oldalon) Ma: élelmezési világnap Utoljára csapolnak a martinból Fotó: Balogh Imre „Mit kertek? Kakaót, vagy tejet? Vajas kenyeret vagy sajtos kiflit? Sonkát, szalámit, parizert? Para­dicsomot. paprikát, szőlőt, almát? Reggelire mit en­nétek?" A választék gazdag, ele­iemből dömping van. Ügy is fogalmazhatok: túlter­melés. Következésképp a Föld egyik felén a túl- tápláltság a jellemző. A világ egy részén ugyanis jókat eszünk, s közben a másik részén 600 millió társunk talán ránk gondol, éhezve, fehérje- és vitamin- hiányban szenvedve; s kö­zülük 50 milliónyi nap mint nap felpuffadt hassal és véznán az éhhalál szélén tengődik. Rockkoncerte- zünk és futunk értük. Élel- miszerségélyek és újabb segélyek. S a helyzet válto­zatlan. A világon 350 millió a mezőgazdaságban dolgozó család. Közülük 200 millió még mindig faekét. kapát használ. Hatvanmilliónyi tehénnel, ökörrel, bivallyal szánt. Biotechnika és faeke. Hozamfokozó anyagok, cel­lulóztartalmú melléktermé­kek enzimes kezelése és kapa. Fejlett és fejletlen mezőgazdaság. A FAO ki­dolgozta a „Világélelmezési programot" és akciót kez­deményezett Szabadulás az éhségtől címmel. Fiat panisl Legyen ke­nyér! — követeli a jelszó. Ennek érdekében fel kell használni mindazon lehe­tőségeket, amit a tudo­mány. a technika, a világ­méretű nemzetközi együtt­működés nyújthat a mező- gazdaság fejlődésének biz­tosításához. Nem kenyeret adni, hanem kenyeret ter­melni tanítani. Október 16.: élelmezési világnap. Az emberiség négy évtizeddel az utolsó világméretű háború után : még mindig éhezik. Ezen a | napon nem ünnepel, segít- , ségért kiált. Nálunk élelmiszerbőség van. A gyermekeimtől meg- j kérdezhetem: reggelire mit j kértek? (bca) i ■MMH wü \

Next

/
Thumbnails
Contents