Észak-Magyarország, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-14 / 242. szám

1986. október 14., kedd

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5

14. Aki nincs ellenünk, az velünk van

Már a rend helyreállításának időszakában, majd később, a konszolidálódás folyamatában még inkább, az újjászülető pártnak erős fegyvere volt a helyes szövetségi politika. A munkásosztálynak a szövetségeseihez való viszonya, a kommunistáknak a párton- kívüliek nagy tömegeivel való kapcsolata alapvető gondja volt a marxista elméletnek és a szocialista gyakorlatnak — a hatalomért folytatott küzdelem idején csakúgy, mint az új társadalom felépítésének egymást követő lépéseikor.

Magyarországon ez a szövetségesi viszony, illetve kommunista—pártonkí- vüli kapcsolat drámai megjelenési formákban romlott meg, helyette bizalmatlanság és széthúzás kerekedett felül. De az érzékeny reagáláshoz nagymértékben hozzájárult az is, hogy a tömegek vigyázó szemmel figyelték, vajon az MSZMP szakítani tud- és akar-e az MDP- nek e téren kifejtett sokak ellenérzését kiváltó gyakorlatával. Hiszen még élénken élt az emlékezetben a bizalmatlanságnak az a légköre, amely a jóindulatú, de politikai kérdések iránt nem nagyon érdeklődő emberekben nem megnyerhető szövetségest, hanem potenciális ellenséget gyanított, most már nem is beszélve azokról, akiknek kifejezett fenntartásaik voltak a rendszerrel, és vezető erejével, a párttal szemben.

Az MSZMP szövetségi politikájára, történeti visz- szatekintésben, előszeretettel alkalmazzák a rugalmas jelzőt. S valóban e politikának egyik — az MDP-vel összevetve feltétlenül új — vonása a rugalmasság volt. Formájában e szövetségi politikának mégsem a rugalmasság, hanem az elvszerűség volt a legfőbb törvénye. A tömegek érdekeiből indult ki már akkor is, amikor azok jó része még nem értette meg a párt politikáját, és bizalmatlanul figyelte azt. Szilárdan, ha •kellett eréllyel képviselte fő célját, a hatalom megszilárdítását, és éppen ennek érdekében volt a szövetségesek iránt megértő, türelmes. Alkalmazta — ahol csak lehetett — a meggyőző szót a hatalmi intézkedések, az erőszak helyett. A munkásosztály vezető szerepének helyreállítására, a munkás-paraszt szövetség megszilárdítására mindenekelőtt a legszilárdabban a néphatalom mellett álló erőket tömörítette. Az el- lenforradalmárok iránt kíméletlen harcot folytatott. A váfosi kispolgári, értelmiségi rétegeket, amelyek ingadozása, kiábrándultsága igen nagy volt, kezdetben semlegesíteni próbálta.

Amilyen mértékben haladt előre a konszolidáció — s ennek gyors volt az üteme — úgy fejlődött, finomodott a szövetségi politika. Előtérbe kerültek a különböző osztály- és rétegérdekek, és szükségszerűen a köztük meglévő részleges érdekellentétek is. Ezek egyeztetése, feloldása kompromisszumokat is feltételez. (Alapvető elvi kérdésekben persze nem lehetséges kompromisszum.) Jó példája volt ennek az elvileg szilárd, megoldásaiban rugalmasan kompromisszumokra is hajló politikának: miközben a párt egy pillanatra sem tagadta, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság megteremtését tűzte céljául, az egyéni kisgazdaságok termelési kedvét a legkülönbözőbb eszközökkel ösztönözte. Ugyancsak ez irányú érékenységet mutatott az az intézkedés is, hogy a szövetkezetben tömörült parasztok megítélésében nem korábbi osztályhelyzetüket, hanem a közösen végzett munkájukat ajánlotta figyelembe venni. Hasonlóan a kispolgári, értelmiségi rétegek iránti figyelmét és rugalmasságát jelezte, hogy miközben a leghatározottabban fellépett a nacionalizmus minden megjelenési formája ellen, a nemzeti érzelmek és hagyományok kérdéseiben nagy tapintatot tanúsított (nemzeti címer megváltoztatása, a katonai uniformis kialakítása, március 15-e megünneplése stb.)

Az átgondoltabb szövetségi politikának fontos feltétele volt, hogy a párt jobban megismerje az abban részt vevők természetét, igényeit, törekvéseit. Ebből a szempontból is jelentős lépés volt az a széles körű vizsgálat, amelyet a munkásosztály helyzetéről, a munkásosztály körében végzett politikái munkáról kezdeményezett a pártvezetés. A parasztság helyzetét, és a munkásparaszt szövetség megerősítésének érdekeit szolgálták, az ugyancsak beható vizsgálat és elemzés alapján készült agrárpolitikai tézisek. Az értelmiség álláspontját és viszonyát a szocialista átalakuláshoz, egész sor — már említett — dokumentum kidolgozásával igyekezett tisztázni. Hogy milyen körültekintéssel és nagy politikai érzékenységgel kezelte az MSZMP, már tevékenykedése első szakaszában is, a szövetségi politikát, arra jó példa a Központi Bizottság 1957. november 2-i, a Hazafias Népfront-mozgalom megerősítéséről szóló határozatának egyik megállapítása: „A Hazafias Népfrontnak fontos szerepet kell betöltenie a középrétegek, az értelmiségiek, és a kispolgárok körében. E rétegek társadalmi súlya nagyobb, mint számarányuk, megnyerésük a népi demokrácia, a szocializmus számára az ellen- forradalmi események után fontos feltétele előrehaladásunknak.”

A szövetségi politika érvényesülését segítették az állam és az egyházak viszonyának és, együttműködésének érdekében tett lépések. Ez a katolikus egyház esetében lassabban

ment, hiszen a Mindszenty- ügy és a Vatikán álláspontja akadályozta a hazai papságot abban, l^ogy az e tekintetben mind pozitívabb törekvéseit érvényesítse. De azért fokról fokra előre lehetett lépni, hiszen a vallásos tömegek megbékülését a rendszerrel, majd mind erőteljesebb támogatásukat, nemcsak az alsóbb papság, de a főpapság is érzékelte, és ezekkel számolniuk kellett. A vallásszabadság alkotmányos jogának biztosítása egyrészről, másrészről a párt- és állami vezetésnek az az elvi álláspontja, hogy a szocialista építés érdekeit illetően hívők és nem hívők tökéletes egységben lehetnek, mindmáig szilárd alapját képezik az állam és az egyházak együttműködésének.

A szövetségi politikának kifejezési formája volt, hogy 1962 őszén az MSZMP vezetése elhatározta, és a VIII. kongresszus el is fogadta az egyetemi és főiskolai felvételeknél a származás szerinti kategorizálás megszüntetését. A származás szerinti kategorizálás, amely korábban a történelmi igazságszolgáltatást és késés behozását szolgálta a munkásosztály és parasztság tehetséges gyermekeinek érvényesülésében, az adott pillanatban társadalmi szempontból már ártalmas volt. Igazságtalanul korlátozta szüleik egykori osztályhelyzete miatt az olyan, arra alkalmas fiatalemberek továbbtanulását, akik már a felszabadulás után születtek, és a szocialista társadalomban élték életüket. A származás szerinti kategorizálás megszüntetése a szövetségi politika előremutató lépése volt a szocialista nemzeti egység megteremtéséhez.

A 60-as évek elején Kádár János egy beszédében, amelyet a Hazafias Népfront Országos Tanácsában mondott el, kifejtette, hogy az MSZMP szövetségi politikáját e jelszóval lehetne egyszerűen jellemezni: „Aki nincs ellenünk, az velünk van!” Utalás volt ez arra, hogy a Rákosi-fé- le pártvezetés, „az osztályharc a szocializmusban egyre éleződik” felfogás értelmében, a szerint a jelszó szerint járt el, hogy „aki nincs velünk, az ellenünk van”. Azóta Kádár Jánosnak az ezzel merőben ellentétes álláspontja és jelszava már szinte szállóige lett, bejárta az égés? világot, és mindenütt jellemzéséül szolgál a szocialista berendezkedési rend magyarországi formájának. Kifejezi a szocializmus megújulásának politikáját, azt az emberek iránti humánus bizalmat, amely meggyőződéssel vallja, Hogy jó ügyek támogatására a lakosság túlnyomóan nagy többsége megnyerhető, hogy a szocializmus csak az egész nép, az egész nemzet érdekeinek megfelelően, egyetértő cselekvésükkel építhető fel.

(Következik: A bizalom jegyében)

Nemes János

Hétfőn az Ipari Reklám és Propaganda Vállalat Rákóczi úti bemutatóházában megkezdődött a XXVI. In- terker börze, amely október 17-ig tart, és naponta reggel 9-től délután 3 óráig várja az érdeklődőket.

Az Országos Piackutató Intézet rendezésében 1975 óta szerveznek évente egykét börzét, amelyen a vállataker börze

latok, szövetkezetek feleslegessé vált készleteiket ajánlják megvételre a felhasználó partnereknek. Hogy az eddigi rendezvények a gazdálkodó szervezetek számára mennyire voltak hatékonyak és szükségesek, azt bizonyítja a résztvevők számának dinamikus növekedése is. !Az első Interker börzén még csak 17 vállalat ajánlotta megvételre feleslegeit, a mostanin pedig 120 eladó vesz részt. A 11 év alatt megrendezett börzéken ösz- szesen 35 milliárd forint értékű anyag, alkatrész és műszer 10 százaléka talált vevőre, került vissza a népgazdaság vérkeringésébe.

r

Régen természetes volt, ma ha meglátjuk, megállunk és megcsodáljuk. Fojtán L. felvétele

Az iparban dolgoznak legtöbben

Kiegyensúlyozott munkaerőhelyzet Leninváiosban

Leninvárosban a városi tanács vb legutóbbi ülésén a város és vonzáskörzetének foglalkoztatási tendenciáit, a munkaerő-gazdálkodás feladatait is áttekintették. Megállapították, hogy a munka- vállalási korú népességen belül a 90-es évekre növekszik a nők részaránya, és ebben is meghatározó a 20 éven aluliak létszámának emelkedése. Ez a körülmény sajátos feladatokat jelent a képzésben és a munkahely- teremtésben egyaránt. Le- ninváros és körzetének foglalkoztatási viszonyait alapvetően a térségben kialakult ipari koncentráció határozza meg. Az iparban dolgozók száma az elmúlt öt évben 3,1 százalékkal emelkedett, jelenleg meghaladja a 9200-at. A létszámnövekedést a Tiszai Vegyi Kombinát új gyárainak, üzemeinek szakemberszükséglete idézte elő. A vegyipar másik két helyi nagyüzemében csökkentették a létszámot. A munkaerőgazdálkodásban kiemelt figyelmet fordítottak a belső tartalékok felhasználására. A vállalatok középtávú munkaügyi tervei még nem véglegesek, de nagy vonalakban már kialakultak. A TVK-ban a lineáris polietiléngyár, a geotextília-gyártás, valamint a polipropiléngyár, a Tiszai Kőolajipari Vállalatnál a bu- tilénüzem, míg a Tiszai Erőmű Vállalatnál számítás- technika területén terveznek fejlesztést. Ennek létszámvonzata 600 dolgozó, közülük 180-at a TVK-nál belső átirányítással kívánnak bizto. sítan i.

Az elmúlt években Leninvárosban az építőipar létszáma csökkent, döntően a kiemelt beruházásokon dolgozók, kivitelezők levonulásával, míg a mező- és erdő- gazdálkodás területén stabilitás volt tapasztalható. A közlekedés, posta és távközlés kiemelten fejlődött a tervidőszakban, és a további minőségi fejlesztések újabb létszámbővülést vonnak maguk után. A kereskedelemben foglalkoztatottak ,száma dinamikusan nőtt, párhuzamosan az ellátó infrastrukturális hálózat fejlődésével. A gazdálkodó szervezeteknél megjelentek az új vállalkozási formák. Leninvárosban összesen 87 vgmk működik mintegy 1200 taggal. Emellett 14 egyéb gmk is létrejött. A városban 61 magánkisiparos, 26 magán- kereskedő dolgozik, míg a szerződéses kereskedelmi egységek száma 11.

A női foglalkoztatásban visszatérő gond a szakmával nem rendelkezők elhelyezkedése, és a kisgyermekes anyák egyműszakos foglalkoztatása. A körzetben a Minőségi Cipőgyár tiszakeszi üzemegysége megoldotta ezt a gondot, sőt további 150 nő foglalkoztatását tudja biztosítani az elkövetkező időszakban. Ezen a téren azonban további előrelépést a kvalifikáltabb munkahelyek létesítése jelentene.

P. Zs.

A fórumon kérdezték

■

A Magyar Rádió Miskolc Körzeti Stúdiójának legutóbb fóruma „A pult két oldalán” címmel hangzott el. A meghívottak a kereskedelemmel kapcsolatos kérdésekre válaszoltak, s idő hiányában a válasz nélkül hagyottakra a következő információkat kaptuk:

— Kisebb településen működhet-e együtt például egy épületben egy vegyesbolt és italbolt? — kérdezte Havasi Gergely Sajószentpéterről. Dr. Maki Tibor, Borsod Megye Tanácsának kereskedelmi osztályvezetője válaszol:

— A jogszabályok lehetővé teszik, hogy egy épületen belül más jellegű boltok is létesüljenek. A követelmény csak annyi, hogy elkülönítve legyenek a helyiségek, s a hatósági szabályoknak (közegészségügy, tűzvédelem stb.) megfeleljenek.

— A mai bolthálózat, vagy kereskedelmi hálózat képes- e ellátni az igényeket, különös tekintettel a kistelepülésekre? — kérdezi egy miskolci levélíró.

— A kistelepüléseken a kereskedelmi hálózat a napi ellátást biztosítja. Ez nemcsak az alapélelmiszereket jelenti, hanem bizonyos iparcikkekre is kiterjed. Alapellátáson mindazt az árut értjük, ami a háztartáshoz kell: poharat, tányért, tűt, cérnát, harisnyanadrágot és még sorolhatnám tovább. A tartós fogyasztási cikkeket, műszaki árukat pedig egy nagyobb bevásárló helyen lehet beszerezni.

— Mi várható téli sportszerellátásban, lehet-e kapni síbakancsot és olcsó síléceket? — írja Varga Dániel, miskolci lakos. A választ Németh József. a Borsodi Iparcikk Kereskedelmi Vállalat gazdasági igazgatóhelyettese adja:

— Import szállítást várunk Franciaországból,

Ausztriából, és az NDK-ból. November elejére már boltjainkban lesznek ezek az áruk. Természetesen kaphatók majd olcsóbb és drágább sífelszerelések is. Október második felétől a miskolci sportszerboltokban a termékek széles skálája várja a vásárlókat.

— A 85-141-es telefonszámról arról érdeklődtek, hogy hibás színes tv újonnan beszerelt képcsövére érvényesíthető-e a szavatossági idő?

— Mivel a szóban forgó képcső a szavatossági idő lejárta után romlott el, az új képcsövet a vevőnek kell kifizetni. Erre azonban újra érvényes az egyéves garancia.

Stefán Mihálytól, a megyei tanács kereskedelmi felügyelőségének vezetőjétől kérdezték: mennyiben befolyásolják az ellenőrzések az árakat?

— Az árak ellenőrzésekor vizsgáljuk az alkalmazott beszerzési — fogyasztói órákat, a kis- és nagykereskedelmi haszonkulcsokat és az értékesítés során felmerült költségeket. Problémák — általában — a szabad árformába tartozó áruknál tapasztalhatók. A szerződéses, vagy magánkereskedőknek joguk van a fogyasztói árakat egy bizonyos határig felemelni. Amennyiben így tisztességtelen ár kerül megállapításra, a többletbevételt a kereskedelmi felügyelőség elvonatja, árdrágítás szabálysértésével eljárást is indít a kereskedő ellen. Aj év eddig eltelt időszakában mintegy kétmillió forintot vonattunk el ilyen címen.