Észak-Magyarország, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-13 / 241. szám
1986. október 13., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Befejeződött a napraforgó betakarítása Ahol több a baleset... Vigyázz! ====== —= Benzinkút! Fejlesztési tervek Igazán nem panaszkodhattunk az utóbbi hetek időjárására. Kellemetes őszi (majdhogy’ nyári) napsütés, szél is alig. Ideális idő sok mindenre, mondjuk szüretelésre különösen. Nem csoda hát. hogy Hegyalján benépesültek a hegyoldalak. Hasonlóképp az ide vezető országutak, leginkább a 37-es. Ahol is kocsi, kocsi hátán. Olyannyira, hogy bizony egyik-másik gépkocsivezető — sajnos — szó szerint az előtte haladó jármű hátuljába szaladtat- ja saját kocsiját. Szerencs határában, a benzinkútnál is ez történt szombaton reggel. Arra haladva ugyanis a röpke másodpercek alatt ezt látta az utazó. Látott még két mentőautót (az egyikbe éppen a hordágyra fektetett sebesültet tették be), rendőrségi autót, aztán hosszú, hosszú sorban tankolásra várakozó kocsikat. Na és? — kérdezheti bárki. Szimpla közúti baleset. Történik ilyen máshol is. Ügy is van. Például a mezőkövesdi benzinkútnál. Hasonlóak. Ám mindkét helyen gyakrabban mint másutt. Ugyanis e két benzinkút megközelítése eléggé nehézkes, azaz balesetveszélyes. De miért, mitől ez' a fokozott balesetveszély? A szerencsi esetében balra nagy ívben lehet a kúthoz kanyarodni. Lehajtórész viszont nincs, így a kanyarodni szándékozókat — lévén csak egy sáv az egyik irányban — nem lehet, kikerülni. Ugyanakkor szűkös és rövid a várakozási szakasz, vagyis a tankolni akarók kocsijának a fele kilóg az országúira. Ez pedig — csúcsidőben, illetve most szüret idején — ismételten csak növeli a baleseti források számát. Ami a mezőkövesdit .illeti. Nos, aki a zsúfolt hármas úton Budapest felé halad, az nem is tud itt tankolni. Azaz tud, csak ahhoz (mivel balra kanyarodni a kútnál tilos) arrébb kell gurítani a .kocsiját, mondjuk a bogácsi útkereszteződésig, ahol meg tud fordulni. Innen már könnyű, csupán vissza kell menni a benzinkútig . . . energia, idő ... Mikorra várható megoldás? A válaszért Kalivoda Józsefhez, az Áfor megyei körzeti telepvezetőjéhez fordultunk. — Tudunk a két problémás kútról. Több levélben jeleztük már mi is budapesti központunknak az itteni körülményeket. Végül is megszületett a döntés: Szerencsen is és Mezőkövesden is ez évben megkezdjük a töltőállomások bővítését. Legsürgetőbb persze egy leállósáv építése, amire már nagy szükség van, főként Szerencsen. Hozzáteszem, amikor arra járok, a hajam szála nekem is az égnek áll, látván az ottani helyzetet. A telepvezető hozzáfűzte még, hogy valószínűleg csak a jövő évben fejezik majd be mindkét helyen az építést. S ha már alkalom adódott a benzinkutak ügyében érdeklődni, megkérdeztük a telepvezetőtől: mi a helyzet az aggteleki benzinkúttal? Aki ugyanis járt már arra, tapasztalhatta, hogy az Euró- pa-hírű idegenforgalmi helyen bizony csak normál (86- os oktánszámú) benzint tölthet gépkocsija tartályába. Más ugyanis nem kapható. — Ezzel kapcsolatban először el kell mondanom, hogy mi — vállalati pénzeink, lehetőségeink miatt — főképpen ott tudunk fejleszteni, ahol a helyi tanácsok is hozzájárulnak a kivitelezés költségeihez. A töltőállomás bővítésével kapcsolatban megkerestük az aggteleki tanácsot, de erre a célra nincs pénzük. — így hót marad minden a régiben? — Nem.- A későbbiekben normál helyett, szuper benzint fogunk árusítani. — Akkor nem lesz 86-os benzin. — Igen. De jelenlegi helyzetünkben nincs más megoldás. (mészáros) Továbbra sincs jelentős változás az őszi mezőgazda- sági munkák idén sajátos menetében; a talaj előkészítése és a vetés nagy nehézségeket okoz, mivel a túlságosan kiszikkadt talaj ellenáll az ekének. Emiatt a szokásosnál lényegesen lassabban haladnak a jövő évi termést megalapozó agrotechnikai műveletekkel. A betakarítás a növények többségénél jó ütemű, semmi sem hátráltatja a kombájnok folyamatos járatását. Üjabb fontos ipari növény, a napraforgó betakarítása fejeződött be, az itt felszabadult gépeket a továbbiakban más növényi kultúrákban használják. Negyven—ötven napja nem volt említésre méltó csapadék az országban, és mivel a nyári idény is aszályos volt, a talajok szinte utolsó nedvességtartalékukat is elveszítették. Hatalmas porfelhőt húznak maguk után a szántó traktorok, jeléül annak, hogy az ekék, a kiszáradt földből nagyobb földrögöket szakítanak ki. Ily módon úgynevezett mechanikai talajelőkészítésre .van csak lehetőség, biológiailag beérett talajt kevés helyen találni az országban. A mezőgazdasági nagyüzemek szakemberei huzamosabb ideig vártak az esőre, ám mivel az tartósan késik, kénytelenek gyorsítani a vetési munkákat. A napraforgó betakarítása országszerte véget ért. A fontos ipari növény jó termést adott, a növény átlagos olajtartalma hozzávetőleg olyan, mint tavaly volt. A minőség is megfelel az ipar igényeinek. Különösen az javított a termésátlagon, hogy a növénytáblákat az idén — a nagy szárazság következtében — elkerülték a gombafertőzések. Vége felé jár a rizs aratása, ez a tenyészidőszakban vízben álló növény, kihasználva a napsütéses időjárást, szintén meghálálta a termelők fáradozását. A kukorica termőterületének csaknem felét törték már le, tavaly ilyenkor csak 20 százalékát; a termés az idén az átlagosnál lényegesen hamarabb érett be, ezt a folyamatot siettette a kánikulai forróság. Szociális gondoskodás Mezőkövesden és környékén Mezőkövesd több mint 51 ezer polgárának 25 százaléka az időskorúak közé tartozik (az országos átlag 21 százalék), s ez a tény is jelzi, hogy a városban és környékén megkülönböztetett figyelmet kell fordítani az idős emberekre. A városi tanács sokféle intézkedéssel igyekszik segíteni a rászorulókat. A tanácsi költség- vetésből évente jelentős ősz- szeget fordítanak szociális -segélyezésre. Ezt azok kapják, akik semmiféle jövedelemmel nem rendelkeznek és nincs eltartásra kötelezhető hozzátartozójuk. Igaz, hogy az utóbbi években egyre kevesebb az ilyen igény, hiszen az idős emberek többsége nyugdíjjogosult, s ha megélhetéséhez kevés a nyugdíja, akkor általában kisebb szociális segéllyel egészítik ki. A tanács rendkívüli szociális segélyek kiutalásával is segíti a létfenntartást szolgáló jelentősebb kiadások fedezetét. A házi szociális gondozás keretében segítik az idős, mozgásukban korlátozott embereket. A főfoglalkozású gondozónők mellett többen részmunkaidőben segítik a rászorulókat: . ebédet visznek, kiváltják a gyógyszereket, elvégzik a kisebb házi munkákat. A városban és környéken nagyrészt biztosítva van a szociális étkeztetés, de az ebédek mennyisége és minősége még kívánnivalót hagy maga után. A városban kettő, a környékén 11 napközi otthona van az öregeknek, Cserépfalun pedig házi szociális gondozási központ működik. Ez az intézmény az idős emberek kulturált elfoglaltságát és napi háromszori étkezését biztosítja. Ez enyhíti, de nem oldja meg a gondokat, hiszen vannak, akik betegségük miatt nem tudják ezeket igénybe venni. A szociális otthoni elhelyezést — az időskorú lakosság számához viszonyítva — kevesen igénylik. Napjainkban viszont egyre inkább az érzékelhető, hogy a családok egyre kevésbé tudják vállalni a rászorulók gondozását. Ezért is szerepel a tervekben egy kétszáz fős szociális otthon létrehozása, hiszen a házi szociális gondozás nem tudja átvállalni a szociális otthon szerepét, ahol éjszakai és hét végi ügyeletet, teljes ellátást biztosítanak. A mezőkövesdi taViács a jövőben a szociális segélyezés mellett nagyobb figyelmet fordít a házi szociális hálózat bővítésére, újabb gondozási központ és több öregek napközi otthona létrehozására. Az időskorúak- ról való gondoskodásban továbbra sem nélkülözhető a széles körű társadalmi összefogás. A cél érdekében a városi tanács tovóibb erősíti együttműködését a különböző gazdálkodó egységekkel és társadalmi szervekkel. P. .1. Festik a Szósz-féle porcelánhegedűket. Egyedül Hollóházán kész itenek ilyet. Á hollóházi A Hollóházi Porcelángyár irodaépületének titkársági szobájából — csakúgy, mint más cégek hasonló helyiségeiből — két ajtó nyílik. Itt, jobbra található az igazgató, balra az igazgatóhelyettes szobája. Ez utóbbi szoba Tóth Ferencé. A termelés irányításáért felelős. Jó fél évvel ezelőtt még az egész gyárért volt a felelős. Azóta szobát cserélt. Nem önszántából. És még sincs benne szálka — legalábbis ezt állítja. — Tizenkét évig igazgattam a gyárat — mondja. — Ebből egy évtized — hiszem, s eredményeink is ezt bizonyítják — sikeres volt, míg az utóbbi két év... Nos, belevágtunk egy csaknem kétszázmillió forintos beruházásba, amiről tudtuk, sejtettük; kockázatos dolog. A Szász-féle porcelánok gyártóbázisát hoztuk létre, de a művész termékeinek fogadtatása alulmúlta minden várakozásunkat. Magyarul, a beruházás nem hozott hasznot, nyereséget, a felvett hiteleket pedig törleszteni kellett... És nemigen volt miből. Az 1984-es és az 1985-ös esztendőt veszteséggel zártuk, s a pénzügyi hiány miatt pénzügyileg szanálták a vállalatot. Ezt én, hogy úgy mondjam, nem éltem túl. Közölték velem a felügyeletet ellátó minisztériumban, hogy megerősítik a gyár vezetését, de számítanak az én munkámra is, úgy, mint az igazgató első számú helyettesére. Vélem, ebben a döntésben közrejátszott a Szász Endrével való ellentétem is, de mindezek mellett nem érzem bukott embernek magam. És ezt nem éreztetik velem sem a dolgozók, sem a vezetői kollektíva. Szakmailag korábban bizonyítottam, s ezt tudják rólam, tudják a környezetemben. Nem lelkizek, végzem a munkámat a legjobb tudásom szerint. — Milyen a kapcsolata az új igazgatóval? — Igazán jó, semmiféle ellentét nincs közöttünk, kikéri a véleményemet, és a segítségemet is igényli. Hasonlóan gondolkodunk, s ez nemcsak számunkra jó, de a gyár egészére is jó hatással van ... Tóth Ferenc egykori irodájában április 15-e óta egy 36 éves fiatalember ül. A Hollóházi Porcelángyárat azóta dr. Gömze László irányítja. A műszaki tudományok kandidátusa, okleveles gépészmérnök, s a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem katedráját cserélte fel az igazgatói posztra. A miskolci és a veszprémi egyetemen azonban ma is oktat. — Adódik a kérdés: miért váltott? A biztos egyetemi adjunktusi állást otthagyta egy — akárhogy is nézzük — bizonytalan igazgatóságért. Miért? — Rendkívül izgalmasnak tartottam, hogy a nemzetközileg is ismert, szakmai, elméleti eredmények után a gyakorlatban is megmérettessék tudásom, a szakmai felkészültségem. Ez volt az egyik indok, míg a másik, hogy egy végtelenül nehéz helyzetben lévő gyár problémáinak orvoslása olyan fantasztikusan szép feladat, amellyel egy fiatal szakember szívesen birkózik, s megpróbál győztesen kikerülni. Ismerőseim és kollégáim persze meglepetéssel fogadták, hogy váltottam, mert sokkal szebb és nagyobb tudományos munkát és jövőt jósoltak nekem. De azért a kapcsolatom nem szakadt meg az egyetemekkel, s bízom benne, hogy a szilikátmérnök- és a szilikátszakmérnök-képzésben még sokáig tevékenykedhe- tem. — Egy képzeletbeli hollóházi holló milyen levelet tudna vinni szárnya alatt: olyat, amely sikerekről tudósít vagy olyat, amelyben kudarcokról van szó? Vagyis igazgatói fél éve alatt milyen eredményekről tud beszámolni? — Ügy gondolom, hogy azok az eredmények, amelyek ez alatt a hat hónap alatt születtek — nem az én érdemem. Vagy legalábbis nemcsak az én érdemem. A vállalat dolgozói, a vezetői garnitúra mind-mind egyaránt tett a siker érdekében, merthogy elmondhatom, ki tudtunk lábalni a mélyvölgyből. Igen szigorú feltételeket szabtak számunkra a szanálás után a „hogyan tovább” teendőire, s nekünk ez alapján kell gazdálkodnunk. Nagyon nagy segítséget kaptam munkámhoz a régi igazgatótól, Tóth Ferenctől, a műszaki igazgatóhelyettestől, Báthori Józseftől és Mahalek Istvántól, aki 31 éves korára a gyár gazdasági ügyeit intézi. A gyár a mínusz hatmillió forintos „eredményről” — ennyi volt a veszteség áprilisban, mikor ide kerültem — mára eljutott a 6—7 millió forint nyereségre. Ez elsősorban az itt dolgozó szorgalmas embereknek köszönhető, a vezetés szerepe ebben csupán annyi volt, hogy igyekezett piacorientált termékstruktúrát kialakítani. Termékeink újból keresettek lettek, nemcsak idehaza, de külpiacon egyaránt. Gyártmányainknak csaknem egyötöde kerül exportra, megtalálható a hollóházi porcelán Indonéziában, Japánban, az USA-ban, s a nyugateurópai országokban egyaránt. — Hollóházát az utóbbi években Szász Endrével együtt emlegetik. Mit jelent a művész a gyárnak? — Én ügy érzem, hogy a hollóházi porcelángyártásnak Szász Endre az egyik legérdekesebb és legértékesebb színfoltja. Jómagam kimondottan szeretem a Szász-motívumokkal díszített»porcelá- nokat, ám akad, aki nem tudja elfogadni a művész szerepét a porcelángyártásban. Mindenesetre szerintem Hollóháza kevesebb lenne Szász Endre nélkül, de a hollóházi porcelángyártást mégsem a Szász-termékek határozzák meg. Kilenc iparművészünk van, közülük nem egy igen magas állami és művészeti kitüntetéssel rendelkezik. Seregély Márta, Veres Miklós, Bükki Béla, s a faenzai formatervezői pályázaton aranyérmet nyert Szonthág Éva termékei ismertek, itthon és külpiacon egyaránt. Rendkívül ambiciózusak ezek a művészek, s nem öncélúan tervezgetnek, hanem olyan termékek kerülnek ki kezeik alól, amelyet igényel tőlünk a piac ... (illésy) Fotó: Balogh A formálóban .. . Kilenc iparművész tervezi a qyár ma már világszerte keresett termékeit.
