Észak-Magyarország, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-10 / 213. szám
1986. szeptember 10., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Rendkívül energiatakarékos, korszerű höiugárxók gyártását kezdték meg a FÉG Angyalföldi Gyárában. A korábbi változatokhoz képest, mintegy kétharmad rémet kevesebb energiahordozóra van szükség az új sugárzó üzemeltetéséhez; a készülékeket elsősorban csarnokok fűtéséhez, szárítók, baromfikeltetők olcsóbb, gazdaságosabb üzemeltetéséhez, valamint lakóhelyek és munkahelyek fűtéséhez ajánlják a gyártók. 1986-ban 2000 darab készül belőle. A kardonit is az exportlistán Sok vita kíséri a vállalati gazdasági munkaközösségeket, 'bár esztendők teltével csitulnak a kedélyek, s ma már egykori ellenzői is elismerik, hogy szükség van a munkaközösségre. És persze nemcsak azért, hogy a munkás többet, jobban keressen. A vállalatnak, a magyar gazdaságnak legalább oly fontos, hogy a tervek teljesüljenek, s ebben bizton számíthatnak a vgm-ek közreműködésére. Az eddigi vitákban hiányzott egy átfogó felmérés e munkaközösségekről. Erre vállalkozott a Pénzügyminisztérium, amikor reprezentatív vizsgálatot végzett 500 vállalatnál. — Az már a vizsgálatunk előtt köztudomású volt, hogy a vállalati gazdasági munka- közösségek többsége az eredeti szándékkal szemben nem a lakossági szolgáltatásokat gazdagította, hanem saját vállalatánál, szövetkezeténél vállalt munkát — mondja dr. Szebellédi István, a Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatóságának osztályvezetője. — Nem véletlen, hogy a vgm-ek megalakítását többnyire maga a vállalat kezdeményezte, mert így bővíthette a kapacitását. A Bajai Lakberendező Építő- és Vasipari Szövetkezetnél például 22 vgm alakult, mert már képtelenek voltak több bútort gyártani, pedig azok fölöttébb kapósak. A Borsodi Vegyi Kombinát 102 gmk-ja is vállalatának dolgozik, pedig például az ottani könyvkötők vagy autójavítók tudnának külső megbízásokat szerezni. Ám a kombinát elzárkózik a külső munkavállalási engedély kiadásától, mert például a társadalmi tulajdon védelme miatt sem tartaná szerencsésnek. És valahogy így vannak ezzel a többiek is. Nem érdekük, hogy >a vgm gyárkapukon kívül dolgozzon, tehát nem is támogatják. Persze, találtunk olyan szövetkezetei és vállalatot, ahol munka híján a vgm kilépett a gyárkapun, az anyacég sem akadályozta. — A vállalatok többsége a többletkapacitáson túl is esküszik a vgm-re, hiszen rugalmasan, gyorsan és viszonylag olcsón dolgoznak. — Kétségtelen, hogy a vállalatokat gyakran kisegítik a vgm-ek, így például, ha meggondoljuk, hogy a Dunai Vasműben egy óra karbantartás miatti termeléskiesés 70, míg a technológiai hiba miatti egy órai állás 105 ezer forint veszteséget okoz, akkor be kell látnunk, milyen fontos a gyors munka. Vagy említhetem a Szerencsi Állami Gazdaságot, ahol a túlórákat kívánják helyettesíteni, és a külső vállalatok helyett bízzák meg a vgm-et. Egyébként is jóval előnyösebb házon belül vállalkozót keresni. Nem kell ugyanis sorba állni egy külső cégnél, nem kell hosszas és kimerítő tárgyalásokat folytatni a műszaki paraméterekről, technológiáról, és- megspórolják a szállítási költségeket is. Legalább ilyen fontos, hogy a vállalati emberek — jól ismervén a saját termékeket — a minőségre is jobban ügyelnek. És, amit először magunk sem akartunk hinni: sokkal, de sokkal olcsóbban dolgoznak. Néhány cég ezelőtt a háromszorosát, négyszeresét fizette ugyanazért az alkatrészért. Sokan állítják, hogy a vgm olykor csodákra képes. Azt is megoldják, amit munkaidőben talán soha. Tehát még mások munkáját is elvégzik, szerszámot készítenek, csavarok után szaladgálnak, hogy haladjon a munlka, mert csak azután kapnak pénzt. Csodák a vgm-ben sincsenek, de az biztos, hogy nem várnak másokra. A vgm- munkás inkább hazulról beviszi a gyárba a csavarhúzót, és nem vár három napot, míg a raktáros kiutalja azt. Maga javítja a gépét is, mert ha nincs munkadarab, akkor nincs pénz sem. A szabadidejét pedig nem azért áldozza fel, hogy ácsorogjon. Az Ikarus szegedi leányvállalatánál például 13 gmk működik, hogy az egyedi alkatrészeket gyorsan elkészítsék, és akkor se akadjon el a gyár, ha hirtelen sok alkatrész kell Érdekes, hogy a tavalyi rendkívüli tél idején, amikor energiakorlátozás miatt nem fűtötték" a gyár helyiségeit, az alkalmazottak nem dolgoztak, a vgm viszonl igen. És amikor rossz minőségű anyagot, alkatrészt kaptak, akkor a vgm maga Beszélgetés a vgm-ekről készített szerszámot, hogy azokat kijavítsa. Sajnos effélét főmunkaidőben egyelőre ritkán lehet tapasztalni, bár az is kétségtelen, hogy nem ez a végleges megoldás, hanem a hibátlan alkatrész, és egyáltalán a fő- munkaidőben jó bérért végzett lelkiismeretes munka. — A vgm olcsóbban dolgozik, mint egy külső cég, tehát a vállalat anyagilag is sokkal jobban jár, takarékoskodhat a költségekkel. — A vállalatnak már az is nagy haszon, hogy időben elkészül egy munkával, tehát mentesül a kötbér, a többletköltség kifizetésétől. És a vgm általában első osztályú munkát végez, ugyanakkor átlagosan 25 százalékkal olcsóbban. A Tiszai Vegyi Kombinátnál tapasztaltuk, hogy még versenyeztetik is a vgm-et, a külső cégekkel. És a vgm az árajánlat és a határidő alapján többnyire elnyeri a megbízást. Ám az is igaz, hogy a vgm a gyengébb vállalatokat is támogatja, tehát hozzájárul a cégek fennmaradásához. — Tapasztaltak-e szabálytalanságokat a vgm-ek működésében? — Igen, de ezek nem gyakoriak. A vállalatok közelsége miatt kevesebb a számviteli, pénzügyi szabálytalanság, mint az egyéb vállalkozásoknál. Emellett azonban vizsgálatunk rámutatott néhány nem kedvező jelenségre, amelyek megszüntetése a vgm-ek létének alapvető feltétele. Ilyen többek között a személyi ösz- szeférhetetlenség, amikor olyan vállalati vezetők is tagjai a vgm-nek, akiktől alapvetően függ a tevékenységük ; és az a sokat emlegetett szabálytalanság, hogy a főmunkaidőben készítik elő a vgm-ben elvégzendő munkákat. Több vgm- nél is előfordult, hogy a vagyoni hozzájárulást az első munkák után visszafizették, és az újonnan belépőktől már nem is kérték. Egyébként is rendszerint túlságosan is jelképes az az ősz- szeg, s így a vgm tagjai képtelenek komolyabb garanciát vállalni. S az semmiképpen sem szerencsés, hogy az anyagi felelősség így aztán a gesztorra, az anyavállalatra hárul. D. L. Növeli az év végéig a Borsodi Vegyi Kombinát az angol Longwood céggel kötött megállapodás alapján a szigetországba a karbamid szállításait. Nemrég az angol kereskedő vállalat szakemberei és a tőle vásároló kisfogyasztók egy csoportja Kazincbarcikán járt, hogy jobban megismerkedjenek a műtrágyagyárral és esetleg a gyár további termékkínálatával. A látogatás mindkét fél megelégedésére igen jól sikerült és zárult, hiszen az azt követő megállapodásban a karbamidnak a korábbi, mintegy kétezer tonnáról szóló szállítását már a második fél évben 15 ezer tonnára növelik majd. Az angol cég képviselői, illetve a felhasználók kifejezték, hogy elégedettek a szállított termék minőségével és a szállítás feltételeivel is. Megegyeztek továbbá abban is, hogy az 1986- ra esedékes szerződéseken túl 1987-re is várják a BVK termékeit, és ennek meny- nyiségéről később írnak alá majd megállapodást. A nemrég befejeződött látogatás a további együttműködés lehetőségét is felvillantotta, hiszen az angol csoport tagjai most itt ismerkedhettek meg a BVK új termékével, a KARDO- NIT márkanevű, új műtrágyaféleséggel. Ezt a készítményt a Borsodi Vegyi Kombinátban saját kutatás alapján állították elő, és az idén megkezdték az üzemszerű gyártást is. A kardonit felhasználása különösen azokon a talajokon jár jó eredménnyel — mondják a BVK szakemberei —, ahol a mészhiány miatt a műtrágyák savanyító hatása erőteljesebb. A kardonit dolomitporral kezelt karbamid, amely a magnéziumtartalma miatt igen kedvező biológiai hatású a növényekre. Ez a mezoelem-tartalom nemcsak serkenti a növények növekedését, hanem kimutathatóan számos növénynél növeli a terméshozamokat, a sikértartalom fokozásával pedig a termék minőségét is kedvezően befolyásolja. A dolomitport a BVK-nál korábban már a mész-am- mon-salétrom gyártásánál is alkalmazták, és ott is jó eredményeket értek el vele. A Longwood cég az üzemlátogatást követően úgy nyilatkozott, hogy érdekli őket a BVK új terméke, és a Chemolimpex angliai leányvállalatán keresztül megkérték a kardonit műszaki jellemzőit és vizsgálati eredményeit is. Így a jövő évtől kezdődően a gyár számíthat arra is, hogy a hazai felhasználás mellett megkezdheti majd a karbamidon felül az új termék exportját is. H. G. Munkavédelmi kiállítás A Diósgyőri Vasas Művelődési és Oktatási Központ bejáratánál megdöbbentő képek: autók, épületek katasztrófája, robbanás következtében. Ezután a bevezető után vigasztaló kiállítást láthatunk „A dolgozó ember védelmében” címmel. Az LKM munkavédelmi kiállításán oktatási jellegű video-prog- ramokat, orvosi, diagnosztikai műszereket, a Gárda GT védőkesztyűit és egyéb védőfelszereléseit láthatjuk, és általános információkat kaphatunk az LKM munka- védelmi helyzetéről, illetve a számítógép munkavédelmi f elh asználásáról. A kiállítást tegnap délután Varga Sándor, az LKM műszaki igazgatóhelyettese nyitotta meg, majd Kuttor Barna munkavédelmi főosztályvezető a javuló baleseti mutatókról adott számot. (Az első fél évben az üzemi balesetek száma — a ’85-ös év első feléhez képest — 319- ről 232-re csökkent, s nem volt halálos baleset.) Az üzemi balesetek egyébként nem egyértelműen a műszaki biztonságtechnikai színvonallal vannak kapcsolatban, az okok között első helyen a fegyelmezetlenség, szabálytalanság szerepel. A kiállítás szeptember 11- ig tekinthető meg. Még két évvel ezelőtt is hittem a megyénkben alakult Szarvasmarha-hizlaló Gazdasági Társaság jövőjében, pedig akkor alapjaiban rázkódott meg a tevékenység. Hittem, mert az alakulás körülményei életképességet sugalltak. Hittem, történetük néhány év múltán jó példaként szolgál majd. Nos, a példából röpke két esztendő alatt okulás lett. Okulás, sajnos ma már csak másoknak ... * Mint Makó a hagymájáról, Szeged a papucsáról, avagy Kalocsa a piros paprikájáról, úgy lehettünk volna mi, borsodiak híresek például az észak-magyarországi hegyvidéken meghizlalt húsmarhánkról. A térség lehetőségei ugyanis elsősorban erre adottak. Ezzel szemben egy idő óta mind több és több mezőgazdasági nagyüzem csökkentette vagy szüntette meg ilyen jellegű tevékenységét. Sőt! A háztájiban napvilágot látott kis- borjú is csapatostól vonult ki a megyéből áruként. Szó, ami szó, mindez elsősorban a megyei húsipari vállalatnak okozott „pénzes” bosz- szúságot, hiszen feladatai ellátása érdekében éppen neki kellett társvállalattól, idegen megyéből visszavásárolni és visszaszállítani a vágáskész árut. A tarthatatlan helyzet 1981-ben végül megoldást csikart ki. Érdekesség kévéért: még két évvel ezelőtt is több önjelölt döngette a mellét, miszerint ő a Szarvasmarha-hizlaló Gazdasági Társaság szellemi atyja, ma viszont már csak az állapítható meg biztonsággal, hogy az ötlet valóban a húsipari vállalat égisze alól keveredett elő. Miről is van szó tehát? Négy nagyüzem — a gönci, a se- lyebi termelőszövetkezet, a húsipari vállalat, valamint a Taurina termelési rendszer — összefogott, s létrehozta a már említett gazdasági társaságot. Hol? Selyeben, a szövetkezet üresen álló, kissé roskatag istállóiban. Mivel? A húsipar biztosította alapanyaggal és gönci abrakkal. Hogyan? A Taurina rendszer biztosította zoo- technológiai leírás alapján. Mi célból? Magyar hírnevet erősítendő, exportképes húsmarha hizlalásáért. Tóth Sándor, a GT elnöke szívesen emlékszik vissza a kezdeti, lendülettel teli időkre. — Mindannyian hittünk a közös gazdasági társaság jövőjében, ám mindannyian a saját érdekeinken keresztül. A húsipart például kettős cél vezérelte. Szerette volna a GT révén megakadályozni a kis súlyú borjak megyénkből való kikerülését, valamint exportterveinek megfelelő húsmarhát akart előállíttatni. Ezzel szemben mi történt? Az idegen felvásárlók továbbra is jöttek, tehát az elszivó hatást nem sikerült mérsékelni, ellenben a portéka árát a sok vásárló jócskán felverte. Azok az állatok tehát, amelyek bekerültek a GT-be, elsősorban a háztájiból érkeztek, ösz- szevissza mindenfélék, de abban megegyeztek, hogy évről évre drágábbak voltak. Drágák, akárcsak azok a takarmányok, amelyeket feletettünk. A gönci tsz sohasem adta el a GT-nek önköltségesen az abrakot. Igaz, sokáig viszonylag olcsó takarmánynak számított ez a forrás. Aztán eljött 1984 nyara az aszállyal, s a szabadpiacon egekig húzott a szemes kukorica ára. Gönc pedig több pénzt ígérő vevőre talált, s egyúttal bejelentette kilépési szándékát. Itt hagyta a GT-t egy szem kukorica nélkül, alapjaiban megrázkódtatva. A termelési rendszer szakemberei gazdaságossági számításokkal igyekeztek bebizonyítani, hogy a társaságnak még akkor is van létalapja, ha nincs olcsó takarmányunk, viszont sikerül jó minőségű — bár kétszer drágább — tápot szereznünk. Rendben van, — mondtuk, s együtt maradtunk hárman, azzal, hogy igenis bebizonyítjuk a göncieknek. lesz nyereségünk, szétosztott pénzünk. S lett. Az 1984-es esztendőt nyereséggel zártuk. — Aztán ... ? Tóth Sándor arcát gond- felhők árnyékolják. — Aztán? — ismétel gépiesen. — Nincs aztán. Nyolcvanöt elrohant felettünk. Ebben az évben is változtak a szabályozók, s azok bizony nem a GT érdekének megfelelően alakultak. Any- nyira lecsökkent az exportfelár, hogy a végén a hizlalás veszteségességéig jutottunk. Azaz, a 300 kilogrammos ráhizlalás költsége nem tudta fedezni a befektetett összeget, s az éves pénzhiány 1,3 millió forint volt. A mérleg elkészülte után szövetkezetünk vezetősége úgy döntött: azonnal ki kell lépnünk a GT-ből, mert nem veszélyeztethetjük a közös munka sikerét egy rosszul szervezett és működő társulás kétséges eredményével. — De hiszen maga is elismerte, a szarvasmarhahizlaló gazdasági társaság ötlete kiváló volt. — Persze, de nem így, amilyenné végül mi, tagok formáltuk. Azt hiszem, az volt a legnagyobb baj, hogy minden tag elsősorban nem a közös gazdasági társaság sikerét tartotta szem előtt, hanem azt, hogy abból egyénileg, mint tag, hogyan tudna több hasznot húzni. Amikor pedig a várt nyereség helyett veszteség sikeredett, felborult közöttünk a rend. Időközben kétszer is feljelentettek bennünket a Népi Ellenőrzési Bizottságnál. Bizalmatlanná váltunk egymás szemében, s így a közös munka tovább már közösen nem ment. A jobb sorsra érdemesült gazdasági társaság immár közös akarattal ez év közepétől hivatalosan megszűnt, s elkezdjük a felszámolást. * Miért is nem érett a jó gondolat szép valósággá? — tűnődtem visszaúton hazafelé, s eszembe jutott Marcus Aurelius igazsága: „Ami a rajnak nem hasznos, az a méhnek sem hasznos.” Másnap a szerkesztőségbe telex érkezett Tóth Sándortól, Selyebről. Beszélgetésünk óta újra meg újra a GT múltján, sorsán töprengett Mint írja, egyre erősebb a meggyőződése: a társak részéről sem a felszámoláson kellett volna gondolkodni, hanem a segitség- kérésen, mert segítséggel, összefogással többre jutott volna a GT, mint meggondolatlan gáncsoskodással. Balogh Andrea
